Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-28 / 303. szám
NÉPÚJSÁG, 1984, december 28., péntek Megkezdődött a Popieluszko- iigy tárgyalása Csütörtökön a toruni vajdasági (megyei) bíróság megkezdte a Popieluszko- ügy tárgyalását. Az első tárgyalási napon a vádiratot ismertették. E szerint három vádlott, Grze- gorz Piotrowski, a belügyminisztérium volt osztály- vezetője, Leszek Pekala és Waldemar Chmielewski, volt nyomozók ellen az a vád, hogy október 19-ről 20- ára virradó éjjel azzal a szándékkal tartóztatták fel Jerzy Popieluszko lengyel lelkész gépkocsiját, hogy őt és sofőrjét meggyilkolják. Mint ismeretes, a gépkocsi- vezetőnek sikerült elmenekülnie. A vádirat szerint a vádlottak Popieluszkóval szemben sorozatosan fizikai erőszakot alkalmaztak, s a fulladásos halál ennek következtében állt be. Az áldozat holttestét a gyilkosok a vízbe dobták Wloclawek közelében. A negyedik vádlottat, Adam Pietruszkát, a belügyminisztérium volt csoportfőnök-helyettesét azzal vádolják, hogy visszaélve szolgálati helyzetével és azzal, hogy a másik három vádlott a beosztottja volt, rábeszélte őket a gyilkosságra, segítséget nyújtott nekik szándékuk végrehajtásához, majd megkísérelte a bűncselekmény tettesei kézrekerítésének megnehezítését. A tárgyalás nyilvános, lengyel és külföldi újságírók jelenlétében folyik. Popieluszko szülei és fivérei magánvádlókként vannak jelen a tárgyalóteremben. Nemzetiségi tanácsülés Romániában Csütörtökön együttes plenáris ülést tartott Bukarestben a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsa. Az ülésen részt vett és beszédet mondott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke. Előzőleg a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsa kü- lön-külon is ülést tartott, s meghatározták a XIII. párt- kongresszus határozataival kapcsolatban a két szervezetre háruló feladatokat. Befejeződtek Tyihonov ankarai tárgyalásai Ankarában kedden megkezdődtek a szovjet—török kormányfői tárgyalások. Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden érkezett hivatalos látogatásra a török fővárosba. Tyihonov és vendéglátója, Turgut özal török miniszterelnök a tárgyalások során áttekintették a két ország kapcsolatainak helyzetét és továbbfejlesztésük kérdéseit, valamint időszerű nemzetközi problémákat vitattak meg. Tyihonov és özal elégedettségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a két ország számos területen a kölcsönösen előnyös együttműködés jegyében fejleszti államközi kapcsolatait. Kiemelték az utóbbi időben született gazdasági-kereskedelmi és műszaki együttműködési kormányközi megállapodások, egyebek között a szovjet gázszállításokról kötött hosszú távú megállapodás jelentőségét. A kormányfők kifejezték közös óhajukat, hogy tovább fejlesszék és erősítsék a szovjet—török jószomszédi kapcsolatokat. Általános választások Indiában Ismét megnyitották a szavazóhelyiségeket Indiában csütörtök reggel, az általános parlamenti választás második napján. Az első fordulót hétfőn tartották. Több mint kilencven- millió szavazásra jogosult adhatja je voksát a nap folyamán. Hat állam és két szövetségi terület száztizenhat képviselői helyéért folyik a küzdelem. Ma- nipurban, Goában az általános választásokkal egy- időben megtartják a helyi törvényhozási szavazást is. A csütörtöki fordulóban több mint ezerkétszáz pályázó sorsa dől el. A kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus (I) minden választói körzetben állított jelöltet. A pályázók zöme azonban független induló. Érdekesnek ígérkezik a versengés Andhra Prades államiban. A helyi regionális pártot, a Telugu DeszaA nemzetközi helyzetet áttekintve a két kormányfő aggodalommal szólt a világban kialakult feszültségről. Hangsúlyozták, hogy további erőfeszítések szükségesek a feszültség okainak megszüntetésére. Nyikolaj Tyihonov rámutatott, hogy a Szovjetunió külpolitikája a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítására irányul, s a Szovjetunió kész együttműködni minden olyan kis és nagy állammal, amely gyakorlati lépéseket kíván tenni a feszültség csökkentése és a bizalom légkörének megteremtése érdekében. Tyihonov felhívta vendéglátója figyelmét az új szovjet javaslatokra, valamint arra a kezdeményezésre, amelynek alapján az amerikai vezetéssel megállapodás született arról, hogy a két ország külügyminisztere januárban Genfben tárgyalásokat kezd az űrfegyverkezés megakadályozásáról, a nukleáris fegyverzet — a hadászati és a közepes hatótávolságú fegyverek — csökkentéséről. Turgut özal elégedettségét fejezte ki a közelgő szovjet—amerikai külmot képviselő Rama Rao főminisztert a nyáron az új-delhi szövetségi kormány leváltotta, arra hivatkozva, hogy elveszítette többségét az állami törvényhozásban. A polgári ellenzék nagy botrányt csapott — a főminiszter végül is visszakerült tisztségébe. A csütörtöki választás jó fokmérője lehet a helyi erőviszonyoknak is. A második nappal gyakorlatilag lezárult az indiai parlamenti választás, pénteken csupán három képviselői hely a tét. A voksok értékelése pénteken reggel kezdődik. Szigorú őrizet alatt ismeretlen helyre szállították csütörtökön az indiai hatóságok Dzsaszbir Szinghet, akit az Indira Gandhi asz- szony ellen október végén elkövetett merénylet ügyében kívánnak kihallgatni. Dzsaszbir Szingh a pand- zsabi szikh terrorcsoportok volt vezetőjének, Dzsarnail ügyminiszteri tárgyalásokkal kapcsolatban^ A közel-keleti kérdést érintve a kormányfők megállapították, hogy folytatni kell a térség helyzetének átfogó, igazságos és tartós rendezéséért tett erőfeszítéseket. A rendezés csakis azon az alapon lehetséges, ha az izraeli csapatokat kivonják az 1967 óta megszállt területekről, s érvényesítik a palesztin nép törvényes jogait — hangoztatta a két kormányfő. A tárgyszerű, baráti légkörben megtartott megbeszélésen több kérdésben egyező, vagy közeli álláspontot képviseltek a felek. Nyikolaj Tyihonov és kísérete kedden koszorút helyezett el Kemal Atatürk mauzóleumának. ★ Ankarából csütörtökön hazaérkezett Moszkvába Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök. A szovjet kormányfő Turgut özal miniszterelnök meghívására tett hivatalos látogatást a török fővárosban. Szingh Bhindranwalenek az unokaöccse. Mellesleg maga is egy szélsőséges szervezethez tartozott. (A terrorista vezért az indiai hadsereg katonái az amritszári szenthelynek a megostromlása- kor megölték. Az aranytemplom a szikh fegyveres csoportok főhadiszállása volt.) Az indiai hatóságoknak a Fülöp-szigetek kormánya adta ki Dzsaszbir Szinghet, aki hónapokkal ezelőtt Pakisztánból tűnt él. Ott egy lapnak adott nyilatkozatában azt mondta: „az Indira Gandhi elleni merénylet csak része volt az összeesküvésnek, más fontos indiai személyiség neve is rajta volt a listán.” Decemberben Londonban bukkant fel a szikh szélsőséges. Politikai menedékjogot kért, de hiába. Hasonló sors várt rá Manilában is: a Fülöp-szigeteki hatóságok átadták őt az indiai biztonsági szerveknek. —C Külpolitikai kommentárunk Idejétmúlt elvek JAPAN AZ EGYETLEN ORSZÁG A VILÁGON, amelyik sajnos, már átélte évszázadunk rettegett katasztrófáját, az atomtámadást. S a Hirosimát, illetve Nagaszakit ért bombák emléke, sőt következményei napjainkban is szorongással töltik el a szigetország lakosságát, nehogy megismétlődjön még egyszer egy hasonló katasztrófa. Az ország törvényei határozottan foglalnak állást amellett, hogy Japánban ne gyártsanak nukleáris fegyvereket. A helyi „önvédelmi erők” létszámát is 270 ezer főben állapították meg. EZEKNEK A SZEMPONTOKNAK ereje a hivatalos politika szintjén az utóbbi években azonban mintha halványulni látszana. Japánban mind gyakrabban, s mind nagyobb számban vonulnak fel a nagyvárosok utcáin a béketüntetők, de a hadiiparban érdekelt cégek és az idén másodízben is miniszterelnökké választott Nakaszone mintha „se lát, se hall” játékot játszanának. Illetve egy valamit azért mégiscsak meglátnak — meghallanak: Washington intéseit, szavait. A Fehér Ház nem egy ízben, s különösen élesen Reagan elnök tavaly novemberben Tokióban tett látogatásakor, idejétmúltnak nevezte az alkotmányban rögzített antinukleáris elveket. A japán hadiipar elképzelései pedig a Pentagon igényeivel csengenek össze. A szigetország kormánya fel kíván zárkózni Washington távol-keleti stratégiai elképzeléseihez: fenntartásokkal, s főleg mérsékelt anyagi hozzájárulással ugyan, de támogatják Tokióban az Egyesült Államok—Japán—Dél-Korea szovjetellenes „védelmi” háromszögének létrehozását. Ebben az elképzelésben, amelyben Washington szerint Szöul példaadóan vesz részt, Tokió játszaná a szovjet haditengerészettel szembeni fal szerepét. A ‘ Fehér Ház és a Pentagon a legváltozatosabb módszerekkel sokkolja Tokiót, hogy ez fogadja el, és megfelelő erőkkel támogassa is ezt a tervet. Erre szolgál például a szigetországban állomásozó mintegy 48 ezer főnyi amerikai katonaság, az amerikai támaszpont Okinava szigetén, a Pentagon -távközlési állomásai, a 7. Amerikai (csendes-óceáni) flotta tengeralattjáróinak, illetve felszíni hajóinak Tomahawk típusú rakétákkal történő felszerelése, és amerikai repülő- gép-anyahajók rendszeres látogatása a japán kikötőkben. A politikai és katonai kérdésekben kormányszinten létrejött érdekegyeztetés mintha még a hagyományos gazdasági-kereskedelmi nézeteltéréseket is háttérbe szorítaná az Egyesült Államok és Japán között. AZ ÜJ ESZTENDŐ MÁSODIK NAPJÁN Nakaszone az Egyesült Államokba látogat. A miniszterelnök előzetes sajtótájékoztatóján főleg azt emelte ki, hogy a magasszintű találkozón a két ország érdekeinek érvényesítéséről lesz szó. De nem titok, mégha nem is mondta ki Nakaszone, hogy a fő figyelem Japán és az Egyesült Államok katonai kapcsolatainak fejlesztésére irányul majd. Mailár Éva SZOVJET—AMERIKAI VISZONY Genfi lehetőség Miképp alakulnak majd a szovjet—amerikai kapcsolatok abban a második négyéves periódusban, amikor a Fehér Házban továbbra is Ronald Reagan, a most megválasztott elnök kormányoz? Bizonyos, hogy ezekben a napokban nemcsak a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban teszik fel ezt a kérdést. A legutóbbi évek-évtizedek tapasztalatai — a pozitív és a negatív fejlemények is — egyértelműen tanúsítják: a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében különlegesen fontos szerepet tölt be ennek a két országnak a viszonya. Igaz, a szovjet— amerikai kapcsolatok nem határozzák meg automatikusan a kelet—nyugati kapcsolatokat, kiemelkedő jelentőségük mégis tagadhatatlan. Elsősorban e két ország viszonyától függ ugyanis az, vajon sikerül-e megakadályozni a fegyverkezési verseny felgyorsulását, sikerül-e a fegyverkorlátozás dolgában előrelépni. o Ezen a ponton nem felesleges arra a veszélyre rámutatni, hogy míg a konkrét békelépésekhez két vagy több fél konszenzusára van szükség, addig a fegyverkezési hajsza felgyorsításához elegendő egy fél szándéka is. És ehhez kapcsolódik a másik veszély: a fegyverkezési verseny tudományosműszaki bázisa gyorsabban fejlődhet, mint ahogy a leszerelési tárgyalások előrehaladnak. Köztudott, hogy a tudomány legjobb erőinek növekvő serege új fegyverfajták, pusztítóeszközök tökéletesítésén dolgozik. A haditechnika fejlődésének megvan a maga automatizmusa, és holnapra olyan fegyverek jelenhetnek meg az arzenálokban. amelyek egyfajta új status quót kreálnak, kész helyzet elé állítják a világot. A Szovjetunió nagy történelmi felelősségérzettel igyekezett a veszélyes folyamatoknak gátat vetni. S ugyanez mondható el a Varsói Szerződés országai javaslatairól is. A magyar külpolitika cselekvőén részt vesz ezek kimunkálásában, attól a meggondolástól vezettetve, hogy a nemzetközi erőegyensúlyt a lehető legalacsonyabb szinten lehessen biztosítani. A másik fél. az Egyesült Államok magatartása nem elemezhető a legutóbbi folyamatok tanulsága nélkül. Tény. hogy Reagan elnök a hadikiadások nagyarányú növelésével felduzzasztottá az amerikai költségvetést: egyetlen washingtoni kabinet sem növelte békeidőben gyorsabban a hadikiadásokat. Noha az amerikai választóközönség konzervatív alaphangulatának ez megfelelt. egy jelentős, sőt növekvő többség mindezt ellenérzéssel fogadta. o Befolyásos tanácsadók sora figyelmeztette az elnököt: itt az ideje letompítani a hangerőt, stílust váltani. A figyelmeztetésnek kiváltképp, mivel egybecsengett Washington legfontosabb szövetségeseinek aggodalmaskodó kritikájával — volt bizonyos foganatja. A hangvétel változott. Az átütő választási győzelem természetesen alkalom arra, hogy túllépjenek a szavakon. A Szovjetunió konstruktívan reagált a washingtoni verbális változásokra, mindazokra az általános hivatalos amerikai kijelentésekre, amelyek tárgyalási-megegyezési készségről szóltak. Más szóval a maga részéről a szó szoros értelmében elébement egy esetleges amerikai „szemléletváltásnak". Ez a szovjet magatartás is aláhúzta ama megállapítás helyességét, hogy a bekövetkezett negatív fejlemények ellenére a kelet—nyugati kapcsolatokban nem következett be jóvátehetetlen törés. Még röviddel a választások előtt, a Washington Post tudósítója azzal a kérdéssel fordult Konsztantyin Csernyen- kóhoz, az SZKP KB főtitkárához. hogy mondjon véleményt az amerikai elnök tárgyalási ajánlatáról. A szovjet államfő a többi közt hangsúlyozta: „Ha az elnök által elmondottak a tárgyalási készségről nem pusztán taktikai lépést jelentenek. akkor a dolog a Szovjetunión nem múlik. A komoly, tárgyszerű tárgyalásokra mindig is készek voltunk.. Ez az állásfoglalás azért talált széles körű pozitív fogadtatásra. mert olyan megközelítési .módot javasolt, amelynek helyességét a dip- lamáciatörténet sokszorosan igazolta: ha a viszonylag könnyebben megoldható problémáktól haladnak a bonyolultabb kérdések felé, akkor holnapra kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki olyan kérdések rendezéséhez is. amelyekben az adott kezdeti pillanatban még nem látszanak egy lehetséges tárgyalásos kompromisszum körvonalai. A jelek arra mutatnak, hogy elsősorban ezeknek a pozitív és állhatatos szovjet kezdeményezéseknek köszönhetően — s egyszersmind azért is. mert az amerikai kormányzaton belül határozottabban hallatták hangjukat a tárgyalási folyamat hívei — megnyílt az út az érdemi tárgyalások folytatása felé. Január elején kerül sor Genfben Gro- miko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter újabb megbeszéléseire. Magától értetődik, hogy a tárgyalások önmagukban nem garantálnak megegyezést. s kiváltképp gyors megegyezést. másrészt viszont tárgyalások nélkül semmiképp sem lehetséges előrehaladás. Szovjet részről hangoztatták, hogy új tárgyalási folyamatról van szó — nem annak folytatásáról, ami Genfben megszakadt. Ám aláhúzták a készséget, akár a „legradikálisabb megoldások ■! érésére is” e megbeszi . se ken, amelyeken a szovjet vélemény szerint „az űrfegyverkezés megakadályozásával. a hadászati és ke zepes hatótávolságú nukleá ris eszközök csökkenté ével összefüggő kérdések egész komplexumával kell fog'a!- kozni”. Amerikai részről a konstruktív szándékokat hangoztatták, aláhúzva: az, hogy az elnök személyeset- irányítja az eltérő vélemények összehangolásával az amerikai pozíció kimunkálását, ugyancsak mutatja, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak e tárgyalásom nak. Igen sok függ attól, a holnap szempontjából is, milyen döntéseket hoznak második Reagan-kormán v első hónapjaiban és miké ragadják meg a lehetősége két az új tárgyalások megalapozására; a nemzet - élet feszültséget szülő ve lyes folyamatainak visszafordítására. Vajda Péter
