Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

NÉPÚJSÁG, 1984, december 28., péntek Megkezdődött a Popieluszko- iigy tárgyalása Csütörtökön a toruni vaj­dasági (megyei) bíróság megkezdte a Popieluszko- ügy tárgyalását. Az első tárgyalási napon a vádiratot ismertették. E szerint három vádlott, Grze- gorz Piotrowski, a belügy­minisztérium volt osztály- vezetője, Leszek Pekala és Waldemar Chmielewski, volt nyomozók ellen az a vád, hogy október 19-ről 20- ára virradó éjjel azzal a szándékkal tartóztatták fel Jerzy Popieluszko lengyel lelkész gépkocsiját, hogy őt és sofőrjét meggyilkolják. Mint ismeretes, a gépkocsi- vezetőnek sikerült elmene­külnie. A vádirat szerint a vádlottak Popieluszkóval szemben sorozatosan fizikai erőszakot alkalmaztak, s a fulladásos halál ennek kö­vetkeztében állt be. Az ál­dozat holttestét a gyilkosok a vízbe dobták Wloclawek közelében. A negyedik vádlottat, Adam Pietruszkát, a bel­ügyminisztérium volt cso­portfőnök-helyettesét azzal vádolják, hogy visszaélve szolgálati helyzetével és az­zal, hogy a másik három vádlott a beosztottja volt, rábeszélte őket a gyilkos­ságra, segítséget nyújtott nekik szándékuk végrehaj­tásához, majd megkísérelte a bűncselekmény tettesei kézrekerítésének megnehezí­tését. A tárgyalás nyilvános, lengyel és külföldi újságírók jelenlétében folyik. Popie­luszko szülei és fivérei ma­gánvádlókként vannak je­len a tárgyalóteremben. Nemzetiségi tanács­ülés Romániában Csütörtökön együttes ple­náris ülést tartott Bukarest­ben a magyar és a német nemzetiségű dolgozók taná­csa. Az ülésen részt vett és beszédet mondott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke. Előzőleg a magyar és a német nemze­tiségű dolgozók tanácsa kü- lön-külon is ülést tartott, s meghatározták a XIII. párt- kongresszus határozataival kapcsolatban a két szerve­zetre háruló feladatokat. Befejeződtek Tyihonov ankarai tárgyalásai Ankarában kedden meg­kezdődtek a szovjet—török kormányfői tárgyalások. Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke kedden érkezett hivatalos látogatásra a török főváros­ba. Tyihonov és vendéglátója, Turgut özal török minisz­terelnök a tárgyalások során áttekintették a két ország kapcsolatainak helyzetét és továbbfejlesztésük kérdéseit, valamint időszerű nemzetkö­zi problémákat vitattak meg. Tyihonov és özal elége­dettségüket fejezték ki az­zal kapcsolatban, hogy a két ország számos területen a kölcsönösen előnyös együtt­működés jegyében fejleszti államközi kapcsolatait. Ki­emelték az utóbbi időben született gazdasági-keres­kedelmi és műszaki együtt­működési kormányközi megállapodások, egyebek kö­zött a szovjet gázszállítások­ról kötött hosszú távú meg­állapodás jelentőségét. A kormányfők kifejezték közös óhajukat, hogy tovább fej­lesszék és erősítsék a szov­jet—török jószomszédi kap­csolatokat. Általános választások Indiában Ismét megnyitották a szavazóhelyiségeket Indiá­ban csütörtök reggel, az általános parlamenti vá­lasztás második napján. Az első fordulót hétfőn tar­tották. Több mint kilencven- millió szavazásra jogosult adhatja je voksát a nap folyamán. Hat állam és két szövetségi terület száz­tizenhat képviselői helyé­ért folyik a küzdelem. Ma- nipurban, Goában az álta­lános választásokkal egy- időben megtartják a helyi törvényhozási szavazást is. A csütörtöki fordulóban több mint ezerkétszáz pá­lyázó sorsa dől el. A kor­mányzó Indiai Nemzeti Kongresszus (I) minden választói körzetben állí­tott jelöltet. A pályázók zöme azonban független induló. Érdekesnek ígérkezik a versengés Andhra Prades államiban. A helyi regioná­lis pártot, a Telugu Desza­A nemzetközi helyzetet áttekintve a két kormányfő aggodalommal szólt a világ­ban kialakult feszültség­ről. Hangsúlyozták, hogy to­vábbi erőfeszítések szüksége­sek a feszültség okainak megszüntetésére. Nyikolaj Tyihonov rámutatott, hogy a Szovjetunió külpolitikája a nukleáris katasztrófa ve­szélyének elhárítására irá­nyul, s a Szovjetunió kész együttműködni minden olyan kis és nagy állammal, amely gyakorlati lépéseket kíván tenni a feszültség csökkenté­se és a bizalom légkörének megteremtése érdekében. Tyihonov felhívta vendég­látója figyelmét az új szovjet javaslatokra, valamint arra a kezdeményezésre, amelynek alapján az amerikai ve­zetéssel megállapodás szü­letett arról, hogy a két or­szág külügyminisztere janu­árban Genfben tárgyaláso­kat kezd az űrfegyverkezés megakadályozásáról, a nuk­leáris fegyverzet — a hadá­szati és a közepes hatótá­volságú fegyverek — csök­kentéséről. Turgut özal elé­gedettségét fejezte ki a kö­zelgő szovjet—amerikai kül­mot képviselő Rama Rao főminisztert a nyáron az új-delhi szövetségi kor­mány leváltotta, arra hi­vatkozva, hogy elveszítette többségét az állami tör­vényhozásban. A polgári ellenzék nagy botrányt csa­pott — a főminiszter végül is visszakerült tisztségébe. A csütörtöki választás jó fokmérője lehet a helyi erő­viszonyoknak is. A második nappal gya­korlatilag lezárult az indiai parlamenti választás, pén­teken csupán három kép­viselői hely a tét. A voksok értékelése pénteken reggel kezdődik. Szigorú őrizet alatt isme­retlen helyre szállították csütörtökön az indiai ható­ságok Dzsaszbir Szinghet, akit az Indira Gandhi asz- szony ellen október végén elkövetett merénylet ügyé­ben kívánnak kihallgatni. Dzsaszbir Szingh a pand- zsabi szikh terrorcsoportok volt vezetőjének, Dzsarnail ügyminiszteri tárgyalások­kal kapcsolatban^ A közel-keleti kérdést érintve a kormányfők meg­állapították, hogy folytatni kell a térség helyzetének átfogó, igazságos és tartós rendezéséért tett erőfeszíté­seket. A rendezés csakis azon az alapon lehetséges, ha az izraeli csapatokat kivonják az 1967 óta megszállt terü­letekről, s érvényesítik a palesztin nép törvényes jo­gait — hangoztatta a két kor­mányfő. A tárgyszerű, baráti lég­körben megtartott megbe­szélésen több kérdésben egye­ző, vagy közeli álláspontot képviseltek a felek. Nyikolaj Tyihonov és kí­sérete kedden koszorút he­lyezett el Kemal Atatürk mauzóleumának. ★ Ankarából csütörtökön ha­zaérkezett Moszkvába Nyi­kolaj Tyihonov szovjet mi­niszterelnök. A szovjet kor­mányfő Turgut özal minisz­terelnök meghívására tett hivatalos látogatást a török fővárosban. Szingh Bhindranwalenek az unokaöccse. Mellesleg maga is egy szélsőséges szervezet­hez tartozott. (A terrorista vezért az indiai hadsereg katonái az amritszári szent­helynek a megostromlása- kor megölték. Az arany­templom a szikh fegyveres csoportok főhadiszállása volt.) Az indiai hatóságoknak a Fülöp-szigetek kormánya adta ki Dzsaszbir Szinghet, aki hónapokkal ezelőtt Pa­kisztánból tűnt él. Ott egy lapnak adott nyilatkozatá­ban azt mondta: „az Indira Gandhi elleni merénylet csak része volt az összees­küvésnek, más fontos indiai személyiség neve is rajta volt a listán.” Decemberben Londonban bukkant fel a szikh szélső­séges. Politikai menedékjo­got kért, de hiába. Hasonló sors várt rá Manilában is: a Fülöp-szigeteki hatóságok átadták őt az indiai bizton­sági szerveknek. —C Külpolitikai kommentárunk Idejétmúlt elvek JAPAN AZ EGYETLEN ORSZÁG A VILÁGON, amelyik sajnos, már átélte évszázadunk rettegett katasztrófáját, az atomtámadást. S a Hirosimát, il­letve Nagaszakit ért bombák emléke, sőt következ­ményei napjainkban is szorongással töltik el a szi­getország lakosságát, nehogy megismétlődjön még egyszer egy hasonló katasztrófa. Az ország törvényei határozottan foglalnak állást amellett, hogy Japán­ban ne gyártsanak nukleáris fegyvereket. A helyi „önvédelmi erők” létszámát is 270 ezer főben álla­pították meg. EZEKNEK A SZEMPONTOKNAK ereje a hiva­talos politika szintjén az utóbbi években azonban mintha halványulni látszana. Japánban mind gyak­rabban, s mind nagyobb számban vonulnak fel a nagyvárosok utcáin a béketüntetők, de a hadiipar­ban érdekelt cégek és az idén másodízben is minisz­terelnökké választott Nakaszone mintha „se lát, se hall” játékot játszanának. Illetve egy valamit azért mégiscsak meglátnak — meghallanak: Washington intéseit, szavait. A Fehér Ház nem egy ízben, s kü­lönösen élesen Reagan elnök tavaly novemberben Tokióban tett látogatásakor, idejétmúltnak nevezte az alkotmányban rögzített antinukleáris elveket. A japán hadiipar elképzelései pedig a Pentagon igé­nyeivel csengenek össze. A szigetország kormánya fel kíván zárkózni Washington távol-keleti straté­giai elképzeléseihez: fenntartásokkal, s főleg mérsé­kelt anyagi hozzájárulással ugyan, de támogatják Tokióban az Egyesült Államok—Japán—Dél-Korea szovjetellenes „védelmi” háromszögének létrehozását. Ebben az elképzelésben, amelyben Washington sze­rint Szöul példaadóan vesz részt, Tokió játszaná a szovjet haditengerészettel szembeni fal szerepét. A ‘ Fehér Ház és a Pentagon a legváltozatosabb módsze­rekkel sokkolja Tokiót, hogy ez fogadja el, és meg­felelő erőkkel támogassa is ezt a tervet. Erre szolgál például a szigetországban állomásozó mintegy 48 ezer főnyi amerikai katonaság, az amerikai támaszpont Okinava szigetén, a Pentagon -távközlési állomásai, a 7. Amerikai (csendes-óceáni) flotta tengeralattjá­róinak, illetve felszíni hajóinak Tomahawk típusú rakétákkal történő felszerelése, és amerikai repülő- gép-anyahajók rendszeres látogatása a japán kikö­tőkben. A politikai és katonai kérdésekben kor­mányszinten létrejött érdekegyeztetés mintha még a hagyományos gazdasági-kereskedelmi nézeteltérése­ket is háttérbe szorítaná az Egyesült Államok és Japán között. AZ ÜJ ESZTENDŐ MÁSODIK NAPJÁN Naka­szone az Egyesült Államokba látogat. A miniszterel­nök előzetes sajtótájékoztatóján főleg azt emelte ki, hogy a magasszintű találkozón a két ország érdekei­nek érvényesítéséről lesz szó. De nem titok, mégha nem is mondta ki Nakaszone, hogy a fő figyelem Japán és az Egyesült Államok katonai kapcsolatai­nak fejlesztésére irányul majd. Mailár Éva SZOVJET—AMERIKAI VISZONY Genfi lehetőség Miképp alakulnak majd a szovjet—amerikai kapcso­latok abban a második négy­éves periódusban, amikor a Fehér Házban továbbra is Ronald Reagan, a most megválasztott elnök kormá­nyoz? Bizonyos, hogy ezek­ben a napokban nemcsak a Szovjetunióban és az Egye­sült Államokban teszik fel ezt a kérdést. A legutóbbi évek-évtizedek tapaszta­latai — a pozitív és a ne­gatív fejlemények is — egy­értelműen tanúsítják: a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében külön­legesen fontos szerepet tölt be ennek a két országnak a viszonya. Igaz, a szovjet— amerikai kapcsolatok nem határozzák meg automati­kusan a kelet—nyugati kap­csolatokat, kiemelkedő je­lentőségük mégis tagadha­tatlan. Elsősorban e két or­szág viszonyától függ ugyan­is az, vajon sikerül-e meg­akadályozni a fegyverkezé­si verseny felgyorsulását, si­kerül-e a fegyverkorláto­zás dolgában előrelépni. o Ezen a ponton nem fe­lesleges arra a veszélyre rá­mutatni, hogy míg a konk­rét békelépésekhez két vagy több fél konszenzusára van szükség, addig a fegyverke­zési hajsza felgyorsításához elegendő egy fél szándéka is. És ehhez kapcsolódik a másik veszély: a fegyverke­zési verseny tudományos­műszaki bázisa gyorsabban fejlődhet, mint ahogy a le­szerelési tárgyalások előre­haladnak. Köztudott, hogy a tudomány legjobb erőinek növekvő serege új fegyver­fajták, pusztítóeszközök tökéletesítésén dolgozik. A haditechnika fejlődésének megvan a maga automatiz­musa, és holnapra olyan fegyverek jelenhetnek meg az arzenálokban. amelyek egyfajta új status quót kre­álnak, kész helyzet elé ál­lítják a világot. A Szovjetunió nagy tör­ténelmi felelősségérzettel igyekezett a veszélyes fo­lyamatoknak gátat vetni. S ugyanez mondható el a Varsói Szerződés országai javaslatairól is. A magyar külpolitika cselekvőén részt vesz ezek kimunkálásában, attól a meggondolástól ve­zettetve, hogy a nemzetközi erőegyensúlyt a lehető leg­alacsonyabb szinten lehes­sen biztosítani. A másik fél. az Egyesült Államok magatartása nem elemezhető a legutóbbi fo­lyamatok tanulsága nélkül. Tény. hogy Reagan elnök a hadikiadások nagyarányú növelésével felduzzasztottá az amerikai költségvetést: egyetlen washingtoni kabi­net sem növelte békeidőben gyorsabban a hadikiadáso­kat. Noha az amerikai vá­lasztóközönség konzervatív alaphangulatának ez meg­felelt. egy jelentős, sőt nö­vekvő többség mindezt el­lenérzéssel fogadta. o Befolyásos tanácsadók so­ra figyelmeztette az elnö­köt: itt az ideje letompítani a hangerőt, stílust váltani. A figyelmeztetésnek kivált­képp, mivel egybecsengett Washington legfontosabb szövetségeseinek aggodal­maskodó kritikájával — volt bizonyos foganatja. A hang­vétel változott. Az átütő választási győ­zelem természetesen al­kalom arra, hogy túllépje­nek a szavakon. A Szovjet­unió konstruktívan reagált a washingtoni verbális vál­tozásokra, mindazokra az általános hivatalos ameri­kai kijelentésekre, amelyek tárgyalási-megegyezési kész­ségről szóltak. Más szóval a maga részéről a szó szoros értelmében elébement egy esetleges amerikai „szemlé­letváltásnak". Ez a szovjet magatartás is aláhúzta ama megállapítás helyessé­gét, hogy a bekövetkezett ne­gatív fejlemények ellenére a kelet—nyugati kapcsola­tokban nem következett be jóvátehetetlen törés. Még röviddel a választások előtt, a Washington Post tudósí­tója azzal a kérdéssel for­dult Konsztantyin Csernyen- kóhoz, az SZKP KB főtit­kárához. hogy mondjon vé­leményt az amerikai elnök tárgyalási ajánlatáról. A szovjet államfő a többi közt hangsúlyozta: „Ha az el­nök által elmondottak a tárgyalási készségről nem pusztán taktikai lépést je­lentenek. akkor a dolog a Szovjetunión nem múlik. A komoly, tárgyszerű tár­gyalásokra mindig is ké­szek voltunk.. Ez az állásfoglalás azért talált széles körű pozitív fo­gadtatásra. mert olyan meg­közelítési .módot javasolt, amelynek helyességét a dip- lamáciatörténet sokszoro­san igazolta: ha a viszony­lag könnyebben megoldható problémáktól haladnak a bonyolultabb kérdések fe­lé, akkor holnapra kedve­zőbb feltételek alakulhat­nak ki olyan kérdések ren­dezéséhez is. amelyekben az adott kezdeti pillanatban még nem látszanak egy le­hetséges tárgyalásos komp­romisszum körvonalai. A jelek arra mutatnak, hogy elsősorban ezeknek a pozitív és állhatatos szovjet kezdeményezéseknek kö­szönhetően — s egyszer­smind azért is. mert az ame­rikai kormányzaton be­lül határozottabban hallat­ták hangjukat a tárgyalási folyamat hívei — megnyílt az út az érdemi tárgyalások folytatása felé. Január ele­jén kerül sor Genfben Gro- miko szovjet és Shultz ame­rikai külügyminiszter újabb megbeszéléseire. Magától értetődik, hogy a tárgyalá­sok önmagukban nem ga­rantálnak megegyezést. s kiváltképp gyors megegye­zést. másrészt viszont tár­gyalások nélkül semmiképp sem lehetséges előrehaladás. Szovjet részről hangoztatták, hogy új tárgyalási folyamat­ról van szó — nem annak folytatásáról, ami Genfben megszakadt. Ám aláhúzták a készséget, akár a „legra­dikálisabb megoldások ■! érésére is” e megbeszi . se ken, amelyeken a szovjet vélemény szerint „az űr­fegyverkezés megakadályo­zásával. a hadászati és ke zepes hatótávolságú nukleá ris eszközök csökkenté ével összefüggő kérdések egész komplexumával kell fog'a!- kozni”. Amerikai részről a konstruktív szándékokat hangoztatták, aláhúzva: az, hogy az elnök személyeset- irányítja az eltérő vélemé­nyek összehangolásával az amerikai pozíció kimunká­lását, ugyancsak mutatja, milyen nagy fontosságot tu­lajdonítanak e tárgyalásom nak. Igen sok függ attól, a hol­nap szempontjából is, mi­lyen döntéseket hoznak második Reagan-kormán v első hónapjaiban és miké ragadják meg a lehetősége két az új tárgyalások meg­alapozására; a nemzet - élet feszültséget szülő ve lyes folyamatainak vissza­fordítására. Vajda Péter

Next

/
Thumbnails
Contents