Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 24., hétfő 11. Karácsonyi fényáradat Londonban (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Tokióban is Disney-land Japán nem keresztény ország, keveset tud a kereszténységről, így keveset a karácsony­ról, mégis ünnepli azt, sajátos japán jelleg­gel. December 24-e igazából a gyermekek ünnepe, akkor kapják meg az új játékokat. A japán otthonokban nem állítanak kará­csonyfát, de Tokióban és más nagyvárosok­ban se szeri, se száma az utcai és áruházi télapóknak és karácsonyfáknak, mindenütt fülbemászó karácsonyi zene szól. a reklám a karácsony közeledtét hirdeti, s ebben már megmutatkozik a nyugati, elsősorban az amerikai életforma hatása. A játékgyártók tobzódnak a megrendelé­sekben. Minden decembernek megvan a ma­ga játékszienzációja, amin szintén felfedez­hető az amerikai befolyás. Legújabban a japán gyermekek is az olyan robotoknak vagy épp babáknak örülnek leginkább, ame­lyekhez hasonlóak divatba jöttek az Egyesült Államokban. Karácsony táján minden nap zsúfolásig megtelik a tokiói Disney-land, amely külön ünnepi műsorral kedveskedik a gyerekeknek. Rendőrök, katonák — mindenütt Chilei karácsony árnyoldalai Karácsonyi dalok szólnak Santiago de Chile üzleteiben^ szállodáiban, éttermeiben. A színes lámpafűzérekkel te. leaggatott és hatalmas ka­rácsonyfákkal díszített áru­házakban a gyerekek lefény- képeztethetik magukat a Télapóval. A chilei télapók szó szerint az arcuk veríté­kével keresik meg a kenye­rüket, a déli féltekén ugya­nis a karácsonyi nyári me­legben köszönt be —Santia- góban most harminc fokot mutat a hőmérő higanyszála. Első pillantásra a kará­csony külsőségeiben éppen olyan színes és csillogó Chi­lében, mint a világ legtöbb országában. Ám a figyelme­sebb szemlélő számára elő­tűnnek a chilei karácsony sötétebb oldalai is. A santia­gói belvárosban szinte lépni sem lehet a gumifootokkal és pisztolyokkal felfegyverke­zett, bilincsekkel ellátott rendőröktől. A metróállomá­sok bejáratainál — a santia­gói metró egyébként talán a legtisztább a világon — rendőrautók állnak, lent a föld alatt pedig fegyveres katonák és a metró rend- fenntartó emberei cirkálnak. Fönt, a nagyobb utak ke­reszteződésénél csapatszállí­tó teherautók, s mögöttük a bármikor bevetésre kész víz­ágyúk állnak. Santiagóban a karácsony rendes körülmények között nem bensőséges családi ese­mény, hanem zajos, vidám, nagy evés-ivással, tűzijá­tékkal egybekötött ünnep. Az 1984-es karácsony azonban nem fog beilleszkedni a vi­dám ünnepek sorába. A fé­nyesen kivilágított, vásár­lásra csábító kirakatok és az áruházak este kilencig meghosszabbított nyitva tar­tása ellenére jóval kevesebb áru fogy, mint korábban bármikor. A bevásárlóköz­pontok forgalma nyolc szá­zalékkal esett vissza az el­múlt hónapok alatt. Az ok nyilvánvaló: az országban rendkívül nagy a szegény­ség, a munkanélküliség pe­dig rekordmagasságokat ért el. A szegénység egyik leg­inkább szembetűnő jele, hogy az utóbbi időben a chilei belvárosban mind na­gyobb számban jelennek meg a mozgóárusok. Koráb­ban a rendőrök kíméletle­nül elkergették őket, mos­tanában azonban az Ahu- madán, Santiago elsőszámú bevásárlóutcájában a hét­végeken csak úgy hemzseg­nek a filléres portékájukat kínáló utcai árusok, s a rendőrség általában béké­ben hagyja őket. Az idei karácsony petár­daropogás és tűzijáték nél­kül telik e,l Chilében — mindezt tiltják az ostrom- állapot rendelkezései. Aki mégis némi fényre vágyik, gyújthat csillagszórót, de csakis az éjszakai kijárási tilalom beállta előtt. Az NKP (I) egyik kampány gyűlése; a tribü­nön a párt jelképe, egy nyitott tenyér (Fotók: AP — MTI — KS) A z európai normákhoz és mércékhez szokott újságírónak nehéz „rendet vágnia” az indiai választási előkészületekről és a lázas korteskedésről be­számoló híradások, elemzé­sek között. Ahány szövetségi állam, terület és szavazói körzet, jószerivel úgy vál­takoznak az erőviszonyok, esélyek és választási témák. Nemzeti szintű latolgatások­ba bocsátkozni — nos, erre az indiai sajtó sem vállalko­zik. Mégis néhány színes — ha nem is a választások lénye­gét és tartalmát megragadó — jelenség és érdekesség odakínálkozik a tudósító tollára. A számadatok szédítőek. December végén háromszáz- nyolcvan millió szavazásra jogosult járulhat az urnák­hoz, mintegy a lakosság fele. A húsz szövetségi államban és kilenc szövetségi terüle­ten megrendezendő válasz­táson 5301 jelölt nevezett be az országos parlament alsó­házának, a Lók Szabhának 512 helyére. (Két államban, Pandzsábban és Asszámban biztonsági okok miatt nem lesz szavazás. Mizorámban már „eldőlt” a harc, mi­előtt egyáltalán lett volna: a kormányzó Nemzeti Kong­resszus (I) Párt jelöltje — ellenfél híján — simán győ­zött.) A legtöbben — több mint ezren — Uttar Prades állam 85 delegátusi mandá­tumáért versengenek. A fő­városban 189 a jelöltek szá­ma, viszont csak hetük szá­mára van elegendő képvi­selői szék. December 24. és 27., a két választási nap a „férfiak küzdelme” lesz. Ugyanis 1980-hoz képest is tízzel csökkent a női jelöltek szá­ma, mégpedig 131-re. Durva „játék” a politika? Dehát éppen Indira Gandhi bizo­nyította, hogy az indiai nő Radzsiv Gandhi, India mi­niszterelnöke —, hogy tudja továbbvinni anyja örökségét? lakosságnak mintegy hatvan százaléka sajnos nem tud írni-olvasni. (Egyébként az írástudók számára tizenöt nyelven készülnek a szava­zólisták.) Tehát szükség van olyan jelképekre, amelyek mindenki számára megfog­hatók és közérthetőek. A nagyobb pártoknak már „bevált” jelzéseik vannak, például a Nemzeti Kong­resszus Párt (I) a nyitott tenyér. Az indiai történelemben nyolcadszor megrendezett választás korteshadjárata újat hozott: a kampányba bevonult az elektronika. Noha a szavazók megnyeré­sére még ma is a hagyomá­nyos eszközök — az utca­sarki gyűlések, a házról házra járás, a színes transz­parensek — szolgálnak leg­inkább, a videokazetták és a hangszalagok korszakot nyitottak. Kiváltképpen a kormányzó párt jeleskedik az elektrotechnika „áldásai­nak” felhasználásában. Je­löltjei és kampányszervezői között szép számban osztot­ták szét az Indira Gandhi­ról készült videofilmeket, az utolsó, orisszai beszédét rögzítő szalagokat. Hasonló­képpen fiáról, Radzsiv Gandhiról is felvettek né­hány kazettányi videoanya- got. Sőt, a leltárba tartoz­nak még a magnókazetták, amelyeken neves színészek politikai jelszavakat hirdető énekeket-verseket adnak elő. R. P. is képes kemény, határozott döntéseket hozni. Mégis ... Pedig a szavazásra jogosul­taknak csaknem a fele nő. „Ha egy B-kategóriájú hollywoodi színész az Egye­sült Államok elnöke lehet, akkor az indiai művészek miért ne kapcsolódhatnának be a politikába?” — kérdez­te sajtóértekezletén egy ne­ves indiai filmsztár, aki fel­iratkozott a jelöltlistára. Köztük van a Bombay-i filmipar legnépszerűbb és legjobban fizetett sztárja, Amitabh Bachchan is, akit szerepei után a „dühöngő ifjúnak”, az indiai James Deannek tartanak. összesen hét-nyolc szí­nész és rendező nevezett be a politikai versengésbe, fel­cserélve a filmvásznat és a színpadot a korteskedéssel. A filmvilág neves alakjai­nak népszerűsége, az a kö­rülmény, hogy a nézők nem­egyszer azonosítják kedven­ceiket egy-egy szereppel, nem elhanyagolható tényező Indiában, különösen a vá­lasztásokon. Kire adjam a voksomat: Shashi Shekarra, vagy Shashi Guptarra? — tűnőd­hetne az egyszerű indiai szavazópolgár az urnánál. De nem így tanakodik, nem a „nevek” közül választ. A Maneka Gandhi egy ellenzéki csoport veze­tőjeként szólal fel egy bengáli nagygyűlésen Indiai választási képek SZUDÁN ú| „Messiást" 1881^ben, az akkor még Egyiptomhoz tartozó közép- afrikai országban Muhamed Ahmed Abdullah vallási ve­zető Mahdi-nak. azaz mes­siásnak kiáltotta ki magát. Vezetésével tört ki a felke­lés a török—egyiptomi ura­lom ellen. Négy évig tartó hatalmát többek között a muszlim törvények szélsősé­gesen szigorú betartása jel­lemezte. Ám. Allah útjai kifürkész- hetetlenek... Száz évvel ké­sőbb, a nyugat-európai és egyiptomi katonai akadémiá­kon nevelkedett államfő Dzsáfer Muhammad Nimeri — aki három évtizeddel ez­előtt a szudáni Szabad Tisz­tek Szervezetének volt a tag­ja. aki 1970 áprilisában le­számolt a szélső jobboldali lázadókkal. köztük a néhai legendás messiás egyik le­származottjával, Hadi el Mahdi-v al — váratlanul — egy évvel ezelőtt — beve­zette a Koránon alapuló tör­vénykezést. Napjaink megdöbbentő szudáni közállapotairól ta­nulságos cikket írt a News­week című nemzetközi hír­magazin két munkatársa, akik néhány hete a főváros­ban. iKhartumban jártak: „Megszokott pénteki rítus Kihartumban: több ezer bá­mészkodó igyekszik a Kober börtön nyomasztó falai kö­zé, azért, hogy megbámul­ják az iszlám törvénykezés legújabb ítéletvégrehajtá­sát. Az aréna középpontjá­ban, jól látható helyre ülte­tik az elítéltet. Egy törvény­szolga fehér kendővel elta­karja a bűnös arcát, aztán felemeli a kezét, bekiabál­ja nevét, fejére olvasva bű­nét — amely legtöbbször lo­pás. Ezt követően idézi a Korán ide vonatkozó szurá- ját, majd feláll a sebész, s kezében megvillan a csonko­ló kés. Határozott, villám­gyors mozdulattal levágja az elítélt kezét, majd a vér­ző végtagot felemelve be­mutatja a tömegnek. Allah Akbár (Allah a lagnagyobb) üvöltik kórusban.” Megszólalnak a harci dobok Az iszlám törvénykezés elborzasztó látnivalóinak csak az egyike volt a fegy- ház udvarán lejátszódó vé­res esemény. Ügy tűnik, a sokáig európai gondolkodá­súnak hitt Nimeri, a belső nehézségek megoldására „gyógyírként” használja a szigorú, több évezredes Se­riat törvénykezést. Egyéb­ként országa etnikailag és vallási szempontból ma is élesen két részre különíthe­tő. A muzulmán arabok lakta — északi és a több­nyire keresztény és animis­ta hitet követő néger tör­zsek — déli területére. Ám, az elmúlt évben, a hosszabb idő óta „álmos” déli ország­rész, újra fellázadt. A rend­kívüli szigorúságú törvények, pláne a testi fenyítés és a csonkolás (arabul hadd) szá­mukra egyenlő a nyílt tá­madással. Időközben a szu­dáni államfő eddigi politiká­ját támogató Egyiptom és az Amerikai Egyesült Álla­mok megdöbbenve vették tudomásul a nemkívánatos változást. A Fehér Ház szá­mára a jelenlegi helyzet fel­ér egy lidércnyomással. Ni- rmeri belpolitikája ugyanis megingathatja az ország egyensúlyát, egységét. Az amerikaiak szemében az erőszakos iszlámosítás óhatatlanul a retteget Líbia képét idézi. Megszólaltak a harca hívó törzsi dobok dé­len is. Pillanatnyilag négy és tizenkétezer főből álló gerilla-csoportok állnak szemben a tizenötezres lét­számú katonasággal. Pár héttel ezelőtt az etióp határ menti elszigetelt falvak el­len sikeres partizántámadá­sokat hajtottak végre a ma­gukat hazafiaknak nevező déli kommandók. Sőt lelőt­tek egyet a szudáni légierő amerikai F5E típusú harci gépei közül is. Ami. érzé­keny veszteség, hiszen mind­össze négy darab van belő­lük. Ám a nagy offenzíva, amelyet az esős évszakra vártak — elmaradt. A fodrásznők bűne Mindezen jelenségek elle­nére Nimeri az iszlám tör­vénykezéstől új típusú ál. lám születését reméli. Szer­te az országban napról nap­ra újabb rög tön ítélő bíró­ságok alakulnak. Esténként a családok a televízió előtt ülve figyelhetik „A döntő igazság” című új műsort. A bemondó itt olvassa be az aznapi bűnösök és elítéltek nevét. Az elmúlt hetekben például paráználkodás mi­att száz korbácsütésre ítél­tek egy asszonyt. A partne­rét ennél sokkal szigorúb­ban fenyítették, neki a száz csapás mellé még egy évi börtön is járt. Az államfő személyesen korteskedik az újtípusú állam mellett. Egyik ilyen alaklommal Mamoun Mo’hamedi Ahmedot egy tá­voli kormányzóság vezetőjét negyven vesszőcsapásra ítél­te, mivel a leheletén alko- kol érződött. Más alkalom­mal húsz női fodrászt tar­tóztattak le Khartumban. Bűnük: túlságosan tartós hullámokat készítettek a szudáni asszonyoknak, s ezért huszonötöt vertek a nemesebbik felükre. Nem kímélik a külföldieket sem. Két olasz férfit eritreai nő partnerükkel szerelmeskedé­sen kaptak, azon túl, hogy jól elnáspágolták, még be is börtönözték őket! Az emberi jogok megsértése A Reagan adminisztráció már több ízben próbálta le­beszélni Nimerit az erősza­kos iszlámosításról. Wa­shington évek óta úgy te­kinti a szudáni álamfőt, mint kipróbált harcostársát. A kommunista arab országok és Muammar Kaddafi ra­dikális iszlám mozgalmának ellenlábasát is ő testesíti meg. Az elmúlt kilenc hó­nap alatt az évi szokásos egy alkalom helyett kilenc­szer találkoztak magasszintű amerikai tisztviselők és szu­dáni államférfiak. Ám a nó­ta mindig egy maradt: az amerikaiak nethezményezték a vallási törvények ráerő- szakolását a délen lakókra. Szerintük ez nem más, mint az emberi jogok megsértése. Nimeri dühösen utasítja vissza ezeket a vádakat, mondván: „a nyugatiak egy­szerűen nem ismerik az isz­lám törvényeket.” Minden­esetre a Fehér Ház a viták ellenére sem hagyja cserben Afrika „csendőrét”. A jövő évben 270 millió dolláros gazdasági és katonai segélyt biztosítanak az országnak. De leszögezik: nem nyújta­nak támogatást egy esetle­ges belső polgárháborúhoz. Ám, ha Szudán tovább foly­tatja a mohamedán törvé­nyek erőszakos terjesztését — amely eitlen maguk a jobb érzésű igazhívők is fellá­zadtak már — újabb mér­ges góc jöhet létre Afrik« egyébként sem sértetlen tes­tén. Soós Tamás összeállította: Pilisy Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents