Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

4«. T||r' ^jjg NÉPÚJSÁG, 1984. december 23., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK A nyelvi kapcsolatteremtés zavarai A nyelvi kapcsolatterem­tés, vagyis a nyelvhasználat éppen napjainkban, két olyan típushibában leledzik, amelyről annál is inkább szólnunk kell, mert egyre nagyobb mértékben terjed és terebélyesedik. Az egyik jel­lemző zavar nyelvhasznála­tunkban a körmönfont ság, az öncélú bonyolultság, a sok szóval való semmit mondás, illetőleg a szem­fényvesztő nyelvi akrobati­ka, a bonyolult fogalmazás, a felesleges szakszerűsködés. Az egyértelmű mondani­való röviden, velősen: a ter­vet nem teljesítették. Az ér­tekezlet bevezetőjében a je­lenlevőknek ezt a tényt ilyen túlbonyolított megfogalma­zásban közvetítették: „Ter­vezésünk természetes vele­járójaként e problematika is magával hordozta a konk­retizálás síkján a maxima- lizmus veszélyét, ám a bá­zisszinthez mért nagyságren­det illetően értünk el ugyan eredményeket, de a jövőben a tervteljesítés vonatkozásá­ban is alkalmazkodnunk kell a magasabb szintállás­hoz.”. Erre a megfogalmazásra valóban érvényes a költő sú­lyos, elmarasztaló kritikája: „A térben / szerte szalad / beszéded, a híg, / a monda­tod féreg emészti bent, / ki­mondhatod, / de szinte mit sem jelent” (Szemlér Ferenc: Csak én). A másik típushiba mai nyelvhasználatunkban a közhelyszerűség, a sok szó­val élés és a kevés monda­nivaló közvetítése, a szócsép- lés és a nyelvi sablonok el­burjánzása, a „jópofa” szö­vegelés. Csak néhány pél­dát mutatunk be ennek ér­zékelésére: Ez van!; így igaz!; Hogy oda ne rohan­jak!; Ki tudja, miből él­nek, de nagyon gazdagok; Leviszlek benneteket a Bal­csira a taligámmal a vityil- lómba, csak várjatok, felve­szek valami rongyot magam­ra; Hét végén nem haza megyek, hanem az oldalko­csim (a nejem!) családját látogatom meg. Ezzel a kérkedő, hányave­ti és nyegle vagy csak fölé­nyes megfogalmazással együtt jár a bántóan fumigáló hangnem is. A lezserkedő, öncélú humorkodás sajátos példáit érzékelhetjük akkor, amikor elárasztják a beszé­dünket a nyegle és tisztelet­ien nyelvi formák, a nyílt vagy a burkoltan is gorom­ba és trágár szavak. A köz­életben becsületesen dolgo­zók nyüzsögnek, akik elke­nik a dolgokat: azok má­zolnak, a borravalót elvá­rok: komálósak. Az értekez­leteken való részvétel: csak vattázás, s a résztvevők ak­tívan szunyáinak rajta. A cseni és az uncsi jellemzi baráti beszélgetéseinket, klubbeli társalgásainkat, s az sem véletlen, hogy oly gyakran jutnak nyelvi sze­rephez ezek a szóalakok: cseveg, cseverész, csevegés, cseverészés, csevely, fecseré- szés stb. A fesztelen, a ke­délyes társalgás gyakran fecsegésbe, locsogásba csap át. Ezek csak tünetek, jelen­ségek és jelzések. De mi okozhatja? A hiányos nyel­vi műveltség? Ez is oka le­het. De van olyan vélemény, hogy a lezserebb nyelvhasz­nálat valójában menekülés a nyakatekert hivatalosko­dástól, szakszerűsködéstől, az öncélú nyelvi bonyolultság­tól. Ez is igaz! De a túlhaj- tás nem célravezető egyik nyelvhasználati formában sem. Platthy György kiállításáról Városélmény — erős színekkel Virradat Eger felett (Fotó: Szántó György) ZENEI ESTÉK Egy karmester dicsérete A felújított színházban — jó néhány év után — vég­re tárlat nyílott, és művé­szi élményt nyújtott Platty <&yörgy huszonhárom képe. Örömünk oka a helyszín. iMég inkább az, hogy ennek a városnak a megtartó-be­fogadó erejéről tanúskodik maga a tény; évtizednyi idő után Egerben kívánta be­mutatni új termését az a Platty György, aki három, évig művésztanárként mű­ködött az Egri Tanárképző (Főiskolán. Itteni tartózkodása idején iis láttuk értékes alkotásait, megismertük gazdag kolo- ritját. Most azonban akár gyűj­teményes városképi tárlat­nak is nevezhetnénk anya­gát. Néhány kivételtől elte­kintve a művész „világjárá­sának”, a város barangolásá­nak emlékeit láthatjuk. Moszkva és Krakkó épp úgy élményt adott a festőnek, mint Velence, Salzburg vagy Párizs, ahonnan a Notre Harne, a Montmartre. az FJNESCO-épülete még kü­lön is ránk köszön. Végig­barangolta a festő a hazát is, hogy a neki nagyon ked­ves emlékhelyeket a vonzó­dás szeretetével megörökítse Pécs legelőbb, de Siklós a várral, Szigliget a maga al­kotásra hangoló környezeté­vel. gazdag flórájával — itt a lelki is értendő! —el tud­ja bűvölni azt, aki terem­tésre termett. Szombaton megkezdődött a téli szünet. Az alsó- és a középfokú oktatási intézmé­nyek diákjai január 3-án, csütörtökön mennek újra is­kolába. Az első félév január 27-ig tart, s minősítését, a félévi értesítőt, február 1-én vehetik kézbe a tanulók. A tanév utolsó tanítási napja az alsófokú oktatási intézményekben június 14., a középiskolák I—III. osz­tályaiban, a gép- és gyors­író iskolákban, az egészség- ügyi szakiskolák I—II. osz­tályaiban, a szakmunkáskép­ző iskolákban — az utolsó A kiállítás egységes benyo­mását két alkotóelem biz­tosítja. A városélmény első­sorban. amely a művészt, a vándort „megkapja”. Nemcsak felméri a kőbe merevített eleven szellem hatását; érezhetően, egyen­ként és külön-külön átéli azokat, mint a jó muzsikus a szimfóniák tömegében fel­tárulkozó dallamokat. Vegyük példának a leg- szembeszökőbb. a nekünk legismertebb városképet, Egert. Székesegyháza, ba­rokk épületei, szobrai, fel­magasodó várbástyái, a mi­naret, a Kossuth Lajos ut­ca palotái úgy fordulnak ná­la egymásra, úgy illeszked­nek egymás mellé, hogy vé­gül is a tekintetet egyre magasabbra csalogatja, ku­évfolyamok kivételével — június 7., a nemzetiségi gim­náziumok IV. osztályában május 9., a többi középis­kola IV. osztályaiban és az egészségügyi szakközépis­kolák III. osztályaiban má­jus 10., a szakmunkásképző iskolák utolsó évfolyamain május 24. Az érettségi (érettségi-ké­pesítő) írásbeli vizsgák kez­dőnapja a nemzetiségi gim­náziumokban május 10., a gimnáziumok és a szakkö­zépiskolák nappali tagoza­tán május 13., a gimnáziu­mok és szakközépiskolák es­ti és levelező tagozatán ma­tatásra serkenti a nézőt: mi­ért is tartott-látott a festő ilyen rendet ebben a vá­rosban? A kép címéből az alkotói szándék és ihlet ki­tetszik: Virradat Eger fö­lött! Platthy György hajna­li látomása erről a város­ról. amelyet szemmel látha­tóan megszeretett. Ez a táj­kép egy sokat tapasztalt városlakó vallomása, akinek erős színei vallják akár a legfinomabb lírát is. mint az Arboretum vagy a Reg­gel a Velencei-öböiben. És mindaz, amit megfest, még­sem szürrealizmus, mert a valóság elemeit csak annyi­ra értelmezi át, amennyire szükségesnek tartja, ahhoz, hogy a kép szemlélőjében az önálló élmény megszülessék. Farkas András jus 27.. a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat május 20-tói tartják. A szakmunkásképző isko­lákban az írásbeli vizsgákat május 27-től — a központi tételek alapján folyó írás­beli vizsgákat kötelezően május 27-én —, a gyakor­lati és a szóbeli vizsgákat június 14-től lehet tartani. Az egészségügyi szakközép- iskolákban az írásbeli ké­pesítővizsga június 10-én lesz. A gép- és gyorsíróis­kolákban június 17—21. kö­zött rendezik meg a vizsgá­kat. Az Egri Szimfonikus Ze­nekar kamaraegyüttese, Far­kas István karmesteri irá­nyítása mellett, ezen a hé­ten három hangversenyt adott. A kedden, a házas­ságkötő teremben adott két műsorszáma, mintha csak bevezetőt jelentett volna a másik két estéhez. Pétervásárán szerdán, a helyi Vöröske­reszt kérésére lépett fel az együttes: barokk zenét szó­laltatott meg. A meghitt kamaramuzsikának a volt Keglevich-kastély dísztermé­ben kitűnő körülményeket teremtettek: a világítást a kottaállványokra szerelt, két­ágú gyertyatartók biztosítot­ták. Ebben a „jászolközelítő félhományban” a Stille Nacht akkordjai csak előké­szítették a lélektani állapo­tot, amely a barokk muzsi­ka befogadásához szükséges. A műsorban a szólistákra épülő művek szerepeltek. Mennyire elmélyülten és odaadással játszottak az Eg­ri Szimfonikus Zenekar szó­listái! Érzik mindig a fel­adat súlyát, hiszen az adott környezetben éppen a ma­gas rangú művészi élvezetet, a befogadást akarják meg­honosítani. Händel e-moll concerto grossóját, Radnóti Tibor, Ágostonná Kugler Zsuzsa és Kiss József, Bach d-moll kettős versenyét Rad­nóti Tibor és Ittesné Nyeste Erzsébet, Corelli g-moll con­certo grossóját Radnóti Ti­bor, Ittesné és Kiss József játéka tette vonzóvá, hatá­sossá. Bach Air-jét vibrafo- non Ágoston Ottó adta elő. Jónás Zoltán József Attila és Kosztolányi Dezső egy­egy, az ünnephez illő versét szavalta el. Egerben a Megyei Művelődési Köz­pont és a Helyőrségi Műve­lődési Otthon rendezte az egri szimfonikusok kamara- zenekarával együtt a már hagyományossá vált kará­csony előtti koncertjét. A közönség nem kis meglepe­tésére, a barátként erre az alkalomra mindig is ide ér­kező Kocsis Albert, Liszt díjas hegedűművész mellett, két érdemes szólista is fel­lépett pénteken este, a Bach- zenét programra tűző mű­sorban. A d-moll kettős versenyt Kocsis Albert és Radnóti Ti­bor játszotta. A h-moll szvitet a tehe- ráni rádió és tévé zeneka­rának fuvolistája, Hossein Samiejan adta elő. Ezek a hol lassú, hol pergőbb rit­musú barokk táncok derűt és fényességet árasztottak. Az V. brandenburgi ver­senyt Kocsis Albert, Hos­sein Samiejan és az ugyan­csak külföldet járó magyar zongoraművész, Kárpáti Iván közreműködésével adta elő az Egri Szimfonikus Zene­kar kamarazenekara. Ebben a versenyműben a három szólista — három egyéniség Egyik markánsabb, mint a másik. Kocsis Albertról tud­juk hogy a férfias határo­zottság és a nagy nekilen­dülések mestere. Nem ma­radt le mögötte ebben a szándékban Kárpáti Iván sem. Hossein derűs, inkább lírára hajló egyénisége itt is jól érvényesült. A kamarazenekar — Far­kas István karmesteri irá­nyítása mellett — meghitt, csaknem családias hangula­tot teremtett. S Farkasnak külön érdeme, képessége, hogy maradéktalanul érzi- érti a közönség visszajelzé­sét.. . F. A. Munkarend év végéig az iskolákban HELENE MELYAN: Az ínyenc Pontosan emlékszem arra a négy évvei ezelőtti nap­ra, amikor dr. Watson, a há­ziorvosom sürgősen olyan diétát rendelt nekem, amely kevés koleszterint tartalmaz. És kevés zsírt. És kevés sót. És egyáltalán, keveset mind­abból, amiért az életet élni érdemes. Koleszterinszin­temnek süllyednie kell, mondta Grace-nek. Az en­gem imádó feleségemnek. „Majd én gondoskodom róla, doktor úr — mondta Grace —, figyelni fogom, mint egy héja!” És meg is tette. Feltárult előttem a ko­leszterin-, só- és zsírszegény táplálkozás bágyadt alvilá­ga! Száraz, fehér csirkehús, amelyről minden milligramm bőrt és zsírt lenyúztak, só- zatlan mártással leöntve, sótlan burgonyával és sót- llan vízben tenyésztett bor­sóval tálalva. Apró, kemény borsószemek, úgy néztek ki, akár a sörét. Nagy tányér, sovány tej­ből készült joghurtok, meté­lőhagymával dúsítva. El tudják képzelni azt a kínszenvedést, amit egy olyan férfinak kellett kiáll­nia, mint én, aki imádom a jó ételeket, ha csupán pár szál zöld salátalevelet tesz­nek eléje, néhány csöpp cit­romlével meghintve, miköz­ben Grace három szelet francia sajttal megpakolt kenyeret pusztít el? Ettek már egyszer is sótlan kenye­ret? Olyan íze van, mint az ijedtében megdermedt tapé­taragasztónak. Eközben Grace, aki meszetien arté­riákat örökölt, amelyekben oly boldogan, zubogva folyik a vér, mint egy alpesi hegyi patak tavasszal, vécéfedél nagyságú hússzeleteket ke­belezett be. És közben mo­solygott rám. „Dr. Watson azt mondja, ha diétázol, száz évig is elélhetsz ... biztatott újból és újból — többnyire teli szájjal. És én még öt­ven sem voltam! Ha a negy­venedik születésnapomon — Grace hitvesi tanácsára — nem vetettem volna alá ma­gam ennek az általános ki­vizsgálásnak, talán örülnék neki, hogy száz évig fogok élni. Most azonban elvesz­tettem életem egyetlen örö­mét — Grace már röviddel az esküvőnk után megszűnt az lenni. Grace pedig meg­találta végre élete értelmét: hogy visszatartson mindan­nak a megevésétől, ami eset­leg ártalmas lehet. Életem unalmasan folydo- gált. Ám az evés gyönyörű­ségéről sohasem mondtam le. Most azonban csak ál­modozhattam. Aranysárga vajban kisütött húsokról. Hickoryfán füstölt sonkák­ról, pulykapástétomról, sok sót tartalmazó levelestész­tákról. Álmodni azonban Grace-ről álmodtam, aki hangosan azt kiáltotta: TI­LOS! Grace személyesen felü­gyelt a reggeliknél és va­csoráknál. Ebédemet a hi­totta. aki Grace másoduno- kahúga volt, és gondosko­dott arról, hogy ebédidőben is Grace szellemében táplál­kozzam. Más vonatkozásban is diétára voltam fogva. Ha közeledni próbáltam jobbik felemhez, miután haját be­csavarta és eloltotta a lámpát, izgatottan azt sut­togta: „Mit szólna ehhez dr. Watson?...” Aztán a fal­nak fordult és elszendere- dett. Válásra nem gondolhat­tam. Hói az a bíró, aki a diétát válóoknak ismerné el? Ha elhagynám, utánam jönne diétás szakácskönyvei­vel, éles kis konyhakéseivel és zsírlefölözőjével. Miért kellene száz évig élnem? Vagy inkább — rniért kelle­ne Grace-nek ... ? A kedvező alkalom akkor (kínálkozott, amikor Grace ötödik emeleti szállodai szo­bánk erkélyén álldogált. Ugyanaz a harmadosztályú hotel, ugyanabban az unal­mas hegyi városkában, amelyben már tizenöt esz­tendeje töltöttük nyári va­kációnkat. Tulajdonképpen egyszer már Mexikóba akár­hogy a szállodában olyan szolgálatkészek az emberek. Szolgálatkészek: ez azt je­lentette, hogy diétásán főz­nek nekem. Én, az ínyenc, ugyanazt kaptam, mint otthon. Ala­csony koleszterinszinten ... Grace tehát az erkélyen állt és a Három nővérnek nevezett sziklákat nézte, a sziklákon túl pedig a Ja- mieson-völgyet. A hotel közvetlenül a meredély pe­remén állt. Egy gyönge ta­szítás és ... elvégeztetett. Igen — és még Grace cso­dálkozó, meglepett „Ö”-ja .. Vaj — micsoda pompás szó! Itt ülök és egyre csak azt mondogatom: vaj, vaj. vaj... Ülök, várom a vag­dalthúsomat, és a vajat haj­togatom ... És nem ül ve­lem szemközt Grace, és nem kérdezi: „Mit szólna ehhez dr. Watson? ... ”. Nem lesz túl nehéz meg­győzni a seriffet arról, hogy baleset történt. Tragikus bal­eset. Grace nyilván túlságo­san kihajolt az erkélyen és elvesztette az egyensúlyát Nem is csoda, az ő súlytöbb­letével! Talán neki is dié­táznia kellett volna ... Zahemszky László fordítása tam repülni, de Grace elle­nezte. Ügy vélekedett, hogy a hegyek jobb hatással van- vatalban a titkárnőm szállí- nak az egészségemre. Meg. dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents