Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 2., vasárnap 3. A további haladás programja A KÜLFÖLDI TURISTA SEM PANASZKODHAT Körzeti megbízott — Felnémeten Pártunk Központi Bizottsága, az MSZMP immár meggyökeresedett hagyományaihoz híven, nyilvánosságra hozta a jövő év márciusában összeülő Xríl kongresszus irányelveit. Egyúttal vitára is bocsátotta e dokumentumot a párttagság körében, igényelve a haza sorsáért felelősséget érző állampolgárok alkotó közreműködését a további 'haladás programjának kimunkálásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista demokrácia alapvető vonásának tekinti, hogy a párttagok és a pártonkívüliek milliói ne csupán az elhatározások valóra váltásában vegyenek cselekvőén részt, hanem azok kialakításában, a teendők megfogalmazásában is. Ennek egyik legfontosabb módja a pártkongresszusok előtti széles körű, átfogó eszmecsere, amelybe a párt egész tagsága szervezett módon bekapcsolódik. A jövő évi januári párttaggyűléseken valamennyi alap- szervezetben megvitatják a kongresszusi irányelvekben megfogalmazódott helyzetértékelést és cselekvési programot, s ennek során minden párttagnak módja és lehetősége nyílik észrevételei, javaslatai kifejtésére. Az elhangzott véleményeket a párt szervezeti rendjének megfelelően a különböző szintű pártértekezleteken összegezik, s a kongresszus ily módon a párttagság egészének nézeteit figyelembe véve öntheti végső formába a munka értékelésére és a további teendőkre vonatkozó állásfoglalását. Mint a kongresszusi irányelvek is hangsúlyozzák: a párt minden felelős társadalmi tényező bevonásával, népünk alkotó erejében bízva dolgozza ki a milliók boldogulását segítő megoldásokat és módszereket. Ennek megfelelően a kongresz- szusi állásfoglalások kialakítását sem tekintjük kizárólagosan belső pártügynek. Amikor a kommunisták a pártfórumokon állást foglalnak az irányelvekkel kapcsolatban, természetszerűen számításba veszik pártonkí- vüli munkatársaik nézeteit, gondolatait. Amellett a Központi Bizottság felkérésére az irányelvekről véleményt mondanak a legfőbb társadalmi szervezetek, mozgalmak vezető testületéi is. S mivel ezek a szervezetek és mozgalmak jóformán az egész felnőtt lakosságot átfogják, állásfoglalásaikban minden bizonnyal visszatükröződnek és kifejeződnek majd a pártonkívüli tömegek igényei, törekvései is. Az irányelvek a következő esztendők legfontosabb teendőit abban jelölik meg. hogy a társadalmi élet valamennyi területén feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista viszonyokban rejlő hatalmas erőforrásokat, népgazdaságunk teljesítőképességének növelésével megteremtsük az életszínvonal emelésének a társadalmi igazságosság erőteljesebb érvényesítésének anyagi feltételeit, fejlesz- szük demokratikus intézményeinket. és ezzel erősítsük tovább a nemzeti egységet Olyan célok ezek, amelyek kifejezik társadalmunk valamennyi osztályának és rétegének alapvető érdekeit, elősegítik szükségleteik jobb kielégítését. A legutóbbi években nehezebbé vált feltételek közepette azonban e célok elérése igen nagy erőfeszítéseket igényel. A kongresszusi irányelvek tartózkodnak minden megalapozatlan ígérgetéstől —a dokumentumon végighúzódik az a gondolat, hogy nekünk magunknak kell szervezett, fegyelmezett, jó minőségű munkával, tartalékaink és erőforrásaink hatékonyabb kiaknázásával megteremtenünk a további előrehaladás lehetőségeit. A helyzet és a szükségletek gondos mérlegelése alapján a párt úgv ítéli meg, hogy a következő években meg kell élénkíteni a gazdasági fejlődést, megalapozva ezzel az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A fejlődés meggyorsításához az irányelvekben olvasható értékelés szerint a feltételek adva vannak, illetve megteremthetők. A szükséges feltételek következetes biztosítására és a lehetőségek kiaknázására a dokumentum átfogó programot vázol fel. amelynek meghatározó gondolata az intenzív fejlődés kiterjesztése a termelési folyamat összes elemére. E célt szolgálja a gazdaságirányítás továbbfejlesztése is, amely a személyes és kollektív érdekeltséget még jobban a hatékony gazdálkodás emelőjévé kívánja tenni. A közösség számára hasznos, értékes teljesítmények fokozott elismerése és a társadalmi igazságosság jobb érvényesítése, az indokolatlan egyenlőtlenségek csökkentése együtt jelenik meg a kongresszusnak elfogadásra ajánlott cselekvési programban, hiszen csakis ezek együttes érvényre juttatásával erősíthetjük tovább társadalmunk szocialista vonásait. A párt világosan látja vezető szerepéből adódó felelősségét a társadalom előtt álló, az élet által napirendre tűzött feladatok megoldásáért. E felelősségtől vezérelve tűzik célul az irányelvek a párt egységének megerősítését, a pártszervezetek belső életének, demokratizmusának, közösségi szellemének fejlesztését, a kommunisták helytállásának és kiállásának fokozását, a párt munkastílusának, munkamódszereinek magasabb színvonalra emelését. Mindez úgyszintén nem belső pártügy csupán, hanem egész előrehaladásunknak lényeges feltétele. Hogy a nyolcvanas évek második felében hogyan alakul országunk sorsa, az nem kis mértékben függ attól, milyen programot dolgoz ki erre az 'időszakra, a társadalmat vezető párt soron következő kongresszusa. A kongresszusi irányelvek közrebocsátása és az ezzel kezdetét vevő össznépi véleménycsere azt a célt szolgálja, hogy ez a program a lehető legnagyobb mértékben helytálló, reális és mozgósító legyen. Nyári pillanat az egri Szépasszony-völgyből: azt az elképedést látni kellett volna! A német tinilány ugyancsak megszeppent, amikor bárdolatlan megjegyzése után az ő anyanyelvén szólította magához a rendőrjárőr vezetője, s utasította nagyon határozottan rendre. Az eset egyenruhás szereplője Pápista Mátyás, rendőrzászlós volt, akit — felnémeti körzeti megbízott létére — különleges feladat elvégzésére helyeztek át szolgálatba a nevezetes pincesorok vidékére. („Egyik legszebb idegen- forgalmi helyünket az idei idényben, mondhatni, elárasztották a kispénzű valamint a csöves hazai, de főleg külhoni türisták. Nappal még örülhettek is ennek a pincetulajdonosok, a vendéglátósok, Am a vendégek éjszakára sem akartak elmozdulni onnan, ráadásul szemeteltek, piszkoltak, reggelente úgy nézett ki a völgy, mint egy csatatér! Meg kellett velük értetni, ezt sehol nem tehetik meg, s közölni kellett velük, menjenek az olcsó szálláshelyet adó, nem messze onnan található kempingbe.’’) Az egri XIII. kerület őrére különösen nagy szükség volt ebben az időszakban — éppen német nyelvtudása miatt. Hiszen hasonló beosztású rendőrtársai jobbára csak a magyar szavakat és mondatokat ismerik, ugyanakkor a hozzánk látogatók nagy többsége németajkú, illetve más külföldi. („Néhány esztendeje történt: a Dobó téren teljesítettem szolgálatot. Megszólított egy német turista, s kérdezte, beszélek-e valamilyen nyelven. Legnagyobb sajnálatomra csak azt tudtam válaszolni, nem. Nagyon szégyelltem a helyzetet, s ekkor határoztam el, elkezdek tanulni németül. Először a TIT-ben kezdtem, majd dr. Kádár Károly tanítványa lettem. Neki sokat köszönhetek azért is, mert amikor elbátortalanodtam, ő egyre csak bíztatott, mondván, ha valamibe belekezd az ember, s azt kicsivel jobban csinálja az átlagnál, akkor el kell érnie, hogy ura is legyen annak a dolognak. .. ”) Még ma is rendszeresen jár az órákra, amikor már nyugodtan elmondhatja magáról: folyékonyan társalog németül s ha szükség van rá, fordít. („Eleinte a kollégáim bizony gúnyolódtak-csúfolód- tak a német miatt, nem hittek a dologban. Később azonban látva, hogy beszélgetni tudok vendégeinkkel. s ha szükség van rá intézkedni is velük szemben, megváltozott a véleményük. Ezentúl sokszor megtörtént, hogy a kapitányságon segítettem tolmácsolni valamilyen jegyzőkönyv elkészítéséhez.”) Pápista Mátyás — annak ellenére, hogy tizenegy gyermekes családjukban hagyománynak számított ez a pálya — kezdetben egyáltalán nem gondolt arra, hogy a közrend és közbiztonság felett őrködik majd egykor. („Autószerelőnek tolultam, ám ezt a szakmát abba kellett hagynom, orvosi tanácsra: a bőröm sehogy sem bírta az olajat. Ezután a kórházba kerültem műtőssegédnek, de sajnos, itt is elért a fertőzés. Egy ismerősöm javaslatára kértem 1972- ben, 23 évesen a felvételemet az egri kapitányságra. A hathónapos próbaidő alatt járőri szolgálatot teljesítettem, s a sikeres vizsga után tizedessé léptettek elő. Közben végeztem az esti gimnáziumot, s amikor leérettségiztem, soron kívül őrmester lettem. A tanulást ezután sem hagytam abba, először a marxista—leninista esti középiskolába, majd Kistarcsán az alapfokú rendöriskola következett.’’) A tanulmányi idők alatt is folytatta a szokásos közbiztonsági munkáját, felettesei megelégedésére. A soros előrelépés hozta meg a zászlósi rendfokozatot. Éppen egy esztendővel ezelőtt nevezték ki a felnémeti városrész körzeti megbízottjának. („Ez a munka is speciális feladatot ró az emberre: mindenekelőtt jó kapcsolatokat kell kialakítani a helyi szervekkel, az üzemek rendészeivel, vezetőivel. Az sem mindegy egy körzeti megbízottnak, miként fogadják el a kerületében lakók. Emellett a panaszokkal, feljelentésekkel is minden esetben komolyan foglalkozni kell, s megfelelően feldolgozni az ügyiratokat. Ügy érzem, az egy év alatt sikerült is kellő együttműködést teremteni a lakossággal, több esetben előfordult, hogy ők maguk is segítettek valamely bűncselekmény felderítésében. Talán az is igazolja az előbb mondottakat, hogy adataim szerint az elmúlt 365 nap alatt nem volt betörés a területemen, ritkábban kell garázda jellegű cselekmények miatt intézkednem, még az úgynevezett cigányfizetéses napokon is, s az ezen a vidéken korábban oly divatos szőlőlopást is jelentősen sikerült visszaszorítani. Ebben a munkában önkéntes rendőri csoportom is nagy segítséget nyújt.”) A rendőri pályán dolgozóknak a családja bizony sokszor kénytelen nélkülözni a családfőt... (,,A feleségem igazán megértő: apja is ennek a hivatásnak élt, ugyanilyen környezetben nőtt fel. Az igaz, hétéves fiam, Norbert, olykor-olykor megjegyzi: apu te sose vagy itthon, de azért tetszik is neki ez a foglalkozás. Persze, hogy ő is folytatója lesz-e a családi hagyománynak, az majd később válik el. Mindenesetre az én szüleim nem szóltak abba bele. milyen pályára adom a fejem — én is ugyanezt az elvet követem") Sz. Z. Hámán Kató harcos élete A magyar munkásmozgalom történetének lapjai tele vannak a kommunista mártírok neveivel. A magyar munkásmozgalom elválaszthatatlan a kommunisták harcaitól. Ennek a küzdelemnek igen jelentős része az ellenforradalom negyed- századára esik. A Horthy- korszak államhatalma és népelnyomó társadalmi rendszere elleni küzdelem egyik kimagasló harcosa volt Hámán Kató. 1884. december 2-án született Kompolton. Apja falusi foltozó varga volt, aki télen lábbelijavításból, nyáron napszámból tartotta el családját. Pár éves volt, amikor édesapja váltókezelő lett a MÁV-nál, így Hatvanba költöztek, s itt teltek gyermekévei. Kezdetben vigyázni kellett kisebb testvéreire, később pedig már gyomlálgathatott a környező uradalmi földeken. A nehéz anyagi helyzet ellenére elvégezte a polgári iskolát, sőt három évig tanult a budapesti tanítóképzőben, befejezni azonban édesanyja halála miatt nem tudta. Rövidebb alkalmi munkák után 1905-ben pénztáros lett a hatvani állomáson. Itt dolgozott 1918 elejéig, amikoj; szolgálattételre felhelyezték Budapestre a Nyugati pályaudvar pénztárához. Az addig ösztönösen lázadó proletárlányból itt a forradalmi munkásmozgalom centrumában lett tudatos szocialista. Csakhamar kapcsolatba került Landler Jenővel, a baloldali forradalmi vasutasmozgalom vezetőjével, aki meglátta Hámán Kató őszinte lelkesedését, és magával .ragadta a forradalmi mozgalom forgatagába. Amikor 1918. június 20-án a MÁV Gépgyári sortűz után kitört az általános sztrájk a szervezők és irányítók között már ott találjuk Hámán Katót is. Ölömmel fogadja az „őszirózsás forradalmat”, de elégedetlen az eredményekkel, valóban forradalmi változást akar. és már 1918 őszén csatlakozik a megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjához. A Tanácsköztársaság idején egyre jobban kibontakozott szervező és irányító egyénisége, ö volt a nőmozgalom egyik vezetője és a IX. kerületi Munkástanács tagja. Ott volt mindenütt ahol segíteni kellett. Szervezte a harcoló csapatok utánpótlását, de harcolt a nagycsaládos munkások, vagy édesanyák jogos igényeinek kielégítéséért is. A Tanácsköztársaság bukása után nem menekült el. Elfogták és egy évig tartó internálás után a MÁV minden végkielégítés nélkül elbocsátotta. Közel két évig mosásból, takarításból, alkalmi munkából élt. 1922-ben sikerült elhelyezkednie a Ruggyanta gyárban. Itt belépése után csakhamar fellendült a szakszervezeti mozgalom. A szaktanács is felfigyelt tevékenységére, és 1923 tavaszán öt választották meg a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkárává. Tág lehetősége nyílt a dolgozók egészségügyi és szociális helyzetének tanulmányozására. Szerkesztője volt a Vegyészeti Munkás c. szaklapnak és szerkesztőbizottsági tagja a Nőmunkás c. újságnak. Ezekben a lapokban jelentek meg cikkei, amelyek leleplezték a dolgozó nők kizsákmányolt, lealázó helyzetét. Egyik cikkében leírja, hogy „még Dél- Amerikában is a gyáros tartozik gondoskodni a gyermekek felügyeletéről és orvosi vizsgálatáról. Ezzel szemben nálunk, ahol pedig minden felé a fajvédelmet emlegetik, vajon milyen-intézkedéseket tesznek az igazi fajvédelem, az anya és gyermek védelmére?" Szakszervezeti munkája mellett tevékenyen részt vett az SZDP IX. kerületi Bizottságának a munkájában is. és felvette a kapcsolatot az illegális KMP bécsi emig- rációs központjával. A szociáldemokrata baloldal mind határozottabban bírálta a pártvezetés opportunista magatartását, különösen a Bethlen—Peyer-paktumot Az MSZDP 1924. április 20-án megtartott XXII. kongresz- szusán a baloldal nyilatkozatban fejezte ki elégedetlenségét és követelte „az elfogulatlan osztályharcos szellem” visszaállítását. A kongresszus után egyre feszültebb lett a viszony a Trojan Marian Jozef rajza baloldal és a hivatalos pártvezetés között. 1924-ben sokan kiléptek a Szociáldemokrata Pártból, másokat pedig a pártvezetés zárt ki. 1925 tavaszára megértek a feltételei egy új forradalmi munkáspárt létrehozásának. 1925. április 14-én megalakult az MSZMP, melynek vezetőségében ott találjuk Hámán Katót is- A pártvezetők közül többen tagjai voltak az illegális KMP-nek is, a párt programja pedig lényegében megegyezett a Kommunista Párt minimális programjával. Hámán Katónak egyénileg is igen mozgalmas volt ez az éve. Több alkalommal volt illegálisan Bécsben, hogy tárgyaljon Landler Jenővel. 1925. augusztus elején nemzetközi eszperantó kongresz- szuson volt, onnan pedig haza sem jött, hanem augusztus közepén mint a magyarországi pártszervezetek egyik küldötte részt vett a KMP első kongresszusán. Itt a Központi Bizottság tagjává választották, s azzal a konkrét megbízatással tért haza, hogy a nődolgozók szervezését és a Vörös Segély munkáját irányítsa. A hazatért pártvezetőség szinte még meg sem kezdte munkáját, amikor szeptember 22-én a rendőrség több tagját letartóztatta. Az el- fogottak között volt Hámán Kató is. A november 14-én megkezdődött statáriális bírósági tárgyaláson a vádlottak nem védekeztek, hanem határozottan hirdették a kommunista párt céljait. Hámán Kató ezt mondta: „A szociáldemokrata vezérek nem képviselik többé a munkásság érdekeit. A mi célunk egyelőre nem az volt, hogy a proletáriátus diktatúráját megteremtsük, egyelőre csak a munkásság szabadságjogaiért harcoltunk, hogy nyíltan meg lehessen szervezni a Kommunista Pártot”. A nemzetközi tiltakozás hatására rendes bíróság elé utalták a kommunisták ügyét, amely 1926. augusztusában Hámán Katói a mozgalomban való részvétele miatt két év és négyhó- napi börtönre ítélte. 1925. júliusában szabadult a börtönből, ekkor vette át a Vörös Segély irányítását. Fáradhatatlanul ment. szervezett, agitált, gyűjtötte a pénzt, ruhaneműt, élelmei, könyvet a lebukottaknak és hozzátartozóiknak. Az 1930- as évektől kezdve Hámán Kató munkájának jelentős részét az ifjúság nevelésére fordította. Személye ekkorra már annyira ismertté vált a rendőrség előtt, hogy a mozgalomba más területen csak a legnagyobb óvatos Sággal kapcsolódhatott be Az ifjúság nevelését azonban mindig szívügyének tartotta és arra törekedett, hogy a proletariátus nagy céljaival egybeforrott, a párt ügyéért harcolni tudó ifjakat neveljen. Hiába volt azonban óvatossága. A moz galomtól nem tudott elsza kadni, a rendőrség pedig ti gyelemmel kísérte minden lépését. 1934. nyarán kons- pirációs hiba következtében 24 társával együtt újra letartóztatták. Az elfogottakat az alagi csendőrlaktanyába vitték, és kegyetlenül meg kínozták. Nem kímélték a már ekkor ötvenéves, őszülő asszonyt sem. Annak ellenére, hogy komoly vádat nem tudtak ellene felhozni, az elítélést így sem kerülte el. Börtönbüntetésének jelentős részét már rabkórházban töltötte. 1936. nyarán mikor a börtönből kiszabadult. már gyógyíthatatlan beteg volt. Veseműködésében a verés következtében állandóan zavarok vol • tak, és nem lehetett rajta segíteni. Június 20-án beszállították az Üj-Szent Já nos kórházba, azonban csak a fájdalmát tudták enyhíteni. Rettenetes szenvedéseinek utolsó napjaiban má>- a fájdalomcsillapító sem segített, s 1936. augusztus 31-én a Kommunisták Magyarországi Pártja szegényebb lett egy kiváló, önfeláldozó harcossal. Dr. Nagy József
