Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. december 2., vasárnap KÉTRÉSZES SZOVJET FILM: VASSZA Mit ér a jó szándék? Zenei esték az egri főiskolán MINDENNAPI NYELVÜNK Korrekt és kulturált A címbeli két szóalakkal egyre gyakrabban találkozunk szóban és írásban egy- . aránt. Bizonyos beszédhelyzetekben nem is mindig feleslegesen jutnak nyelvi szerephez. Alábbi példatárunk is ezt bizonyítja: „Hazánk korrekt partnere a tőkés országoknak is” (Világosság, 1984. 604. 1.). — „Nem egyszer keveredtem éles, de mindig korrekt vitába’’ (Élet és Irodalom. 1984. nov. 9.). „Páskándi új darabja polgári tragédia. Ezt ígéri a színlapon a műfajmegjelölés, és a korrekt ígéretet, korrekt darab, korrekt előadás teljesiti be” (Élet és Irodalom, 1984. nov. 9.). Szóbeli megnyilatkozásainkban sűrűn emlegetjük ezeket a jelzős szerkezeteket is: korrekt ember, korrekt viselkedés, korrekt eljárás, korrekt játékvezetés stb. A kultúrált jelzővel történő minősítés talán még gyakrabban tolul ajkunkra és toliunkra. Egy hét leforgása alatt ezek a jellemző példák kerültek jegyezetfüze- tembe: kulturált viselkedés, kulturált magatartás, kulturált beszéd, kulturált környezet stb. Az sem véletlen, hogy a házassági hirdetésekben is feltűnnek ezek a nyelvi formák: „kulturált lakásába korrekt, kulturált férfit vár férjnek, élettársnak egy hibáján kívül elvált asszony.” Hogy mindennapi nyelv- használatunkban is elkényel- mesedtünk, tanúsítja az is, hogy a szóban forgó idegen eredetű két megnevezés egészen szokatlan szövegösszefüggésekben tűnik fel. Egy rádiósriportban hallottuk pl. ezt a megnyilatkozást: „A gáz kulturált fűtési energia- forrás’’ (Kossuth Rádió, 1984. nov. 15.). Mivel mindkét szó sokat vállal magára, elveszíti azt a képességét, hogy árnyaltabban utalhassunk a lényeges mondanivalóra, s egyre inkább szürkítő vagy túlságosan általánosító az a nyelvi szerepkör, amiben jelentkezik a korrekt és a kulturált szóalak. A színesebb, a kifejezőbb és egyértelműbb közlés céljából ajánlatos a két szó rokon értelmű magyar megfelelőiből is válogatnunk. A korrekt nyelvi szerepét a megfelelő beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben ezek a magyar szavak és kifejezések vehetik át: hibátlan, kifogástalan (munka), becsületes, példás, feddhetetlen (viselkedés); megbízható, szavahihető, tisztességes (partner); szabályos, szabályszerű (eljárás) stb. A kulturált szó magyar megfelelőinek köre még tá- gabb. s ezért a finomabb, az árnyaltabb minősítések kifejezésére alkalmasabbak ezek a rokon értelmű szavak, nyelvi formák; művelt (magatartás, viselkedés), udvarias (megnyilatkozás), pallérozott (beszéd) stb. Nem örülhetünk annak sem, hogy a rosszalló használati értékű kultúrálatlan és inkorrekt szóformák is egyre gyakrabban jelentkeznek szóhasználatunkban, s miattuk nem jutnak szerephez ezek az egyértelmű magyar megfelelők: műveletlen, faragatlan, udvariatlan, neveletlen, modortalan, durva, nyers, darabos stb. A kulturált és korrekt magatartás, viselkedés szó- kapcsolatok túlságba vitt használata miatt ritkábban halljuk, olvassuk ezeket a jelzőket: barátságos, példás, kifogástalan. Vagy ebben nemcsak a nyelvhasználat a ludas? Or. Bakos József A címben szereplő kérdés kétszeresen is föltehető. Egyrészt vonatkoztatható a film tartalmára, másrészt az alkotás módjára is. Gorkij drámája a meg nem született orosz polgárság kritikája, erkölcsi lehetetlenségének bemutatása. Maga a mű, amelyet két részben vetítenek a mozikban Vassza címmel, valamivel több. Tartalmazza általánosan az egyéni jó szándék hiábavalóságának ábrázolását is. Maga a gondolat élő, mindennapi konfliktusainkban jelenlévő, de a megvalósítás nem szerez önfeledt perceket a nézőnek. Kevéssé lehet belefeledkezni Vassza történetébe. Ha nem olyan körülmények között élne a főhősnő családja mint amilyenek a forradalom előtti Oroszországot jellemzik, talán olyan fordulatos cselekményű történetet látunk, mint a televíziós Onedin családé. így azonban valamilyen történelem előtti indulatokat hordozva Lady Macbeth is felrémlik Vassza alakjában. Érzékelhetjük a sajátos elmaradottságot, amely nemcsak a proletariátust sújtja, de akadályozza a polgárságot is. A félfeudális rendszer szorításában vergődik az alkotás gazdag főhősnője, de hiába rokonszenves egyéniség, a körülmények szorítása között eltorzul, erkölcstelenné, bűnössé válik. Vassza kitör abból a feudális családból, amely a korabeli társadalmat jellemezte. Erősebbnek bizonyul a férfiaknál: szokásokat, beidegződéseket meghazudtolva belső tartásával legyőz mindent és mindenkit. Orrá lesz környezete feslettsé- gén, de csak átmenetileg, s olyan áron, hogy elveszti nőiességét, öngyilkosságba Hazai és külföldi filmek gazdag választékát kínálja a MOKÉP 1985 első harmadában. Az évharmad műsorából kiemelkednek a hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére Sorsforduló címmel szervezett és 1984 ősze óta folyó program- sorozat produkciói. Emellett 13 új magyar filmet kívánnak bemutatni 1985 első hónapjaiban, közöttük olyanokat, mint a Redl ezredes című kétrészes alkotás, amelyet Szabó István rendezett, vagy a Vörös grófnő című kényszerítve a férfit, akit szeret. Ez a vétség nem jó- vátehető, mindenképpen bűnhődnie kell. Annál is inkább, mert érzékeli, mit követett el. így hiába menekül a jólétbe, a sikerbe a film főszereplője. Kétszeresen tragikus a helyzete; egy meg nem született polgári osztály képviselője, hiába próbálja tisztázni helyzetét, küzdenie kell az elmaradott társadalmi viszonyokkal, de a továbblépőkkel, forradalmárokkal is. Humánus elvei csődöt mondanak, például nem képes munkásainak olyan fizetést biztosítani, amelyből legalább a megfelelő táplálékot beszerezhetnék maguknak. így süllyed egyre lejjebb, így válik egyre erkölcstelenebbé. A lassú folyású film úgy halad medrében, mint a Volga. Megismerhetjük Vasz- sza körülményeit, hosszan szemlélhetjük arcát, megbámulhatjuk lakása berendezését, a kézi hajtású liftet, amely elakadt, ha a nagypo- cakú gépésznek cigányútra szalad a kása. Elidőzünk részleteknél, amelyek ugyan érdekesek, de keveset nyújtanak az egész megértéséhez. mellékvágányra terelnek. összességében elvesztjük a fonalat, mindinkább hétköznapivá válik Vassza Kovács András-film. Hazánk felszabadulásának évfordulójára tervezik Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című fasizmusellenes produkciójának bemutatóját. A szocialista országokban készült majdnem 30 alkotás közül kellemes szórakozást ígér Szamszon Szamszonov szovjet rendező Vera és a férfilátogatók című filmje. Ugyancsak sok nevetést fakaszt a csehszlovák Stefan Uher vígjátéka, a ,,Ha már egyszer megesett”, amely az egyedülálló és párt kereső nők helyzetével foglalkozik. figurája. Annak ellenére, hogy Inna Csurikova lenyűgöző színész, és valóban hihetővé, súlyos egyéniségű karakterré változtatja a megírt szerepet. A nem megfelelő ritmus, a képek széteső rendje nem köti le a figyelmet. így elvész az a megjelenítő erő, amellyel az alkotók újraértelmezték Gorkij darabját. Hiába látunk olyan jeleneteket, amelyek valósággal metszetét adják a lényegnek, így például telitalálat, ahogy Vassza és ellenlábasa, a forradalmár Rasel egymás mellett ül. Mindketten társadalmi változást akarnak, de különféle utakon. Egyikőjük kapitalista átalakulást szeretne, „tisztességesebb” polgári világot. Másikuk látja, hogy mindkét osztályt el kel.l söpörni: a valódi megújulást csak a munkásság képes elérni. Erős nők és határozott emberek, de mégis ellenségek. Ha szigorúbb lett volna a film renedezője, Gleb Panfilov, akkor korszakos alkotást készít. Másfél órában összefogva a Vassza pontosan tükrözné azokat az ellentmondásokat, amelyek Oroszországot 1917 előtt jellemezték. Külön figyelmet érdemel két kínai film. A „Tienjün- hegyi történet”, a mai kínai életbe enged betekintést. Fordulatokban gazdag ,,A legyőzhetetlen Vutang”, amely a kínai harcosok és a japán karatemesterek összecsapását eleveníti meg látványos küzdelmek bemutatásával. A fejlődő országok filmgyártását képviseli, a korábban hazánkban nagy sikert aratott Sivatagi show című humoros természetrajzi film rendezőjének, Jamie Uysnek új produkciója. Az istenek a fejükre estek címmel mozikba kerülő színes, szinkronizált botswanai vígjáték egy bantunéger közösség és a civilizáció találkozását meséli el szórakoztató feldolgozásban. Ahogy telik az iskolai év, úgy szaporodnak a hangversenyek az egri tanárképző főiskola zenetermében. Meghitt környezet ez, ahol a hallgatók értékeket, élményeket és mércét kaphatnak. Jane Coop zongorista Kanadából érkezett, a Jeunesse Musicale hívta meg körútra a szocialista országokba, hazánkba, Lengyel- országba és a Szovjetunióba. Jane Coop neve nekünk új. De tudjuk róla, hogy a The New Yorker kritikusa képzett és intelligens zenésznek nevezte. Baltimore-ban és Torontóban tanult, szólistaként már bejárta Kanadát és az USA-t, átjött Európába is, nyert a Washingtoni Nemzetközi Zongoraversenyen, a CBC és a BBC műsoraiban szerepelt. Mindezt csak azért jegyeztük le, hogy a nemzetközi hangversenyélet eme fórumain nem véletlenül fogadják el ezt a kitűnő muzsikust. Ami játékának technikai részét illeti: szabatos, a dallamokat-futamokat pontosan számon tartó, a mű és alkotója iránti teljes alázat által vezérelt. Nincsenek fölösleges érzelmi díszítései. Bach Kromatikus fantázia és fúgájában (BWV 903) a szerző fenséges gondolatai érdekelték. Mozart a-moll Rondóját (K. 511.) poétikusan szólaltatta meg, Haydn e-moll szonátájából (Hab XVI., No 34.) A Presto, az Adagio és a Vivace-moltó a könnyed, habzóan önfeledt játékosság jegyében árasztotta Haydn jókedvét és életszeretetét. Műsora második részében Jane Coop egy kanadai szerző, Jacques Hetu 1978-ban írott művét, a Balladát, mutatta be. A szerző és darabja számunkra eddig ismeretlen, de azt első hallásra is megállapíthattuk, hogy ez a posztromantikus zenei világ — éppen meirt erősen, a szélső határokig elmenően és merészen akar hatni — nem marad meg emlékezetünkben mélyenszántó tartalommal. Jane Coop sikere és játéka azért is értékes, mert a szerény környezetben a jól reagáló hallgatóságnak nagy élményt szerzett. A főiskolai hallgatók Kedden este koncerteztek a főiskolai hallgatók zene. termében. A hangszeres és énekes szólisták a zeneirodalom legkülönbözőbb tájairól válogatták műsorukat. Ebben az összeállításban nyilván közrehatott az a szempont is, hogy az előadói pódiumot csak épphogy megközelített hallgatók, technikailag könnyebb számokkal fellépési biztonságot szerezzenek. Ezeknek a hangversenyeknek sajátos a légkörük: a széksorokban ülő társak kritikus izgalommal figyelik azokat, akik éppen most kerültek a pódiumra. És az izgalom, a lámpaláz, a feszültség görcsöket okozott egyik-másik előadóban. Sokszor a szólistában a dobogóra lépés előtt fel se merül tudatosan, egészen má», sokkal szigorúbb szabályok érvényesek a közönség előtt, mint egy szigorlati felelésnél. Itt nem elég a jó hang, a zenei tudás, a ro- konszenvet keltő egyéniség. Itt felfokozott összpontosítás, a teljes hatás akarása kell! És ezt csak a legteljesebb belső és külső fegyelemmel lehet elérni. Erre oktatják a főiskola művésztanárai ezeket a tényleg értékes fiatalokat. A zongorakíséretet ellátó tanárok; Mag Stefánia, Ary Tibor, Juhász Flórián a megmondhatói, milyen komoly munkával és hány értékes előadót nevelhettek fel az előző évek során. Most, a nyújtott teljesítmények alapján inkább a hangszereseket dicsérnénk: az Albioni-szo- nátát megszólaltató Ilonka Gabriellát, Borsodi Editet. a Vivaldi C-dúr coneertojá- ért Pál Ildikót, Sosztakovics Fantasztikus táncáért Laczkó Erzsébetet! De egyéniséget mutatott Dányi Zsuzsa, Nagy Mária is. Az énekeseknél az ötös, Kolozs Zsuzsa. Márkus Emőke, Fodor Gabriella, Jámbor Zsolt és Jónás Zoltán hozta a felszabadult éneklés élményét. Koós Flóra értékes hangianyaggal rendelkezik. Csicsmányi Évát lámpaláza akadályozta, hogy könnyedén adjon elő egy hangulatos Mozart-számot. Simon Antónia, Pohner Hedvig, Oláh Anikó és Barna Mária nem alaptalanul bizakodnak a pódiumszereplés sikerében De „addig” még sokmindent 11/2. — Mi történt? — kérdeztem a krákogás után. Az ember rágyújtott, kinézett a fára. Pásztázta lombtalan ágait. — A front itt előreszaladt. A németek menekültek, utánuk a magyar katonák, mint hátvédek. Estende beállított az apám. Megjöttem, mondta, a ruszkik a sarkunkban vannak, én már innen egy tapodtat se megyek. Anyám boldog volt. Úgyse engednélek, még ha menni is akarnál, sírta. Rögtön sütött, főzött, apámat meg küldte tisztálkodni. Mi gyerekek is boldogok voltunk, hiszen mán két éve nem láttuk. Kérdeztük, hogy hol a puskája. Vót, nincs, mondta. Nem mentünk le a kertben ásott óvóhelyre, hiába ágyúztak. Hajnalfelé lármára, kiabálásra ébredtünk. Apám kiugrott az ágyból, kiszaladt az udvarra. Aztán, mint a villám be, és kapkodta magára a gúnyát. Csak annyit mondott: csendőrök! Nem láttatok, nem is hallottatok rólam. És eltűnt az udvaron. Anyám jajveszékelt. nyusziBába Mihály: A diófa tett. mire megnyugo_dott volna, kivágódott az ajtó. Kakastollas csendőr állt az ajtóban. Van itt katonaszökevény? Nincs. Nem láttunk egyet sem. A csendőr kör- bepislogott a félhomályban, aztán belépett, és egy pillanat múlva szuronya hegyére tűzte apám bakancsát. Hát ez mi? — üvöltötte. Bejött egy másik csendőr is. Szétdúlták a szobát. Hol van? Hol van? Mondjátok meg, mert úgyis megtaláljuk. Nem tudjuk, nem tudjuk vinnyogtunk, jajgattunk anyánkhoz bújva, mintha nyúznának bennünket. Átkutatták az istállót, a padlást, benéztek a tyúkólba, a disznóólba is. A csutkakukkot szétdobták, a szalmakazlat szuronyukkal szurkálták. és megtalálták. Az egyik csendőr a diófához kísérte, puskáját mellének szegezte, a másik meg zsineggel összekötötte hátul a kezét. Aztán kötelet kerestek, két istrángot össze- j kötöttek, átdobták azon az ágon. Apámat odarángatták, nyakába tették a hurkot, felhúzták, s hogy le ne essék, a kötél végét a nyakhurok görcséhez kötötték. “ Iszonyatos volt. Hogy rángatózott néhány pillanatig. Bőgtünk, ordítottunk. Anyánk elájult... Így tör- | tént. Szóval anyánk nem engedte kivágni. Egyedül élt itt, a gyerekek szétszórod- ; tak. Nekem a túlsó soron van a házam. Ezt eladjuk. \ Ide egyik testvér sem akar ; jönni. Elhallgatott. A csikket eldobta, tele töltötte újra a poharakat. — És most mi lesz a fa | sorsa? — kérdeztem, hogy 5 megtörjem a hirtelen ránk s szakadt nyomasztó csendet. — Csináltatok belőle kél keresztfát, az egyiket az anyám a másikat az apám sírjára... gyakorolni kell. Farkas András RÓMAI ROMKERT BALÄCÄN. Az első században épült római kori villagazdaság feltárt és részben rekonstruált maradványait bemutató romkert nyílt a Veszprém közeli Balácán. Ez a romkert Aquincum és Gorsium mellett az egyik legnagyobb kiterjedésű lelőhelye az egykori pannonjai tartomány település- és kultúrtörténeti emlékeinek. A mintegy 2400 négyzetméteres egykori lakóépület kiásott és részlegesen rekontsruált alapfalait a korabeli építészet jellegét mutató tetővel látták el, amelyben az előkerült gazdag leletállomány egy részét mutatják be. (MTI fotó: Ar&ny Gábor felvétele — KS) Gábor László A MOKÉP jövő évi terveiből
