Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

1 NÉPÚJSÁG, 1984. december 22., szombat Negyven éve alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) vényt szerezzen a magyar nép valóságos érdekeinek, kinyilvánítsa akaratát, le­számoljon a múlt terhes örökségével, és hitet tegyen a nemzet jövője mellett. Ezerkilencszáznegyvennégy decemberében — emlékezte­tett Losonczi Pál — már végé­hez közeledett a második vi­lágháború, Magyarországon azonban még elkeseredett utóvédharcait vívta a fa­siszta hadsereg, a tőkés- földbirtokos ellenforradalmi rendszer uralkodó körei az utolsó percekig folytatták nemzetvesztő politikájukat. A Horthy-rendszer egész po­litikájára a nép forradalmi erőitől való félelem nyomta rá bélyegét. Uralkodó körei rettegtek attól, hogy a dol­gozó osztályok megdöntik a tőkés rendszert, s nekik fe­lelniük kell népellenes és háborús bűneikért. Ez volt a fő oka annak, hogy akkor sem mertek összefogni az ország demokratikus erőivel, amikor már nem volt más választásuk. A szovjet hadsereg. a szovjet nép teremtette meg számunkra azt a lehetősé­get, hogy a magyar nép sa­ját kezébe vehesse sorsát, és demokratikusan válasz­tott parlamentje nyilvánít­hassa ki az ország függet­lenségét. A Vörös Hadsereg megteremtette a demokrati­kus átalakulás feltételeit. De nem végezhette el az át­alakulással járó politikai feladatokat: ez a magyar nép haladó, demokratikus, antifasiszta és forradalmi erőire várt. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés megalakulása ékes bi­zonyítéka annak a ténynek, hogy a magyar népnek vol­tak ilyen erői. A több év­százados idegen elnyomás alatt is élt a magyar függet­lenség eszméje. A nemzet tudata ápolta Bocskai. Rá- • kóczi és Kossuth eszméit, őrizte emlékezetében azokat az időket, amikor a magyar­ság nem a reakció, hanem az európai haladás szövet­ségese volt. E történelmi hagyományok örökösei is je­len voltak a hazában. Az országot ugyan rossz ügy mellé állította az önös érde­keit szűklátókörűén hajszo­ló uralkodó osztály, de a haladás képviselői kezdettől szemben álltak ezzel a po­litikával. Szemben állt első­sorban a magyar munkás- mozgalom, amely 1919-ben kivívta a proletárhatalmat, s amelyet nem tudott meg­semmisíteni a fehérterror és az ellenforradalmi diktatú­ra sem. A demokrácia mel­lett voksolt a magyar dolgo­zó parasztság, amelynek kö­rében élénken éltek az ag­rárszocialista hagyományok, s amely örök perben állt földbirtokos kizsákmányolói- val. A munkásak és parasz­tok legjobbjai mellett bal­oldali értelmiségiek, haladó gondolkodású katonatisztek és egyházi személyiségek vettek részt az antifasiszta ellenállásban, megőrizve a nemzet önbecsülését, tisztes­ségét. Nem volt tehát előz­mények nélkül való a Nem­zetgyűlés hitvallása a náciz­mussal való szakításról és a függetlenségről. Előzményeihez tartozott az illegalitásba szorult de­mokratikus pártoknak a kommunisták vezetésével harcoló szövetsége, a Ma­gyar Front; a Bajcsy-Zsi- linszky Endre vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszaba­dító Bizottsága. A Budai önkéntes Ezred harcait, a Petőfi partizánbrigád. a Nógrádi-csoport akcióit, a szovjet hadsereg soraiban küzdő magyar antifasiszták küzdelmeit, a kommunista akciócsoportok, a diákcso- portok. a partizánosztagok, a MÖKAN-komité harcait feljegyezte a történelem. így jöhetett létre a felsza­badult területen népünk igazi érdekeit és akaratát kifejezve, a kommunista párt programja nyomán a Magyar Nemzeti Független­ségi Front, és hirdethette meg: „Lesz magyar újjászü­letés”. A kommunisták, az ellen­állók, a szakszervezeti . és szociáldemokrata vezetők, a Horthy-rendszerben meg­hurcoltak. a közismert bal­oldali gondolkodásúak kö­rül csoportosultak mindenütt, az újjászületést tettekkel, kiállással is sürgető embe­rek, vezetésükkel alakultak meg a népi hatalom helyi szervei, a nemzeti bizottsá­gok, a falutanácsok, a direk­tóriumok, vagy a munkás- paraszt-bizottságok. A munkások megalakítot­ták az üzemi bizottságokat. Megindították a gyárakban a termelést úgy, ahogyan azt az ország újjáépítése, az élet követelte. Nagy felelősség­gel ellenőrizték a termelést, korlátozták a kizsákmányo­lást. védték a munkások ér­dekeit. A lerombolt, kifosztott or­szág újjáépítéséhez, az an­tifasiszta háborúba való be­kapcsolódáshoz új központi hatalom, új magyar állam- szervezet kellett. A Függet­lenségi Front felhívására a nemzeti bizottságok napok alatt szervezték meg a fel­szabadult városok és közsé­gek küldötteinek megválasz­tását. Hatalmas tett volt ez akkor, amikor az országban még nem volt közlekedés, nem volt hírközlés. A szov­jet hadsereg gépkocsijain, szekereken és gyalog érke­zett Debrecenbe a kétszáz­harminc képviselő, akikre nagy felelősséget rótt a vá­lasztók bizalma. De segítet­te a munkát a bizakodás, hogy az új államhatalom születése egy jobb, igazsá­gosabb világ teremtésének első aktusa lesz. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés. létrejöttének első per­ceitől kezdve, döntő befo­lyással volt a nemzet ak­ikori jelenére és máig meg­valósult jövőjére egyaránt. Lendületet adott az átala­kulásnak a felszabadított or­szágrészben, és reményt nyújtott a még megszállt te­rületeken élőknek. Szentesí­tette a hitlerizmussal, a nyi­las uralommal szemben ál­lók törekvéseit, és az állami politika, az alkotmányos ha­talom rangján szakított és fordult szembe — immár az egész nép nevében — a hit­leri Németországgal és az embertelen eszmékkel, s az egész nép akaratának meg­felelően tett hitet a függet­len és demokratikus Ma­gyarország megteremtése mellett. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés összetételében is, tevé­kenységével is a nemzet összefogását testesítette meg. Részese volt a népi hata­lomnak a munkásosztály képviseletében a Magyar Kommunista Párt. a Szo­ciáldemokrata Párt és a szakszervezeti mozgalom, a nincstelen parasztság nevé­ben a Nemzeti Parasztpárt, a kisbirtokosság és az értel­miség Független Kisgazda- pártja, valamint a Polgári Demokrata Párt.'Volt a kép­viselők között mérnök és vasesztergályos, nyomdász és bankigazgató, ügyvéd és cukrász, főispán és téglagyá­ri munkás, író, földműves, plébános és vezérezredes. Minden antifasiszta erő mandátumhoz és szóhoz ju­tott. Ezekben a sorsdöntő órák­ban a legkülönbözőbb világ" nézetű, politikai felfogású emberek voltak képesek egyetértésre jutni, együtt haladni, közös programot elfogadni. A Nemzetgyűlésbe a leg­nagyobb számú képviselőt a Magyar Kommunista Párt küldhette. E tényben kife­jeződött a kommunisták ál­dozatvállalásának, tapaszta­latainak, tisztességének és céltudatosságának széles kö­rű elismerése. Ebben az idő­ben egész Európában nagy tekintélyt szereztek a kommunista pártok az anti­fasiszta harcokban. Magyar- országon is a kommunisták küzdöttek a legszívósabban az ellenforradalom negyed- százados uralma ellen, rájuk Az ünnepségen Losonczi Pál mondott beszédet mérte a reakció a legsúlyo­sabb csapásokat, mégis ők voltak azok, akik nem átvé­szelni, hanem megsemmisí­teni akarták a német meg­szállást. A kommunista párt hirdetett elsőként progra­mot és összefogást. Ez a kezdeményezőkészség állí­totta a haladó erők élére. S a felhívás nyomán kiala­kult politikai helyzet, az Ideiglenes Nemzetgyűlés egységes fellépése a Szov­jetunióval való fegyverszü­netért, a Németország elleni hadba lépésért, az újjáépí­tésért, a földosztásért és a demokratikus átalakulásért — azt mutatja, hogy a párt megtalálta szövetségeseit, szorosan együtt tudott mű­ködni velük. Első tetteként a Nemzet- gyűlés szózatot intézet a magyar néphez, majd meg­alakította az Ideiglenes Nemzeti, Kormányt, és felha­talmazta az ország ügyeinek vezetésére. Valóságosan nemzeti kormány volt ez. amely meghirdetett céljaiban, összetételében és intézkedé­seiben is megfelelt az or­szág érdekeinek. Legsürgő­sebb feladatának tekintette a fegyverszünet megköté­sét az antifasiszta hatal­makkal, a hadba lépést Né­metország ellen, az új ma­gyar hadsereg megszervezé­sét, a közigazgatási tisztsé­gek betöltését, a közigazga­tás megtisztítását a fasisz­ták kiszolgálóitól. Hatályon kívül helyezett minden nép­ellenes törvényt és rendele­tet, feloszlatta a nyilas szer­vezeteket. ■a A kommunista párt és a parasztpárt kezdeményezé­sére történelmi jelentőségű rendeletet alkotott a kor­mány a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a föld­műves nép földhöz juttatá­sáról. A földnélküliek és szegényparasztok az ország keleti felében már a föld­reformrendelet megjelenése előtt létrehozták a községi földigénylő bizottságokat. A kormányrendelet nyomán igazságtevő indulattal kezd­ték meg a nagybirtokok fel­osztását. Népi akarat* nyil­vánult meg ebben az új honfoglalásban, kifejezve a hajdan kisemmizett és szol­gasorban tartott parasztság jogos vágyait. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés és a Nemzeti Kormány működése jelentős volt abból a szempontból is, hogy új alapokra helyezte hazánk nemzetközi kapcsolatait. Ma­gyarország a Szovjetunió ba­ráti segítségével törhetett ki a nemzetközi elszigeteltség­ből. 1945. április negyedikén az egész ország felszabadult. A magyar nép kiaknázta a fel- szabadulás nyújtotta törté­nelmi esélyét. A kommunis­ták vezetésével a munkás- osztály, szövetségben a dol­gozó parasztsággal, maga mellé állítva a társadalom más rétegeit is, létrehozta a népi demokratikus Magyar- országot, amelynek dolgozó népe a munkáshatalom kiví­vását követően elindult a szocialista fejlődés útján. A kezdeti eredményeket azon­ban súlyos hibák, tévedések árnyékolták be, amelyek tra­gikus konfliktushoz vezettek. A páirt, csaknem három évtizeddel ezelőtt, a tanul­ságokat levonva közösséget vállalt mindazzal, ami ko­rábban a munkásosztály, a dolgozó magyar nép előre­haladását szolgálta, és eluta­sította azt, ami a szocialista építőmunka gátja és veszé­lyeztetője volt. Hazánkban befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása, uralko­dóvá váltak a szocialista tu­lajdon- és termelési viszo­nyok, gyors ütemben fejlőd­tek a termelőerők, kibonta­kozott a kulturális forrada­lom, minden korábbit meg­haladó mértékben emelkedett népünk életszínvonala. Pár­tunk lenini politikája meg­szilárdította az ipari mun­kásság és a termelőszövetke­zeti parasztság szövetségét, kibontakoztatta a megújult értelmiség alkotóerejét. A munkásosztály forradalmi pártja a magyar nemzet ér­dekeinek következetes érvé­nyesítésével az egész dolgozó nép elismert vezető erejévé vált. Magyarország eredmé­nyeivel, nemzeti egységével, internacionalista helytállá­sával és a más országokkal való együttműködés őszinte szándékával megbecsült he­lyet vívott ki magának az egész világon. Az elmúlt négy évtizedben bebizonyosodott, hogy a párt helyes úton indult el az 1944-ben megkezdődött népi demokratikus forradalom­ban: a népfrontpolitika, szé­les körű társadalmi szövetség, a nemzeti összefogás útján. Céljai mellé fel tudta sora­koztatni a tömegeket. A ha­ladás, a szocialista átalaku­lás és fejlődés ellenfeleit nyílt, demokratikus küzde­lemben győzte le. Erős kap­csolatot teremtett a töme­gekkel, velük együtt haladt a társadalmi célok megvaló­sítása felé. A torzulások ak­kor következtek be, amikor a párt vezetése letért erről az útról. Az ellenforradalom leveré­se után a megújhodott párt a helyes politikai irányvonal folytatása mellett tört lánd­zsát. Eredményeinket azóta a párt és a nép közötti bizalomra, a politikával való széles körű egyetértésre, a demokráciára, a nyílt és őszinte szó erejére támaszkodva értük el. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a je­len és a belátható jövő való­ságos feladatainak, reálisan elérhető céljainak forradal­mi ihletésű politikája, amely következetesen támaszkodik a szocialista építés korábbi szakaszainak legjobb ta­pasztalataira is. Vállalja a folytonosságot azokkal a kezdeményezésekkel. ame­lyeket a felszabadult ma­gyar nép tömegei bontakoz­tattak ki, már az új Ma­gyarország építésének első időszakában. Visszatekintve a felsza­badulás óta véghez vitt fej­lődésre, azt is megái lapít­hatjuk. hogy a magyar nép eredményeit a Szovjetunió és a szocialista országok ba­ráti támogatásával, a szo­cialista közösség tagjaként érte el. Meggyőződéssel vall­juk, hogy szocialista jö- vőnknek is eszmei közössé­günk, szövetségi rendsze­rünk, kiterjedt gazdasági együttműködésünk a biztosí­téka. Negyven év elteltével, az azóta végzett országépítő munka eredményeinek bir­tokában. kiegyensúlyozott belső viszonyok közepette emlékezünk vissza a debre­ceni eseményekre — hang­súlyozta, az Elnöki Tanács elnöke, kiemelve: ma is ér­vényes tanulságai miatt ér­demes felidézni az újjáépí­tés korszakában kibontako­zott népi mozgalmat, amely emberek százezreit vonta be az ország, a város, a falu közügyeibe. A munkások és parasztok ekkor ízlelhették meg először az igazi de­mokráciát. és nagy felelős­ségtudattal gyakorolták nap mint nap. Szemléletesen mu­tatja ez számunkra, mek­kora erő van a politikai jo­gaikkal szabadon élő töme­gekben. Igazolja pártunk élő programját, amely a demok­ratikus közélet mind telje­sebb kibontakozását hirdeti és valósítja meg. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés volt történelmünkben az els5 olyan alkotmányos par­lament, amelybe a ma negy­ven éve elhangzott szavak szerint „nagy néptömegek a legszélesebb demokratikus alapon küldték ki megbízot­taikat”. A szocialista ál­lamhatalomnak azóta is ki­emelkedő tekintélyű legfel­sőbb testületé az országgyű­lés, amely folytatója és örö­köse, nagy elődje törvény­hozó munkásságának. Ezért munkálkodunk azon. hogy az országgyűlés még' ered­ményesebben töltse be funk­cióját. váljék még inkább a nyílt és aktív politikai élet legfőbb állami fórumává. Negyven esztendő nagy eredményeit értékeLve és fontos tanulságait kamatoz­tatva, a magyar társadalom a nemzeti bizalom jegyében készül a Magyar Szocialista Munkáspárt közelgő, XIII. kongresszusára, új feladatok vállalására. t A kongresszustól az ország népe a további feladatok meghatározását várja, mert tudja, hogy csak jobb mun­kával teremthet kedvezőbb feltételeket, szilárdabb gaz­dasági alapokat életéhez. A Központi Bizottság kong- reszusi irányelveinek tanú­sága szerint is jelentős fel­adatok állnak előttünk, amelyeket jól el kell végez­nünk ahhoz, hogy szocialis­ta vívmányainkat ne csak megőrizzük, de gyarapítsuk A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának MOSZKVA Kedves Elvtársak! Mély megrendüléssel ér­tesültünk Dmitrij Fjodoro- vics Usztyinov elvtársnak, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága tagjának, honvédel­mi miniszternek, a Szovjet­unió marsalljának elhunyté­ról, a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, a Szovjetunió fegyveres erőit, a szovjet népet ért súlyos veszteség­ről. Usztyinov elvtárs neve és életútja szorosan összefonó­dott azzal a harccal, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja folytat a világ béké­jének és biztonságának meg­óvása, megszilárdítása érde­kében. Az SZKP és a szov­jet állam egyik kiemelkedő vezetőjeként, igaz interna­ls. Gyorsítanunk kell gazda­ságunk fejlődését. Folytat­nunk kell a gazdaságirányí­tási rendszer korszerűsítését. Tovább keli tökéletesítenünk a> szocialista demokráciát. Mérsékelnünk kell a még meglévő, indokolatlan tár­sadalmi különbségeket. Le kell küzdenünk a társadal­mi rendszerünktől idegen jelenségeket. Ügy is fogal­mazhatjuk összefoglalóan: továíhb kell fejlesztenünk szocialista viszonyainkat. Erre kötelez bennünket az a szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus az em­beriség nagy lehetősége a világ problémáinak megol­dására. A lehetőséget való­ra váltanunk nekünk kell. S erre kötelez a világ dol­gozóinak várakozása, amely- lyel a szocialista országokra tekintenek. Ismerve a veszélyes és fe­szült nemzetközi helyzetet, ismerve a világgazdaság válságos hullámzását, mégis, minden nehézség ellenére' vállaljuk, hogy az intenzív fejlődés, a nemzeti teljesít­mény növekedésének útjára vezetjük népünket. Ez a je­len és a jövő sorsdöntő fel­adata. Legjohb barátainkkal, test­véreinkkel, felszabadítóink­kal együtt ünnepeljük nem­zeti történelmünk nagy ese­ményét. Tisztelettel köszönt­jük a velünk lévőket, akik az Ideiglenes Nemzetgyű­lésben, a nemzeti bizottsá­gokban, üzemi bizottságok­ban, az akkori közélet tiszt­ségeiben dolgozva felsora­koztatták az ország Cse­lekvő erőit az újjáépítésre. Kegyelettel őrizzük azok emlékét, akik a mai ünnep­napot már nem érhették meg. Nevükben is, helyettük is magasra tartjuk azt a zászlót, amelyet a szabad­ság és a szocializmus épí­tésének első nemzedékei emeltek fel a vérből és a sárból. Hazánkban a piros- fehér-zöld és a vörös zászló elválaszthatatlanul együtt lobog. Pontosan kifejezik, hogy az emberiség és nem­zetünk legértelmesebb, nag.v távlatokat ígérő közös útján haladunk szocialista céljaink felé. Ezt követően Bognár Jó­zsef akadémikus, az Ideig­lenes Nemzetgyűlés volt tag­ja emelkedett szólásra. A megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget. Az ünnepséget követően az országggyűlés, a Minisz­tertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az Arany Bika Szállóban fo­gadást adott a résztvevők tiszteletére. A vendégek különvona­ta a kora délutáni órákiban visszaindult Budapestre. cionalistaként sokat tett a párt lenini békepolitikájá­nak eredményes megvalósí­tásáért, a Szovjetunió éj szövetségesei szocialista vív­mányainak megbízható vé­delméért, a szocialista orszá­gok fegyverbarátságának ápolásáért. Személyében né­pünk megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő barátját vesztettük el, aki nagy fi­gyelemmel és gondoskodás­sal segítette a magyar— szovjet barátság és sokolda­lú együttműködés elmélyíté­sét. Fogadják őszinte együtt­érzésünket Dmitrij Fjodoro- vics Usztyinov elvtárs el­hunyta alkalmából, gyászuk­ban mi is osztozunk. Budapest, 1984. december 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Elhunyt Usztyinov December 20-án, életének 77-ik évében, súlyos betegség után elhunyt Dmitrij Fjodorovics Usztyinov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere.

Next

/
Thumbnails
Contents