Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 21., péntek 2. Kadhafi és Genzález tanácskozása Az észak-.afrikai térségről, a csádi helyzetről és a kétől, dalú kapcsolatokról tárgyalt szerdán Palma de Mallorca szigetén Moammer el-Kad- hafi, Libia legfőbb vezetője Felipe Gomález spanyol kor­mányfővel. Hírügynökségi jelentések szerint a találkozó Bruno Kreisky, volt osztrák kancel­lár közvetítésével jött létre a Spanyolországhoz tartozó szigeten. A találkozóval kapcsolat­ban várható washingtoni rosszallást feszegető kérdé­sekre válaszolva González leszögezte: „Az Egyesült Ál­lamok bizonyára nem örül ennek a megbeszélésnek, de Spanyolország maga alakítja külpolitikáját. Tekintettel vagyunk szövetségeseinkre, de ez nem jelenti azt, hogy mindig teljesítjük kívánsága­ikat”. González szerdán este visz- szautazott Madridba. Gorbacsov Oxfordban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, aki parlamenti de­legáció élén tartózkodik Nagy-Britanniában, csütör­tökön, délelőtt Oxfordba, az Austin Rover autógyár Cow- ley-i gyáregységébe látoga­tott. Ez volt angliai tartózko­dásának második ilyen — részben ismerkedő, részben üzleti jellegű programja. Az Austin Rover, amely az ipari robotok alkalmazá­sában messzebbre jutott, mint a világ bármely más autógyára, bizonyos ideje tárgyalásokat folytat a Szov­jetunióval a szovjet sze­mélygépkocsi-gyártás kor­szerűsítésében való esetleges részvételéről. Bár a legmesszebbre tekin­tő terv, egy közös brit- szovjet autógyár felépítése egyelőre még nem öltött ta­pintható formát — ebhez még igen sok idő kell, mon­dották brit források — az Austin Rover reményét fe­jezte ki. hogy Mihail Gor­bacsov látogatása javította esélyeiket egy „jövedelmező szovjet üzlet” megkötésére. Genscher prágai útjáról Hasznos, beható és őszinte jelzőkkel minősítette prágai tárgyalásait csütörtöki sajtó- értekezletén Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet al- kancellár és külügyminisz­ter. Rámutatott: a két or­szág egyaránt érdekelt az enyhülésben, a leszerelésben, a fegyverzetkorlátozásban és az európai együttműkö­dés erősödésében, annak el­lenére. hogy különbözőkép­pen ítélik meg a jelenlegi nemzetközi feszültség oka­it. eltérő a gazdasági és tár­sadalmi rendszerük, s más­más katonai szövetséghez tartoznak. A nyugatnémet külügyminiszter hangsú- lyazta, hogy a kis és köze­pes közép-európai országok, mint az NSZK és Cseh­szlovákia fontos szerepet töl­tenek be a nemzetközi lég­kör javításában. Az NSZK és Csehszlová­kia dialógusának folyama­tossá válását jelzi. hogy Genscher bonni viszontláto- gatásra hívta meg Chnoupek csehszlovák külügyminisz­tert. A nyugatnémet külügymi­niszter a Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácsának berlini üléséről kiadott köz­leményről azt mondta, hogy abban vannak pozitív és megfontolásra érdemes ele­mek, olyanok is. amelyek a nyugati szövetség számára elfogadhatatlanok. Genscher pozitívan érté­kelte az NSZK és Cseh­szlovákia egymást jól kiegé­szítő gazdaságának kapcso­latait. Mint leszögezte, az NSZK elvi alapokon kitart a Szov­jetunióval és szocialista szomszédaival a hetvenes évek elején kötött keleti szerződések mellett. Igazság­talannak és alaptalannak minősítve, visszautasította a nyugatnémet revansiszta erők támogatása miatt a bonni kormányt ért bírá­latokat. Elmondta: megindí­tó élmény volt számára megkoszorúzni Lidicében a fasiszta tömegmészárlás ál­dozatainak síremlékét. Közölte, hogy jól halad­nak a két ország között a környezetvédelmi kérdé­sekről folyó tárgyalások, amelyek célja, hogy intéz­ményes keretek között ta­láljanak megoldást a közös határ mindkét oldalán kárt okozó levegőszennyezési problémák megoldására. Jö­vőre miniszteri szinten ta­nácskoznak erről a kérdés­ről. Csernyenko levele Konsztantyin Csernyenko a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének el­nöke levelet küldött az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáért folytatott küz­delmet összehangoló nemzet­közi bizottsághoz. A levelet csütörtökön, a spanyolorszá­gi Cordobában hozták nyil­vánosságra. Ez a város ren­dezi meg ugyanis a jövő év márciusában e nemes célért küzdő városok képviselőinek nemzetközi találkozóját. A szovjet államfő levele a többi között hangsúlyozza: a Szovjetunió minden tőle tel­hetőt megtesz azért, hogy a világ különböző térségeiben atomfegyvermentes övezetek létesüljenek, mert ez a né­pek érdeke. Arhipov elutazott Kínába Csütörtökön a Kínai Nép- köztársaságba utazott Ivan Arhipov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének el­ső helyettese. Arhipovot a kínai kormány hívta meg. Andreotti Varsóban Giulio Andreotti olasz kül­ügyminiszter csütörtökön négynapos hivatalos látoga­tásra Lengyelországba érke­zett. Mengisztu Berlinben Kétnapos munkalátoga­tásra csütörtökön az NDK- ba érkezett Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, az Ideiglenes Katonai Kormányzótanács elnöke, az etióp fegyveres erők főparancsnoka, aki elő­zőleg Moszkvában járt. Jubilál a schilling Ma van 60 éve, hogy for­galomba került az osztrák schilling. Ausztriát az első világháború után — Ma­gyarországhoz hasonlóan — Építkezők, beruházók, vállalatok, figyelem! A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ez évre és 1985. I. negyedévre rövid határidővel vállalja korszerű műanyag nyílászárók és hőszigetelő üvegek gyártását. Az ablakok, erkély- és bejárati ajtók árából 10 % árengedményt adunk. Várjuk megrendeléseiket: HTÉV, Eger Sas út 94. Tel.: 36-10-622 Telex: 63-337 EGER infláció sújtotta, ha nem is olyan mértékű: tízezer „bé­kebeli” koronáért adtak 1924 végétől egy schillinget. A néven egyébként máig vitatkoznak: egyesek szerint a félnémet „skellon” (zeng, pendül) szóból származik, mások szerint a latin soli- dus-ból (szilárd, kemény). Akármiként is: a schilling valóban meglehetősen szi­lárdnak bizonyult — kivé­ve a német megszállás ide­jét, amikor csak 75 német pfennigért váltatták az oszt­rák pénzt. Igaz, Hitlerék nem mulasztották el, hogy Berlinibe szállítsák az Oszt­rák Nemzeti Bank 78 ton­nás aranytartalékát, amely fontos szerepet játszott a náci fegyverkezés finanszí­rozásában. A schilling ma többszörö­sen fedezett: 650 tonna arany, 75 milliárdnyi devi­za áll a 88 milliárd, forga­lomban levő schilling mö­gött. Az osztrák pénzt szak­körökben még kiváló bank­jegy-minőségéről tartják nyilván: kevés bankjegyet olyan nehéz hamisítani, mint az osztrákot, a különleges nyomási eljárásokat olyan cég dolgozza ki, amely már a monarchia idején tapasz­talatokat szerzett. Támogatás helikopterekről Egy, a CIA-val szerződé­ses viszonyban álló helikop­teres egység amerikai le­génységgel a fedélzetén az év első felében két ízben is tűzharcot vívott Nicaraguá­ban, a sandinista kormány­erőkkel — közölte egy ma­gát meg nem nevező ameri­kai tisztségviselő. Az ügy­ben a kongresszus egyik bi­zottsága elé idézték a Köz­ponti Hírszerző Hivatal, a CIA vezetőit, akik olyan magyarázatot adtak, hogy az amerikai legénységű heli­kopter olyan, esetekben lé­pett közbe, amikor a CIA szolgálatában álló és külön­legesen kiképzett latin-ame­rikai rohamosztagoknak kel­lett védelmet nyújtani ni- caraguai kormánycsapatok­kal szemben. Külpolitikai kommentárunk )— A kilépés E HÉT KÖZEPÉN immár véglegessé vált a kilépés. Washingtonban hivatalosan is bejelentették, hogy az Egyesült Államok január 1-től már nem tagja az UNESCO-nak. Az ENSZ egyik legnagyobb, úgyne­vezett szakositott szervezete (pontos nevén az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete), így 1985-ben már majd 100 millió dollárral keveseb­bel gazdálkodhat, mint eddig. Az amerikai kormány ugyanis az UNESCO költségvetésének a negyedét ad­ta. A 374 millió dollár — az idei pénzalap — amúgy is elég szűkös volt ahhoz a feladattengerhez képest, amely az UNESCO-ra várt évről évre, ennek 15—20 százalékos csökkenése — attól függően, hogy más tagországok emelik-e és mennyivel tudják emelni hozzájárulásukat — szinte katasztrofális veszte­ség. Pontosan tudják ezt Washingtonban is, ezért mi­nősíti a világsajtó jelentékeny része nyílt zsarolásnak az amerikai kilépést, s annak előzményeit. Hiszen az amerikai kormány egy esztendővel ezelőtt jelentette be, hogy kilép, amennyiben az UNESCO nem változ­tat magatartásán. Mi is a Reagan-kormányzat baja a kulturális szervezettel? Amerikai megfogalmazás szerint főleg az, hogy az UNESCO túlságosan politizá­ló lett, tehát a feladatkörébe tartozó oktatási, termé­szet- és társadalomtudományi kérdésekben és a nem­zetközi kulturális csere ügyeiben úgymond szélsősé­ges politikai magatartás és megközelítés uralkodott el. A konkrét észrevételek jelzik, hogy mit értenek elfogult politizáláson a kifogásolók. Például azt, hogy a szervezet nemegyszer helyet adott annak, hogy a tagok többsége kiálljon — az UNESCO kereteit fel­használva — a leszerelés eszméje mellett. E szó UNESCO — értelmezése pedig Washington szerint mindinkább a szovjet politikai törekvések melletti kiállásnak volt minősíthető. Meg aztán a fejlődő or­szágok kellemetlenül nagyszabású kampányt indítot­tak a tájékoztatási világrend reformjáért, amelyek központi gondolata a vezető tőkés országok nagy tá­jékoztatási irodáinak és a tévé- és rádiótársaságok­nak visszaszorítása lenne. Mindez és az UNESCO-pénzek felhasználásának irányai kezdtek tűrhetetlenné válni az amerikai kor­mány számára. Egy esztendeje szólították fel az UNESCO-t pályamódosításra, de már akkor tudták, hogy ilyen gyors irányváltást nem lehet kikénysze­ríteni száznál is több másként vélekedő országból. Otthagyták hát a szervezetet, s erre buzdítják néhány nagy szövetségesüket is — közülük elsősorban Nagy- Britannia hajlik erre. VITATHATATLANUL SÚLYOS CSAPAS ez a vi­lágszervezet talán legnagyobb és évtizedek alatt sok komoly eredményt felmutató szakosított szervezete számára. A politikai árengedmények a követelt mé­retekben azonban nem voltak elfogadhatók, s a zsa­roló módszer is taszított. Washingtonban most nyil­ván úgy vélik, hogy az amerikai pénz nélkül műkö­désképtelenné válik az UNESCO. Az azonban aligha lehetséges. A tagországok mindeközben változatlanul reménykednek egy olyan kompromisszumban, amely nem a washingtoni kényszerítés, hanem a józan ér­dekegyeztetés alapján jöhet létre. Avar Károly Szovjet—kínai tárgyalások Egy látogatás háttere DOHÄNYKUTATOT Lakást biztosítunk. nemesítés, agrotechnika. Pályázatcím: öntözés témakörben Dohánykutató Intézet, felveszünk a DEBRECEN, kápolnai telepünkre. pf. 66., 4200 Ivan Arhipov szovjet el­ső miniszterelnök-helyettes hivatalos látogatása Kíná­ban, kiemelkedik a nemzet­közi diplomáciai élet rutin­híred közül. Az út jelentősé­gét a célország, Kína adja meg. Mindenekelőtt az, hogy régen nem járt ilyen ma­gas rangú szovjet államfér­fi Pekingben. Ezt az időszakot Kínában nagyrészt bel- és külpoliti­kai szélsőségek jellemezték. Peking és a szocialista or­szágok kapcsolatai egészen a hetvenes évtized végéig ren­dezetlenek, néha kifejezet­ten rosszak voltak. Kína csak a „négyek bandája” személyes politikai vonalá­val való szakítás után in­dult meg a kül- és belpoliti­kai normalizálódás útján. Tegyük hozzá, ez a folya­mat számos esetben ellent­mondásos jelenségek köze­pette ment és megy végbe. Igaz ugyan, hogy a nyolc­vanas évtizedben Peking és Moszkva viszonyában eny­hülés kezdődött, de nem fe­ledkezhetünk el arról sem, hogy ugyanerre az időszakra esik Kína további nyitása a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok irányá­ba. Ezt a nyitást nem pusz­tán gazdasági szempontok indokolták, szinte valameny- nyi térségbeli ország nyug­talansággal figyelte például a kínai—amerikai katonai jellegű kapcsolatok megte­rem tődését. Mindez nem gátolta meg a Szovjetuniót abban, hogy elvi politikájának megfele­lően a béké6 egymás mel­lett élés, a jószomszédi kap­csolatok elve alapján keres­se a normalizálódás, a kap­csolatépítés lehetőségét nagy kelet-ázsiai szomszéd iá val, a Kínai Népköztársasággal. Bíztató jelként értelmezték Moszkvában, hogy megrit­kultak a szovjetellaces ki­tételek a kínai politikusok nyilatkozataiban, a sajtóban, s helyreállt a nyugalom a hosszú ideig feszült szovjet —kínai határon. Megélén­kült a kölcsönösen előnyös alapú kereskedelmi forga­lom is: az idén ez mintegy egymilliárd rubelt tesz Id, ami 60 százalékos növeke­dést jelent az előző évi ér­tékhez képest. Ami a két hatalmas ország kereskedel­mi potenciálját illeti, ezzel az egymilliárd rubellel még távolról sem merítették ki a tényleges lehetőségeket. Magától értetődik, hogy Arhipov pekingi tárgyalása­in ezek a kérdések, a keres­kedelmi, a gazdasági együtt­működés időszerű problémái is terítékre kerülnek. Át­tekintik ugyanakkor a már kialakult kapcsolatokat a két ország tudományos, kul­turális és sportéletében. Ar­hipov maga ;s Kína-szakér- tőnek 6zámít, hiszen az öt­venes években, amikor a kínai—szovjet viszony a leg­bensőségesebb volt, gazda­sági tanácsadóként Kíná­ban dolgozott. Akkoriban a Szovejtunió segítségével, szovjet gépekkel, berende­zésekkel sok gyárat, üze­met építettek fel Kínában. Minthogy ezek közben több évtizedet üzemeltek, koro­sodtak, előbb-utóbb szüksé­gessé válik a rekonstrukció­tok is. A szovjet első miniszterel­nök-helyettes eredetileg 1984 tavaszán utazott volna Pekingbe. Tekintettel arra. hogy az akkoriban történ­tek — Reagan elnök pekingi útja, majd a kínai—vietna­mi határon a feszültség nö­vekedése — kedvezőtlenül befolyásolták a légkört, az Arhipov-utat elhalasztották Figyelembe véve, hogy ez év tavasza óta több ízben találkoztak egymással a Szovjetunió és Kína politi­kusai, és az eszmecserék po­zitív kicsengéssel zárulták le, 1984 decemberét válasz­tották az Arhipov-látogatás új időpontjának. A Szovjetunió azt óhajt­ja, hogy a Kínával fenn­tartott kapcsolatok mindkét fél számára előnyös módon fejlődjenek. Ugyanakkor Moszkvában arra is emlé­keztetnek, hogy Kína —no­ha Peking Í6 több ízben han­goztatta a kétoldalú vi­szony javításában való ér­dekeltségét — továbbra is a Szovjetunió Afganisztán-. Mongólia- és Vietnam-poli­tikáját. Arhipov útja is jel­zi, a moszkvai kapcsolat- építési szándékok megalapo­zottak, őszinték. De a szov­jet fővárosban azt is alá­húzzák, a szovjet—kínai vi­szonyt nem lebet harmadik országok, például Vietnam vagy Afganisztán kárára bővíteni. Dunai Péter

Next

/
Thumbnails
Contents