Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 21., péntek 3. Felelősséggel a szocialista fejlőiésért Nagy várakozás, figyelem és növekvő érdeklődés előz­te meg az MSZMP Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára szóló Irány­elvei megjelenését. A kongresszusi felkészülés alapokmánya azóta is a be­szélgetések, véleménynyil­vánítások középpontjában áll. A párt nyíltan és őszin­tén az ország nyilvánossága elé tárta jelenlegi, helyze­tünket, a hogyan továbbra adandó válaszait, hazánk fejlődésének kongresszusi szinten eldöntendő fő irá­nyait, a kongresszus tartal­mi munkájának legfőbb kér­déseit. A Központi Bizottság az egész lakosság véleményét, a hazánkért felelősséget érzők alkotó hozzájárulását kéri a part politikájáról, az elég­tünk álló öt év fő célkitűzé­seiről. Az Irányelvek tehát nem határozatok tára, nem lezárt és befejezett döntések összessége. Javaslat jellegű dokumentum, alapokmány, amelynek egyes megállapí­tásaihoz lehet és szükséges is megalapozott; konstruktív, felelősségteljes javaslatokat, indítványokat tenni. Pél­dául: mi hiányzik belőle, melyek azok a témakörök, amelyekkel kongresszusi szinten kell foglalkozni stb. válaszolni. Az Irányelvek jellegéből és alapvető funkciójából kö­vetkezik, hogy a fő figyel­met a hogyan továbbra for­dítja, terjedelmének döntő többségét a járható út szám­bavétele teszi ki. Ebből fa­kadóan a helyzetelemzésről csak igen röviden szól. Programjavaslat jellegű dokumentum, amely azon­ban a vágyainkat nem prog- ramosíthatja. Világosan jel­zi, hogy a szocializmus még nem volt képes megoldani a kor nagy kérdéseit, s ez az objektív helyzetéből fakadó lehetőségeit csökkentette. Ugyanakkor megtalálható az Irányelvekben a folytonos­ság és a megújulás, a ru­galmasabb reagálóképesség kialakítása, a dinamikus elő­rehaladás bázisainak kere­sése úgy, hogy a párt a jö­vőben is a politika fő vo­nalának töretlen folytatásán dolgozik. Éppen ezért érdemes rá­mutatni, melyek azok az elemek, amelyek a politika állandó részét képezik: — a marxizmus—leniniz- mus általános érvényű taní­tásának hazánk viszonyaira való alkotó alkalmazása; — a munkásosztály, a nép érdekeinek, a szocializmus, a társadalmi haladás, a vi­lágbéke ügyének elkötelezett, önzetlen szolgálata; — a munkáshatalom erő­sítése, a szocialista demok­rácia fejlesztése; — a társadalmi tulajdon állandó fejlesztése, a szocia­lista termelési viszonyok erősítése; — a munkásosztály, a párt vezető szerepének növekvő érvényesítése; — a munkás—paraszt szö­vetség erősítése, a szocialis­ta nemzeti egység elmélyí­tése; — a népgazdaság terv­szerű, összehangolt fejlesz­tése, a termelés hatékony­ságának növelése; — az életkörülmények, az életszínvonal javítása; — a szocialista kultúra fejlesztése, a nép műveltsé­gének fokozása; — a marxizmus—leniniz- mus hegemóniájának szé­lesítése, a szocialista köz­gondolkodás, a közösségi tu­dat erősítése; — a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országok­kal az internacionalista kap­csolatok mélyítése, a békés egymás mellett élés erő­sítése. Az Irányelvekben tehát a párt politikájának fő ele­meit és ezeknek a valóság­gal történt szembesítéséttől merített, tapasztalatokkal gazdagított továbbfejleszté­sét találjuk. Ilyen értelemben az Irány­elvekben nincs látványos, szenzációt kiváltó törekvés megfogalmazva. A fő poli­tikai irányvonal következe­tes folytatásáról van szó, egy feszültebb, új és régi ellentmondásokkal terhel- tebb, összességében a szo­cializmus építésének nehe­zebb feltételei közepette. Ebben a helyzetben — éppen úgy, mint az elmúlt csaknem három évtizedben — a párt nem befelé for­dul, nem csupán saját dol­gaira koncentrál, hanem szö­vetségre hív a nemzet ha­ladásáért, az alkotásra ké­pes, a jobbító szándékot fel­mutató, az előrevivő folya­matokat támogatni kész min­den erőt. A több mint negyedszá­zad alatt megtett út meg­teremtette a kölcsönös biza­lom elvi és gyakorlati alap­jait a párt és mindazok kö­zött. akik a társadalomban megérett feladatok megol­dásával fejleszteni akarják ezt a hazát. Az eszmecsere, a párbe­széd folytatása közben, az irányelvek vitái során ér­demes rámutatni azokra az értékekre, amelyeket a 40 éve felszabadult magyar nép elért, amelyeket az új tár­sadalom már létrehozott. Fontos dolog ezeknek az ér­tékeknek a megvédésében, továbbfejlesztéséljen az Irányelvek célkitűzéseivel és a személyes törekvésekkel egybevágó helyi feladatokat világosan megfogalmaznunk és ezek megvalósításával a nehézségek idején is az or­szágot előrevinnünk. Nem csak arról kell be­szélni, hogy a szocialista társadalomtól mit várunk, mit ígér, mit adhat, hanem el kell gondolkodnunk azon is, hogy az egyén, a család, a kollektíva mit tud adni ennék a hazának, ennek a szocialista társadalomnak. Az Irányelvek vitái jó lehetőséget biztosítanak ar­ra is, hogy a közéleti fele­lősséget erősítve az embe­rekkel jobban megértessük, hogy a szocializmus nem­csak akkor a miénk, ami­kor sikereket, látványos eredményeket, dinamikus fejlődést ér el, hanem ak­kor is a miénk, ha nehéz­ségek, feszültségek terhelik. Az Irányelvek tükrében megméretik egyén é6 kol­lektíva felelősségvállalása, helytállása és áldozatkészsé­ge a szocializmus jelene és jövője iránt. Ügyeljünk azonban arra, hogy az őszin­te beszéd, a gondok kendő­zetlen feltárása ne váljék önmarcangolássá. De ezzel együtt igényeljük a jó szán­dékú, előrevivő kritikát, mert tudjuk, ha az a ha­nyagságot, a gyenge minő­séget, a szervezetlenséget, a tehetetlenséget, a bürokráci­át éri, akkor azzal a jobb, színvonalasabb munka útját egyengeti. Elért eredménye­ink, anyagi és szellemi erő­ink ismeretében mondjuk, hogy képesek vagyunk az Irányelvek szellemében a nagyobb és jobb teljesítmé­nyekre, a gazdasági életben csakúgy, mint a szocializ­mus építésének valamennyi területén. Ez erőt, bátorsá­got, önbizalmat és egészsé­ges optimizmust ad ahhoz, hogy a bonyolultabb, ne­hezebb körülmények között országosan és helyileg is az Irányelvek szellemében szo­cialista irányba előrehalad­junk. De tudjuk azt is. so­kat és színvonalasan kell dolgoznunk azért, hogy az elkövetkezendő években az Irányelvekben megfogalma­zottak és a valóság, a tö­megek gyakorlati tapaszta­latai, élményei és az elé­jük állított elképzelések to­vább közeledjenek egymás­hoz. Ezért olyan célkitűzések megvalósításán fáradozunk, amelyek láthatóbbá és mél­tányosabbá teszik az egyé­nek és kollektívák végzett munkáját, a teljesítményt és annak minőségét. Optimis­ták vagyunk, de nincsenek illúzióink a jövőt illetően, hiszen a szocializmus nem csodaszer. Állandó mozgás­ban, fejlődésben lévő mo­dem szervezet mechaniz­musa. Nem működhet hatéko­nyabban, mint az objektív és szubjektív lehetőségei en­gedik. A szorgalom és a te­hetség kibontakozásának le­hetőségét biztosítja. És nem az egyenlősdit. Szeretnénk elérni, hogy az anyagiak az egyéneket, a kollektívákat olyan mértékben illessék meg, amilyen mértékben hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez. A kongresszusra való fel­készülési munka nemcsak a párt ügye. Az Irányelvekben megfogalmazottakra irányu­ló eszmecserében várjuk minden jó szándékú, tenni akaró állampolgár vélemé­nyét, alkotó javaslatát, tet­tekben megnyilvánuló segít­ségét. Alapszervezeteink fi­gyelik, gyűjtik, értékelik az elhangzott javaslatokat, vé­leményeket, hogy eljuttat­hassák azokat a felsőbb pártszervekhez és a kong­resszushoz. Közös és nagy felelősséget jelentő ügyről van szó. Dr. Vasas Joachim oz MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője Teljesítették a terveket — Akadozik a nyersanyagellátás — Együttműködés tőkés cégekkel Év vége a szövetkezeteknél Közeledik az esztendő vé­le. A gazdálkodó egységek- >en e napokban folyik a izokásog hajrá. Megyénk há- ■om szövetkezetét kerestük él, és arról érdeklődtünk, íogyan zárják az 1984-es ivet. milyen örömeik, gond- aik voltak, mit terveznek 985-re. Szabó Béláné, az Egri Ha­dipari Szövetkezet főköny- >elöje: — A tervet sikerült telje- lítenünk, hiszen a 82 millió fOO ezres értéket már elér- ük. Nyereségünk azonban lem alakult úgy, ahogyan ízt eredetileg szerettük vol- ía, félmillió forinttal ma­adtunk el. Ennek egyik lka volt az ütemtelen anyag­szállítás. — A női és bébi konfek- áóruhák mellett gyártunk kárpitozott bútorokat gyer- nekheverőket. puffokat is. rovábbra is hasznos együtt- nűködést folytatunk a nyu- {atnémet E. B. Meyer-cég­lel, amelynek bérmunkában lolgozunk. és a készáru egy •észét az NSZK-ban értéke­sítjük. — Kedvezőtlenül érintett Tünket az új gazdasági sza- jályozók bevezetése, mind- ;zek mellett azonban bí­zunk abban, hogy jövőre is megvalósítjuk majd célkitű­zéseinket. ★ Olasz Lászlóné főkönyve­lő — Mátra vidéki Építő­ét Szakipari Szövetkezet, Gyöngyös: — 1984 végére elérjük a 335 milliós bevételt. ami mintegy 10 millióval több a vártnál. Eredményes idősza­kot tudhatunk tehát ma­gunk mögött: megépítettük — többek között — a ké­kestetői ABC-áruházat, Gyöngyösön a 64 lakásos lakóházat, és elkezdtük a munkálatokat egy garzon- ház építéséhez is. — Nehézséget okozott a szállítások bizonytalansága, és az. hogy például a tető­fedő cserép és a kisméretű tégla állandó hiánycikknek számított. — Szövetkezetünk terme­lő tevékenységet is folytat. Asztalos részlegünk tovább­ra is gyártja a különböző iskola- és irodai bútorokat. Az utóbbi 12 hónapban itt 80 milliós értéket állítot­tunk elő. A villanyszerelő üzem a hagyományos pro­fil mellett könnyűszerkeze­tes polcrendszereket állít elő. Mindezt pedig a svéd Az Egri Cipőipari KTSZ-ben Papp Gyuláné technológus ellenőri Bibliotesjänst vállalattal va­ló kooperációban. A skan­dináv partner alkatrészt szállít, a további munkákat már Gyöngyösön végzik el. Ez a gyártmányunk kiváló­an alkalmas gyógyszertá­rak berendezésére, és ez ke­rült az Országos Széchenyi Könyvtárba is. Nagy népsze­rűségnek örvend és tovább­ra is keresett a krómvázas, füstüveges asztalunk is. — Jövőre előreláthatólag 30 milliós szerződést kötünk a Magyar Tudományos Aka­démiával ilyen bútorok szál­lítására. Majoros Sándor, az Egri Cipőipari Szövetkezet fő­könyvelője: — Nálunk a legjelentő­sebb változás az. hogy — hosszú idő óta először — csak belföldre szállítunk. A bőr árának növekedése mi­att le kellett mondani ko­(Fotó: Szántó György) rábbi kötelezettségeinket, ugyanis ilyen körülmények között már nem lett volna gazdaságos az üzlet. — A 95 milliós tervből 93 milliót már teljesítettünk, a nyereségrészesedés pedig 10—12 millps lesz. — Üj, korszerű gépek, be­rendezések beállításával le­hetőségünk nyílt az úgyne­vezett kaliforniai — más né­ven tépőzáras — cipők ké­szítésére és ezt a tevékeny­ségünket jövőre is folytatni szeretnénk. — A legnagyobb gondot az import nyersanyagok árá­nak megnövekedése okozta, ezt az idén nagyon megérez­ték. Az exportkiesést úgy próbáljuk enyhíteni, hogy belföldre gyártunk minősé­gi — exkluzív — cipőket. Így lesz ez 1985-ben is, az év első felében 15—18 ezer pár ilyen „importpótló" láb­belivel jelentkezünk a pia­cokon. VIRSLI, MALAC, FÜSTÖLT CSÜLÖK A húsipar kínálata Talán szokatlan, de igaz; a Heves megyei Allatfor- galmi- és Húsipari Vállalat versenyt szervezett a kiske­reskedelmi partnereinek. Arra ösztönözte őket. hogy minél több árut értékesítse­nek. Ennek fejében pedig nem csupán egy „elismerő vállveregetés” várt rájuk, hanem ezer forintokkal mért jutalom is. Eljutottunk oda, hogy ma már nem a vevő keresi az eladó kedvét, hanem éppen fordítva van mindez. Ügy mondják: „kínálati pozíció­ban” van a húsipar. Üsse kő a faramuci kifejezést, a lényeg az, hogy annyi a rö­vidkaraj és a párizsi, amennyi csak kell. Illet­ve... ! Aki bánja, aki nem A tizenöt kereskedelmi cég képviselői Gyöngyösön találkoztak a húsipariak ve­zetőivel. Ott és akkor két fontos dolgot igyekeztek megbeszélni. Az egyik; az a verseny, amelyet a hús­ipar hirdetett meg és ami­nek az eredményét adták közre, a másik pedig: újabb termékekkel álltak elő a gyártók és azoknak igyekez­tek piacot szerezni. Az első témában dr. Koz­ma Miklós, az áruforgalmi osztály vezetője nyújtott tá­jékoztatást. Kiderült, hogy ma már nem kell senkinek sem „könyörögnie”, ha tő­kehúst akar kapni vagy ne­tán különböző felvágottakat. Valahogy úgy alakult a helyzet, hogy a „keret” nem szűkíti le az igényeket. Lesz elegendő virsli is. malachús is. de füstölt kö­röm és csülök is az ünne­pekre. A virsli jó részét nem is „ehetetlen” műanyag­ba töltik — ígérték. Azt is megtudtam, hogy a boltok egy tekintélyes há­nyada nemcsak a kőtelező választékot nem tartja, ha­nem a „kifogyhatatlannak” minősített hentesáruk is hiányoznak időnként. Mi sem egyszerűbb; szidjuk a kereskedőket. Igen, ezt kel­lene tennünk a „mulasztá­sok” miatt, ha...! Ha a szállítás körül is minden rendben lenne. De itt emeltek szót az ellen a gyakorlat ellen is. hogy a vágóhídról szombaton dél körül érkezik meg a szállít­mány. Tessék ezt eladni zá­rás előtt. Mert hétfőn már jöhet a KÖJÁL és ahogy az egyik kereskedő mondta: Kiszórja az árut, mivel a szavatossági ideje lejárt. A verseny azonban ver­seny. Most a tíz-, illetve hatezer forintos jutalmat a Panoráma vendéglátó vál­lalat. illetve a tarnamérai áfész vehette át. Az egyik a kereten kívüli árukból a tervét 270 százalékra, a má­sik 131 százalékra teljesítet­te. Miután a versenyre nem nevezett be, a hatvani és az egri áfész kénytelen volt be­érni azzal, hogy megdicsér­ték őket, de a tízezer forin­tot. .. azt csak „leshették”. Véleményt is mondtak Nem kis büszkéik edéssel adta közre a termelési fő­mérnök, Bodor László azt a tényt, hogy új gépekhez ju­tottak. amelyek segítségével a készítmények körét is bő­víthetik, de a termékek gyártásának a módját is vál­toztathatják. Ennek eredmé­nye pedig az új ízek kiala­kulása mellett a választék kiszélesítése is. Az elméletet mindjárt „át­ültették” a gyakorlatba is. Megkóstoltatták a májas disznósajtot és a fűszeres májpástétomot. A sikert a gyorsan kopaszodó tálcák je­lezték. Kértek véleményt is az új termékekről. Azt firtatták, kinek mi tetszik bennük, mi nem. Kellene-« esetleg több só, vagy fokhagyma bele? Darabosabb legyen-e az alapanyag, vagy apróbbra vágják? Mindent a kedves vevőért: csupán ezt a szépen hangzó jelszót nem mondták ki. Pedig erről volt szó! Nehogy véletlenül az a lát­szat alakuljon ki, mintha a húsipariak valamiféle önzet­len szentek lennének, akik a vevők vállán akarnak a mennybe menni. Maradjunk a puszta tényéknél: mindez üzlet ám a javából. Mert rai történt az utóbbi időkben? Visszaesett a kereslet a ser­téshús és a hentesáruk iránt. Ami megmaradt, az is ol­csóbb árú húsféleségekre korlátozódott. A .baromfit meg ugyancsak keresik. Most már a kistelepülések húsellátását is emlegetik. De ezekben az apró falvakban nincs, aki a félsertést fel­bontsa szakszerűen. Az áfé- szek pedig egyre több pénzt használnak fel arra, hogy a kis községekben is lehessen húst árusítani. Jó megoldás­nak látszik, ha előre feldara. bolt húsrészeket visznek ezekre a helyszínekre. De el­képzelhető, hogy kimért, elő­re csomagolt leveshús vagy tarja kínálja magát a hű­tőpulton. Különben is az a törekvé­se a húsiparnak, hogy a hen­tesáruk egy részét olyan cso­magolással lássa el, amely­nek révén az „eltarthatósági” és a „minóségmegőrző idő” is a mostaniaknak a több. szőrösére bővül. Ha a kötbér... Már szinte csodálni való­an nagy egyetértés uralko­dott el ezen a tanácskozáson Mintha mindenkit egy „szent cél” vezetett volna — min­dent megtenni a vevőért. Valójában ez így is volt. Olyannyira, hogy még ab­ban is egyetértettek a gyártó és a forgalmazó cégek, hogy nincs szükségük apró kis kötbér-ügyekben elrabolni, uk egymás idejét. Mert ha az áfész elkezdi a kötbére­zést. akkor a húsipariak is benyújtják a maguk kis számláját, ahogy ez fordítva is igaz. A megoldás? Mindenek- előtt a kötbérezésre okot adó körülmények megszünte­tése. Ha mégis előfordulna, akkor a „filléres tételeket" ne vegyék figyelembe. Igen? Igen. A végén ugyan a résztve­vők nem borultak egymás nyakába, de azt belátták, hogy egyre inkább keresniük kell a vevő „kegyeit”, mert ő fizet Ilyen egyszerű ez. G. Molnár Ferene

Next

/
Thumbnails
Contents