Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. december 19., szerda Újra a Gárdonyi Géza Színházban Ez is koflcertélmény! Htm Richter (Fotó: Szántó György) Hosszú évek után, némi megilletődéssel, belső ünnepléssel tért vissza a színházba az egri közönség, hogy részt vegyen az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának második műsorán. Most tetszett ki igazán, mennyire otthonos, barátságos, jó hangversenyterem ez a színház! Ezen a decemberi estén szokatlan zenei csemegével szolgált a műsor. Beethoventől balettzenét idézett a Budapesti MÁV Szimfonikusok zenekara; abból az op. 43-ból játszotta a nyitányt és a mű öt tételét, amelynek címe, eszméje hőse Prométheusz. Beethoven zenéje táncosokat álli- tott-küldött a színpadra, hogy a kor szelleme szerint jelezzék a harmóniát, az alkotási szenvedélyt. Mozart A-dúr hegedűversenyében az áradó dallamosság, az érzelmek és virtuozitás ismét egy más zenei tartományba kalauzolt el bennünket. Hogy a műsor befejező számáról, Haydn Esz-dúr szimfóniájának (No. 103.) eleven hatásáról ne is beszéljünk! A műsort nagy várakozás előzte meg: vendégkarmesterként Hans Richter vezényelt, az NSZK-ból. Az 1980- as tévés karmesterverseny harmadik helyezettjeként már bemutatkozott a hazai közönségnek. Pándi Marianne még elmondotta róla azt is, hogy dédapja Richter János, kiváló magyar karmester. aki 1843-ban Győrött született. Utalt rá, hogy ez a Richter János 1902-ben Dohnányi d-moll szimfóniáját és 1904-ben Bartók Kossuth című szimfonikus költeményét Manchesterben mutatta be. S van az úgy néha, hogy a felfokozott várakozás túlméretezetté válik, mint ezúttal is! A fiatal karmester értékes egyéniség. Energikus, határozottan tör a hatásokra, elképzeléseit erővel, sok mozgással is keresztül akarja vinni. Talán ezért ** hiányozhatott a meghitt kapcsolat, együttműködés a zenekar és a karmester között: lehet, hogy az első hegedűsöktől várt több energiát, elmélyülést. Tény, hogy a közönség is észrevette olykor a szemléletbeli különbséget, amely a zenekar és a karmester között mutatkozott. A Mozart-hegedűversenyt Gyarmati Vera játszotta. Derűsen, a virtuozitás mellé adva a női érzelmeket, amelyek vonóját nemegyszer a szelíd ellágyulásig vezették. Az est igazi nyeresége a Haydn-szimfónia volt. Itt már sok feszültség feloldódott zenekarban és karmesterben egyaránt. Farkas András AGYAG ÉS FONAL A tűbe fűzött szépség Nem tudom, pótcselekvésnek minősül-e vagy valami belső kényszer sarkallja a nőket a kézimunkázásra. De amióta az eszemet tudom, mindig ott láttam a csillogó, fényes fonalakat a nők kezében. Befűzték a tűbe és a durva vásznat vagy a sima selymet átlényegítették a segítségével — varázslatot végeztek. A szép egy darabkáját hímezték rá a kelmére. Ha meggondolom, a hajdani kötelezettség: ellátni testi és asztali, valamint ágybéli ruházattal a családot — ez válthatta ki a szépmíves törekvést. Ne csak alkalmas legyen a vászon a feladatának teljesítésére, hanem sze- met-lelket gyönyörködtető is. Mint ahogy példa erre a gyöngyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban látható kiállítás is. Magam ugyan soha nem műveltem a hímzést, a fonalakkal való művészkedést, mégis áknélkodva, olykor lenyűgözve kellett meg- állnom egy-egy varázslatosan szép terítő, futó vagy blúz előtt. Nemcsak az időt fogyasztó türelem tettenérése ejtett rabul, hanem az a szépérzék, amely nélkül nincsenek gyöngyöltések, nincsenek g tudatos színki. választásnak ilyen megejtően szép példázatai, nincs a kompozíciónak ilyen pulzust gyorsító kinyilatkozása. A népi művészet széles skáláját vonultatták fel a Helyőrségi Művelődési Otthon szakkörének a tagjai ezen a kiállításukon. Mellettük Klumetzky Agnes, gyöngyösi származású keramikus korongozott edényei, vázái, robusztus és múltból elővarázsolt formájú tárgyai adják az együttélés és együvé tartozás jó példáit. Továbbfejlődésük lehetőségének a bizonyságát is magukban hordozva. A kiállítás szép, nézelődésre, jó hasznú időtöltésre alkalmas. A VIDEÓZÁS HAJNALÁN Mozi — hátrányos helyzetben Hinnénk, hogy i falvakban, ahol korlátozott a szórakozás, a művelődés lehetősége, fokozottan kihasználják azt a keveset, amely a lakosság rendelkezésére áll. A községi mozikról szóló híradások nem ezt erősítik meg. Fogy a látogatók száma. Ez megyénkben is így van. A gondok nemcsak az érdektelenségből fakadnak. Pénzhiány és objektív törvényszerűségek érvényesülése a legfőbb mozgatóerő. (Fotó: Szántó György) Feldebrő, mozi. A „cifra palota” az ötvenes években művelődési háznak épült. Homlokzatára rátettek minden cirádát, ami csak divatos volt egykoron. Az előtér sivár. A falon színes sztárfotók. Színes a nagyterem is. A piros és kék olaj- festékkel mázolt felületek hivalkodnak. A padló lejtős, akár a nagy mozikban, a 120 szék hozzáfögzítve. A sarokban az olajkályha lecserélésre vár. Mindenütt rend és tisztaság. A vetítőteremben vízcsap híján lavór. A két FITE 16-os vetítőgép korszerű. A régit néhány éve erre cserélték. Ezekkel a masinákkal megszakítás nélkül pörgethetők a másfél órás játékfilmek. Amikor lefut az első tekercs, automata indítja a másikat. Szélesvásznú filmek esetén nagylátószögű optika nyújtja meg a képet. Kiss Józsefné a takarék- szövetkezetben dolgozik. Másodállásban 23 éve „mozis”. — Emlékszem rá, amikor a pénztár előtt olyan sor kígyózott, hogy a vége az utcára ért. El kellett küldeni egy csomó embert, mert fél óra alatt minden jegy elkelt. De rég volt! Tavaly átlagosan 52 nézőnek vetítettem. Idén ez a szám 45- re csökkent — Mi lehet ennek az oka? — Mindenki fut a pénze után. így kevesebb a szabad idő. Sokan színes tv-t vesznek. Jobb a mozinál, mert papucsban lehet nézni. Autóval bejárnak Gyöngyösre. Egerbe. Amikorra ideér egy-egy jó film, már mégnézte, akit érdekel. Szinte csak az iskolások jönnek hozzánk. Nekik külön bérletes előadásokat is szervezünk. Árkedvezményt adunk, bár a szokványos belépőt sem nagy gond kifizetni 6, 7 és 8 Ft-os jegyeket árulunk.-¥• Pók Lajost, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját kérdezem: — Korszerűnek tartja a feldebrői filmszínházat? — Tipikus falusi mozi. Nem jobb és nem rosszabb az átlagosnál. — Várható, hogy a következő évtizedekben megyénkben korszerűbb lesz a kínálat? — Sok tényezőtől függ. A hagyományos mozi az igazán fejlett országokban csődbe jutott. Nemcsak az USA-ra. Nyugat-Európára gondolok, az NDK-ban is sorra zárják be kapuikat. Jövő évtől hazánkban is lehetőség nyílik a kihasználatlan vetítőhelyek felszámolására. Megyénkben nem élünk ezzel a lehetőséggel, úgy érezzük, szükség van még rájuk. — Miért csak „még”? — A fejlődés egészséges vonala, hogy a sok csatornás színes televízió és a videózás terjedése háttérbe szorítja a hagyományos filmszínházakat. A jövőben sokkal inkább lakóhelyi videó- klubokra lesz szükség és a Uazettakölcsönzö-hálózat megteremtésére. Nem hiszem, hogy a technika fejlődésével magyarázható az érdektelenség. Ha így lenne, azért nem járnának az emberek új filmekre. mert otthon kazettáról kényelmesebben megnézhetik. Erre viszont ma még nincs lehetőség... — Amiről eddig beszéltünk csak álom, de a jövő évtizedre valóság lesz. Addig a hagyományos formánál kell maradni és növelni a 64 fős előadásonkénti nézőszámot. Tavaly megyénkben ennyi volt az átlag. Ezzel az országos élvonalba tartozunk. Más mutatóink is jók. A múlt évben Heves megyében 2 millió 230 ezer mozijegy kelt el. ebből 1 millió 30 ezer községekben. A közönség 70—80 százaléka fiatal volt. Más megyékhez viszonyítva szépek ezek a számok, de nem lehetünk elégedettek, mert messze vagyunk attól, hogy jó kihasználtságról beszélhessünk. — Mik a legfőbb gondok? — A filmkínálattal kezdem. Az alkotó, a forgalmazó és a befogadó igényei alapvetően különbözőek. Legtöhb filmrendező nem törődött azzal, hogy hány embert érdekel a filmje, mert — legalábbis eddig — nem volt érdekelve a forgalmazásban. A néző szórakozni akar, mi pedig hiába próbáljuk rájuk sózni a rossz árut, nem veszik meg. A szakma hiába tartja nagyra a szocialista filmművészetet, ha az a közönséget nem szórakoztatja. Amíg az egy esztendőben elkészülő 20 magyar film közül 19 társadalmi dráma lesz. nem változik meg a helyzet. Másik probléma a kópiaellátás. Nem tudunk rajta javítani. Ugyanazon a tekercsen három megyének kell osztoznia. Csoda. hogy mire megérkezik, már senkit sem érdekel? Egyhónapos késéssel kerülnek a falvakba az „újdonságok”. Súlyos épületgondjaink is vannak. Tapasztaljuk. hogy egy korszerű, szép moziban mindig több a látogató. Maga a környezet is vonzza az embereket. Falun viszont alig találunk szép mozikat. Főként művelődési házakban vetítünk „albérletben”, nagyrészt rozzant, salétromos. 30 esztendős, be- fűtetlen helyiségekben. A tulajdonos jól jár velünk, mert a karbantartásra hatalmas pénzeket áldozunk — sokszor többet, mint ő maga. — Személyi problémák? — Nincsenek. Megszállottakkal dolgozunk. Négyszáz- hatszáz forintért képesek feláldozni a szabad idejüket — többet nem tudunk nekik fizetni. De ők csak vetítenek. Nem lehet elvárni sem azt. hogy jó reklámszakemberek legyenek, sem azt, hogy oktassák a filmkultúrát. Legtöbben nem értenek hozzá. Néhány pedagógus viszont felkészültségével, személyes varázsával csodákra képes. Sajnos kevesen vannak. Lehet, hogy úgy jutunk el a videokorszakba, hogy igazán még a mozit sem fedeztük fel? Szabó Péter BOLYA PÉTER: Variációk egyetlen témára i v/s. — Akarsz jönni? — Igen Elviszel? .Hová?” — gondolta Somos. — „Hiszen...” — Ugye elviszel? — Ha akarod... — mondta Somos. — De hát... Én már meghaltam. — Tudom. De elviszel, ugye? — .. .El. — Mikor? — Holnap. — Biztos? — Igen. — Reggel gyere, korán. Bea visszafeküdt a párnára. a mennyezetet nézte. „Megcsókolom” — gondolta riadtan Somos. .. Száraz. mozdulatlan volt a szája, a szeme nyitva maradt. Somos a gólyabálra gondolt, Bea zöld ruhájára. nyáribarna bőrére, a tükrös teremre, a rikoltó zenére... Aztán a hajnali séta hazafelé, Bea dudorá- szik, kopog a cipője. Somos derekát karolja... Távolodnak, szürkülnek, eltűnnek. — Ha holnap nem jönnék — mondta Somos —, az nem jelént semmit, va- lami közbejött. Holnapután, vagy egy-két nappal később biztosan érted jövök. Bea lehunyta a szemét. — Siess — mondta. BEFEJEZÉS Somos görbén állt a villamosmegállóban. Várt. Az alsóváros felől érkezik a villamos. amelyik... a pályaudvarra visz. .. .Végleg elbúcsúzott Sz. városkától. BEVEZETÉS — Eger — határozott Somos Péter. — Dóm, vár, bor. taverna, Szépasszony- völgye. Utazni jó. Szombat volt. üres napok kezdete. Somos bemászott a Wartburgjába, és elindult Eger felé. UTAZÁSOK Somos utazott. Az utált vasárnapok elől. Hol Szegedre ment (régi cimborákat keresni), hol Esztergomba (faragott szobrokkal beszélgetni). hol Debrecenbe (a nagytemplomban üldögélni), hol Tihanyba (az altemplomban álldolgálni). És az utazások végén: „Mégiscsak johb lett volna beszélgetni valakivel a mai napon, vagy talán a következőn is”, álmos szobában, hűvös vendéglőben, lassú séta közben. De hát... Ott meg az jutott volna az eszébe, hogy jobb lenne a kocsiban ülni, egyedül, visszaúton egy ismeretlen városból. A hét végi utazások rendje: mindig ugyanaz. Érkezés. szálláskeresés, a Wartburg megfenyítése. kulturális semmittevés dómokban, képtárakban, öreg utcákon, aztán ebéd. „odavalósi" bor. délután bamba városnézés, este borpince vagy taverna, vagy halászcsárda (bárokba nem járt. hiszen a lolálok állatfajai mindenhol egyformák). Másnap lóerő-kirándulás a legközelebbi romantikához (lovagvár, kilátó. őspark, szőlőhegy), utána megint valamiféle ebéd, de a fröccs mellett már toporog a türelmetlenség, „hát mi a vénistent keresek én itt?” Somos fizet, kocsiba ÜU százzal zúg végig az úton, senkit nem vesz fel. hazaér. megnyugszik, elalszik. („Jól élt” a nyári hétvégeken. Pénze volt. hiszen sokat dolgozott, és tökegyedül élt: felnőtté avatta magát. és sem kedves gazemberekre, sem fecsegő asszonykákra nem költötte a pénzét. Elégedett volt a vagyonával: íróasztal, rajta kéziratok, magnetofon, erőszakos zenével. betört ágy, néha gyógyszerek és pálinka. Meg a kocsi, egérút a nyugtalanság elől. a halál kétütemű ügynöke.) A SZOBA A dóm közelében parkolt. Lezárta a kocsit, felnézett, „esni fog”, gondolta, zsebre vágta a kezét, átsétált az úttesten. „SZOBA KIADÓ csak férfinak”. ütötte meg a szemét a fehér cédula. (Folytatjuk.) (— ár)
