Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. december 15., szombat Képek, pillanatok a hatvani Daliból... Ahol jól lavíroznak Aki a jó hangulatot hozza: minden péntek este. „Fecó" a diszkós Aki valamelyest konyít a közművelődés belső dolgai, hoz, tisztában van vele, hogy az idei esztendő eredményeit jelentősen befolyásolta a megváltozott gazdasági hely. zet. Minden intézménynek a régiben maradt felsőbb támogatással, no és a dráguló élet közepette kellett úgy dolgoznia, hogy e gátló té. nyezőket a „fogyasztó” ke. véssé vegye tudomásul. A hatvani vasúti csomópont Liszt Ferenc Művelődési Házában e témát érintettük be- vezetésként Szalmási György igazgatóval. — Való igaz, hogy 720 ezer forintos évi költségvetéssel, dolgozó intézményünk központi támogatása az idén sem haladta meg a 270 ezer forintot, miközben csak az igazgatási terhek — tehát a bér, a fűtés, a világítás — összegükben 320 ezer forintra nőttek. Ebből világosan kiolvasható, hogy tervfeladataink végrehajtásához 450 ezer forint saját bevételre kell szert tennünk esztendő végeztével. Nos, úgy tűnik, mi „hozzuk” ezt az összeget, de olyan áron, hogy lemondtunk a tartalmi munka néhány eleméről. Megszüntettünk pár gazdaságtalan kiscsoportot, mint például a fotószakkör volt. Az más lapra tartozik, hogy vezetője, Sasvári László, valamint egyik társa hűségesek maradtak hozzánk, így változatlanul biztosított rendezvényeink képdokumentációja, amit fontos ügyként kezelünk. Fejlődő zenekar Mivel közben betoppant körünkbe Ángyán Jenő, az ötvenéves Vasutas Szimfonikus Zenekar alapító karnagya. óhatatlanul a művelődési ház művészeti tevékenységére, ízJ ésformáló munkájára terelődött a szó. Ilyen tekintetben ez a huszonkét tagot számláló együttes viszi a pálmát, hallottuk az igazgatótól. Nemcsak tevékenységük rendszeressége, szerepléseik gyakorisága miatt, hanem a minőség okán is. Különösképp kedvezően alakult az év folyamán a társaság összetétele! Zeneiskolai tanárok, mint például Kratofil Sándor, Fehér Zsolt- né. Varga Andrásné egészítik ki az idősebbeket, s ugyanakkor örvendetesen megnőtt az együttesben a fiatalok aránya. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy például Fekete Tamásnak már a nagyszülei is itt hegedültek, zongoráztak, és arról se feledkezzünk meg, hogy valamennyiőjüknek köze van a vasúthoz ilyenolyan formában. A szépen fejlődő, hangzásban és technikában egyre csiszolódó zenekar legutóbb a november 7-i ünnep alkalmából adott koncertet a pályaudvar előcsarnokában. Most viszont hagyományos téli műsorukra készülnek, amelyre egykét szólistát is vendégül látnak, attól függően, hogy mennyit bír el a fenntartó intézmény kasszája. Egy albumban lapozva A Liszt Ferenc Művelődési Ház — közismert nevén a Dali — igen helyesen, nem kezeli le, hanem inkább favorizálja a könnyebb, a kimondottan szórakoztató jellegű műsorokat is, figyelemmel a terület érdeklődő közönségének igényére. Lapozgatván vaskos albumaikat, amelyek sok-sok emléket őriznek, ébresztgetnek. kitűnik: szinte nincs olyan nevesebb művész, aki ne lett volttá a jobbára új-hatvaninak számító közönség vendége, aki ne kacsintana ki az albumok fotóiról. Jeles nevettetők, mint például Rá- tonyi Róbert, Kabos László, Latabár Kálmán, kitűnő operettisták, amilyen Németh Marika, Marik Péter léptek az utóbbi egy-két évben a színházterem pódiumára. De nótázott itt Béres Ferenc, Bujtor Imre, szórakoztatott a parodista Angyal János, Szegedi Molnár Géza, a fiatalabbja pedig főként Heller Tamás, Soltész Rezső, Máté Péter vendégszereplésének örvendhetett. Hogy milyen volt az estek látogatottsága? A Daliban általános a „telt ház”, de nem önmagától. Az intézmény munkatársai igen kiterjedt, jól bevált szervezési módszereket alkalmaznak rendezvényeik népszerűsítésére. És nemcsak a „könnyű múzsáról” van szó, mert a társadalmi vezetőség tagjai, a vasúti csomópont különböző szakszolgálatainál működő kultúrházi közönségszervezők, szocialista brigádtagok a címükre postázott propagandaanyag révén minden megmozdulásra behozzák a publikumot. Legutóbb kétszáznál többen vettek részt például a nyugdíjasoknak szervezett programon, a pénteki napokra rendszeresített Hatvani Ferenc-féle diszkóesteken pedig az ifjak majdnem szétnyomják a ház falát. Nyugdíjasok öröme Ha már szóba kerültek a nyugdíjasok, beszéljünk klubjukról is. A vezető: Csanádi Gyula nyugbéres tanár, legfőbb segítői pedig: a felesége, valamint Simon Ferencné, továbbá Gál Belőné, aki a pénzügyi „tárca” élén áll. — Amikor lebontották a városi művelődési házat, az ott összejáró nyugdíjasok úgy döntöttek, hogy a vasutasok hasonló klubjával egyesülnek — idézzük Csanádi Gyulát. — Nos, ez 1982- ben történt, és azóta igen mozgalmas itt az élet, valamennyiünk örömére. Szerdánként jövünk össze, s a biliárd, a kártya, egy-egy érdekesebb ismeretterjesztő előadás mellett arra is lehetőség nyílik, hogy az amatőr művészeti mozgalmat belopjuk a népes társaság életébe. Így aztán a negyedévenként szervezett nagyobb, zenés délutánok műsorában, amelyeken kétszáznál többen találkozunk, már sikeresen közreműködik Balogh Sándor, Palásti Tibor. Csekő Sándor és társaik zenekara, mások verset mondanak, vagy éppen éneklésre adják a fejüket... Mindamellett ne hallgassuk el, hogy a Dali általános klubjának az élete is rendes mederbe terelődött, amióta sikerült onnan kiszorítani a különböző „lumpen” elemeket. Ahogyan ennek kapcsán Szalmási György fogalmazott: ezzel vesztettek, de ugyanakkor nyertek is! Mivel akik a mások zsebére utazó kártyások, biliárdo- sok miatt elszoktak a háztól, most szép lassan visszatérnek. Mexikóból jött Szóltunk mi néhány kiscsoport, így a fotószakkör megszüntetéséről. Maradt azért két erős tömörülés a Daliban. Itt tartja foglalkozásait például a Vígh Gyula vezetésével működő, lassan ötven tagot számláló kaktuszgyűjtő kör, amely a nyár elején kilépett a város nagyközönsége elé is a Hatvani Galéria kertjében rendezett, látványos kiállításával. Pár nap alatt csaknem ,, .■§! ezren tekintették meg akkor a virágzó, ezernyi színben pompázó délszaki növényeket, népszerűsítve az ügyet. A „kaktuszosak” belső, szakmai jellegű munkáját pedig az olyasféle előadások jelentik, amilyen e hó végén lesz a vasutas művelődési házban, ahol az országos szövetség egyik vezetője, Kern Péter számol be mexikói gyűjtőútjáról. Legalább ennyien alkotják ugyanekkor a Dali méhészszakkörének tagságát is, amely Kassa János „vezérletével” dolgozik. Tennivalójuk lényege, célja hasonlóképpen a szakmai ismeretek gyarapítása, összekötve az elméletet a gyakorlattal, különböző bemutatókkal. Egyensúlyhelyzet Befejezésül: mit szűrhet ki mindezekből a krónikás? Aki ismeri a követelményeket, ugyanakkor egy-egy ilyen művelődési intézmény tárgyi, anyagi feltételeit, az irányítás gyengéivel egyetemben? Nincs könnyű helyzetben Szalmási György, de a többi jámbor „teherhordó” népművelő sem. Mert miközben az intézmények gazdaságos működését követelik meg tőlük, elvárják azt is a felügyeleti szerveik, hogy ne kerüljenek a közönség, a tömegigény uszályába, ne üzletiesedjék el működésük. Ügy vélem, a vasutasok e tekintetben jól lavíroznak. Sikerült olyan egyensúlyhelyzetet kialakítaniuk, ami voltaképpen kegyes engedmények árán jött létre, de alapjában véve hasznosan szolgálta és szolgálja a köz ügyét. Ezt a módszert ajánlatos tovább fejleszteni, ahoi csak újabb csúcsok megmászására szövetkeznek a falusi, városi népművelők. Moldvay Győző Kötetben egy ülésszak anyaga Magyarország 1944-ben Megjelent könyvalakban a Kossuth Kiadó gondozásában annak a tudományos ülésszaknak az anyaga, amelyet hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a Hadtörténeti Intézet rendezett ez év július 14-én. A négy évtizeddel ezelőtt lezajlott események egykori résztvevői, szemtanúi és ellenállók, történészek, írók, egyházi személyiségek vallottak a tanácskozáson az 1944. év Magyarországáról. Különböző szemléletű előadások, hozzászólások hangzottak el. Árnyalt képet rajzoltak a korabeli társadalmi, történelmi, ideológiai valóságról, kritikus és önkritikus hangvétellel. Kiemelitek az előre mutató tendenciákat, a máig ható történelmi tanulságokat. Marxisták, humanista értelmiségiek, egyházi személyek nem azonos eszmei alapról, de egy- irányban ható politikai törekvésekkel jelentkeztek. A jobb nemzeti önismeret kimunkálásának igénye és a szocialista nemzeti egység erősítésének szándéka vezérelte őket. A kötetben az előadások és felszólalások elhangzásuk sorrendjében, módosítások nélkül jelentek meg. Hímzőszakkör Az újjáéledő kézimunkázókedv szülte azt az igényt, hogy az egri Megyei Művelődési Központ dolgozói egy csaknem elfelejtett foglalatosság művelésére bírják a ráérő, szépet szerető lányokat. asszonyokat. Egerben, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának helyiségében hétfőnként délután 5-től 7-ig hímzésre tanítják az érdeklődőket. A foglalkozások vezetője Eiben Imréné. A szervezők újabb szakköri tagok jelentkezését várják. Teli ház a rendezvényen (Fotó: Szabó Sándor) 11/2. Este nyolcra ért haza Szemenyei. Kimerültén huppant a fotelba. — Miért vagy olyan nyűgös? — kérdezte az asszony, és a férfi mellén egy szőrszálat próbált kiegyenesíteni, de a hasztalan húzigálástól az inkább összegöngyörödött, — Hagyj békén! — mondta Szemenyei. — Rohadt fáradt vagyok. A Nagykörúton volt egy hülye melónk. A pinceajtó rázott. Hat házat kellett áramtalanítani. egy öreg mindenáron a pártbizottságra akart telefonálni, hogy mi szabotálunk, a sörözőből két állat késsel rontott rám, egy vén- asszony elátkozott a macskái nevében, hogy a hűtőjében megrohad a húsuk, és a végén a fodrászüzletben a daueros libák kotkodácsolá- sa. hát szóval ... kipukkadtam. És ez az új társam is egy szemétláda. Lenyeli a borravalót. De holnap kiugratom! Mi ez a marhaság? —, fordult a tévé felé Szemenyei. — Valami vita. Tudósok vagy mi a fenék t- kezdett vetkőzni az asszony. — A másikon nincs valami jobb? — ásítozott Szemenyei, és felbontott egy üveg bort. — Nem tudom. Nézd meg! De jó lenne, ha nem innál, inkább elmennél... Szűcs Mariann: Békétlcnül — Menj te a francba, orvoshoz! Ne kezdd megint a vérnyomásommal, mert akkor hétszentség, hogy felmegy! Szomjas vagyok és kész. Az asszony hápogott valamit. de végül fásultan legyintett, és bebújt az ágyba. — Ha megdöglök. hát megdöglök — motyogta maga elé Szemenyei. Elterpeszkedett a fotelban, és a bort szopogatta. Az asszony szu- szogása egyre egyenletesebbé vált. — Cö. Tudóskáim. Mit össze nem mammogtok itt? Ti mindent tudtok, ugye? Csak egy napig lófrálnátok velem! Akkor megérteném, hogy miért izzadtok ennyire. Fürdőmedencés kégli, a jatt meg öt forint. Erre telik a ti tudományotokból, mi? Szemenyei egyre ingerültebben nézte a tévét. Már nem is a műsort figyelte. , — Ott egye meg a rossz nyavalya ezt a rohadt vilá. got! Nekem meg három és fél rongy a munkanélküli segélyem. És tartom a pofámat, amíg hozzálopkodom a magamét. Kivonulok a címzetes főosztályvezetőhöz, és beszerelem a cuccot. Az asszony felriad Szemenyei dohogására. Kikászálódott az ágyból, és eloltotta a tévét. — Pali! Az istenért, feküdj már le! — Oké! Igazad van. Minek húzzam fel magam? Amíg van telek, ház, capca- ra, addig kuss! Addig nincs hiba. Hogy is mondta az a csokornyakkendős? Ja, a munkás osztály öntudata. Én azt hiszem, amióta halálra zabálhatjuk magunkat, meg a seggünket a kocsiba lötyögtethetjük, azóta már arra is marad lozsónk, hogy ne csak a családunknak, hanem az osztályöntudatnak is kriptát állítsunk. Szemenyei másnap az asszony ráncigálására ébredt. Egész nap kábult volt. A bor sem esett igazán jól. Állandóan savanyúkat böfögött. Rengeteg címet kaptak. Fáradtan vezette a kocsit. Ferinek be nem állt a szája. Csak locsogott összevissza. a nőkről, a cimborákról. no meg a diszkóról. — Bár ilyen folyékonyan tudnál biztosítékot cserélni! — vetette oda Szemenyei. — Mester, csüggök magán! — nyögte a fiú. — Szemenyei csoport! Halló! Tüzér utca. Vétel! — szólalt meg a diszpécser, és Szemenyeinek eszébe jutott az ötvenes. — Egén. Tüzér utca 28. Indulunk — válaszolta Szemenyei. és egy kicsit kizökkent másnapos hangulatából. Szemenyei elnyomta a cigarettát, és meggyújtotta a következőt. — Nos? Rendben? — kérdezte Feritől, a segédjétől, aki nagy lendülettel ült be mellé. — Aláírattam — rakta be az ötvenest a „rizsa” feliratú dobozba a fiú. és hamiskásan pöccintett le az ablaküvegről egy porszemet, majd a munkanaplót bedobta a kesztyűtartóba. — Oké. fiú! — bólintott Szemenyei. És a fiú nem lepődött meg. amikor „Szemenyei. az öreg balhés” végigszórakoztatta a műszak ideje alatt. i (Vége) Sorsolás, szereplőváltozás a hatvani „gálán” A Hatvani Galéria és Játékszín hagyományos Karácsonyi ajándékkosár című nagyszabású gálaestjének műsorában, amelyet december 22-én rendeznek a városi sportcsarnokban, szereplőváltozás történt. A korábban hirdetett Decsi Ágnes helyett Pitti Katalin lesz Leblanc Győző partnere. További újdonság a nagy érdeklődéssel várt est kapcsán, hogy minden belépőjegy sorsoláson vesz részt, amelynek nyereményei garéirabusz- utak, művészeti könyvkiadványok lesznek. Filmjeink a nagyvilágban A magyar filmművészet alkotásait több fesztiválon és szemlén mutatják be ezekben a napokban. Isztambulban és Ankarában, Törökország fővárosában magyar filmhét zajlik, amelyen bemutatják Fábri Zoltán: Fábián Bálint találkozása Istennel és a Magyarok című alkotását, valamint Fábry Péter: Nyom nélkül, Gyar- mathy Lívia: Együttélés, Mészáros Gyula: Pogány madonna, Radványi Géza: Circus Maximus, Rényi Tamás: K.O. és Szurdi András: Transzport című filmjét. A december 22-ig tartó cannesi ifjúsági filmfesztiválon Gyarmathy Lívia: Együttélés című alkotása szerepel. December közepén Torontóban a Balázs Béla Stúdió filmjeiből rendeznek bemutatót. Láthatja a közönség Hajas Tibor: öndivat bemutató, Birkás Ákos: Tükröződések, Enyedi Ildikó: Fiirt. Maurer Dóra: Térfestés, Tímár Péter: Freskó, Szirtes András: Hajnal, Xantus János: Diorissimo, Erdély Miklós: Alommásolat, valamint Száva Gyula: Eset cí. .3 produkcióját. A „kis házban nagy a forgalom
