Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 15., szómba) Talpalatnyi föld Legértékesebb nemzeti kin. esünk, a föld, minden élelem forrása. Mint ilyen, vé. delemre, gondozásra érdemes, s ha van rá mód, akkor gyarapításra is. hogy minél nagyobb területen tudjunk termelni. Hiszen esztendőről esztendőre több élelemre van szüksége a? emberiségnek. Ahelyett azonban, hogy a termőterület növekednék, év. ről évre kisebbé válik. Mond: hatnék: a társadalmi fejlődés elkerülhetetlen következménye ez. Hiszen egy-, egy új út megépítése, egy- egy majorság bővítése, lakó. területek létesítése azzal jár, hogy csökken a földterület. Különösen érzékeny veszteség ez ebben az esetben, ha az építkezés jó minőségű, termékeny földtől foszt meg bennünket. Egy múlt esztendőben végzett határszemle eredménye: 10 742 hektár megműveletlen terület áll parlagon. Ebből a termelőszövetkezetekre két és fél ezer hektárnyi műveletlen terület jut. Micsoda meggondolatlan földpazarlás! örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években maguk a termelőszövetkezetek is felfigyeltek erre, és igyekeznek minél több parlagterületet művelésbe vonni. A múlt év első félévében nagyobb hasz. nosítatlan területen kezdődött meg a termelés. Gyarapodik a terület az elhagyott, romos tanyák felszámolása révén is. A mezőgazdasági nagyüzemek egy esztendő alatt 2300 tanyát bontottak le, számoltak fel, húsz százalékkal többet, mint az előző évben. Ezek a tanyák már csak útban voltk, mivel lakójuk elköltözött, tetejük megroggyant, faluk dülede- zett, kutuk beomlott. A lebontott tanyák helyét felszántották, művelésbe vonták. Még mindig háromezer elhagyott tanya romja vár eltakarításra az országban, ezek felszámolását meg lehetne gyorsítani. A parlagföldek művelésbe vonása csak az egyik módja a termőterület növelésének. A másik, legalább ugyanilyen fontos: a termöerő növelése, amit a korszerű eljárások bevezetésével érhetünk el. A földet nem lehet nyújtani, de a termést ugyanazon a területen fokozni lehet. Sajnos, ezeket a lehetőségeket sem használjuk ki teljes mértékben. Vannak beteg, sovány földek, ezek gyógyításával szintén növelhető a termelés, meg kell javítani a sziket. Hazánkban mintegy két és fél millió hektárnyi a savanyú terület, ebből az utóbbi negyven évben több mint egymillió hektárnyi területet megjavítottunk. A munka az utóbbi esztendőkben lelassult, mivel a komplex melioráció, a területrendezés, a talajvédelem, a talaj- javítás és a vízrendezés együttes megvalósítása a termelőszövetkezetek erejét meghaladja. A termőföld növelése szó. rosan kapcsolódik a környezetvédelemhez. Hiszen a különböző szennyező anyagok: az olaj, a peszticid, a szennyvíz, a mosószerek, a különböző műtrágyák és a nap. jainkban - megnövekedett mennyiségű növényvédő szerek hatással vannak a föld termőterületére, de ugyanakkor a talaj élővilágára is. Nemcsak a civilizációs ártalmak növekszenek, környezetünk is beteggé válik, a környezettel együtt pusztul az ember egészsége. Európában a nagyvárosok és az ipartelepek környékén elpusztult a virágos növények 6—17 százaléka. A talajjal együtt vizeink is egyre nagyobb mértékben szennyeződnek. Földünk víztömegének csak a töredéke édesvíz, ami közvetlenül hasznosítható, de ennek egy része már szennyezett. Magyarország édesvízkészlete 5054,5 köbméter. Egy részét már különböző kemikáliák szennyezték, így a műtrágyák, a gyomirtó szerek. A rovarirtó, a gyomirtó és a gombaölő peszticidek ellen, őrzés nélküli alkalmazása igen súlyos károkat okozhat. Szennyező forrást jelent a nagyüzemi állattartásból származó hígtrágya és más szennyvíz. A talaj mind fizikai, mind kémiai, mind pedig biológiai értelemben az élővilág bölcsője és temetője. Vigyázzunk minden talpalatnyi földre, mert ez már nem a Szabó Pál által megírt Góz Jóskák földje, hanem mindannyiunk közös kincse. HÁLÓTERV SZERINT Bővítik a gyöngyösi húsipari üzemet Már állnak a falak, a tetőszerkezet befedi a belső tereket, az építkezés nagyjából a félidejénél tart. Bővítik a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyöngyösi üzemét. A munkások a tanácsi építőipari vállalat dolgozói. Tevékenységüket úgynevezett hálóterv szabályozza, amely tíznapos időközökre határoz meg minden munkafolyamatot. A tennivalókat tehát mindenki állandóan maga előtt láthatja, és aki ellenőrizni akarja a teljesítést is, annak sem okoz gondot mindez a részletes terv alapján. Vágóüzem épül. ahol a szarvasmarhákat dolgozzák majd fel, a szerződésben rögzített határidő szerint 1985. október 31-től. Igaz. a valóságos üzem csak 1986 januárjától várható. Exportra termelnek Huszonöt évvel ezelőtt épült meg a gyöngyösi vágóüzem, amely akkor Kö- zép-Európa legmodernebb ilyen létesítménye volt. Az eltelt évek során szinte semmit sem változott, ezért mára már teljesen elhasználódott. A felújításra azonban jelentős összegű pénzre lett volna szükség, amihez manapság nem lehet könnyen hozzájutni. Megszületett a döntés: társulást kell létre- hozni. amelynek tagjai összeadják a rekonstrukcióhoz szükséges tőkét. Eredetileg 135 millióra számítottak, ma már 165 milliónál tartanak. A többletet az exportkövetelmények miatt kellett hozzáadni a korábbi összeghez, mert olyan előírások szabályozzák a külpiaci rendelések teljesítését, amelyek technológiailag többet követelnek a nálunk szokásos mércénél. Úgy számítják, hogy évente mintegy 16 százalékos eredménnyel végzik a munkájukat. Úgynevezett húsrészeket készítenek elő szállításra. Ebből az is következik, hogy a feldolgozott szarvasmarhának bizonyos részei viszont a belföldi piac kínálatát bővíthetik. Tizennyolc hónap alatt A társult gazdaságok a tőkéjüket úgy adták össze, hogy az az új üzem állandó alapját képezi. Visszafizetésre tehát nem számítanak. Előre meghatározott százalékot sem kapnak, hanem csak az eredményt osztják szét egymás között. Ezt sem mechanikusan végzik el. mivel az igazgatói tanács dönt arról, hogy melyik gazdaság milyen összeget vegyen fel az adott évben. Az is lehetséges, hogy valamelyikük a rá jutó hányadnál nagyobb pénzösszeget kap. amivel esetleg fejlesztési feladatait tudja könnyebben megoldani. A társulás azzal a céllal is alakult meg. hogy a vágáshoz szükséges élőállat- kontingest, is folyamatosan szállítsa Gyöngyösre. Ez a feladat nagy jelentőségű, mivel az üzem működését biztonságossá teszi. Az építkezési terv megvalósítását ebben az évben. Új marhavágó vonal Gyöngyösön márciusban kezdték el. A műszaki átadás jövő október végén történik meg. Az egész beruházás tulajdonképpen tehát másfél év alatt zajlik le. Ez egyfelől időtartamban is figyelemre méltó, másfelől pedig a befektetett tőke hasznosítását szintén meghatározza. Ahogy Molnár Gábortól, a vállalat igazgatójától megtudtuk, a tanácsi építők lényegében a terv szerint végezték a munkájukat. A beruházást nem bízták másra, ebből az is következik, hogy maguk „felelnek” mindenért, senkit nem okolhatnak. Ezer tonnás hűtőház A feldolgozás után a termékeket hűtőiházban kell elhelyezni, amire jelenleg nem sok ' lehetősége van a vállalatnak. Elengedhetetlenül szükségük van tehát arra, hogy az árut megfelelő hőmérsékletű helyiségben tarthassák. Az ezer tonnás hűtőház megépítéséhez hitelt szeretnének kapni a Magyar Nemzeti Banktól. Úgy számítják, hogy 170 millió forintra lenne szükségük. Terveiket a (Fotó: Szabó Sándor) felettes szervek és hatóságok is támogatják, s az eddig folytatott tárgyalások szintén kecsegtetőek. Ha minden sikerül, az idén hozzáfognának a munkálatokhoz itt is. A távolabbi tervek között szerepel a sertésvágó üzem rekonstrukciója is, mivel alig tud megfelelni a mai feladatok végrehajtásának Elképzelésük szerint ehhez a munkához 1986-ban fognának hozzá. A felújítás maga után vonja a mostani feldolgozó üzem korszerűsítésének szükségességét. Megfelelő körülményeket kell teremteni ahhoz, hogy a vágóvonalról lekerülő húst korszerű keretek között készítsék elő a kereskedelem részére. Már ma rendelkeznek több mint harmincmillió forint értékű új berendezésekkel. amelyek a töltelékáru elkészítését teszik lehetővé. A beszerelésük az év végére fejeződik be. Jövőre tehát új gyártmányokkal is előállhatnak. Mindezt a munkát, ezt a jelentős mértékű építkezést és korszerűsítést úgy szeretnék végrehajtani, hogy valamennyivel végezzenek három-négy év alatt. (gmf) Fában az erdő A kis műhelyben munka közben Él egy ember Gyöngyösön, aki fába faragta az erdőt. .. Sőt, nem csupán szűkebb világát — mert Jakkel Mihály a hivatására nézve erdész —. hanem az életnek még annyi más szépségét, kedvességét is. Leginkább persze, a történelmi borvidék sajátosságait, emlékeit. Városa múltját. jelenét. S talán már a jövőjét is egy kicsit. Pedig a „szobrászkodásra” — ahogyan vallja • — sokáig még csak nem is gondolt. Legfeljebb rajzolgatott, festegetett. Ezt sem igen korábban, mint amikor egykori gimnáziumi mestere, néhai Kristóf tanár úr erőteljesebben biztatni kezdte. Talán jó másfél évtizede, hogy a ceruzát, ecsetet késsel, vésővel, s effélékkel cserélte fel. Próbálkozásainak nem tulajdonított különösebb jelentőséget pontosan meg nem mondaná már, hogy mi is volt az első igazi remeke. Jómagam kopjafájával találkoztam először az egyik, gyöngyösi temetőben — a sokak által megcsodált szokatlan alkotás egy Erdélyből ide származott, s most itt nyugvó embernek a sírját díszíti, teszi nevezetessé a településen, meg a környéken — de ez a munka úgyszólván már a pálya közepéről való. Egy s mással ugyanis már előtte felhívta magára a figyelmet — mondja — míg nagyobb elismeréseit főleg azóta szerezte. Első nyilvános bemutatkozására 1976-ban Mátrafü- reden került sor a fotós Fehér Miklós társaságában. Aztán szerepelt Miskolcon, Nyíregyházán, Törökszent- miklóson, Jászberényben, Somoskőújfalun és természetesen Gyöngyösön. Legutóbb a rangos Mátra Szállóban. S néhány esztendeje eljutottak remekei a bulgáriai Plovdivban rendezett vadászati világkiállításra is. Eddig csoportosan. vagy Úgyes kezek (Fotó: Szabó Sándor) egyénileg, önállóan legalább félszázszor lépett közönség elé, legtöbbször — ötödrészben — az idén. Egy-egy meghívásra újabban a családja is vele tart. A felesége csodás kézimunkákkal, hímzésekkel jelentkezik újra meg újra, zeneiskolai ta- nárfia — idősebb gyermeke — pedig kedvenc hangszerét, a vadászkürtöt szólaltatja meg mindig emlékezetesen az érdeklődők őszinte tetszésére. Leginkább tölgyből dolgozik vagy gőzölt bükkből. de szereti a juhart, a vad- körtét, a diót is. Maga alakítja hozzájuk a szerszámait, amelyekkel a Bartók Béla utcai hangulatos házát szinte már telifaragta. A kedvenc kerti lak nagyobb helyisége valóságos „múzeum". AÍig lehet mozogni a sok munkától — mert mindegyik darabjához ragoszko- dik, amit csinál többnyire megtartja —, amelyek kivétel nélkül megragadják a látogatót. ■— Melyik a legkedvesebb? Jakkel Mihály nem tud válaszolni erre. Favágója, kutyás erdésze vadjai — szobrokban és domborművekben —, a népélet eseményei, például a dinnyeevő család, vagy a vásárban alkudozó parasztok, meg a csipkéskúti ménes, illetve a modern felfogásban készült Dinnyéé vők „Anyaság", „Szerelem" egyaránt kedves a számára. Csakúgy, mint az a sok míves bútor, amit eddig drága pénzért sem adott volna el, bármennyire is kérték, szorongatták. Vannak igen szép szaru- és gipszmunkái is, olajfestményei, akvarelljei mellett — de faragásaira a legbüszkébb. A sikeres piovdivia- kon túl például a gyöngyösi díszoszlopra, amellyel a 650. éves város 10 ezer forintos pályadíját nyerte, s azóta a tanácsháza udvarát ékesíti. Vagy arra, amivel néhány esztendeje Tarnaörs határában — parképítéssel kiegészítve — Vak Bottyán emlékének áldozott. Nem utolsósorban pedig íarkas- mályi vállalkozásaira, amelyeket éppen mostanában, egy 15—16 négyzetméternyi faragott pincefallal próbál kiegészíteni. A díszes hor- dóvég — Károly Róbert királyunkkal — csupán ízelítő volt álmaiból. Most majd a teljes szüret és szőlőfeldolgozás következik — ma- gyarázza terveiről — életnagyságé figurákkal. S utána — vagy közben — még egy sor más megbízást is szeretne teljesíteni. Már amennyire az ideje engedi. A fő foglalkozása ugyanis ma is erdész — a helyi állami gazdaság előadója —, s a faragás csak az egyik hobbija a pedagógusok énekkari próbáin fellépésein kívül. Amikor pedig nincs műhelyében, vagy nem dalol — két szakkört is vezet. Egyiket a városi szakközépiskolában, a másikat a művelődési központban. S lehet, hogy hasonlóvá bővül a 7. számú Általános Iskola galériájával kialakított kapcsolata is. Sokat tanult és minduntalan biztatást is kap a nyári országos alkotótáborokban — amelyeknek mái állandó résztvevője — buz- dítói között tartja számon a Kossuth-díjas Somogyi Józsefet csak úgy, mint a városra tekintélyes gyűjteményt hagyományozó Hermann L ipótnét. Kedvben energiában szerencsére nincs hiánya — beszéli derűsen a búcsúzásnál —, s reméli, hogy pasz- sziója ezután sem pusztán saját örömére szolgál. G.vóni Gyula
