Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
-NÉPÚJSÁG, 1984. december 15., szombat S Kiskörei képlet Hal+pém = halpénz...? Fantáziát láttak benne Érdekes dolgokat hallhatunk néha, ha tréfás kedvükben találjuk a kiskörei termelőszövetkezet vezetőit. Magyar János elnököt és Kovács Antal főmezőgazdászt. Egyik legutóbbi pedig ezek közül az lenne, miszerint napjainkban legszebb „lánykorát” éli náluk a halászat, ök ezt jobb híján „haltermelésnek” nevezik, ami pedig azt a bizonyos kort illeti... Nos, nem nehéz kiszámítani: 1968- ban kezdték, tehát tizenhat esztendeje, most jön a tizenhetedik. — Mivé cseperedett a „kicsi"? — érdeklődtünk a köreieknél, bevallottan azzal a hátsó gondolattal, hogy közeledik a karácsony. Erről pedig tudva való. hogy halas ünnep, sok-sok család asztalára kerül ebédre, vacsorára jóféle, finom halkocsonya. — Rajtunk nem múlik — mondják a köreiek, miközben már úton is vagyunk egyik halastavukhoz. Ez az út ilyenkor, tél elején, a jelenlegi időjárási viszonyok között éppenséggel nem nevezhető valami kellemesnek, így bizony jó időbe telik, míg megérkezünk célunkhoz. Közben a legfontosabb tudnivalókat el is mondja az elnök és a főmezőgazdász. Mik is lennének ezek? — Kezdjük az elején — javasolják ők. majd szavaik nyomán rövidesen kirajzolódik a kiskörei haltermelés képlete, amely abból indult ki, hogy ... — Fantáziát láttunk benne ... Ennek alapján azután 1968-ban kiépítettek 56 hektáron három tóegységet, s betelepítették, különös tekintettel legnépszerűbb halunkra, a pontyra. A monokultúrás halászat több mint tíz éven át szépen fizetett, rendszeresen 4—5 vagonnyit Kosárba kerül a vízből a hal Húzd meg, halász! — Magda Attila és Tóth Zoltán a hálóval birkózik... értékesítettek, a többi. a „termés” 90 százaléka exportra került, elsősorban Franciaországba és az NSZK-iba. Nem kevésbé érdekes a maradék tíz százalék sorsa, ez ugyanis a HALÉRT közvetítésével olyan helyekre jutott és jut el napjainkban, mint például a nem éppen szomszédságunkban található Győr és Tatabánya. Nem tartozik más lapra, hogy azért rendszeresen küldenek halat például Gyöngyösnek és Miskolcnak is. Az első tíz esztendő sikerein felbuzdulva elhatározták: exportnövelő beruházás formájában bővítik a haltermelést. A már meglévőhöz 112 hektáron, nyolcmillió forintos költséggel újabb — három tóegységből álló — rendszert építettek, s ily módon haltermelésükre már mondhatni, hogy a 80-as évek kezdetétől nagyüzemivé lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy évenkénti halértékesítésük immár rendszeresen 12—13 vagonra valót tesz ki. — Már az 56 hektár is végig nyereséges volt — jegyzi meg erről az elnök —, ennek alapján — beleértve ebbe a tavalyi eredményt is. erre az évre 5,6 millió foJ rintot terveztünk a halászati ágazatra. — Ennyi lesz tehát a tsz „halpénze'’? — Sajnos, nem. A kedvezőtlen időjárás áthúzta a számításainkat. Sokáig hideg volt, nem ettek rendesen a halak, és ez a termésen is meglátszik. Igaz, takarmány- költségeink csökkentek, de ez nincs arányban a várt termelési növekedés elmaEz már az osztályozó, szaporán, gyorsan megy a munka (Fotó Kőhidi Imre) radásával. Ettől még lehet nyereséges ez az ágazat, de túlságosan sokat nem remélhetünk ... Annál is inkább így igaz ez — ha nem is éppen öröm —. mivel az exportlehetőségeik „beszűkültek”. Mint a termelőszövetkezet vezetői elmondják, rákényszerültek arra. hogy a pontyhoz ragadozót — harcsát — is adjanak. Ehhez az árutársításhoz kapcsolódik a compó is. Míg mindez kiderül, végre megérkezünk a helyszínre. A fényes, de hideg napsütésben jól beöltözött halászok várnak bennünket — éppen a lehalászás végén találjuk őket. A csillogó tó látványa már önmagában is szép, a háló húzása pedig megkapó: a nagy /nekifeszülés végén felszínre kerül a rengeteg hal. Legtöbbje megtermett, a méterest jóval meghaladó pontv. de természetesen akad harcsa és compó is. Mit mondjunk? — már így, élőben igen ínycsiklandozó a látvány. Ha pedig egyszer már így rááhítottunk, a lehalászás befejeztével búcsút vettünk a halászoktól, irány a híres kiskörei halászcsárda. Ott pedig akad minden, ami csak szem-szájnak ingere Ma sem tudjuk, melyik esett jobban, a sűrű és pirosló kellemesen csípős halászlé, avagy a friss ropogósra sütött fenséges rántott ponty...? Akármelyiket részesítjük is előnyben, annyiban maradtunk, ha ez idén nem is hoz sok nyereséget Kiskörének a halászati ágazat, nekünk megérte. Miként a jövőben — az ideinél valamivel jobb időjárási viszonyok között — bizonyára a tsz- nek is újra megéri... 8. Kun Tibor És egy (kis) körei kuriózum: három hófehér hattyú a halastó melletti csatornában, illetve a parton. Kezesek, szelídek szépek KUTATÁS, PÉNZ, KONCEPCIÓ A Sárhegy flórája és faunája A Hazai természettudományi muzeológiában az utóbbi időkben érdekes fejlődési folyamatnak lehetünk a tanúi: a Természettudományi Múzeum és a megyékben levő szakrészlegek között bizonyos munkamegosztás bontakozott ki. A kiemelt jelentőségű természetvédelmi területekkel továbbra is a szakma országos intézménye foglalkozik, a vidékiek viszont sorra hirdetik meg egy- egy földrajzi egység — táj — kutatásának programját. A gyöngyösi Mátra Múzeumban nyolc évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy Az Északi Középhegység természeti képe címmel indítják el vizsgálatukat, s felderítik annak földtanát, valamint növény- és állatvilágát, s azt közkinccsé teszik. Milyen eredményeket értek el azóta — erről érdeklődtünk Varga András muzeológustól, e téma irányítójától. — Kezdetben mintegy negyven szakemberrel láttunk hozzá a feladathoz. — monda. — De rájöttünk, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. hiszen ezen a több tízezer négyzetkilométernyi részen nehéz lett volna belátható időn belül komoly eredményeket felmutatni. Négy évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy egy olyan helyre koncentráljuk az erőket, amely könnyen megmegközelíthet) a városból. Így esett a választás a 178 hektáros, védettnek nyilvánított Sárhegyre. — Gazdag anyagot gyűjtöttek ebben a vulkanikus eredetű hegységben? — Az élőlény és a környezet viszonyának elemzésével foglalkozó ökológusok úgy tartják, hogy ez az Alföld síkjába nyúló hegy egy mediterrán világ, amelynek különös a flórája és a faunája. Gondot jelent, hogy a védett területet mezőgazdasági kultúra veszi körül. Amikor ott bizonyos fajok elszaporodnak, benyomulnak a Sárhegyre, s az ott levő természetes egyensúlyt megbontják. Tehát, emiatt sok minden kipusztult már. vagy rövidesen kipusztul. Ilyen például az a szöcskeféle is, amelyik jégkori ma- radványfajnak minősül... Ez ugyanis nem szereti a tarlóégetést, a taposást, s a percei sajnos meg vannak számlálva. Egyébként itt ritkák a „nagytestű lények”, amelyeket mindenki ismer. — Ügy tudjuk, hogy a föld- és a növénytani munA Szibériában költő pásztormadarak egy csoportja néhány évvel ezelőtt jelent meg a Sárhegyen. (Fotó: Szántó György) kával jelentősen előre haladtak ... — Igen. A tervezett kismonográfia első kötetét ezek a témák adják. Jeles szak- tekintélyek gyűjtötték össze a növénytanra, a gpológára, a mohákra és a szőlőkultúrára jellemző „anyagot”. Néhány hónap múlva megjelenik a kiadvány. A második rész, az állattan már keményebb diónak számít, * hiszen mintegy 30 ezer faj él Magyarországon, s ennek mintegy ötödrésze a Sárhegyen is fellelhető. Hogy az itt megforduló jószágok közül. melyeket érdemes vizsgálniuk, s melyeket fölösleges, azt csak specialisták tudják eldönteni, viszont azokból kevés akad hazánkban ... Hozzám a csigák, valamint a hüllők és a kétéltűek tartoznak. Ezekből, valamint a lepkékből, madarakból és a legyekből egy újabb könyvre való is összegyűlt. Említést érdemel, hogy a ritkának számító törékeny gyík itt megtalálható, s ráakadtunk a hűvösebb éghajlatot kedvelő gyepi békára is... Kiderült: a szűkös anyagiak a további munkát is akadályozzák, hiszen a programban részt vevők nagyrésze külső szakember, s ezeknek újabban már az útikölt ségét sem tudják megtéríteni. mivel a városi tanácstól nem kapták meg immáron két esztendeje az addig rendszeresen juttatott évi 50 ezer forintot. Ezért lelassult a kutatás. — Jó volna, ha ezt a nem jelentős, de számunkra fontos összeget újra megkap nánk — mondta Varga András, — Akkor befejezhetnénk ennek a résznek a felderítését. Rögzítenénk a jelenlegi állapotot, s később tudnánk, hogy mik semmi sültek meg, s melyek az újdonságok. A védett területek lényege persze az lenne, hogy azon átmentik a flórát és a faunát. A Sárhegy után Galyatetőt és Agasvár környékét szeretnénk „kifürkészni”. Támogatás híján azonban, aligha tudunk „külsősöket” bevonni ebbe a tevékenységbe, s így nagyon lassan áll majd össze Az Északi Középhegység természeti képe... Homa János ... majd társaikkal együtt kiemelik a csobogó, csapkodó, igazán szép „termést”.
