Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. december 13., csütörtök Németalföldi I szobrászat Kutatói alaposság, nemes stílus Lökös István: Magyar és délszláv irodalmi tanulmányok A Német Demokratikus Köztársaság 35. évfordulójával kapcsolatos NDK kulturális napok keretében nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban a Németalföld későgótikus szobrászati remekeit bemutató kiállítás. A kutatók évtizedes munkájára támaszkodó bemutató a berlini Állami Múzeumok és a Szépművészeti Múzeum együttes anyagából emelte ki a németalföldi szobrászat publikációban eddig még össze nem foglalt fejlődésének jellegzetes példáit, sokoldalú, a Németalfölddel határos területekre kiterjedő összképet nyújtva az egyes ábrázolástípusok, motívumok egymásra hatásáról, vándorlásáról, a technikai fejlődés mikéntjéről. A mai Hollandia és Belgium földjét magábanfoglaló Németalföld, más néven Flandria a középkor utolsó századaiban gazdaságilag Európa legfejlettebb országai közé tartozott. A tengerparti városok gazdasági ereje magával hozta az ipar és. művészetek felvirágzását is. A polgárok elharnozlák megrendeléseikkel a művészeket. Nagy katedr.ilisokat építtettek. A világi építészet kimagasló emlékei, a városházák, posztócsarnokok mellett főleg a festészetet virá- goztatták fel. Flandria festészete a XIV. századtól kezdve Itáliával versenyzett az elsőségért. Ki ne ismerné ma is a XV. század első felében élt Limbourg testvérek nevét, akiknek miniatűréi nélkül elképzelhetetlen az Eyck testvérek 1420 körül kibontakozó munkássága, az európai festészet egyik csúcsa. A flandriai templomokat ekkor a festett és faragott szárnyasoltárok sokasága díszítette — közéjük tartozott az Eyck testvérek korszakalkotó genti oltára is. A faragás ugyan nem érte el a festészet színvonalát, de a megmaradt alkotások Európa művészetében mégis jelentékeny szerepet játszottak. Fő jellemvonásaik megegyeztek a festészetével a rajzi biztonság és a körvonalak szépségében, az ábrázolás életteljes realizmusában. A részleteknél szeretettel elidőző, különösen gazdag mesélőkedv elbűvöld a látogatót a Szépművészeti Múzeum kiállításán is. A nagy mesterségbeli tudással a keményfából, tölgyből és diófából faragott, mozgalmas, sok alakos jelenetek képes- könyvszerűen ábrázolják koruk életét. A bibliai események hagyományos alakjaihoz élőképszerűen sok tipikusan németalföldi mellék- szereplő, polgárok, parasztok. a különféle mesterségek képviselői, sőt állatok is kapcsolódnak. Realista szemléletük, anyagszeretetük nyilvánul meg abban a nagy műgondban is, amellyel a legkisebb szereplőt is a maga jellegzetes viseletében ábrázolják. A flamand szárnyasoltárok leggyakoribb témája ebben az időszakban a Passió, Jézus szenvedéstörténete volt. Középen általában nagyobb képben a Keresztrefeszítés jelenete, körül pedig az apróbb domborművek soraMária a gyermekkel koztak a stációkkal. A nagyszámú szárnyasoltárnak csupán töredéke maradt ránk. A flamand szobrok eleven szemléletességük, életszerűségük folytán korukban oly nagy népszerűségnek örvendtek, hogy a szomszédos vidékek szobrászai stílusukat széles körben utánozták. Az északi országrészben, a mai Hollandiában a reformáció idején a zömüket elpusztították, azonban még így is jelentős gyűjtemények maradtak fenn a múzeumokban, külföldön is, nemcsak az egykori németalföldi városokban. A berlini Állami Múzeum a németalföldi, alsórajnai, vesztfáliai és északfrancia későgótikus szobrok gazdag állományát mondhatja magáénak három teljes oltárral, dombormücsoportok és különálló figurák egész sorával. A Szépművészeti Múzeum anyaga szerencsésen egészíti ki a berlini műveket, elsősorban a határvidékek műalkotásaival. A kiállítás kiemelkedő darabja az Eyck testvérek hatása alatt készült Mária a gyermekkel brüg- gei alabástrom szobrocska. Az utrechti oltár szemléletes képet ad a későgótika és a reneszánsz határmezsgyéjén álló flamand szárnyasoltárokról. A brüsszeli Jan Borman írásszalagot tartó két prófétája és a bájos, 1510 körüli Mária eljegyzése című dombormű a kiállítás legszebb darabjai közé tartozik, a mai néző számára is meggyőzően bizonyítja a műfaj és az iskola egykori nagy hírét. A kölni szobrászat németalföldi kapcsolatait a Tilman mester műhelyéből származó, monumentális Mária és Szent János evangélista szobra. az északfrancia kapcsolatot pedig Szent Mihály arkangyal elegáns szobra képviseli. Brestyánszk.v Ilona A Szépirodalmi Kiadó jelentette meg Lökös István tanulmánykötetét. A csaknem 33 ív, több mint hatszáz oldal értékes teljesítmény: kitűnő alkalom arra, hogy az egri tanárképző főiskola irodalomtörténész kutatóját bemutassa. A kötet címe szerény, jóval kevesebbet árul el, mint ami mögötte van. Lökös István szülővárosa, Eger, annak is inkább a XVIII. századi élete, szellemi vezéralakjai indították el a kutatások irányába. Dayka Gábor egri éveit úgy tárja föl, hogy a Lyceum épületében megtalálható eredeti és sok mindenben eligazító iratokat tanulmányozhatta. Ezt a maga korában jelentős egyéniséget éppen azon a ponton állítja elénk, amikor meggyőződéséért le kell vetnie a reverendát, új hivatást kell választania, mert az egyházfejedelem, az egri püspök nem tűrhette papjai között a jozefinista szellemet. Ez az első Lökös- tanulmány a kötetben már ei is árulja, milyen odafigyeléssel, a részletek, az ösz- szefüggések milyen komoly, értő egymásba-illesztésével építi fel azt az egyéniséget, amely körül oly sok tennivalója akadt Kazinczynak. Dayka után egy , másik, ma már feledésbe merült Salgótarjánban Idegennyelvoktatási kísérletek Figyelemre méltó idegen- nyelv-oktatási kísérlet színhelye a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium. Az e célra kiválasztott osztályokban megszün tették az idegen- nyelvek, az adott esetben az orosz és az angol, illetve az orosz és a német oktatásának ma még általános szét- daraboltságát. Harmincnapos ciklusokat alakítottak ki. Az egyikben például az orosz, a másik ciklusban pedig az angol nyelvet oktatják. gyakorolják. A diákoknak így egyszerre csak az egyik nyelvre kell koncentrálniuk: ennek nagy haszna már az első kísérleti osztályokban igazolódott: ugrásszerűen javult a diákok idegennyelven való társalgási készsége. irodalmár és tudós jelenik meg a kötet lapjain: Pápay Sámuel, aki e háborgó korban — a XVIII. század vége még mindig a vallás kérdése körül vívja lelkiismereti harcát — corvertita lesz, megtér a katolikus hitre, hogy elnyerhesse mecénása támogatását. Pápay Sámuel itt, Egerben kapja a sorstól az indítást és a lehetőséget. És Lökös búvárkodási érdeme éppen abban van, ahogy az indulást, annak körülményeit és a körülményekben a kort, a korszak embereit határozott vonalakkal elénk rajzolja. Vitkovics Mihály portréját először 1980-ban olvashattuk a szerzőtől. Vitkovics Egerből elköltözve Pesten már híres ügyvéd, az irodalomban a Kazinczy-triász tagja, versek, epigrammák írója, prózai munkák szerzője, irodalmi levelező és sok minden egyéb a fáradhatatlan szellemi munkásságban. Ahogyan Lökös ezt a rokon- szenvet keltő jellemet, a kétnyelvű írót elénk állítja, érezzük a kort, a nagyon jelentős események lehelletét is. Azon már mit sem lehet csodálkoznunk, hogy a képzettársítások, az irodalmi búvárlások eredményei az egri rác templom látványától továbblendítették a szerAz egész magyar nyelv- területen, sőt néhány környező nép — szlovák, horvát, osztrák stb. — hagyomány- világában megtalálhatók a Luca-naphoz kapcsolódó babonás hiedelmek. Hogy ki volt Luca, akinek napja minden év december 13-ra esik, erre nézve eltérőek a vélemények : sokan boszorkánynak, s napját boszorkányok napjának vélték. Luca estéjén a falusi gazda fokhagymával keresztet rajzolt a homlokára, majd ugyanezt tette a család többi tagjaival. Ezután az állatok óljai kerültek sorra. A disznóólnál ezt mondta: „Más disznaja röfögjön, a mienk meg fiadzon!”, a libáénál: „A másé gágogjon, emmiénk meg tojjon!’’ A gyerekek csínytevése volt Bükkszéken bekiabálni a szomszéd udvarába: „Itt kotkodács, ná- lónk legyék a sok tojás!” — és már menekültek is, mert akinek ezt kívánták, annak tyúkjai a hiedelem szerint nem tojtak rendesen az elkövetkező évben. Ezen a napon sok helyen kukoricát pattogtattak, s ettek, a domóját a tyúkoknak adták a boszorkányok elleni védekezésül. Luca-napját különféle tiltások is jellemezték: az asszonyoknak nem volt szabad más udvarába, házába lépni, mert akkor elvitte a lakók szerencséjét, a fonóházakban tiltott volt a fonás, az udvaron mindent a megszokott helyére kellett tenni, mert ha valami eltűnt, azt a boszorkány vitte el, amivel együtt a szerencsét is elvitte a háztól. Az ország egyes területein Luca-napon öt-hat suhanc legény összeállt, és elmentek a házakhoz jókíváságot mondani, némi ajándék, pénz reményében. Palóc vidéken az Ipoly menti falvakban volt divatos a „lucázás” az alábbi bőség varázsló verses szöveg kíséretében: „Heverő legyen tyúkjok, lúdjok, bornyazzon meg tehenjek, csikózzon meg lovak, fiazzon meg asszonyok. zőt, és Vitkovics „megsze- retése” után három tanulmányt is írt Krlezáról, mindig is azt a kapcsolatrendszert kutatva, hogyan is függnek össze ezek a közép- európai irodalmak. Mert nemcsak az egyes írók és a velük együtt szemlélhető teljesítményeik izgatják a tudóst, hanem az is, milyen hatást váltanak ki az írások, az alkotások. Az irodalom tudósa nem tud elfogulatlanul szemlélni műveket és alkotókat; a rokonszenv. a tisztelet irányítja tollát, érdeklődését. Akkor is, ha Ady és Kelet-Európa viszonyát kutatja, akkor is, ha fontosnak tartja Kosztolányi és Veljko Petrovic „üzenet- váltását”, vagy ha tollat fog a jugoszláv irodalmak magyar recepciójáért, befogadásáért. E kötetről még egy fontos ok miatt is írnunk kellett. Szürkülő szépprózai nyelvünk vakfoltjai mellett sopánkodván, most és itt örömmel állapíthatjuk meg: Lökös értekező prózája nemes veretű. A beszélt nyelvnek, az irodalmi fogalmazásnak olyan kitűnő ötvözetéről van itt szó, ami külön nyeresége hazai értekező prózánknak. És ekkor még nem is szóltunk arról a megjelenítő erőről, amellyel ez a stílus rendelkezik. Farkas András vas legyen fazekok, cin legyen tányér jók, A lánnak szép mátkát, a legénynek azok szerint. Dicsértessék az Űr Jézus Krisztus!" Az eladósorba került Iá. nyok e napon Bükkszéken 12 ágú csillagot készítettek papírból, ennek ágaira minden nap ráírtak egy-egy fiúnevet. Karácsony este fejpárnájuk alá tették, reggel leszakítottak egy ágát, s amelyik fiú neve állt rajta, várhatóan az lett a jövendőbeli vőlegény. A nevezetes „Luca székét” is ezen a napon kezdték faragni: a varázslat szerint mindennap kellett egyet rajta vágni, 12 napon keresztül. Az így elkészített széket a karácsonyi éjféli misére magukkal vitték, s amikor beharangoztak, a templom ajtóba helyezték: ráülve állítólag láthatták, kik a faluban a boszorkányok! Mikófalván a Szent Antal szobornál ültek a Luca székére, aki ráült afelett malomkő forgott, s valami azt súgta, keljen fel, mert mindjárt ráesik a malomkő. De ha ijedtében felállt volna, a hiedelem szerint elvitték volna a boszorkányok. Csaknem minden faluban szokás volt, aki a Luca székével hazafelé tartott az éjféli miséről, annak mákot kellett szórnia maga után, s így a boszorkányok nem érhették utói, mert szemenként fel kellett szedniük előbb az elhullatott mákot. Egerbocson Luca széke helyett tésztameregető kanalat faragtak, s ezen a lukas kanálon átnézve, a templom karzatáról látni vélték a boszorkányokat. Ma már ezek a hiedelmek csupán idősebb falusi emberek emlékezetében élnek. Bizonyítva egykori létezésüket, kissé talán hihetetlennek tűnnek — és valljuk be, — megmosolyogtatnak bennünket. A régi időkben azonban komolyan hittek ezekben a babonákban és jövőjüket befolyásoló jelentőséget tulajdonítottak jeleinek. Nagy Mikló» Adriaen von Wesel: Levétel a keresztről (Sulyok Miklós felvétele — KS) A feleségem húsdarálóért küldött a szomszédba. A szomszédékkal élénk cserekapcsolatokat tartunk fenn. Időnként kölcsönadjuk nekik az idegen szavak szótárát, ők meg nekünk a húsdarálót. Ismeretlen férfi nyitott ajtót, és már a küszöbön azt mondta: — Már régen várjuk. — Engem? — vágtam meglepett arcot. — Hiszen senki nem tudhatta, hogy jövök... — Pszt! — helyezte ujját az ajkára. — Kulebiakowék szexpartyt rendeztek. — Partyt? Miféle partyt? Én pártonkivüli vagyok, és csak a húsdarálóért jöttem ... — Vetkőzzön le! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Meztelenre! — mordult rám, amikor levetettem a zakómat, de semmi hajlandóságot nem mutattam arra, hogy tovább folytassam a műveletet. — Először: nem vagyok nudista — feleltem riadtan —. másodszor pedig: ma rosszul fűtenek. Még megfázhatnék. És mivel csak a húsdarálóért jöttem ... ANTONI WASILEWSKI: Szcxpartif — Nem fog megfázni. feleslegesen aggódik. A szobában, ha szabad így mondanom, már izzó a légkör. Kit jelentsek be? — Ha már be kell mutatnia. akkor jobb lesz, ha inkognitóban maradok. Tudja, nős vagyok. A férfi letépte rólam az utolsó ruhadarabot, és betaszított az ajtón. — Inkognito úr! — jelentett be. — Csak a húsdarálóért jöttem — suttogtam bátortalanul. tenyeremmel rejtve el meztelenségemet. A lakásban a szomszédokon kívül egy sereg ember ült Ádám- és Éva-kösztüm- ben. Azon a férfin kívül, aki bevezetett, csupán egyetlen férfi volt még felöltözve. Ez mélyen meghajolt előttem. — Nem tudtam. hogy szeretik az efféle extravagáns dolgokat — szólítottam meg a szomszédot. — Ühüm — felelte ir- tózkodón —, tulajdonképpen csak néhány ismerősünk jött össze a születésnapom alkalmából. Később aztán ezek az urak azt javasolták, hogy nyugati mintára rendezzünk egy kis szexpartyt. — Mit csinál? — kiáltottam. amikor észrevettem, hogy a férfi, aki beengedett, egy óriási bőröndbe gyömöszöli az ingóságaimat. — Csönd — mondta az, aki az imént olyan mélyen meghajolt előttem, aztán elvágta a telefonzsinórt. — Már mennünk kell. noha nagyon jól érezzük magunkat önöknél. További kellemes szórakozást kívánunk. Most bezárjuk önöket, és azt tanácsoljuk, hogy legalább egy óráig ne próbálják hívni a rendőrséget. Hát ez minden. Apropó, a pástétom nagyszerű volt. Ugye szarvasgomba volt? — Igen — világosította fel a pucéran pironkodó háziasszony. — A személyi okmányaik az előszobában vannak — tette hozzá a szexparty másik szervezője. — A fehérneműket sem adják vissza? — merészkedett megkérdezni az egyik vendég, aki szemérmesen egy papírszalvéta mögé rejtőzött. — Nem. Bár ha jól emlékszem. a férfi fehérnemű nem nagyon illik a gyűjteményünkbe. Legalábbis nem abban az állapotban, amelyikben éppen van. De talán majd sikerül visszaadnunk eredeti frisseségét. A Samoper mosóport használjuk. Jegyezzék meg: Samoper, Samoper. Samoper! Az udvarias férfi kihúzott a zsebébűi egy revolvert, és ránk szegezve társával együtt kihátrált a lakásból. Ez a legerősebb emlékem a szexpartyról. Otthon a -feleségem szörnyű jelenetet rendezett. Hogy nem hoztam el a húsdarálót. (Zahemszky László fordítása) Luca-napi palóc hiedelmek
