Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 13., csütörtök 3 Visszavonulhatunk-e a külpiacokról? 2. Cél: az előnyszerzés Miután 1979-től szigorúbb importgazdálkodásra tértünk át. s 1982-től tőkés piaci import korlátozásra is sor került, kiderült, hogy a behozatal alakításában meglevő lehetőségeket sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad. Nyilvánvalóvá vált egyfelől, 'hogy az ésszerű importhelyettesítésnek és-megtakarításnak jelentős tartalékai vannak. (Az energiafelhasználás például az 1979. évi szinten marad, s a nem rubelelszámolású import évi 1,5 százalékkal csökkent.) Másfelől az is kiderült, hogy az ésszerű importtakarékosságnak nagyon is korlátozottak a lehetőségei. Pótolhatatlan a behozatal Az ország természeti erőforrásokban — az élelmiszer-termelés és bauxitva- gyont leszámítva — szegény. Az összes energiafelhasználásnak mintegy a felét fedezzük hazai forrásokból, a másik felét importból szerezzük be. Érc- és ásványi anyagokból, fenyőfából, trópusi termékekből jelentős behozatalra szorulunk. Az ország teljes behozatalának mintegy a fele helyettesít- hetetlen. hazai forrásból hosszabb távon sem pótolható anyagi jellegű termék. Ha lemondanánk behozatalukról. egyidejűleg felhasználásukról is véglegesen le kellene mondanunk. A behozatal további 25 százalékának gyártására idehaza magunk is berendezkedhetnénk, ám ehhez jelentős beruházási összegekre lenne szükség. Esetenként — távolról sem mindig — kifizethető az import helyettesítése hazai termeléssel, de a beruházási források szűkössége néha ilyenkor is akadályt jelent. Végül a behozatal egynegyedénél van szabad választási lehetőségünk, tehát eldönthetjük, hogy az adott terméket importáljuk, avagy idehaza gyártjuk. Ilyenkor alaposan mérlegelni kell. hogy megéri-e. Tudjuk-e gazdaságosan az ellentételhez, az exporthoz hasonló, vagy megközelítő jövedelmezőséggel előállítani? Az import összetételét más oldalról vizsgálva azt tapasztaljuk. hogy túlságosan magas — összességében 70. a dollárelszámolású behozatalban 75 százalék — a hazai iparban tovább feldolgozott anyagjellegű termék. Hazánkban csakúgy, mint a KGST-országok munkamegosztásában rendkívül fejletlen a háttéripar, ezért nagyarányú a speciális anyagok, féltermékek és részegységek tőkés piaci importja. Emiatt egyfelől nagy a hazai termelés dollárigényessége. Másfelől viszont alacsony (18—19 százalék) az importon belül a korszerű technika, a beruházási javak aránya. Ez utóbbi körülmény megnehezíti a külkereskedelem mai komparatív veszteségeinek holnapi ellensúlyozását. Az exportképesség ára Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Magyar- országon jelentős exportkapacitások alakultak ki. A behozatal jelentős visszafejlesztése — ha egyáltalán lehetőség nyílna rá — gondokat okozhatna az autóbuszok. a közúti jármű részegységek, a fényforrások, a gyógyszerek, a cipő- és konfekcióáruk. az élelmiszerek, az alumíniumtermékek gyártási kapacitásainak kihasználásában. Kivitelünknek egyébként háromnegyedrészén — lényegében egyenlő arányban — o féltermék-, a gépipar, illetve az élelmiszer-termelés osztozik. Az export további 15 százaléka ipari fogyasztási cikk, és végül 10 százaléka csupán energiahordozó és nyers bányászati termék. A kivitel úgynevezett makroszerke- zete összességében megfelel hazai adottságainknak. A részleteken, a mikroszerkeze- ten — ahogyan már jeleztük — annál több a formálni, alakítani való. (Nem mindegy, hogy milyen rúd- és idomacél terméket exportálunk és milyet importálunk.) És legalább ennyi a tennivaló a termékek korszerűsítésének, minőségének javításában, a fajlagos anyag-, energia- és munkaerő-felhasználás csökkentésében. A teljes képhez tartozik: az árveszteségek a tőkés és a szocialista piacokon lényegében egyformán nagyok, de az eladósodás gondja kizárólag nyugati relációban nyomasztó. (A magas kamatterhek és a különösen kemény exportfeltételek miatt.) A vitatott nézetek ezért nem általában a külkereskedelem, hanem a tőkés piaci import-export visszafejlesztését szorgalmazzák. Már az eddigiekből kitűnt, hogy mozgásterünk itt is mennyire behatárolt. Nyilvánvaló, hogy csak azt vesszük meg Nyugaton, amit nem tudunk beszerezni Keleten. De miután nem mondhatunk le a drága rúd- és idomacél, valamint a többi anyag, alkatrész, részegység, továbbá a korszerű technika importjáról. kénytelenek vagyunk érte dollárral fizetni. A magyar gazdaság jelene és jövője, így a jelentős szovjet kőolaj-, földgáz- és vil- lamosenergia-import ellen- tételezése is függ tőle. Világgazdasági érzékenységet A KGST-országokkal való szoros együttműködés gazdaságunk jelentős stabilizáló tényezője. De napjainkban már nem dinamizáló tényező. Nem várhatjuk, hogy igényeink szerint növekedjenek a hagyományos energia- és nyersanyagszállítmányok. Arra sem számíthatunk, hogy a tőkés piaci beszerzések jelentős részét szocialista importtal helyettesíthetjük a belátható jövőben. Miután nincs mód sem általános, sem tőkés világpiaci visszavonulásra, a veszteségek csökkentése, a lehetséges előnyök kiaknázása a feladat. Fontos a rugalmas világpiaci alkalmazkodás. A termelés mikro- szerkezetének folyamatos alakításában és a hosszabb távú elképzelések megfogalmazásában legyen vezérfonal a világpiaci előnyszerzés. Ehhez persze nélkülözhetetlen, hogy a vállalatok érzékeljék a külpiaci értékrendek arányait, azok változását. Az irányítási rendszer tovább fejlesztése egyebek közt ezt is szolgálja. Kovács József Vendégünk volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KEB elnöke (Folytatás az 1. oldalról) hogy miért kevés az építőanyag, miért okozott ellátási feszültségeket a szén hiánya ... — Én nem vagyok ebben ugyan illetékes — vette át a szót Gyenes András —, de szerintem, ebben a szén, tűzifa utáni szaladgálásban nem hiszem, hogy csak a lakosság lenne a hibás. Szerintem, valahol valamit rosz- szul mértünk fel. vagy elszámoltuk magunkat. Azzal együtt mondom ezt — „élezte a vitát" —. hogy magam is tudom a szénbányászok gondjait, problémáit. A megyei pártbizottság első titkára ezután a bélapátfalvi cementgyárral, valamint a recski beruházással kapcsolatos gondokat elemezte, majd ismét a lakosság hangulatára utalva megemlítette, hogy megyénkben is sok embert foglalkoztat az életszínvonal alakulása. valamint, hogy egyre nehezebb, s főleg egyre többe kerül egy új lakás építése és szemet szúr az embereknek az is, hogy bizonyos rétegeknél a társadalmi elvonások. vagy az áremelések ellenére is, kívülről szemlélve is láthatóan nő a jövedelem ... — Természetes dolognak tartom, hogy ezek a jelenségek — szólt ismét közbe Gyenes András — foglalkoztatják az embereket. De azért én szeretnék néhány dolgot tisztázni. Ha valaki munkával, szakmai ismereteivel. vagy született képességeivel — mondjuk művészek. alkotók stb. — jutnak magasabb jövedelemhez, azokra nem mondjuk azt, hogy nem dolgoztak meg pénzükért. A másik. Az életszínvonalunk stagnálásáról, vagy nem növekedéséről napjainkban már any- nyit beszélünk, hogy lassan azokba is beleszuggeráljuk a világ és a hazai gazdaság nehézségeit, akik semmivel sem élnek rosszabbul, mint két-három évvel ezelőtt. Szerintem. jobban kellene differenciálnunk — folytatta. — Nem általában a nyugdíjasokról, vagy általában a fiatalokról kellene beszélnünk, hanem konkrétan egy-egy rétegről, egy-egy korosztályról. És természetesen a társadalom segítségét is jobban kellene differenciálnunk. Barta Alajos ezután elmondotta, hogy nagyon fegyelmezetten zajlanak a beiparban, mint szakmunkás, így csínját-bínját ismeri e napjainkban sem könnyű mesterségnek. Az üzemlátogatás során a kedves vendég is meggyőződhetett ró- ila: már éppen ideje lenne egy alapos rekonstrukciónak a vállalatnál. A vállalat gépparkja ugyanis teljesen elavult, és meglehetősen mostoha körülmények között dolgoznak az emberek. Becsületükre legyen mondva: a pluszt, a nehezebbet is vállalják, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a dolgozók több mint 70 százaléka törzsgárdának számít. számoló taggyűlések a megyében. A párttagság őszintén és nyíltan beszél az eredményekről, a gondokról egyaránt. Az a tapasztalatunk — mondotta —, hogy ahol a beszámoló konkrét, ott a vita is az. Külön öröm számunkra. hogy a vita középpontjában az esetek többségében nem a termelés áll. hanem politikai, ideológiai gondolataikat cserélik ki párttagjaink. Végezetül megemlítette. hogy jól haladnak a pártértekezletek előkészületei. sok új fiatal kapott párttisztséget, pártmegbízatást megyénk termelő üzemeiben és intézményeiben egyaránt. Ebben a döntő érdem a pártszervezeteké. A mércét magasra tették és a tennivalókat is pártunk XIII. kongresszusának irányelvei alapján, valamint a helyi feladatokra alapozva határozták meg. Az eszmecsere után Németh Lászlónak, az MSZMP Eger városi Bizottsága első titkárának kalauzolásával vendégünk megtekintette az egri belvárost — többek között az ifjúsági Házat —, majd az ismerkedés után Barta Alajos, Horváth Árpád és Marko- vics Ferenc társaságában a megye második városában a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot kereste fel. A vállalatnál Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyös városi Bizottságának első titkára, dr. Tir Dezső, Gyöngyös város Tanácsának elnöke csatlakozott a küldöttséghez, majd Molnár Gábor igazgató, Donovár Andrásné párttitkár és Csé- pány Ferenc szb-titkár mutatta be az üzem életét. Nem volt könnyű dolguk a vendéglátóknak. mert mint kitűnt: Gyenes András hosszú éveken át dolgozott a húsElismerő szavak a brigádnaplóba Az új óvodában — Szívből gratulálok ehhez a szervezett, eredményes munkához — összegezte véleményét Gyenes András. — Remélem, a tervezett fejlesztéseik megvalósulnak és akkor a jelenleginél jobb körülmények között végezhetik majd munkájukat. Ezt nemcsak mint pártmunkás mondom és gondolnom — tette még hozzá —, hanem mint az élemiszer- ipari szakma egyik régi ismerőse és résztvevője is. Kedves színfoltja volt az üzemlátogatásnak, amikor a következő sorokat Gyenes András bejegyezte az exportot előkészítő Tyitov szocialista brigád naplójába: „A Tyitov brigád minden tagjának sok sikert kíván egy idősebb szakmabeli...” A KEB elnöke végezetül megtekintette a vállalat óvodáját, bölcsődéjét, majd mégegyszer megköszönte a szívélyes vendéglátást, az őszinte szavakat, s osztozott a helybeliek örömeiben, s drukkolásáról biztosította a vállalat’terveinek, célkitűzéseinek megvalósulását. Gyenes András az esti órákban visszautazott Budapestre. Szöveg: Koós József Fotó: Szántó György A beszámoló taggyűlésekről jelentjük: ítélkezés, jogtudat és együttgondolkodás Az igazságszolgáltatás sajátos teendőinek a mozgalmi munkában is türköződnrük kell. Ennek valóra váltásában pedig sokat haladtunk előre — állapíthatták meg joggal öt esztendőt értékelő beszámoló taggyűlésükön az Egri Városi és a Heves megyei Bíróság, valamint a Gazdasági Hivatal pártalap- szervezetének tagjai. A XII. kongresszus utáni főbb feladat — rögzíti a kellő alapossággal, körültekintően előkészített és szerkesztett beszámoló — a példa- mutatás volt a szocialista törvényesség fejlesztésében, érvényesítésében, továbbá az igazságszolgáltatás színvonalának emelése. A szakmai tevékenység fejlődését segítette, hogy a bírák a korábbinál is figyelmesebben készülnek fel a tárgyalásokra, pervezetésük is célra törő, kulturált. Emellett tökéletesítették a kezdőket támogató instruktori rendszert, s a másodfokú tanácsok irányító tevékenységének javulása is hozzájárult az egységes ítélkezési gyakorlat kialakításához. Különösen figyelemre méltó a határozat- hozatal időszerűsége: az ügyek 80—85 százalékát a bíróságok három hónapon belül befejezték, s az ítéletek több. mint háromnegyede már első fokon jogerőre emelkedett. Ez pedig megfelel az országos átlagnak. önkritikusan szól az előterjesztés azokról az esetekről is, amelyekben megalapozatlan döntések születtek, illetve a határozat indoklása nem érte el a kellő színvonalat. Ebben persze szerepet játszott az elsőfokú bíróságon a gyakori személyi cserélődés, a létszámhiány, illetve a tapasztalatlanság. A párttagok ismereteinek gyarapítását ' folyamatosan jól szolgálja az Elméleti konferencia elnevezésű oktatási forma, amelyben felkészült, hozzáértő előadók tájékoztatása alapján vitathatják meg az időszerű tár. sadalmi, gazdasági, politikai kérdéseket. De eleget tettek az alapszervezet tagjai saját kötelességüknek is: tekintélyes részt vállaltak a jog állampolgároknak szóló propagálásából is. Megfontolásra érdemes hozzászólások is erősítették a jobbító szándékot. Dr. Gás- párdy József a polgári ügyszakkal kapcsolatban említette, hogy a családjogi perekben a békítésnek valóban be kell töltenie az élet megkívánta szerepét, hiszen ez a házasság intézményének szilárdan tartását is segíti. Hasonlóképp sokat tehetnek a bírák — az alapos, az ügyek hátterét kellően feltáró ítélkezéssel — a jogtalan haszonszerzés, a hará- csolás visszaszorításáért, a társadalmi tulajdon védelmének, valamint a munka- fegyelemnek az erősítéséért. A valóság szóban való kifejezése az igazságszolgáltatásban dolgozók legfontosabb eszköze — hangoztatta dr. Kamrás István. — Ennek kell tükröződnie az alapszervezet tagjainak közös gondolkodásában is, amelyhez szükséges a megbeszélendő témák még jobb előkészítése, elmélyültebb elemzése — mindenekelőtt a pártcsoportok aktivitásának fokozása, hiszen azok magatartása központi kérdése a mozgalmi munkának. E sejtek öntevékeny politizáló jellegének erősítése érdekében szólt hozzá Kormos Bélóné. A taggyűlésen részt vett és felszólalt dr. Molnár Gyula a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Sz. Z.
