Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-06 / 261. szám
4« NÉPÚJSÁG, 1984. november 6., kedd A KÉPERNYŐ ELŐTT Egy hét • * • Pécsi István Nagy érdeklődést keltett csütörtökön a Jogi esetek legújabb adása. A műsor a közlekedési balesetek jogi vonatkozásaival foglalkozott. Képünkön la műsorvezető, Fluckné dr. Pa- pácsy Edit Se krimi, se komédia A legtöbben szeretünk szórakozni, épp ezért kedveljük — a sok sznob háborgása ellenére is — a krimit, azt a műfajt, amelyben szintén lehet — csupán némi adottság szükségeltetik hozzá — figyelemre méltó, s ritkán maradandót is alkotni. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez hazai terepen még mindeddig nem sikerült. A hangütés után ugye felesleges az okokat kutatni? Vállalkozókban persze nincs hiány, s az is előfordul, hogy az önkontrollnak nyoma sincs. Ez történt a múlt héten bemutatott Linda esetében is. A két szerző: Polgár András és Gát György — az utóbbi sajnos a rendező szerepkörét is betöltötte, azaz módja adódott alkotói hibáinak hatványozására — valamiféle „frontáttörésre” készült, méghozzá megfelelő „fegyverzet” híján. Komédiát és nem szabványos detektívsztorit ígértek, de mindkettővel adósak maradtak. Helyettük csak hamisítatlan unalmat varázsoltak a képernyőre. Természetesen bosszankodtunk is, mert egyre ide- gesítőbbé vált a rutintala- nul formált, elefánt cammo- gású cselekmény, egyre jobban idegesített mindannyiunkat az ügyetlenül megmintázott, suta, a valóság izeitől teljességgel idegen alakok, a vérszegény, a kínkeserves íróasztali töprengés révén született figurák. Ráadásul megnézhettük — szombaton este — az ellenpontot, a Villiam Irish novellája alapján készült Kígyóstratégia című francia produkciót. Itt volt remek, izgalmas részleteire bontható ötlet, itt szinte izzottak a szenvedélyek, a hiteles indulatok, itt hivatása magaslatán állt a játékmester is. Nem úgy a krimikísérlet stábja. A lelkiismeretes színészek — élükön a kétségkívül bájos Görbe Nórával — megpróbálták menteni a helyzetet, de igyekezetük vajmi kevés eredménnyel járt. Ez a történet légből kapott, átgondolatlan, ráadásul hevenyészetten összecsapott, elszomorító erőlködéssel feltupírozott. A legjobb esetben — bár ez is kétséges — egy huszonöt perces műsorblokkra való. Ennyit kibírunk, elviselünk. Abban a reményben, hogy többet ilyen vagy hasonló nekibuzdulással nem találkozunk. Nem így lesz! Tessék megfogódzni: következnek a folytatások, amolyan se krimi. se komédia módra. Milyen jó lenne ez egyszer kellemesen csalódni... Játszani kell . . . ? Az egyik legújabb felesben készült (amerikai—magyar) Makk Károly-iiim címével lehetne megnevezni azt a kényszerképzetet, amely oly sokszor gyötr,; a televíziós alkotókat. Szórakoztatni, játszani kell minden áron és mindenképpen, még ha nem is akar sikerülni a dolog, ha hiányzik a könnyedség, a valódi szellemesség. Másként elképzelhetetlen az esténk, kell egy kis „rózsagyuris” bájcsevely, valami olyasmi, amit humor címén el lehet adni. Pedig egyszer-kétszer már legendás bukás is származott belőle, hogy csak a Szálka hal nélkül című általános nemtetszést keltő sorozatra utaljunk. Hajánál fogva előrángatott ötletekkel, a blőd. libe hajló, nyakatekert megoldásokkal éltek abban a szériában. Az elmúlt héten a Leg .., leg . . . leg. . . rukkolt ki hasonló szintű ke- délyeskedéssél. A szerkesztők nemsokára elérik, hogy össznemzeti társasjátékká alakul át a furcsa rekordok kergetése. Polgárjogot nyert a tréfás értelmetlenség, nemsokára a MÁV is olcsón és energiatakarékosán közlekedtetheti vagonjait, ha néhány ifjú hölgy még kedvet kap a vasúti kocsik tologatásához. Meg aztán jönnek a sörösüvegeket foggal kibontók, az ön. és közveszélyes feltűnési viszketeg- ségben szenvedők. Még jobbik eset volt az óriási pa- pírhajó, amikor a vállalkozó kedvű játékosokkal együtt szórakozhattunk, nem pedig azon szörnyűlködhettünk, meddig terjedhet a fogadásokon edzett „tudomány”. Hasonló nyögvenyelős volt a fentiekben már említett Linda című sorozat első része, amely alapötletével felveheti a versenyt bármelyik nyugati társával. Azokban viszont komolyan veszik a bűnözést, a szatír valóban fiatal lányokat kerget, nem pedig saját, bíróság által rátukmált gyermekét akarja rábeszélni a tartásdíj elengedésére. Egyébként a Szálka hal nélkül motívumai tűntek föl: a jobb sorsra érdemes Bodrogi Gyula épp olyan „bájos” értelmetlenséggel járt-kelt ebben a részben, mintha az a valamikori szerelő változtatott volna állást, s ment volna el filmgyári hangutánzónak. Kár lenne az első résznél azonnal „eltemetni” a sorozatot, de félős, hogy a bűn effajta „játékos ábrázolása”, meg az a „tréfás" diákkörnyezet, ahol például mindennapos az abortusz, nem kecsegtet sok jóval. Lehet, hogy nagyobb komolysággal, egyáltalán, a valósághoz való nagyobb kötődéssel sikeresebb lenne ez az alkotás. Ugyanis a „köly.kös”, a nézőt nem felnőttnek tekintő szellemesség feőzélye- zettséget kelt a szemlélőben, s egyre kínosabb igyekezetre ösztökéli a szereplőket. Annyi fajta stílusárnyalat létezik még a gyermeteg humoron kívül, hogy nem is érthető, miért nem próbálnak többféle módon is kapcsolatokat keresni a közönséggel. Mert játszani ugyan kellemes, de nem mindegy, hogy miként. Ha lehet, jó lenne felnőtt módjára . . . Gábor László Nem tudom már, melyikünk lehetett, aki megemelte Picuri csuklóját, és azt mondta neki: „Túl vastag a bokád, kincsemArra viszont nagyon pontosan emlékszem, hogy Picuri ez alkalommal kissé csodálkozva megszemlélte fent említett testrészét, nézegette jobbról- bálról, előről-hátulról, majd egyetértőleg és kissé szégyenkezve bólogatott. Meg kell említenem, hogy a csülke valóban túlméretezett volt, viszont tökéletesen arányos is, ha figyelembe vész- szük, hogy ő maga kilencvennyolc .kilót nyomott és egy csöppet sem volt kövér. Figyelemre méltó még, hogy Picuri barátunk nem vette zokon a henye és némiképp sértő anatopizmust, illetve fel sem ötlött benne, hogy azt állították róla: elöl is hátsó lábaikat visel, és hogy tulajdonképpen meg kellene sértődnie. Olyan volt, mint egy újfundlandi kutya: erős, nagy, félelmetes, nagyon jóindulatú, és éppen olyan értelmes is. No meg bájosan műveletlen, amit viszont ki is vett volna -zokon egy ilyen tehetséges festőtől? Mert kétségtelenül nagyon tehetséges volt. Ennek ellenkezőjéről még az sem tudott senkit meggyőzni, ha néha elmagyarázta képeit, vuglo: egetverő marhaságokat mondott valóban csodálatos vásznairól. Jámborságával természetesen gyakran visszaéltünk; állandó volt a kísértés, hogy felültessük, falhoz állítsuk, csúfot űzzünk belőle. Eme tevékenységünk savát-borsat az adta, hogy ha netalán sikerülne feldühíteni, szétmorzsol bármelyikünket — megnyugtató biztonságot pedig abból merítettünk, hogy tudtuk: soha nem bántana senkit egy sületlen viccért- És — gondoljuk meg! — közben még szeretni is lehetett, hiszen egyszerre nézhettük le és csodálhattuk; lehet-e többet elvárni egy baráttól? Egyszer láttuk csak megvillanni a szemét, amikor azt mondtam neki: „Tudod, mi vagy te? Tudod? Egy heteroszexuális!" Megfeszült az állkapcsa, nyelt néhányat, aztán odavágta: „Te vagy heteroszexuális!” — és megbántot- tan elfordult. Természetesen ezek után nem hagytuk békén, és addig kínoztuk, faggattuk, amíg ujjongva felismerhettük: Picuri szűz! E felismerésből egyenesen következett gálád tervünk- öntudatlan eszköz volt a Kiss-lány, városunk csodája, gyönyörű szőkeség, megközelíthetetlen, mint Artemisz egy dobermanja is volt e szerepkörhöz. Magam is próbálkoztam nála, és e kísérletem csúfos kudarccal végződött — ideális alanynak tűnt hát a lány. Az ö nevében epedő levelet írtunk Picurínak, s találkára invitáltuk egy szombat délutánra. Valamennyien a diákotthon közös szállójában gyűl- türfk össze abból az alkalomból, hogy Picuri megkapta a billet doux-t. Szemünk sarkából lestük, amint többször is végigolvassa a levelet, aztán órájára pillant, és rohan mosakodni. Éppen a nyakkendőjét bontotta ki, hogy hetedszerre kösse újra, amikor végre figyelem - re méltattuk: — A napra lehet nézni, de rád nem érdemes! Elég lesz már, Picuri. Nem ér meg ennyit ez a nő ... — Többet is megér, — állította ő. Szomorúan és tanácstalanul jött vissza. — Nem értem — mondogatta —, miért hívott, ha ő meg nem jött el? Ki érti ezt? — Miért nem kérdezed meg tőle? — Már miért ne kérdezném meg? Igazatok van. Megyek és megkérdezem. És ment. Mint később megtudták, becsengetett, a lány előtt meglobogtatta a levelet, és szigorúan felelősségre vonta. A Kiss-lány visított a gyönyörűségtől, majd a nyakába borult. Két hónap múltán összeházasodtak, Picuri ma két gyermek atyja, és nagyon boldognak vallja magát. Hg jól meggondolom, min--, dent nekünk köszönhet. Éjféli randevú Minden lehetséges Miért kellene korlátoznia a fantáziáját bármiben a színpadi szerzőnek? Randevú éjfélkor a ligetben? Miért ne? Hogy ott véletlenül összeakad két teljesen idegen férfi, mert mind a ketten várnak valakit? Hogy kit? Természetesen a feleségét várja az egyik is, a másik is. Természetesen. A különbség közöttük csupán annyi, hogy az egyik ebben a késői órában szokta hazakísérni a nejét, aki a közeli „vendéglátó üzemnek” a vezetője, a másik pedig meg akarja ölni a hitvesét. Hogy a gyilkosságból semmi sem lesz? Persze. Hogy a két asszony régi ismerőse egymásnak? Persze. Hogy mindenki mindent kibeszél magáról és a házasságáról? Persze. Különben nem lenne elég víg a játék. A szereplők nagyon határozott figurák. Az egyikük a pénzes; de ostoba autószerelő, a másikuk a kínosan precíz, de korlátozott tanár. A szerelő felesége „bombanő”, aki olyan hűséges a bugyuta uracskájához. hogy az már „kibírhatatlan”, a tanárné pedig „vendéglátós”, de a párja mellett talán még azt is elfelejti, hogy az Unikumban szesz is van. Ezek az ellenpólusok önmagukban hordják a komikumot, találkozásuk pedig csak felfokozza annak a lehetőségét. A szerző, Káló Flórián mintha direkte úgy írta volna meg a Négyen éjfélkort, ezt a színi játékot, hogy lehetőleg bárhol elő lehessen adni. A díszlet — két pad. A kosztüm — lásd: mai utcai viselet. A zene — zongorán játszik a szerző, Aldobolyi Nagy György. Ja, majdnem elfelejtettem: és kell még egy utcai lámpa is a „térre”. Hámori Ildikó mindent tudott és eljátszott, amit a szerelő unatkozó nejétől el lehetett várni. Pécsi Ildikó akkor tartott lépést a színpadi figurával, amikor egy kicsit „eleresztette magát” a lenyelt Unikum hatására. Balázsovics Lajos mindent megtett, hogy a „pénzes pasast” hitelesítse, de alig tudott mit kezdeni ezzel a feladattal. Kálocsay Miklós „Precíz Peti” tanárja finom részleteivel is magával ragadott mindenkit. A darabot Bencze Zsuzsa rendezte. A első részt, a két férfi „csevelyét”, egy kicsit gyorsabb tempóra vehette volna. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ bérlet-sorozatának egyik előadásában láttuk a vígjátékot, amelyen — mindent összevetve — jól szórakoztunk. (gmf) Kameraközeiben Beite Davis Agatha Christie-regény adaptálása mindig ígéretes vállalkozás, akár a színpadra, akár a filmvászonra ültetik át valamelyik izgalmas történetét. Ezért nyúlnak szívesen hozzájuk a rendezők, és a megvalósításkor nem fukarkodnak a sztárok szerződtetésével. Példák sora bizonyítja ezt, köztük a Halál a Níluson, amely november 6-án szerepel a tévé 1-es programjában, 20 óra 25 perces kezdettel. A rendező. John Guiller- min neve nem ismert nálunk, annál inkább a szereplőké. Peter Ustinov, Jane Birkin, Bette Davis, Mia Farrow, John Finch. Olivia Hussey, George Kennédy, David Miven, Angela Lans- bury, Maggie Smith (A Játszani kell című, nemrég bemutatott amerikai—magyar koprodukció női főszereplője) — hogy csak a legnevesebbeket soroljuk fel azok közül, akik az 1978-ban pazar helyszíneken forgatott filmben életre keltik a regény figuráit. Közülük emeljük ki Bette Davist, a 76 éves világhírű amerikai színésznőt. - Mint annyi társa, ő is iskolai-műkedvelőként ismerkedett a színpaddal. Tanulmányai befejezése után titkárnőként helyezkedett el és közben J. M. Anderson színi- iskoláját látogatta. George Cukor indította el filmes pályafutását. A pálya kezdetben nagyon göröngyösnek bizonyult, megszegett szerepígéretekkel, sikertelen próbafeltételekkel. Lassan azonban a szépnek nem mondható, kicsit dülledt szemű szőke lány típussá vált, aki neves rendezőkkel, népszerű partnerekkel, dolgozott. 1934-ben hat filmet forgatott, köztük az Emberi kötelékek című alkotást, «amely Maugham regényéből készült. Múltak az évek, jött a Jezabel, a Szerelem és vérpad, az Egy asszony három élete, az Egy idegen telefonál, a Fényes esküvő; Oscar-díjak, canne-í kitüntetések. A magánélete nehéz volt Több házasság, sikertelen terhességek után az imádott leánygyermek születése, egy fiú és egy leány örök- befogadása, betegségek, műtétek. 1955-ben A szűz királynő forgatásához le kellett borotváltatnia a haját. Mint az Akadémia elnöke, abban az évben ő adta át Marion Brandónak az Oscar- díjat. Kopasz fején Erzsébet hálósapkáját viselte, és óriási tetszést aratott, önéletrajza 1962-ben jelent meg. A hatvanas évek végén így nyilatkozott: „Sohasem fogom elkövetni azt a hibát, hogy visszavonulok. . .” Eddig közel száz filmben játszott. Négyszer kapott Oscar- díjat. Ezen a héten a tévében találkozhatunk vele. Erdős Márta
