Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. november 27., kedd Losonczi Pál Laoszban (Folytatás az 1. oldalról) Népköztársaság kormánya és a Kambodzsai Népköz- társaság kormánya között 1980. november 27-én kötött kulturális, oktatási és tudo­mányos együttműködési egyezmény 1984—1985-ré szóló végrehajtási munka­tervét látta el kézjegyével, Kong Kommal, a kambod­zsai külügyminiszter első helyettesével a két külügy­minisztérium közötti együtt­működési megállapodás 1987 végéig történő meg­hosszabbításáról szóló jegy­zőkönyvet hagyta jóvá. A Losonczi Pál vezette ma­gyar párt- és állami kül­döttség kambodzsai látoga­tásáról közös közleményt adtak ki. A Losonczi Pál vezette magyar párt- és állami kül­döttség héttőn indokínai kőr­útjának utolsó állomására, Vientiánba, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába érkezett hivata­los, baráti látogatásra. A Vattai repülőtéren ün­nepélyesen fogadták a ma­gyar vendégeket. Szufanu- vong, a Laoszi Népi Forra­dalmi Párt Politikai Bizott­ságának tagja, köztársasági elnök köszöntötte Losonczi Pált, az MSZMP PB tagját, az Elnöki Tanács elnökét, s a párt- és állami küldött­ség többi tagját — Borbán- di Jánost, az MSZMP KB tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Rév Lajost, az MSZMP KB tagját, az OKISZ elnökét, Bányász Rezső államtitkárt, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökét, Nagy Gábor külügyminiszter-he­lyettest és Dóró Györgyöt, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettesét. Ott • volt to­vábbá a repülőtéri üdvözlé­sen Saly Vongkhamsao, a párt KB titkárságának tagja, a minisztertanács elnökhe­lyettese, a tervbizottság el­nöke, Maysouk Saysomp- heng, a KB tagja, ipari, kéz­műipari és erdészeti minisz­ter, továbbá a laoszi politikai, társadalmi élet számos más ismert személyisége, Rostar László, hazánk vientiani nagykövete, s a magyar ko­lónia is üdvözölte az állam­főt. A Himnuszok elhangzása, a 21 ágyú lövés, a katonai díszegységek tisztelgése után a magyar párt- és állami küldöttség gépkocsioszlopa a fellobogózott, a barátságot éltető jelmondatokkal díszí­tett repülőtérről a kormány vendégházába hajtatott. A 4 millió lakosú ország 300 ez­res népességű fővárosának utcáin vörösnyakkendős, kék nadrágot vagy szoknyát, fe­hér inget viselő úttörők, s fiatalok üdvözölték a ven­dégeket a kék-piros sávos, középen fehér körrel díszí­tett laoszi, s a piros-fehér- zöld magyar zászlócskákat lengetve. A hazánknál több mint kétszer nagyobb terü­letű országban szeretettel üdvözölték az emberek a hozzájuk párt- és állami küldöttség élén megérkező magyar államfőt és a dele­gáció tagjait. A kormány vendégházában, a Szufanu- vong államfővel folytatott rövid ismerkedő beszélgetés­re is a kedves figyelem, a szívélyes, baráti légkör volt a jellemző. Délután Losonczi Pál megkoszorúzta a hősi emlék­művet, ezzel a kegyeletes aktussal adózva a laoszi mártírok emlékének, akik a gyarmati uralom ellen, majd a Patet Lao soraiban a tár­sadalmi felszabadulásért ví­vott hosszú, a hetvenes évek közepén győzelemmel vég­ződött küzdelemben estek el. Ezután az elnöki palotá­ban a magyar küldöttség vezetője felkereste Szufanu- vong államfőt (és megbeszé­lést folytatott vele. Hazánkban tartja kővetkező ülését a Varsói Szerződés tagállaminak honvédelmi miniszteri bizottsága Csúcstalálkozó Párizsban Mitterrand bejelentése Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök sze­rint lehetséges, hogy szov­jet—francia csúcstalálkozóra kerül sor a jövő évben. „Csemyenko látogatást tesz Párizsban a jövő évben, ha ezt a körülmények megen­gedik” — nyilatkozta Mit­terrand egy televíziós in­terjúban, amelynek szöve­gét a francia elnöki palota közleményben hozta nyilvá­nosságra. Mitterrand azt is közölte, hogy mindkét fél kifejezett szándéka, hogy a találkozó­val hozzájáruljon a két or­szág közötti kapcsolatok ja­vulásához.” Szovjet—amerikai kapcsolatok McFarlane nyilatkozata Robert McFarlane. Reagan elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója ismét kijelentette: az Egyesült Államok nem hajlandó a leszerelési tár­gyalások megkezdése érdeké­ben előzetesen leállítani a közepes hatótávolságú nuk- leáris eszközök telepítését Nyugat-Európába, mert sze­rinte „a Szovjetunió fölénye 10:1 arányú” ezen a terüle­ten. ,,Ha az Egyesült Álla­mok leállítaná a telepítést, akkor a szovjet fél nem len­ne hajlandó tárgyalni” — mondotta egy vasárnapi te­levíziós nyilatkozatában. A nemzetbiztonsági tanács­adó azt is kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem vállal előzetes kötelezettséget a műholdelhárító fegyverek­kel folytatott kísérletek fel­függesztésére, az csupán a tárgyalások eredménye. McFarlane ennek ellenére azt mondotta, hogy a Rea- gan-kormányzat kész „ko­moly tárgyalásokra”. „Ru­galmasak és konstruktívak leszünk a megbeszéléseken” — mondotta. A nemzetbiztonsági tanács­adó tagadta, hogy lényeges viták lennének az amerikai kormányzaton belül a szov­jet—amerikai tárgyalásokat illetően. Ez év decemberében a Magyar Népköztársaság fő­városában, Budapesten tart­Hétfőn Moszkvában tár­gyalt egymással Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő és Fred Sinowatz. osztrák szövetségi kancellár. A találkozó során, ame­lyet hivatalosan mindkét fél „tárgyszerű, konstruktív lég­körűnek” minősített, Tyiho- nov és Sinowatz nyugtalan­ságának adott hangot a nemzetközi feszültség kiéle­ződése, a fegyverkezési haj­sza erősödése láttán. Nyiko­laj Tyihonov rámutatott: a Szovjetunió értékelése sze­rint ez a helyzet részben azért alakult ki. mert az Egyesült Államok fölény el­érésére törekszik, újabb te­rületekre akarja kiterjesz­teni a fegyverkezési hajszát. A szovjet kormányfő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szovjet­unió mindent megtett és a jövőben is mindent megtesz korunk legfontosabb prob­lémájának megoldása, a nuk­leáris háború veszélyének kiküszöbölése érdekében. Tyihonov ismertette az en­nek érdekében tett szovjet lépéseket, s külön is felhív­ta a figyelmet arra. mi­lyen jelentős volt az a szov­jet kezdeményezés, melynek eredményeként megállapo­dás született a nukleáris/ és űrfegyverzetekre vonatkozó új szovjet—amerikai tárgya­lások megkezdéséről. Tyihonov a továbbiakban szólt arról, hogy a Szovjet­unióban megfelelőképpen értékelik Ausztriának a bé­ke és a nemzetközi bizton­ság kérdésében elfoglalt, Montevideóban hétfőn hi­vatalosan bejelentették, hogy Julio Sanguinetti, a Colora­do Párt .elnökjelöltje nyer­te az uruguayi elnökvá­lasztásokat. A belügyminiszter közlé­se szerint a szavazáson ösz- szesen 2 187 500-an vettek részt. A jobbközépet tó­ja soron következő ülését a Varsói Szerződés tagálla­mainak honvédelmi mi­niszteri bizottsága. (MTI) egészében pozitív álláspont­ját, valamint azokat az erő­feszítéseit, amelyekkel hoz­zá kíván járulni a Kelet és Nyugat közötti konstruktív párbeszéd fennmaradásá­hoz. A Szovjetunió és Auszt­ria álláspontja több fontos nemzetközi kérdésben meg­egyezik, vagy közel áll egy­máshoz, s ez kedvező feltéte­leket teremt a két ország nemzetközi együttműködésé­hez. A megbeszélésen mindkét részről hangsúlyozták, hogy maradéktalanul tiszteletben kell tartani az államok te­rületi egységének és határai sérthetetlenségének elvét, mivel ez egyik legfontosabb feltétele a béke és nemzet­közi biztonság megőrzésének. A kétoldalú kapcsolatokat áttekintve Nyikolaj Tyiiho- nov és Fred Sinowatz elé­gedetten állapította meg, hogy a Szovjetunió és Auszt­ria kapcsolatai szilárdan, di­namikusan, fejlődnek. Rámu­tattak árra, hogy cáfolhatat- lanul bebizonyosodott az 1955-ben megkötött osztrák államszerződés történelmi jelentősége. A tárgyaláson megállapo­dás született arról, hogy megvizsgálják: miként hosz- szabbítható meg 1995-ig a két ország 1990-ig érvényes hosszú távú gazdasági, tudo­mányos-műszaki és ipari együttműködési programja. Tanulmányozni fogják- az 1975-ben kötött kereskedelmi és fizetési megállapodás meghosszabbitásának lehe­tőségeit is. mörítő Colorado Párt 745 000 szavazatot kapott, a Nemze­tiségi Párt (Blanco) 634 166- ot. A Baloldali Széles Front­ra 393 949 adták voksukat. Győzelmének hivatalos be­jelentése után Julio San­guinetti közölte: nemzeti egységkormányt akar alakí­tani. MOSZKVA: Tyihonov—Sinowatz találkozó Uruguayi választások KABUL Az Afgán Hírszolgálati Iroda jelentése szerint a törvényes afganisztáni kor­mány megdöntésére törekvő ellenforradalmárok vasár­napra virradóra — nagy tá­volságról — amerikai, és kí­nai gyártmányú „föld-föld”- rakétákkal lőtték a fővárost, Kabult. A Bahtar közlése szerint az afgán nép ellen elkövetett újabb barbár ter­rorakciónak négy halálos ál­dozata van, tizenhét sze­mély pedig megsebesült. A jelentés hozzáteszi, hogy a Kabul elleni rakétatámadás következtében több ház ösz- szeomlott, illetve megrongá­lódott. ULÁNBÁTOR A mongol párt-, állami és társadalmi szervezetek kép­viselőinek részvételével hét­főn ünnepi gyűlést rendez­tek Ulánbátorban, a mongol szakszervezetek központi székházában abból az alka­lomból, hogy hatvan évvel ezelőtt tartották a Mongol Népi forradalmi Párt III. kongresszusát, és kiáltották ki a Mongol Népköztársasá­got. BUKAREST Hivatalos látogatásra hét­főn Bukarestbe érkezett Konsztantin Karamanlisz, görög elnök. A vendéget az otopeni repülőtéren meghí­vója, Nicolae Ceausescu, az RSZK elnöke üdvözölte. A magas szintű román—görög tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatokon túl az euró­pai, különösen a balkáni együttműködés kérdéseiről lesz szó. MADRID Csaknem kétszáz személyt vettek őrizetbe vasárnap délután Madridban, a Fran­co diktátor halálának 9. év­fordulóján rendezett jobb­oldali tüntetésen. A volt frontharcosok szövetsége, valamint az Oj Erő nevű fa­siszta párt felhívására mint­egy 100—120 ezren vonultak végig a spanyol főváros Castellana sugárútján. A tüntetők a néhai diktátor eszméit éltették, s a jelenle­gi González-kormányt gya- lázták. rC Külpolitikai kommentárunk )—i Népszavazás, háttérrel VÉGET ÉRT Agentína történetének első népszava­zása. A lakosságnak arról kellett döntenie, helyesli-e azt az argentin—chilei határegyezményt, amely a Vatikán közvetítésével született, és amely megvaló­sulás esetén pontot tenne a térség egyik évszázados konfliktusának igencsak hosszú mondata után. Ha azonban -ennek a 'népszavazásnak kizárólag ez a helyi incidens-forrás lenne a tété, aligha keltett vol­na ekkora nemzetközi figyelmet. Ezen a referendumon Dél-Amerika egyik legnagyobb és egyik legfontosabb országának sajátos körülményei miatt az eredeti té­mánál jóval többről volt szó: szeizmográfként jelezte, vajon az éppen most egy esztendeje hatalomra került polgári államfő, Raul Alfonsin milyen támogatásra számíthat a tömegek részéről. E MEGÁLLAPÍTÁS MEGÉRTÉSÉHEZ elengedhe­tetlen a jelenlegi helyzet rövid háttér-vázlata. 1983 őszén a falklandi kudarc nyomán meggyen­gült katonai diktatúra (amelynek áldatlan működése , alatt mind gazdasági, mind politikai tekintetben ka­tasztrofális helyzetbe került az ország) kénytelen volt általános választásokat engedélyezni. A szavazás so­rán szinte gejzírként tört fel a katonai kaszt iránti gyűlölet, és a polgári jelölt földcsuszamlás-szerű dia­dal nyomán ülhetett be a Casa Rosada (rózsaszínű ház), az elnöki rezidencia bársonyszékébe. Alfonsin azonban iszonyú örökséget vett át egyen­ruhás elődeitől: a térség történetének legnagyobb inf­lációja és legnagyobb államadóssága, a junták által meggyilkoltak ezreinek élő emléke — ilyen közegben kellett új korszakot kezdenie az új elnöknek. Mun­káját a nemzetközi gazdasági helyzettől bizonyos belső erők ellenállásáig sok tényező nehezítette (és nehezíti ma is). Ebben a helyzetben egy évszázados viszály rende­zésére irányuló kísérlet kézenfekvő kockázattal járt. Az ilyesmire hajlamos peronistáktól kezdve egészen a Casa Rosadát leginkább fenyegető főtiszti karig az elnök minden ellensége megpróbált szélsőséges nacionalista alapon hangulatot kelteni az államfő ellen. Pontosan ez a dolog lényege; ezért kellett e nép­szavazáson bebizonyosodnia annak, hogy ilyen (terü­leti témákról lévén szó) rendkívül kényes szférában is felsorakozik-e az ezer gonddal küzdő elnök mögé Argentína népe. És be is bizonyosodott: elsöprő több­ség, 78 százalék szavazott igennel. EZ A HARSÁNY IGEN nemcsak a megállapodásra, hanem mindarra vonatkozik, amit az elnök képvisel — elsősorban azzal a levitézlett katonai kaszttal szemben, amely otthon vérengzéseivel, külföldön pe­dig a Falkland-kalanddal mutatta meg igazi arcát. A referendumon ismét az dőlt el, hogy Argentína népe nem akarja látni ezt a gyűlölt arcot. Harmat Endre Kettős évforduló Kerek jubileumot ünne­peltek ebben az évben a baráti Mongóliában: hat év­tizeddel ezelőtt, 1924. no­vember 26-án a mongol par­lament, a Nagy Népi Húréi törvénybe iktatta az ország első demokratikus alkotmá­nyát, és kikiáltották a Mon­gol Népköztársaság megala­kulását.. Sőt, kettős az év­forduló, mivel annak is ép­pen hatvan éve, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt 1924 augusztusában tartott III. kongresszusán elfogadták a nem kapitalis­ta úton történő fejlődés programját. Mindkét esemény joggal nevezhető történelmi jelen­tőségűek: olyan mérföldkö­vet jelentettek, amelytől kétségkívül új korszak kez­dődött az óriási kiterjedésű (körülbelül 16 Magyaror- szágnyi), ám gyéren lakott távol-keleti ország életében. Kemény küzdelmek, gyöke­res reformok álltak akkor már a fiatal állam vezetői mögött, azután, hogy 1921- ben győzött a népi forrada­lom, kivívták a függetlensé­get, és megkezdődött feudá­lis uralkodó réteg előjogai­nak felszámolása. Az elkö­vetkező esztendők azonban még alapvetőbb változáso­kat hoztak. Megszüntették a jobbágyságot, az írástudat­lanságot, s szinte a nulláról indulva megkezdték a nép­gazdaság ágazatainak kiépí­tését. Egységes szocialista gazdasági rendszert hoztak létre, s ' a jelenlegi célkitű­zések szerint már Mongólia ipari-agrár állammá alakí­tásán munkálkodnak. A ha­gyományosan fejlett állatte­nyésztés mellett fokozott gondot fordítanak a forra­dalom előtt teljesen elha­nyagolt földművelés fellen­dítésére, gabonából például az elmúlt években sorra- rekordtermést takarítottak be. Az előrelépés tempója különösen a H. világháború után gyorsult fel: új ipar­ágakat teremtettek meg, kialakult a munkásosztály. Egyetlen jellemző adat: je­lenleg Mongólia ipara 9—10 nap alatt annyit termel, mint 1940-ben egész eszten­dőben előállított. Az ugrásszerű haladásban, abban, hogy Mongólia szinte egyedülálló példaként képes volt a feudális középkori el­maradottság korszakából történelmileg rövid idő aLatt valóban a huszadik századba lépni, s eljutni ah­hoz a feladathoz, amit a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak lerakása jelent, komoly szerepet játszott a Szovjetuniótól, majd később a többi baráti országtól ka­pott hatékony támogatás. 1962-ben Ulánbátor teljes jogú tagként csatlakozott a KGST-hez, s az együttműkö­dési szervezet komplex prog­ramja különös súlyt fektet Mongólia további gyors ütemű fejlődésére. Hazánk is lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni, megke­resni az együttműködés mindkét fél részére kölcsö­nösen előnyös területeit és formált. Szakemberek ki­küldése, mongol' diákok itt­honi képzése, új barátsági és együttműködési szerződés, geológiai felmérések és ipari kooperációra törekvés, ta­pasztalatátadás és kulturális csere — hosszan lehetne so­rolni örvendetesen bővülő kapcsolataink bizonyítékait. Hasonlóan rendezett or­szágaink politikai viszonya is. Megszaporodtak, rendsze­ressé váltak a magas szintű találkozók: a Mongol Népi Forradalmi Párt nemrég megválasztott új főtitkára, Dzsambinh Batmönh két évvei ezelőtt járt Buda­pesten, magyar részről pedig utoljára Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tett hivatalos látogatást épp az idén Ulánbátorban. Hazánk nagyra értékeli azt a külpo­litikai aktivitást is, amelyet. Mongólia — elsősorban ter­mészetesen az ázsiai konti­nens ügyeiben — az elmúlt években kifejtett. Emléke­zetes az ulánbátori javas­lat, amely az ázsiai és csendes-óceáni országok meg nem támadási konvenciójá­nak megkötésére, az erőszak­ról való lemondásra vonat­kozott. E kezdeményezések is azt bizonyítják, hogy a hatva­nadik évfordulóját ünnep­lő Mongol Népköztársaság, a szocializmus építésének, a gazdaság és társadalom át­alakításának 'vívmányaira támaszkodva mindent meg­tesz a feszültségek csök­kentéséért, azért, hogy a béke, a haladás erői nyerje­nek teret a világ legnagyobb kontinensén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents