Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. november 23., péntek Befejeződött az RKP kongresszusa A kongresszusi küldöttek délután zárt ülésen meg­választották a párt új veze- zető szerveit. Ezután Manea Manescu, a kongresszus el­nökségének tagja nyilvános ülésen bejelentette, hogy egyhangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává. Az új központi bizottság­nak 265 tagja es 181 póttag­ja van. A központi bizottság politikai végrehajtó bizott­sága 23 tagból és 25 póttag­ból áll. Elena Ceausecu is­mét a pvb tagja. Nicu Ceausescu pedig a pvb pót­tagja lett. A központi bizottság tit­káraivá Josif Bancot, Emil Bobut, Ion Coment, Silviu Curtiiceanut, Petru Enachet, Constantin Radut, Ion Ra- dut, Ion Stoiant és Ilié Ver­detét választották meg. A kongresszuson Nicolae Ceausescu mondott záróbe­szédet. Köszönetét mondott azért, hogy ismét a párt főtitká­rává választották. A főtitkár ezt követően a legmagasabb pártfórum mun­káját befejezettnek nyilvání­totta. Összehívták a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát Az előzetes megállapodás­nak megfelelően december elején Berlinben kéről sor a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságá­nak soros ülésére. (MTI) Szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek Genfben Csütörtökön este, Moszk­vában és Washingtonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok az alábbi azonos szövegű közleményt hoeta nyilvánosságra: A Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapodott új tárgyalások megkezdésé­ről annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodást érjenek el a nukleáris és űrfegyverze­tek teljes kérdéskörében. E tárgyalások tárgyának és céljainak közös meghatáro­zására Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter 1985. január 7—8-án talál­kozót tart Genfben. Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztériuim szóvivője a bejelentést is­mertetve hangsúlyozta, hogy nem a korábbi, megszakadt tárgyalások folytatásáról van szó, 'hanem a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok között; teljesen új tár­gyalási fórumról. Rámuta­tott arra, hogy Andrej Gro­miko és George Shultz ta­lálkozója éppen e megbeszé­lések témájának meghatá­rozását szolgálja, s ezért a tárgyalások témáját illetően ma még találgatásokba sem lehet bocsátkozni. Lomejko emlékeztetett ar­ra, hogy a Szovjetunió, mint azt vezetői, köztük Konsz- tantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, kijelen­tették, mindig érdekelt volt és az is marad az Egyesült Államokkal folytatott egyen­jogú és becsületes tárgyalá­sokban. Az SZKP PB a KGST havannai ülésszakáról A SZKP Központi Bi­zottságának Politikai Bizott­sága csütörtöki ülésén átte­kintette a KGST havannai kormányfői szintű 39. ülés­szakának eredményeit. A tes­tület megállapította, hogy a havannai ülésszak mindenek­előtt a KGST-országok gaz­dasági csúcstalálkozóján el­fogadott határozatok megva­lósítására irányult. E hatá­rozatok megvalósításának el­ső eredményei máris azt mutatják, hogy azok elvi je­lentőségűek a testvérállamok közötti együttműködés to­vábbi mélyítése, valamint annak szempontjából, hogy erőfeszítéseiket a gazdasági együttműködés legfőbb, el-. sőbbséget élvező területeire összpontosítsák. A PB rá­mutatott, hogy ebben fon­tos szerepet tölt be az 1986 —90 évekre szóló népgazda­sági tervek összehangolása, mivel ez jó alapot képez a szocialista államok gazdasá­gának folyamatos fejleszté­séhez. A testvéri országok tudományos és műszaki fej­lődését hivatott gyorsítani — állapította meg a testü­let — a közösen kidolgozott tudományos és műszaki fej­lesztési komplex program. A Politikai Bizottság meg­állapította: a havannai ülés­szak kinyilvánította. hogy erősödik a szocialista közös­ség államainak egysége és összeforrottsága, növekszik a KGST nemzetközi tekinté­lye. A szocialista országok az imperializmus agresszív és militarista irányvonalával szemben azzal a szilárd el­határozással lépnek fel, hogy mindent megtesznek a béke megóvása és a nukleáris ka­tasztrófa elhárítása érdeké­ben. Meghallgatta a Politikai Bizottság annak a szovjet küldöttségnek a jelentését, amely részt vett Indira Gandhi hamvasztásán. A Po­litikai Bizottság ennek kap­csán megállapította: a Szov­jetunió nagy rokonszenvvel kíséri az indiai nép és az indiai kormány törekvését, hogy megszilárdítsa állama egységét és függetlenségét, megvédelmezze szuverenitá­sát és területi épségét. MONTEVIDEO: Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára egységre szólította fel a katonai diktatúra va­lamennyi ellenfelét. Arismendi, aki több éves száműzetés után november elején térhetett vissza hazá­jába, a széles front földre­form-törvény kihirdetését követeli és síkraszáll azért, hogy a lakosság életkörül­ményeinek’ javítására hozza­nak azonnali intézkedéseket. WASHINGTON: Erőszakkal távolították el Dél-Aírika washingtoni nagykövetségéről, majd le­tartóztatták a rendőri szer­vek az* amerikai főváros egyetlen kongresszusi képvi­selőjét, a fekete bőrű Wal­ter Fauntroyt és az Egye­sült Államok Polgárjogi Bi­zottságának alelnökét, Mary Frances Berryt. A vezető polgárjogi politikusok a faj­üldöző rezsim terrorja, a fe­kete bőrű afrikaiak ellen el­követett kegyetlenségei mi­att, tiltakoztak. —( Külpolitikai kommentárunk )— Washington lépést vált? AZ ELMÚLT HETEKBEN MEGSZAPORODTAK a reményt keltő jelek a világpolitika legfontosabb szfé­rájában: többször is biztató nyilatkozatok hangzot­tak el Moszkvában, újra meg újra megerősítve a Szovjetunió tárgyalási szándékát, megegyezési kész­ségét az Egyesült Államokkal, s ezúttal a másik ol­dalról sem a legutóbbi években megszokott eluta­sítás, kitérés volt a válasz. Szerdán ugyanis az ame­rikai fővárosban igen magas kormánykörök hozták a sajtó tudomására, hogy a két nagyhatalom elvileg megállapodott egy újabb külügyminiszteri találkozó­ban. Mégpedig hamarosan, úgy tudják Washington­ban, hogy januárban. Emlékezetes, hogy szeptemberben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán járván, ellátogatott a fővárosba, Washington­ba is, ahol nemcsak amerikai kollégájával, Shultz- cal, hanem magával Reagannel is tárgyalt. Joggal vélték a világban a politikára így vagy úgy odafigye­lek, hogy végre valami talán elindul a két nagy kö­zött, a reagani első évek olyan rossz viszonya után.' Csak akkor még sok volt a kétely. Már ami a washingtoni szándékokat illeti. Hiszen az elnök a választási kampány finisében volt, ezért a gvanu némi okkal élt még, hogy amit január óta — ekkor mondott hivatali ideje alatt Reagan olyasmit, ami a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának szándékát mutatta —, nyilatkozgatott, az javarészt csak szavazathódító taktika, s nem meggyőződésből fakadó, valódi lépésváltás. NOS, AZ ELMÚLT HETEK JELEI SZERINT, az amerikai elnök politikusi pályafutásának utolsó évei­ben nem akarja megszilárdítani az első négy elnöki évben „beszerzett” bélyeget, amely szerint Ronald Reagan idején voltak a legrosszabbak a szovjet— amerikai kapcsolatok, évtizedek óta. A választás után washingtoni hangok azzal kecsegtetnek, hogy az amerikai vezetés végre hajlandó komolyan venni a két nagyhatalom viszonyának megjavítását. Komoly­nak minősítik készségüket a fegyverzetkorlátozási tárgyalások felélesztésére, amelynek feltételeit Moszk­va már sokszor tisztázta, s ismételten hangsúlyozta, hogy készen áll előrelépni az ügyben. E készség most már talán valódi és pozitív visszhangra lel az Atlanti­óceán túlpartján. A világ sok súlyos bajának gyó­gyítására növekednének az esélyek a washingtoni lépésváltással. Avar Károly Pusztító vihar Indiában Dtomfegvvermentes Észak-Európát! Már 447 halálos áldozata van az Andhra Prades és Támilnádu indiai államok­ban pupsztító viharnak és az azt kísérő áradásoknak — közöltté a PTI indiai hír- ügynökség. Eddig 78 ezer embert kellett a természeti katasztrófa miatt otthonából kitelepíteni. Az Észak-Európával kap­csolatos NATO-tervek rea­lizálódása, az amerikai ma­nőverező robotrepülőgépek megjelenése Nagy-Britan- niában és a skandináv vi­zeken tartózkodó amerikai hadihajókon még időszerűb­bé tette az észak-európai atomfegyvermentes övezet kérdését. A szóban forgó manőve­rező robotrepülőgépeknek a szovjet célpontok eléréséhez kis magasságban át kell re. pülniük nemcsak a NATO- hoz tartozó Norvégia, ha­nem a semleges Svédország, nemkülönben Finnország légterét is. Tudott dolog, hogy Nor­végia -részt vesz a NATO atomhadászatának tervezé. seben és infrastruktúrájá­nak létrehozásában. Húsz katonai repülőterét ameri­kai, brit és más NATO-gé- pek ' rendszeresen használ­ják. Egy éve derült ki, hogy 1974 óta Norvégia és az Egyesült Államok között titkos megállapodás van, amely feljogosítja az ame­rikai atombomfoázókat, hogy „válsághelyzetben” leszáll­hassanak norvógiai repülő­tereken. A norvég fjordok- ban csaknem egy tucat ten­gerészeti támaszpontot hasz­nálnak az északi vizeken őrjáratozó amerikai atom- tengeralattjárók. Egy 1980- as egyezmény alapján Nor­végiában raktározzák az amerikai gyorsan bevethe­tő erők nehézfelszerelésének egy részét. Dániának fontos szerepet szán a NATO a balti ten­gerszorosok ellenőrzésében. „Válsághelyzetben” 40 ezer amerikai és angol katonát, valamint repülő magasabb egységeket dobnak át az országba. A dán- hadsere­get kiképezik atomfegyver alkalmazására, a dán légi­erő F—104-es és F—16-os gépei atombombáikként is bevethetők. Az izlandi Keflavikban hatalmas amerikai támasz­pont van, több mint há­romezer amerikai katoná­val, F—4-esekkel, amelyeket most váltanak ' fel az F—15-ösök. Nem kizárt, hogy Keflavik atomrobbanó­töltetek raktározására is szolgál, különösen amerikai légi és haditengerészeti kö­telékek átvonulása idején. Az izlandi kormány kép­telen tisztán látni, mivel az amerikaiak gyakorlata az, hogy sem nem cáfolják, sem nem erősítik meg atom­fegyverek jelenlétét az egyes katonai objektumokon. Észak-Európát ma mind­ettől függetlenül atomfegy­vermentes övezetnek tekin. tik és a közvélemény szíve­sen venné ennek nemzetkö­zi jogi erejű megerősítését, valamint az atomhatalmak olyan értelmű kötelezettség­vállalását, hogy az övezet államai ellen nem alkalmaz, nak atomfegyvert. Unden svéd külügyminisz­ter már 1961-ben felvetette a „nem-atomhatalmak klub­jának” gondolatát Észak- Európáíban, de nem talált kellő támogatásra. Az észak - eutópai atomfegyvermen­tes övezet tervét hivatalo­san Urho Kekkonen finn köztársasági elnök terjesz­tette elő 1963. május 28-án. „A skandináv államok — mondotta — ténylegesen már most is atomfegyver- mentes övezetet alkotnak. Ez azonban jelenleg egy­oldalú deklarációikra tá­maszkodik. Azzal, hogy kölcsönös lépésekkel alátá­masztanák a jelenlegi álla­potot, nem kellene megvál­toztatniuk politikájukat és e? nem veszélyeztetné biz­tonságukat, s nem érintené a hatalmi egyensúlyt sem földünkön. Ilyenformán nem károsítaná külső hatalmak érdekeit... A skandináv országok azzal, hogy atom­fegyvermentes övezetté nyil­vánítanák magukat, kikerül­nének az atomhadászat fej­lődésével járó spekulációk köréből és biztosítanák, hogy ez a körzet a nemzetközi feszültség körén kívül ma­rad.” Svédország ellentmondá­sosan, Norvégia és Dá­nia fagyosan fogadta a finn javaslatot. Csaknem két évtizednek kellett el­múlnia, hogy Stockholm, Oslo és Koppenhága tár­gyalási alapnak fogadja el a finn javas latot és késznek mutatkozzék gyakorlati lé­pésekre. Természetesen az övezet elgondolása kapcsán Moszk­vára irányult a figyelem, hiszen a Szovjetunió észak­nyugati területei hadászati fontosságú erőcsoportosítá­soknak adnak helyet. Szov­jet részről kezdettől fogva támogatták az övezet tervét és 1974-ben bejelentették, hogy a Szovjetunió más atomhatalmakkal együtt kész garantáLni az észak-európai atomfegyver mentes övezet státusát. Jurij Andropov 1983 májusában finn társa­dalmi szervezetek képviselői előtt kijelentette: „A Szov­jetunió, akár sokoldalú megállapodás, akár kétolda­lú egyezmények formájában kész kötelezettséget vállal­ni arra, hogy nem alkal­maz atomfegyvert azokkal az észak-európai országok­kal szemben, amelyek e zó­na részei. Ezeknek az or­szágoknak a biztonságát természetesen csak akkor lehet megbízhatóan szava­tolni, ha ugyanilyen ga­ranciát vállalnak a NATO atomfegyverrel rendelkező tagállamai is. Ezt a garan­ciát azonban a Szovjetunió nem tekinti saját kötele­zettségvállalása előfeltéte­lének.” Még fontosabb, amit szov­jet vezetőik az utóbb, évek­ben ismételten hangoztattak, nevezetesen, hogy figyelem­be véve több skandináv or­szág kívánságát, a Szovjet­unió kész lenne megvizsgál­ni néhány olyan lényeges intézkedést, amely saját te­rületének az említett zó­nával határos részeire vo­natkozik, s amely elősegíte­né, hogy megszilárduljon Észak-Európa nukleáris fegyverektől mentes státusa. Ezeket az intézkedéseket azonban az érdekelt álla­mokkal meg kellene tárgyal­ni, hogy ne károsodjék az egyenlő és nem csökkenő biztonság elve. Az északi országok mi­niszterelnökei 1983 augusz­tusában megvitatták az észak-európai atomfegyver­mentes övezet tervét, amely egyébként az Északi Tanács évi konfe­renciáin is napirenden van. A svéd és a finn kormány kapcsolatban áll más kormá­nyokkal az esetleges egyez­mény tervezetének kidolgozás céljából. Moszkva észak-eu­rópai vendégei nemcsak ér­deklődést tapasztalnak a szov jet vezetőknél az észak­európai atomfegyvermentes övezet terve iránt, hanem őszinte együttműködési szán­dékot is a terv valóra vál­tásában. Sőt szovjet részről közölték velük: a Balti-ten­ger térségének atomfegyver- mentes övezetté nyilvánítá­sától sem zárkóznának el. Pirityi Sándor ISMÉT KAPHATÓ A korpás pehely! Természetes rostanyagokban igen gazdag készítmény. Pótolja a szervezetben a helytelen táplálkozási szokások révén kialakult rosthiányt. Leggyakrabban a rosthiány okozza az emésztési zavarokat, a székrekedést, bélrenyheséget. A korpás pehely langyos tejjeí, joghurttal, kefirrel elkeverve ízletes és modern kiegészítője étrendünknék. Gyártja a LACTA Tápszerqyár, KÖRMEND. Kapható az ABC-áruházakban.

Next

/
Thumbnails
Contents