Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. november 22., csütörtök Tihanyi Zsuzsa kerámiái elemeket használ fel máz nélküli italhűtő edényéhez. Tihanyi Zsuzsa — aki gyerekkora éta ke­ramikus akart lenni — még csak most in­dult a pályán. Néhány kiállításon már lát­hatta a közönség munkáit. Bécsi tanulmány­útja után tavaszi kiállításra készül. Fiatal keramikus, Tihanyi Zsuzsa munkáit mutatjuk be. Változatos megoldásokkal for­mált vázát, tányért, gyertyatartót, tálat, használati és dísztárgyakat. Mértéktartó má­zai harmonikusan illeszkednek. Funkcionális tárgyai jól használhatók, ízlésesek, jó for­maérzékkel tervezettek. Kedvesek kislánya számára készített állatfigurái. Szép formá- júak repesztett vázái, kecsesek, ötletesek gyertyatartói. Dísztányérjaira falevelet, csip­két éget, virágot, arcot mintáz. Klasszikus MUNKÁJUKKAL BIZONYÍTANAK AZ EGRI 1-ES ISKOLÁBAN Lenkey méltó utódai Mondhatnánk: néhány dátum — 1936, 1947, minden esztendő február 7. napja, no és szeptember 29. — őrzi az egri 1-es számú Általános Iskola úttörőcsapatának történeti hűségét. Az első, amikor névadójukat, Len­key János holttestét hazaszállították, s az akkori fiú­iskola diákjai vállalták, rendszeresen ápolják az 1848- as szabadságharcos sírját. A felszabadulás után két évvel, az úttörőcsapatok megalakulásakor már ma­gukat is a dicső tábornok utódaiként tarthatták szá­mon. A megjelölt napok pedig születéshez, illetve csa­tához kapcsolódnak. Akik ma mindezt a hagyomány- ápolók képviseletében büszkén emlegethetik: Lórándfi Arpádné, az intézmény úttörőcsapatának vezetője és helyettese, a kisdobosmunka irányítója, Simonné Ro- hony Mariann. — Azzal is igyekszünk hűek maradni elődeinkhez — szögezi le beszélgetésünk elején Lórándfi Arpádné —, hogy minden dokumentumot vannak a régi őrsi és csapat- megőrzünk s birtokunkban zászlók, az emlékszalagok. Névadó jelvényünk is van: 1848-as csákó és lobogó. Az iskolában 1973 óta év­ről évre visszatérő nagy ese­mény a Lenkey-hét, amely azonban gazdag programso­rozatát tekintve lassan hó­nappá alakul át. — Elmaradhatatlan ilyen­kor a díszőrség, illetve a koszorúzás a tábornok em­léktáblájánál, sírjánál, — sorolják felváltva a rendez­vényeket. — Mindig az ötö­dik osztályosok kiváltsága, hogy Lenkey életútját dra- matikus játékban követhetik végig. Hasznos az a próba is, amelyben a szabadsághar­cosról szerzett ismereteikről számolhatnak be a tanulók. A legjobb diákjaink juta­lomkiránduláson is részt ve­hetnek: Budapesten a Had­történeti Múzeumban lát­hatják az 1848-as emlékeket. Már két évtizede'úgyneve­zett párhuzamos osztályokba járnak a nebulók. Ez a sze­rencsés helyzet azt is előse­gíti. hogy valamennyi álta­lános iskolai mozgalmi te­vékenységi forma részesei lehessenek a gyerekek. — Csapatkirándulással kö­szöntjük az őszt — magya­rázza Lórándfi Arpádné—, amikor mindannyian túrát teszünk valamelyik csodála­tos környékbeli tájon. Ok­tóber—november az ideje rendszerint a hulladékgyűj­tési akciónak, átlagban 10— 15 ezer forint a bevétel. A legügyesebb rajok nagy ér­tékű játékokat kapnak ju­talmul. A felszabadulás 40. évfordulójára önállóan vál­laltak kutatásra témákat a gyerekek, s beneveztek a különböző vetélkedőkre is. Minden esztendőben kiemel­kedő esemény a fenyőünnep a téli szünet előtti utolsó na­pon. Van ott versmondás, közös dalolás, tánc, diszkó, tombola. Rangos előadókat is meghívunk: járt már ná­lunk Vitai Ildikó, az Agtia társastánc-klub, a Fuszuly- ka együttes. — A farsangi bált — foly­tatja a csapatvezető helyet­tese — a kisdobosoknál ra­jonként, az úttörőknél együtt tartjuk. Nagy segítségünkre vannak a rendezésben a szü­lői • munkaközösség tagjai, az anyukák süteményt sütnek, szendvicseket készítenek. Bevétel tulajdonképpen csak a tombolából van. az ösz- szeget jórészt a nyári tábo­roztatásra fordítjuk. Vándortáboraikra is mél­tán lehetnek büszkék. Az országos úttörőelnökség ta­valy dicséretben is részesí­tette őket, ezzel elsőbbségi jogot nyertek el újabbnak a megszervezésére. — Sokfelé eljutottunk már — mondja a csapatvezető. — Először a Mátrába, majd voltunk a Kiskunsági Nem­zeti Parkban, az Ormánság­ban, illetve a Fertő-menti­ben. Tizenkét nap, viszony­lag kis hozzájárulással a diá­koknak. Az idősebb kék- nyakkendősök pedig az el­múlt két évben Hajdúszo­boszlón töltöttek öt-öt napot. A hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett gyerekek nyá­ri pihenésére a csapatpénz­tárból is áldoznak rendsze­resen. De szereplésük révén is mehettek különböző he­lyekre: öt éve a Kazinczy- díj elnyeréséért 30 pajtás utazhatott ingyenes nyelvi táborba, 1984-ben pedig az iskola Játssz velünk! akció­ban elért eredménye után huszonnyolcán üdülhettek Zánkán. S még egy említés­re érdemes megoldás: az is­kolaszövetkezet egyszázalékos közös alapjából öt kisdiák­nak jut táborozásra. — Hosszú szünet után hoztuk ismét létre két év­vel ezelőtt az iskolaszövet­kezetei — tájékoztat Ló­rándfi Arpádné. — Talál­tunk egy jó helyet a kis­boltnak, amelyet egy tanár- elnök irányítása mellett a 7—8. osztályosok vezetnek. Ebben az önállóság a fő,' a rajok maguk osztják be egy­más között,- ki kínálja a portékákat. Az egri áfész- szel igen jó a kapcsolatunk. Beszélgetésünk befejezté­vel rövid sétára invitálnak vendéglátóink. A látottak — a Lenkey-etnléksarok gon­dosan összeállított anyaga, az ízlésesen berendezett, törté­nelmi ereklyéket őrző csa­pathelyiség, a pajtások raj­zolta, díszítette vállalási la­pok, a sikereket rögzítő nap­lók — mind arról győznek meg, mennyire igazak Si­monné Rohony Mariann szavai: — Nem szónokla­tokkal, hanem a munkában igyekszünk bizonyítani. Szalay Zoltán Egy „különös” házasság különös utóélete 11/2. Mikszáth regényét az egy­korú sajtó különös fogadta­tásban részesítette: a téma „kényes” volt, s nemcsak a katolikus sajtó részéről volt tapasztalható néma tartóz­kodás. de az író merész megnyilatkozásáról az ún. liberális lapok is éveken át hallgattak. — Az egri érse­ki levéltár peranyagának egy részét először Dőry Fe­renc teszi vizsgálat tárgyá­vá 1931-ben, s ettől kezdve fellángol a kritika, amely­ben a tárgyilagos értékelés mellett a szélsőséges ma­gasztalás éppen úgy helyet kap, mint az alpári hangú támadás. Igen jelentős a regény 1961-es kritikai ki­adása, amely számos okira­tot. egykorú levelezést, kri­tikát is tartalmaz, de jelen­tősnek kell mondanunk az egri Sugár Istvánnak, az érseki, káptalani, megyei és városi levéltárakban, Miskolcon, Sátoraljaújhe­lyen és az Országos Levél­tárban végzett tudományos kutatómunkáját is, amely­nek eredményeként 1971- ben elsőként állítja össze a „különös házasság” őszinte históriáját, s közli a Nép­újság hasábjain. A mai napig le nem zárt vita elsősorban a körül fo­lyik, meddig terjed az író művészi szabadsága. Maga Mikszáth így fogalmazza meg nézetét: „...egy tör­ténetnek mindig igaznak kell lennie, csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, ha­nem csak úgy. hogy meg­történhetett volna.” Ha nem is fogadjuk el minden vo­natkozásában ezt a „rugal­mas” érvelést, akkor is ab­ból kell kiindulnunk, hogy Mikszáth nem történelmet írt. hanem egy múltban le­játszódó, ún. történelmi re­gényt. A regényírótól vi­szont nem lehet elvitatni azt az írói szabadságot, hogy a való események közé köl­tötteket is szőhessen, s a történteket saját elképzelése szerint értelmezze; de azt sem, hogy felvonultathas­son általa kitalált alakokat, amennyiben azok jellem, gondolkodás, magatartás te­kintetében beillenek az adott korba és társadalmi rendbe. Kényesebb a hely­zet, ha az író történeti hő­sökről szól: történelemhami­sításra semmiféle költői szabadság nem adhat fel­hatalmazást. Mikszáth alak­jai között vannak olyan sze­mélyek. akik ha nem is játszottak döntő szerepet a történelemben, de valóban léteztek, s a regény megírá­sa idején még élénken él­tek a köztudatban: velük kapcsolatban az írónak két­ségtelenül gondosabb for­ráskutatásra lett volna szük­sége. Az sem döntő, hogy pl. Piroska, az édesapja, Vidonka, Medve doktor vagy Kró apó költött alakok. A fő negatívumot én abban látom, hogy Mikszáth fantá­ziájából döntő szerepet be­töltő motívumok is kikerül­tek: gondolok itt pl. Szu­csinka plébánosnak még a Bernáth-féle forrásban sem szereplő, ugyanakkor a re­gényben az egész bonyodal­mat elindító kitalált figurá­jára. Amit Mikszáth a „Különös házasságiban leír. az úgy, ahogy elmondja, sohasem történt meg. De az is tény, hogy a regény nem egy részle­tébe. alakjába behelyettesít­hető a kor egy-egy jellem­ző epizódja, alakja. — Az író regényét irányregénynek szánta, s írás közben csak a lényeget nézte, a célt, amely felé az olvasót el akarta vezetni, s ez a cél (amelyért mint politikus is harcolt): a polgári házasság létjogosultságának elismer­tetése. — A katolikus egy­ház tudvalévőén nem isme­ri a „válás” fogalmát: csak az érvénytelenítéshez járul­hat hozzá, amikor pl. bizo­nyítható, hogy a házasság- kötés kényszer vagy meg­félemlítés befolyásolása alatt jött létre. Mikszáth természetellenesnek és ke­gyetlennek találta az olyan egyházi törvényt, amely nem adja vissza a házasfe­lek szabadságát minden olyan esetben, amikor azok úgy érzik, hogy házassági szövetségük tévesnek bizo­nyult, s értelmét vesztette, s amely nem engedi érvé­nyesülni a szerelem " jogát: a szív és az érzelmek sza­badságát. Az elmesélt tör­ténetet Mikszáth a maga meggyőződésének költői iga­zolására szánta: a való és a költött világnak ilyen ösz- szetalálkozása nála éppen olyan természetes, mint anekdotázó kedélyessége mögött a kíméletlen éles­látás, ízes magyarsága mö­gött a keserűség, osztályá­nak védelme mögött a sa­ját osztályából való kiáb­rándultság. Befejezés helyett: Amikor e sorok írója elő­ször értesült arról, hogy a Különös házasságot újra megfilmesítik, a rendező fi­gyelmébe ajánlotta Sugár István cikksorozatát s a periratokat. — A most be­mutatott kiváló tv-film fel­vételei akkor már elkez­dődtek. a rendező azonban az említett írásokkal meg­ismerkedve úgy döntött, (hogy amennyiben a kivite­lezéshez az anyagi fedezet biztosítva lesz, dokumen­tumfilmet készít az eredeti peranyagból. Nem kétséges, hogy sem Sugár István ki­adásra váró könyve. sem Zsurzs Éva tervezett és mindnyájunk által remélt dokumentumfilmje nem fogja megtépázni Mikszáth írói értékeit és népszerűsé­gét. de mint összehasonlítá­si alap két célt is szolgál­hat: meggyőzően bizonyít­hatja, hogy a nem megtör­tént is keltheti a valóság látszatát egy alkotó tehetség művészi megformálásban, ugyanakkor arra is figyel­meztet. hogy az élet jelen­ségeinek megítélésekor so­hasem lehet közömbös szá­munkra az igazi valóság megismerése. Abkarovist Endre Eltűnt végvárak és a szikszói csata Az egri vár híradója Érdekes történelmi kutatá­sok eredményét közli Az egri vár híradójának, az Eger Vára Baráti Köre idő­szakos kiadványának 18. szá­ma. A kazamata két kaszár­nya-termében berendezett kőtárral összefüggésben ír Kozák Károly a román-kori székesegyház kőfaragványai (XI—XIII, század) címmel. Ezek a faragványok arra mutatnak, hogy az azóta fájdalmas veszteségként el­pusztult egri román-stílusú székesegyház, mint a hazai építészet egyik első nagyobb alkotása, különleges és egye­di megfogalmazású művésze­ti emléket örökített ránk. Sugár István ezúttal Tar­ái György históriás énekét teszi közzé az 1558-as szik­szói csatáról. Ez a — korá­hoz híven verses és zenekí­sérettel előadott — részle­tes tudósítás arról is beszá­mol, hogy az egriek zász­lajának megpillantása már önmagában is félelmet kel­tett a törökben. A XVI. szá­zadi végvárak történetéhez szolgál igen érdekes ada­lékkal Szabó János Győző régésznek. Az egri vár hír­adója szerkesztőjének tanul­mánya Felső-Magyarország eltűnt végvárairól. — Nem lehet igaz! Ezt a szerencsét, hogy itt találom önt a vendéglőben, ked­ves .. — Pszt... Kérem, ne em­lítse a beosztásomat! Ma­gánemberként tartózkodom itt a saját vodkám mellett. Üljön le! Iszik egyet? — Könyörtelenül megtil­totta az orvos, ezért hát, ha volna olyan kedves, és tekintettel lenne arra, hogy... — Ostobaság! Még sen­kinek sem ártott meg egy pohárkával! Na, töltsünk! — Természetesen, ha már volt olyan szíves, de talán bátorkodom emlékeztetni arra, hogy hosszú idő óta folyamodom, hogy ön, ked­ves .. — Pszt! Ne említse a be­osztásomat! Minek kell mindenkinek tudnia? Ami pedig az ön dolgát illeti, emlékszem, persze, hogy emlékszem. — Elnézését kérem, hogy bátorkodtam megzavarni a nyugalmát, de nemrégiben éppen ön volt szíves meg­jelölni egy időpontot... — Sajnos, igen fontos ügyben el kellett utaznom. — Természetesen, nem szemrehányásképpen mond­tam, csak szerettem volna tisztelettel emlékeztetni önt, milyen körülmények között élek. A lakás ned­ves, a fürdőszoba használ­hatatlan, mindenhol be­ázik ... — Mindenki azt hiszi, hogy különleges helyzetben van. De ha azt mondtam önnek, hogy emlékezni fo­gok, akkor úgy is lesz! Há­rom nap múlva az ügy el lesz intézve. — Három nap múlva? Azt sem tudom, hogyan háláljam meg, kedves ■.. '— Pszt! Szóra sem érde­mes. Apróság. — Három nap múlva te­hát lesz egy tiszta, száraz, fürdőszobás lakásom? — Magam nézek utána! — Hogyan köszönjem meg önnek, kedves vízvezeték­szerelő elvtárs? — Na tessék! Az isten szerelmére! Hányszor kér­tem, hogy ne említse a be­osztásomat! Most aztán mások is rögtön hozzám fordulnak. Az egyiknél fo­lyik, a másiknál csöpög a csap, a harmadiknál kilyu­kadt a cső... És mindez kinek fog gondot okozni? Önnek, miniszter elvtárs! Fordította : Adamecz Kálmán JANUSZ OSEKA Kedvező alkalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents