Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 21., szerda J. ÖTLETEK CIGARETTAÜGYBEN Merre szánjanak a füstkarikák! Fénycsövek Vácról Az idén 20 millió fo­rint értékű fénycsövet gyártanak a Tungsram váci gyáregységében. A fényforrások negyven százaléka tőkés export­ra kerül (MTI fotó: Balaton Józset felv. — KS> Gyöngyös felszabadulása első évfordulóján Nyugodt, kellemes füstka­rikákat fújtak a levegőbe. Dühítő, szürke cigaretta- füst marta a torkukat. A két mondattípus évszá­zada áll szemben egymással, és most. hogy november 17- re meghirdették a dohány­zás elleni világnapot. hát most is balgaság volna azt hinni, hogy békét kötnek. Pedig afféle békebíró gya­nánt jártam végig a ma­gyar fővárost, cigarettázók és nem dohányzók emberi viszályainak mentében. A Nagykörúton még könnyed* léptekkel számoltam meg. hogy tíz méteren 36 eldo­bott csikk hevert. Számo­lásban nem vagyok egy Einstein, s nem tudom hir­telen országnépességre át­számítani a csikkeket és métereket. Meg a hiányzó utcaseprőket sem. De lehet: a dohányzás elleni világna­pon ez valami dacos kihí­vást jelentett. Szóval, békés kis orszá­gunk élte a maga dohány­zás elleni világnapját. A trafikok nem zártak be, a cigaretta ára változatlan maradt, a dohányzók szív­tak. a nem dohányzók nyel­tek. én pedig a japán fele­ségekre gondoltam. Az Or­szágos Egészségnevelési In­tézetben ugyanis japán sta­tisztikát teregettek elébem. Merthogy cigarettaügyben a legnagyobb tömeget — százezer embert — e nap­keleti országban vizsgáltak meg, s kiderült: a dohányos férfiak nem dohányzó fele­ségei nyolcszor nagyobb számban haltak meg elsőd­leges hörgőrákban. mintha egyik házastárs sem dohá­nyozna. öreganyámra gon­doltam, aki a 81 éves korá­ig pipázó, drága, jó nagypa­pa mellett sohasem kapott hörgőrákot. Igaz, ő a pipa­füstöt nyelte egy élten át. öregapám meg az ö szövege­it. s így kvittek voltak. A japán arányok persze ijesz- tőek. de nálunk ritkán nő­sülnek be napkeletre. így a statisztika élét veszíti. Any- nyi szent igaz, szét kellene már választani a dohányzó­kat a szűztüdejűektől, mert béke csak így lesz. Aki szív, az a jóég tüdőrákja miatt sem hagyja abba. mert ilye- ' nek az emberek és ilyenek a cigaretták. Törvény kéne ide, gondoltam, vagy valami demarkációs vonal. hogy béke legyen füstügyekben Beballagtam hát az Igazság­ügy-minisztériumba. Azt mondta dr. László Jenő, a törvényelőkészítő osztály vezetője: — Kórházban, rendelőben, iskolában, autóbuszon, aztán a vasúti kocsik égy részében és néhány vendéglői külön teremben tilos a dohányzás. Más kérdés, hogy aki meg­szegi, azt nem bírságolják következetesen. Ha egészség- védelem céljából a tilos he­lyek körét bővíteni kell, ar­ra meg lehet találni a jog- [ szabályi lehetőséget, a nem dohányzók védelmében. Csakhát irodákban, műhe­lyekben nehéz lenne ez a béketárgyalás, mert a ciga- rettások szerint a dohányzás szabadságjog, a nem dohány­zók szerint meg az egész­ség is szabadságjog. Továb­bá a füst nem tiszteli a törvényt, és képes átszállni a nem dohányzók orra alá. Hogyan születne meg a bé­ke? — ezzel a kérdéssel lépkedtem tovább egészen a SZOT központjáig. Dr. Mol­nár Mihály, a SZOT illeté­kes főorvosa már jobb so­rompóra gondolt a cigaret­tafüst ügyében: — Ahol nem tudnak meg­egyezni. ott el kell különí­teni a cigarettázókat a nem dohányzóktól. Sok helyütt már sikerült, s nem ültetik őket közös irodákba, műhe­lyekbe, de ahol a műhely olyan magas, mint egy csar­nok. 10—15 méterre van a mennyezete, ott felszáll a dohányfüst. Másutt viszont az iparág viszonyaihoz al­kalmazkodva, meg kéne ha­tározni a füst sűrűségét, és a légtér nagyságát, s ahol az arányok ártalmasak az egészségre, elrendelni a do­hányzási tilalmat. Termé­szetesen a dohányosok részé­re időnként cigarettaszüne­tet kell adni, ami viszont munkaidőgond. Ennyit tehát világnapi körriportképpen. Aki szere­ti. gyújtson rá. De ügyeljen, hogy merre száll a füst. F. D. A történelemnek véletlen egybeesése, hogy a 650 éves város köszönti felszabadulá­sának 40. évfordulóját. 1944. november 18-án, a felszabaduláskor szomorú kép fogadta a gyöngyösie­ket. „Térdig gázoltunk az utcákon a sárban, az üzle­tek mind kirabolva, a gyógy­szertári felszerelések szét­dobálva. esténként vaksötét borult a városra, megszűnt a vízellátás..." — emléke­zett vissza dr. Barna Sán­dor, a város első polgár- mestere a felszabadulás 25. évfordulóján, a Népújság­nak adott nyilatkozatában. Legfontosabb volt a köz­ellátás megszervezése a .vil­lamos- és vízművek helyre- állítása. Sokat segített az új élet megindulásánál Oszip RHrinszkij ezredes, a .szov­jet városparancsnok. Erre így emlékezett vissza a pol­gármester: ,, A legnagyobb gondot a kenyérellátás okozta . .. Mennyi kenyér kellene? — érdeklődött a parancsnok. „Negyven-öt­ven mázsa naponta. Meg lesz..." — válaszolta, és szovjet tehergépkocsikat bo­csátott a város rendelkezé­sére. amelyekkel a legszük­ségesebb élelmiszereket és közszükségleti cikkeket szál­lították Gyöngyösre. Nem véletlen, hogy a város fel- szabadulásának első évfor­dulóján a demokratikus pártok, a Nemzeti Bizott­ság. a Magyar—Szovjet Mű­velődési Társaság, a Mun­kaszolgálatosok Szövetsé­ge és a különböző egyesü­letek képviselőiből alakult küldöttség elsőként a szov­jet városparancsnokságot kereste fel. Lehoczky Pál, a Nemzeti Bizottság elnöke tolmácsolta a város köszö­netét. a Munkaszolgálatosok Szövetsége nevében dr. Gondos Miklós szólt és hangsúlyozta: ..Mi nemcsak életünket. hanem ennél sokkal többet, emberi jo­gainkat. szabadságunkat is köszönhetjük a felszabadító hadseregnek". A nap eseményeiről a Gyöngyösi Néplap tudósított, amelyből tudjuk, hogy a program délután felvonulás­sal folytatódott a szovjet katonai sírokhoz, ahol a dolgozók lerótták kegyele­tüket és tiszteletüket a vá­ros felszabadításáér elesett szovjet hősök emlékének. Deutsch Elemér a Magyar— Szovjet Művelődési Társa- saság. Krajcsák Mihály, az MKP részéről mondott be­szédet, a szovjet várospa­rancsnokság nevében Ri- binszkij ezredes köszöntötte az ünnepségen megjelente­ket és megemlékezett azok­ról. akik ..a legtöbbet ad­ták, az életükkel fizettek a győzelemért. Sokan vannak közöttük — mondotta a szó­nok — akiket otthon kicsiny gyermeke epedve vár. s kér­dezi, hogy apuka mikor jön haza. Az édesanya türelem­mel vigasztalja, hogy megjön nemsokára. Mi tudjuk, hogy soha többé nem érkeznek meg. mert a gyöngyösi föld adott számukra örök nyugo­dalmat ..." A szovjet dísz­század tisztelgése után. az impozáns sortűz közben ..a hála virágai borították be a sírokat és az emberek sze­mében könnycseppek csillog­tak ... " — emlékeznek vissza az ünnepség egykori résztvevői. A szovjet sírok fölé emelt emlékmű és felirata örök dicsőségét hirdeti a ..Vörös Hadsereg hőseinek, akik a német fasiszta hódítók el­len. a magyar nép felszaba­dításáért vívott harcban es­tek el”. Amikor a negyvene­dik évfordulón az emlék­műnél elhelyezzük a ke­gyelet és hála koszorúit és virágait, gondoljunk azokra a veteránokra, is. akiknek az irányításával az újjáépí­tés első évében kibontako­zott az új demokratikus élet. akik megszervezték a város felszabadulása első évfordulójának ünnepségét Dr. Horváth Mihály Gyöngyös Zuhanás fölfelé Adalékok Ózsvári László Munka Érdemrendjéhez Az én apám szeret enni, inni. de nagyon szeret dol­gozni. Az én apám nagyon egyenes ember. Ifjabb Ózsvári László, ötödik osztályos tanuló írta ezt egy iskolai dolgozatban. Akiről írta. az természete­sen az édesapja, Ózsvári László, a Hanyi-sajfoki Víz­gazdálkodási Társulat igaz­gatója. Jóllehet, ma is fiatal ember még — 1947. augusz­tus 12-én született Tarna- mérán —. immár kerek tíz esztendeje tölti be fele­lős tisztét, amellyel a tár­sulati taggyűlés 1974. októ­berében ruházta fel. És ez az egyetlen évtized elegendő volt számára ah­hoz. hogy számos korábban kiérdemelt kitüntetés után most magas elismerésiben részesítsék: November 7. al­kalmából a Munka Érdem­rend bronz fokozatát vehet­te át Kovács Antal állam­titkártól az OVH-ban. Az érdemrenddel kapott oklevél száma: VI—1670 1984. E. T. Élete piramisának tehát ez pillanatnyilag a csúcsa, amelyhez alapot az irányítá­sával elért, úgyszólván so­rozatos munkasikerek bizto­sítottak. Az általa vezetett társulat ezek elismeréseként, első ízben 1975-ben nyeri el a kiváló vállalat címet és ezt a bravúrt a következő két esztendőben megismétli. S az első három márvány- táblát újabb három követte, joggal nevezhették „arany- betűs éveknek" ezt az idő­szakot. Egy ilyen sorozat termé­szetes velejárója, hogy el­érőit, kovácsolóit. a legjobb dolgozókat, munkásokat, szakembereket és vezetőket szintén elismerik, megjutal­mazzák. Ózsvári László ez ideig — az „apróbbak" mel­lett — 12 jelesebb kitünte­tést tart nyilván. Ezek kö­zött szerepel a Kiváló Dol­gozó, a Vízgazdálkodás Ki­váló Dolgozója és a két íz­ben is kiérdemelt Kiváló Munkáért miniszteri kitün­tetés. Nem kevésbé lehet büszke arra, hogy 1980-tól az országos választmány el­nökségének tagja, ezen be­lül pedig a közgazdasági munkabizottság élnöke, s nem utolsósorban szintén ő tölti be a Közép-Tisza vi­déki Vízügyi Igazgatóság te­rületén működő Vízgazdasá­gi Társulat választmányel­nöki funkcióját. .. Felsorolni is sok lenne, és akkor még nem szóltunk ar­ról, hogy a számára otthont jelentő — nemrég városi rangra emelkedett — He­ves a legtöbbet dolgozó tár­(Eotó: Perl Márton) sadalmi munkások közt tartja számon: csaknem tíz éve tölti be — közmegelé­gedésre — a Hazafias Nép­front elnöki tisztét. — Ilyen sorozat után ter­mészetesnek tűnik ugyan, mégis, hadd tegyük fel a kérdést: szerencsésnek érzi magát, elégedett embernek? — Szerencsésnek ... ? — tűnődik el néhány másod­percig. majd megfontoltan folytatja: — Talán igen. Mi másnak nevezhetném, mint jósorsomnak azt, hogy a szüléimben nagyszerű em­bereket szerethetek, tisztel­hetek ... ? Apámtól, aki pe­dig nem iskolázott ember, én kincseknél többet érő úlravalót kaptam: mindig becsületesen, tudásod leg­javát adva dolgozzál... Ehhez tartottam 'magam, mert tudtam, hogy ők vért­verejtéket izzadva, lehető­ségeikhez képest. mindent megtettek értem, hogy meg­teremtsék számomra a ta­nulás. az előbbre haladás feltételeit. Tanulmányai során Ózsvá­ri László becsülettel élt. Szülőfalujában kiváló ered­ménnyel végezte el az ál­talános iskolát, majd — bár akkoriban a vegyészet von­zotta. de ide hely ‘ hiánya miatt nem jutott be —, a budapesti híd-vízműépítő technikumban is a legjobbak között volt. Hogy mennyire, azt talán kifejezi egy kis epizód: az érettségit követő­en az iskola igazgatója fél­rehívja ... — Laci — mond­ja nyomatékkai —. elinté­zem. ha akarod, hogy felve­gyenek az orvosira .... — Köszöntem szépen, de akkor én már beleszerettem a szakmába. Építőmérnöki egyetemre jelentkeztem, és annak vízépítő szakán. 1970- ben szereztem diplomát. Szeptemberben már a Ha­nyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat dolgozója voltam, tervezői beosztásban. — A további fontosabb dátumok? — Sok már nincs: 1971- ben építésvezető, 1972-ben pedig műszaki vezető let­tem. Arról már szóltunk, hogy igazgató főmérnöknek — akkor ez volt a titulus — 1974-ben választottak meg. Mindez így, leírva, ki­mondva, nyílegyenes, fényes sikersorozatnak, karriernek tűnik. Pedig Ózsvári László számára sem mindig muta­tott szabad utat az élet. — Erről talán annyit — kapcsolódik a gondolathoz. —. hogy igen nehéz, való­sággal vert helyzetben volt tíz évvel ezelőtt a társula­tunk: 8 millió forint terme­lési értéket „produkáltunk” — de ugyanennyi szerepelt a „költség" rovatban is, az eredmény tehát gyakorlatilag nulla. Hiába szerettem vol­na. nem mondhattam mást az év végi társulati ülésen. »mint ezt: — Nem tudok egy büdös forintot sem fizetni, emberek. Aki úgy gondolja, menjen el, nem lesz ha­rag .. — Érdekes, akkor min­denki maradt, de esztendő múltán, amikor már nyere­ség is volt. néhányan — 100 — 200 forintos különbsége­kért — megsértődtek. Na, fő­nök megbuktál — mondták akkor nekem — a legjobb embereid itthagytak. A „bukásból" semmi sem Lett. Igaz, . mindez tervszerű, tudatos és nagyon kemény munka eredménye. Ezt pe­dig fokozatosan, évről év­re előrehaladva, egyre több jól kvalifikált szakemberrel, megfelelő képzettségű szak­munkással és saját felada­tukat nagyon jól értő dol­gozók együttes, jól össze­hangolt tevékenységével ér­ték el. A társulat termelési értéke ma már 60 millió fo­rint. nyereségük 15 millió. Jelenleg 56. megközelítőleg 40 millió forint értékű gép­egységgel dolgoznak. Az irányítástechnikában beve­zették az URH-s rendszert, két álló és hat mozgó állo­mással. A tíz esztendővel ezelőtti 85-ről I40-re emelkedett az itt dolgozók száma, akiknek tíz százaléka diplomás. 70 százaléka pedig szakmunkás. Az állomány 10 százaléka jelenleg is tanul, különböző szintű oktatási formákban vesznek részt. Igen, ez az a csapat, amely bebizonyította: megfelelő irányítással. felkészültség­gel és összefogással a mély pontról is szinte zuhanni le bet — felfelé. A kilenc év alatt hatszor elnyert kiváló vállalat cím elnyerésével, valamint azzal, hogy az országban működő 70 társulat közül hosszú esz­tendőkön át az élbolyban voltak és vannak — a he­vesiek példát adtak erre. — Egymást segítve és megbecsülve, kölcsönös tisz­teletben, az embereket o munkájuk ,a produktumuk alapján elbírálva és érté­kelve lehettünk csak ké­pesek erre. Ózsvári László eme szavai akár ars poeticával érnek fel. mégis megkérdezzük: — A mind szigorúbbá váló gazdasági körülmények, újabb szabályzók életbe lé­pése után lehetséges-e az eddigiekhez méltó folytatás? Remélnek-e hetedik már­ványtáblát a már megszer­zett hat kiváló vállalat cím után? — Mint eddig, ezután is egyenes úton, nem a kiska­pukat keresve fogunk dol­gozni, az eddiginél is na­gyobb intenzitással. Így ha rohamléptekkel nem is. de biztos, hogy még előrébb, még feljebb jutunk. Ehhez megvan bennünk a szándék, megvannak jól meghatáro­zott céljaink, s hogy ezeket elérjük, megvan bennünk az egymás iránti bizalom ... B. Kun Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents