Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 18., vasárnap 1. A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Fejlődött a tömegközlekedés A felszabadulást követően rendkívül dinamikusan növekedtek az ország szállítási szükségletei. A jelentkező igényekkel lépést tartva egész közlekedési rendszerünk óriási fejlődésen ment keresztül. Az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció nyomán — különösen a 70-es évtizedben végrehajtott fejlesztések eredményeként — mennyiségileg és minőségileg is jelentős, nemzetközi mércével mérve is elismerésre méltó eredményeket értünk el. Tavaly naponta csaknem 11 millió utas vette igénybe a tömegközlekedési eszközöket, ami azt jelenti, hogy egy utas évente több mint 9000 kilométert utazott. Ma már az ország 3066 települése közül mindössze kettő — a 27 lakosú Felsőszenterzsébet és a l6 lakosú Nemesmedves — közhasználatú tömegközlekedése megoldatlan. Korszerűbb vasúthálózat A kormány most azért tartotta szükségesnek a személyszállítási szolgáltatások színvonalának áttekintését, hogy megvizsgálja: a korlátozott beruházási tehetőségek ellenére milyen eszközökkel lehetne tovább javítani az utazás kulturáltságát. A korábbi években már születtek erre vonatkozóan intézkedések, mint például a lépcsőzetes munka- és tanításkezdés bevezetése, a közületi autóbuszállomány tömegközlekedési célú hasznosítása, vagy a magánszemélyek gépjárműhasználatát szabályozó intézkedések, s ma is napirenden van a 40 órás munkahét kiterjesztésével összefüggő forgalomszervezés korszerűsítése. Érthető ez a kiemelt figyelem, hiszen a közlekedés színvonala, s ezen belül különösen a személyszállítási szolgáltatások minősége a lakosság életkörülményét jelentősen befolyásoló tényező. A lakosság értékítéletében a közlekedés minősítése — az életszínvonal számos összetevője közül — közvetlenül az áruellátás és a lakáshelyzet után következik. Mik ennek a gyors és minőségileg fontos változásnak a legfontosabb jellemzői? A vasúthálózat fejlesztése során elsősorban a pályakorszerűsítésre, a vonalvillamosításra és a fejlett biztosító berendezések felszerelésére koncentráltuk erőinket. Gyorsabban utazunk Ma már a teljes vasúti hálózat háromnegyede alkalmas 20 tonnánál nagyobb tengelynyomású kocsik továbbítására, és csaknem a fele a 100 km/óra sebességű szerelvények közlekedtetésére. Az elmúlt két évtizedben a gőzvontatást gyakorlatilag teljes egészében a dízel- és villamos vontatás váltotta fel. A közhasználatú autóbusz-állomány férőhelyeinek száma több mint háromszorosára emelkedett és mintegy 70 új pályaudvar épült. Legszembeszökőbb a fejlődés a személygépkocsiállomány terén, amely 66- szorosára emelkedett, s ma már gyakorlatilag minden harmadik család rendelkezik saját gépkocsival. A fővárosi és a vidéki nagyvárosok tömegközlekedésében ugyancsak jelentős változások regisztrálhatók. Az üzembe helyezett létesítmények nemcsak az utazási körülményekben eredményeztek jól érzékelhető javulást, de az országképet is gazdagították és gyarapították a nemzeti vagyont. Ezek közül is kiemelkedik a metróhálózat és a hozzá kapcsolódó felszíni úthálózat fejlesztése. Számos nagy fontosságú alul- és felüljáró rendszerrel kombinált közlekedési csomópont létésült. amely több tömegközlekedési eszközt kapcsol szerves egységbe, lerövidítve az utazással töltött időt. Befejeződött a 200 lakosnál nagyobb települések bekötő útjainak építési programja és a tömegközlekedési járműpark is számottevően korszerűsödött. Orvosolható panaszok Ennyi eredmény láttán az ember hajlamos azt hinni, hogy -problémákról már nem is lehet beszélni. A kormány elé terjesztett jelentés azonban részletesen kitér a vasúti pályatestek elöregedésének ismertetésére, épp úgy, mint a közlekedés területén is ismert munkaerőhiányra. Nem hallgatja el az utazási körülményekben tapasztalható gondokat sem. A járművek tisztaságával, a menetrendszerűség betartásával- a csúcsidőben tapasztalható zsúfoltsággal épp úgy foglalkozik, mint azzal, hogy a holtidőben viszonylag ritkák a járatok. Rövid prognózisban áttekintést adtak az előterjesztők a jövőről is, megjelölve azokat a területeket, ahol az ágazat segítségre szorul. A kormány kifejezte elismerését azért, hogy a közlekedési vállalatok — az anyagi erőforrások szűkössége és a munkaerőgond ellenére is — sikeresen őrizték meg, sőt helyenként javították is a személyszállítási szolgáltatások színvonalát. Felhívta a figyelmet a munka- és az üzemszervezésben rejlő jelentős tartalékokra, és megbízta az illetékeseket, hogy a Vll. ötéves terv előkészítése során gondoskodjanak az elért színvonal további megőrzéséről, és lehetőségek szerinti javításáról. Árvái Ferenc Új típusú kábel Újfajta kábellel kísérleteznek a Magyar Postán: két fővárosi távbeszélő központ között úgynevezett fényvezető kábelkapcsolatot építettek ki. Az új típusú kábelben nincsen fém, az információt üvegszálak továbbítják. A központba érkező elektromos jeleket egy berendezés fénnyé alakítja át — ezt vezeti az üvegszál —, majd a kábel másik végén visszaalakul a fényjel elektromos jellé (ami végül hanggá változik a telefonkészülékekben). Az új kábel egyik legfőbb előnye az, hogy könnyű, a hajszálnál vékonyabb üvegszálakból álló vezeték súlya töredéke a jelenleg használatos, úgynevezett koaxiális kábelének. Míg az utóbhiból 1 kilométer hosszú köteg két tonnát nyom, addig az üvegszálas kábelből az ugyanilyen hosszú szakasz mindössze 50 kilogramm súlyú. Ez ellsősorban a kábelfektetést és -szerelést könnyíti meg. KÖZÉLETI „KEREKASZTAL” A horliak kérdezték — s nekik szél a válasz Külsőségeiben ugyan szabályos fórumműsor volt, amit a megyei és a helyi könyvtár rendezett november 12-én Horton, de nevezhetnénk akár közéleti kerekasztal-beszél- getésnek is a mindvégig közvetlen, minden tartózkodástól mentes eszmecserét a meghívott községi vezetők, illetve a lapkiadó, a Népújság képviselői között. A nem kevesebb, mint négyórás találkozó végig élénk érdeklődést tükrözött mindkét részről. A hortiak dicséretére legyen mondva, hogy a legfiatalabb korosztály sem maradt pasz- sziv résztvevője az eseménynek, nemcsak figyelmesen hallgatta a felnőttek szavait, hanem a „nagyok” módján maga is előállt gondolataival, kérdéseivel, javaslataival, amelyekre természetesen ugyanúgy választ is kapott, mint az idősebbek. Sok minden foglalkoztatta, foglalkoztatja a hortiakat — sommázhatjuk ez alkalommal is — s igen tiszteletre méltó ez a figyelem, amellyel a mindannyiunkat érintő témák iránt viseltetnek. Mert egyéni gond, sérelem nemigen hangzott el ezen a hosszú beszélgetésen sem, mindenki csak azt mondta el, amihez a másiknak is van valami köze, ami összefügg az egész falu életével, sorsával. Nincs könnyű dolguk a krónikásoknak, ha idézni akarnak az emlékezetes eseményből. Nem is vállalkoznak arra, hogy mindenről pontosan, részletesen beszámoljanak. Inkább csak a kiragadással próbálkoznak, néhány olyanról téve említést, amit saját maguk ítéltek nagyobb érdeklődésre számot tartónak. A közéleti párbeszéd — „kerékasztal" — résztvevőinek egy csoportja Mi lesz az ellátással? Mint más hasonló fórumokon, találkozókon, jó néhányon feszegették Horton is az alapellátás helyzetét. Megkérdezték például, hogy miért nincs ebben a közel négy és félezernyi lakosú községben ÁBC-áruház, jóllehet a hatvani áfész még az 1976-os egyesülés idején megígérte létesítését. S ha már ezt a sok kisebb helyen is megszokott üzletet nélkülözniük kell a hortiak- nak, miért nem juthatnak legalább az olyan egyszerűbbnek tűnő szakboltokhoz, ahol a helyben nevelt, felvásárolt s vágott állatok húsát, vagy éppenséggel a tejet, zöldségfélét, gyümölcsöt mérnék? Nem utolsósorban pedig kifogásolták az iparcikkek szűkös választékát, s azt, hogy olykor úgyszólván a legkisebb áruért is a városba kell menni. Nem örvendeztette meg különösebben a hortiakat, amit válaszul kaptak — de kénytelenek voltak számos dolgot megérteni, tudomásul venni. Nevezetesen azt, hogy manapság egy-egy olyan ÁBC-nek az építése, mint amilyen a községbe kellene, igen sokba kerül, beruházási összegét tetemes adó is terheli. S igazán megfelelő kínálatú iparcikk szakboltot sem lehet kialakítani, de talán nem is érdemes, hiszen a közeli két városnak, Hatvannak és Gyöngyösnek mindig nagyobb lesz a csábítása egy-egy komolyabb vásárlásnál. Az áfésznek viszont határozott törekvése, hogy az egyszerűbb, úgynevezett napi cikkekből mind bőségesebben feltöltse árudáját, s készletével főleg az utazgatásra már kevésbé kapható idősebb, öregebb fogyasztók nagyobb kedvében járjon. Ami a húst illeti: szintén a két város jelentős kapacitásaira gondolva, nem tartják célszerűnek akár a legegyszerűbb vágóhídnak, vagy húsfeldolgozónak az építését, berendezését sem, A zöldség-gyümölcs forgalmazást pedig sem a szakcsoportok, sem a tsz nem minősítik kellően kifizetődőnek. Baj van az utakkal is! — kifogásolták. Ám az is igaz, hogy az ötéves terv egész időszakára szánt 400 ezer forintból nem lehet sokra menni. Segíthet azonban a társadalmi munka, vagy az. ha például a családiház-épí- tések alkalmával megrongált járdarészeket utólag ki-ki megjavítja, rendbe teszi. Vagy az otthonról kihordott salakot, mondjuk, a kátyúkba öntögeti az árok helyett. A víznél leginkább bizony csak a takarékosság segíthet, mert új kútra sincs pénz. S ha ellocsolják azt, ami ivásra, mosdásra kellene — sajnos egyre nagyobb gondok lesznek a faluban. S még csak nem is ígérhetik, hogy egyszer esetleg az öregek napközi otthona is fürdőszobával gazdagodhat. A vezetékes gázzal azonban már most biztatnak. Igaz, csak a 90-es évekre. De már ez is valami! Az ankét résztvevői közül többen is felvetették, hogy miként oldják meg a szemét- szállítást. Nos, mint Kassa László tanácselnök erre is kitért válaszai között: tény, hogy az elmúlt években igen sok gondot jelentett a szemétlerakóhely hiánya. A megoldást kutatva kötött a tanács szerződést az abasári költségvetési üzemmel, amelynek munkájával azonban utóbb nem voltak megelégedve. így az idei februártól kisiparosok végzik a szemétszállítást. Az a terv, hogy hosszabb távon tanácsi irányítással oldják meg a feladatot, ha ehhez megyei segítséget is kapnak. Mivel foglalkoznak az üzemek? Az iránt is érdeklődtek, hogy a horti Mezőgép Vállalat miként járul hozzá tevékenységével a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához, az export fokozásához? NAGYGYÖR CSABA igazgató: — Vállalatunk a 80- as évek elején jutott el olyan műszaki, technológiai színvonalra, hogy kivitelét fokozhatta. 1979 óta exportálunk alkatrészeket, gépépítő elemeket a Német Demokratikus Köztársaságba. 1983-tól Lengyelországba is viszünk áruinkból. A szocialista országokba irányuló szállításunk ebben az évben teljesedett ki. Ami pedig a jövőt illeti,' vállalatunk 1985- től a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását elősegítve bővíti kapcsolatait a nyugatnémet Claas-céggel, miután takarmány betakarító gépeket gyártunk majd megrendelésükre. Erre készülünk most fel szakmailag, technikailag. Miként fejlődik tovább a horti Kossuth Termelőszövetkezet? Erre is választ vártak a fórum résztvevői. ROZSDA ANDRÁS elnök: — Közös gazdaságunk ebben az évben kiemelkedő eredményeket ért el a búza- termelésben. Hektáranként 6.4 tonnát takarítottunk be. amely bizonyítja, a Minisztertanács által meghirdetett gabonaprogram megvalósításához való csatlakozásunk jelentőségét. Noha kedvezőtlen volt az időjárás, az aszály sújtotta kertészetünket. mégis tízezer tonna zöldséget termeltünk, amelyben meghatározó volt a paradicsom. Ezt a Hatvani Konzervgyárnak szállítottuk több éves együttműködésünk alapján. 1985-ben a változó közgazdasági környezethez igazodva igyekszünk gazdálkodni. Ennek érdekében fő célkitűzésünk a föld észszerű hasznosítása mellett a biológiai, a kémiai és a műszaki feltételek javítása. Termelésünkben központi helyen marad a gabona- és a zöldségprogramban való részvételünk. Játszótér és klub Felmerült az a kérdés is, hogy épülhet-e játszótér a horti gyerekek számára. A válaszában Kassa László tanácselnök a következőket mondta el: — Már gondolkoztunk azon, hogy milyen módon lehetne létesíteni. Felmerült a Hősök tere, vagy a Baj- csy-Zsilinszki úton levő beépítetlen telek, mint helyszín. Lehetőségeink azonban korlátozottak. Mégis, nem azon törjük a fejünket igazán. hogyan valósítsuk meg. mert segítség lenne, hanem azon, hogy mi lesz a későbbiekben a játékok sorsa. Sajnos feltehető, hogy ha megépül, nem tudunk védelmet biztosítani számukra, így hamar elpusztulnak, balesetveszélyessé válnak Külön őr kellene melléjük, aki gondoskodik arról, hogy ne tegyék tönkre. Arra már végképp nincs keretünk, hogy megfizessünk egy ilyet« tanácsi dolgozót. Az is szóba került, hogy valamelyik intézményünk — az iskola, vagy az óvoda — udvarán valósuljon meg a játszótér, ahol figyelni tudnak rá, kezelik és védik. Ügy érezzük, szükség van erre a létesítményre, inkább azon tanakodunk, hogy mi legyen későbbi sorsa. Többen érdeklődtek arról, hogy miért pang az annak idején jól működő ifjúsági klub. Nagygyör Csabáné, a művelődési ház igazgatója a következőkben foglalta ösz- sze álláspontját: — Sajnos országosan válságba került a mozgalom. Nálunk sincs másként: nehezen lehet ma (pár együtt tartani ilyen formában a fia(Fötó: Szántó György) tatokat. Néhány érdeklődési kör ellenben föllendült, így például sokan szeretnének megismerkedni a karatéval, a számítógépekkel. Nyilvánvalóan be kell kalkulálnunk munkánkba az ilyen jellegű változásokat. Az sem vált be, hogy a művelődési ház irányítása alól kivált az ifjúsági klub, és önállósodott, a tanács fennhatósága alá került. Mintha kevésbé tudtak volna ezzel az önállósággal megbirkózni a klub tagjai. A kérdéshez a község KISZ-titkára is hozzáfűzte a véleményét, aki szerint személyi problémák is közrejátszottak a visszaesésben: a fiatalok nem szívesen járnak a kijelölt helyiségbe, úgy érzik, kinézik őket onnét. Egyik leggyakrabban felmerülő kérdés volt a köz- biztonság problémája, sokan úgy érzik, a ma már gyakran motorizált randalírozók tűrhetetlen magatartásukkal kellemetlenkednek a falusiaknak. Válaszában a tanácselnök elmondta, hogy nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani, elsősorban a közvélemény, a közösség erejével kell megfogni a rendbontók kezét. Csak az vezethet eredményre, ha a lakosság egységesen lép fel minden ilyen jelenséggel szemben. Ugyanez vonatkozik a házak körüli tisztaságra, a közterületek rendben tartására. Be kell láttatni azokkal, akik megzavarják a nyugalmat, hogy nem szabad erre vetemedniük, csak ilyenformán lehet változtatni a jelenlegi helyzeten. Hiányzik a tornaterem A közelmúltban megyei bajnok labdarúgó-csapata is volt a településnek, amely azonban széthullott. A versenysport terén nagy visszaesés következett be Horton. s ezt még az sem igazán pótolja, hogy rendszeres tömegsport-foglalkozásokra nyújtanak lehetőséget a létesítmények. A kultúrházban többek között önvédelmi tanfolyamnak. női tornának van sikere. Az igazi fedett, sportcélokra használható terem azonban hiányzik. Az általános iskolában — az egyébként szükséges bővítése után — ma is csak egy korábban kialakított tornaszoba áll a testnevelés szolgálatában. Nem véletlenül kérdezték meg: — Kap-e rövidesen igazi tornatermet a falu? A község tanácsi vezetője elmondta: a VII. ötéves tervben önerőből az új tornaterem építésére a község nem vállalkozhat. A jogos igénnyel azonban „kopogtatnak" a körzet, megye illetékes szervénél, anyagi támogatás elnyerésében bízva.
