Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 17., szombat — Az öntözés, az egy nagy átok, de ha öntözünk, az — áldás. Emri József, a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet főmezőgazdásza — sakknyelven szólva — ezzel a meghökkentő mondattal „nyit”, amikor vele és Horváth István öntözési ágazatvezetővel az öntözés gazdaságosságáról beszélgetünk. Az, hogy éppen őket kértük erre a találkozóra, egyáltalán nem a véletlen müve. Tény ugyanis, hogy nálunk, Heves megyében — és talán egész Észak-Ma- gyarországon a rédeiek alkalmazzák legnagyobb mennyiségben és a legjobb eredményekkel az öntözés adta lehetőségeket. — Eltúlozni semmiképpen sem szeretnénk azt, amit eddig ezen a területen sikerült felmutatni, és azt sem állíthatjuk, hogy minden évben gazdaságos lenne. Idén például nálunk sem volt az, méghozzá a májusi esők miatt. Addig ugyanis a szárazság miatt egyszerűen kilátástalannak látszott a búzánk. Ekkor kaptunk 150 milliméter esőt — és valóban aranyat ért: rekordtermést értünk el. Ha viszont az öntözés szempontjából nézem ezt a kérdést, akkor azt kell(ene) mondani, hogy az eső „miatt” nem volt gazdaságos. .. Emri József tehát így közelíti meg a kérdést és valljuk be, első hallásra kissé szokatlanul, már-már ellentmondásosnak érezzük. Ha azonban jól belegondolunk, világossá válik: az öntözés önmagában nem értékelhető, csak a termelési színvonallal együtt. Ez utóbbinak kell igen hatékonynak lennie ahhoz, hogy az öntözés kifizetődő legyen. Nos, ez a feltétel az eredményei által méltán elismert nagyrédei gazdaságban adott. Ebből egyenesen következik, hogy hosszú évek átlagában gazdaságos. Horváth István adatokat sorol: 1600 hektár szántóterületünk van, ebből 700 hektár öntözhető. Évente egymillió köbméter vizet használunk fel. — Ez nálunk elengedhetetlen, egyszerűen életszükséglet — magyarázza a főmezőgazdász. — Mi ugyanis olyan kultúrákkal foglalkozunk, mint a szőlőoltvány és a málna. Ezek kapcsán a legkisebb kockázatot sem engedhetjük meg magunknak. Azt bizonyára sokan tudják, hogy ezen a vidéken a szőlőoltvány előállításának így kell összeilleszteni az öntözöcsöveket. Bemutatja: Horváth István, öntözési ágazatvezetö Öntözésre telepített málna a Mátra lábánál Emri József fömezögaz- dász: A Mátrából lefolyó patakok vizét fogtuk fel ősi hagyománya van, azt már kevesebben, hogy intenzív málnatermesztéssel 1976 óta foglalkozunk. Ezt, tudtommal Magyarországon csak mi öntözzük. Igaz, itt, a Mátra lábánál különösen huzatos, száraz és ráadásul alacsony páratartalmú helyen dolgozunk, míg más gazdaságok lényegesen kedvezőbb természeti körülmények között „málnázhat- nak”. ★ Arról viszont természetesen szó sincs, mintha Nagy- rédén csupán ezt a két növényi kultúrát öntöznék! Látnunk kell, hogy ebben a gazdaságban az öntözés a termeléstechnológia szerves részévé vált. Horváth István számos kimutatással, felméréssel, értékeléssel rendelkezik, de fejből is sorolja: — Az öntözhető 700 hektárból 70 hektár gyep, 50— 50 gyümölcsös (málna) és oltvány. Utóbbiak igénylik, és ezekre fordítjuk a legtöbb vizet. Az öntözésre felhasznált egymillió köbméterből szőlőoltványra 75—80 ezer, málnára pedig 90—100 ezer köbméter jut évente. Két vízforrás teszi lehetővé, völgyzárógátas tározók — amelyek a Mátrából lefolyó patakok vizét gyűjtik össze —, hogy a rédei termelőszövetkezetben a két alapvető növényi kultúra mellett marad öntözési kapacitás búzára, kukoricára, zöldborsóra, gyep öntözésére. .. Az egyik tározó a tsz saját tulajdonában van. ebből évi 300—400 ezer köbméter vizet nyernek. A másik, a Gyöngyös—nagyrédei öntözőfürt tározója — állami tulajdon. Ennek kapacitása 1,5 millió köbméter, amiből a rédeiek 700 ezerig „gazdálkodhatnak”. Igaz, ennek ára van. Kereken 3 millió forint, ami kevesebb is lehetne, ha lényegében saját vizük használatáért is nem kellene fizetniük, meglehetősen fájó és érthetetlen szankciók miatt. Erről itt annyit, hogy ha csúcsidőben — 7-től 22 óráig — öntöznek úgy tízszeres vízhasználati díjat keli fizetniük. Persze, ezt is igyekeznek ellensúlyozni, sokat fordítanak öntzőbe- rendezéseik állagmegóvásáöntözünk. A rédei Szőlőskertben ehhez 470 hektár felszín alatti nyomócsöves, öntözésre berendezett terület áll rendelkezésre, további 230 hektárt hordozható berendezéssel tudnak termőbbé tenni. — Mi ezt a lehetőséget — mondja mintegy összegzésként Horváth István — amennyire csak lehet, kihasználjuk. Említettem már a folyamatosságot. Ez nálunk azt jelenti, hogy, tavasztól őszig, a fagyok megszűntétől a fagyok beálltáig áztatjuk a földeket, napi 14-től 24 órán át. Ezt csak 40 milliméter csapadék esése után függesztjük fel. Ha tehát a területeink mellett elhaladók azt tapasztalják, hogy esik az eső, nálunk pedig közben működnek az öntözőberendezések — ne gondoljanak semmi rosszra. Nem hanyagságról van szó. és nem is arról, hogy „baj van az emeleten”, mármint a fejünkben... Ideális akkor lenne a helyzet, ha napi 24 órán át öntözhetnénk. Erre sajnos nincs mód, de a tervszerűség és a folyamatosság elve alapján, ha esik is öntözünk, és napsütésben szintén, pedig ilyenkor nem ,ritka, hogy meleg, kiváltképp szeles időben már a levegőben elmegy a kibocsátott víz 40-, néha még 60 százaléka is. — Milyen jó lenne — jegyzik meg itt —, ha pl a Tisza mellett dolgozó gazdaságok jobban élnének lehetőségeikkel. Azok pedig amelyek nem rendelkeznek saját öntöző kapacitással, technikával, bérelhetnének, illetve dotációval vásárolhatnának. A rédeiek minderre már a tsz megalakulásakor gondoltak — 1960 óta öntöznek Így biztosítják az évek óta folyamatosan magas terméshozamot, amely any- nyi, méltán megérdemelt elismerést hozott már Nagyre- dének. Ha tehát arra a kérdésre kell felelniük, vajon megéri-e, vajon kifizetődik- e náluk az öntözés? — bátran felelhetnek igennel. B. Kun Tibor ra műszaki fejlesztésére, stb. — Az öntözés gazdaságosságából indultunk ki —folytatja e kis kitérő után az ágazatvezető. — Nos, a számunkra így adott vízmennyiséggel — ez az érem másik oldala — nagyon komoly növényi kultúrákat lehet magasabb hozamra serkenteni, illetve — és ez is nagy szó! — megmenteni. A tervszerű, folyamatos, mindenféle esetlegességet kizáró öntözéssel akár meg is leheti kétszerezni az eredményt, míg az öntözés elmaradása esetén megtörténhet, hogy a várható termésnek csak 30 százalékát kapjuk. Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, és az eredmények igazolnak bennünket: a málnánk stabilan hozza a hektáronként 10—12 tonnát, kiugró években pedig a 15— 20 tonnás termés is előfordul. (Az országos átlag hektáronként négy tonna!) Hasonlóképpen nincs okunk szégyenkezni az oltvány kihozatali arányával, ez 50 százalék körül mozog, tehát a nálunk előállított 4,5 millió oltványnak fele forgalomba hozható szaporítóanyag, ültetésre alkalmas. Ez a két példa már önmagában is mutatja az öntözés jövedelmezőségét, de hasonló képet ad a kukorica is. Ebből a növényi kultúrából 250 hektárral rendelkeznek, és évente 50— 80 hektárt tudnak öntözni. Aszály esetén ez kevés, ennek ellenére alacsony lesz a hozam. Idei eredmény erre még nincs, hiszen amikor erről beszélgetünk, október 24-et írunk, és a rédeiek a kukorica betakarításának egyharmadánál tartanak. Becslés szerint azonban várható, hogy az öntözött részek 8,5—9 tonna termést, a nem öntözöttek pedig csak 4—5 tonnát hoznak hektáronként. Az idén rekordtermést hozó búza példáját már említettük, s hasonlókat lehet elmondani a zöldborsóul, vagy éppen a gyepről. Mint Emri József hangsúlyozza: az öntözés akkor (lesz) igazán jövedelmező, ha sokat Szemre is szép: „technikai háttér" az öntözéshez (Fotó: Tóth Gizella) Főszerepben: a szőlőoltvány és a málna — egymillió köbméter víz 700 hektárra — fájó szankciók ellenére Ha esik is, öntözünk...! A csapadékpótlásról és jövedelmezőségéről a nagyrédei Szőlőskertben Szalonna, zsír minden mennyiségben Helyzetkép Hatvanból Egyre-másra kaptuk a vészjelzéseket munkahelyekről, családi portákról: nem lehet Hatvanban zsírt, szalonnát vásárolni. Mivel igazán alapvető élelmiszerről van szó, nyakunkba vettük a várost, hogy a híradásokat ellenőrizzük. Elsőként a Heves megyei Kiskereskedelmi Vállalat Dózsa-téri ABC- áruházába tértünk be, ahol rögtön felmérhettük: itt nincsenek híján az említett földi javaknak. Csomagolt zsír, szalonnák, garmadája várta a kuncsaftokat. Fölmerült bennünk a gyanú, hogy talán időlegesen lehettek ellátási gondok. Mindenesetre keressük fel irodájában az üzletvezetőt! — Meglep a hír — fogadott bennünket Braun János. — Nyugodtan állíthatom, hogy szalonnából, zsírból egyaránt folyamatosan biztosított volt a környék lakosságának ellátása. Az utóbbi hónapokban hússal, töltelékáruval is mindig tudtunk szolgálni. Például csak a múlt héten negyven mázsa sertés- és marhahúst, illetve tizenegy mázsa baromfit forgalmaztunk. Sokkal bosszantóbb viszont, hogy nem jutunk kellő mennyiségű borshoz, fű- szerpaprikához, holott a közelgő disznóvágások, jóízű torok miatt hatalmas a kereslet. A nagykereskedelmi vállalat tudtommal csak a közületeknek, tehát az üzemi konyháknak,, a vendéglátóipari vállalatoknak, kórházaknak szállít, a lakosságot pedig érthetetlenül hanyagolja. És ha már itt tartunk, a „lejött” szaloncukor keretünk is mindösz- sze huszonegy mázsát jelez a tavalyi negyvennyolccal szemben. Mikor várható változás? Ezt mi szeretnénk tudni a legjobban, A Szábadság utca sarkán áll a Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ korszerű üzletháza, amelynek forgalma évről évre együtt növekszik a Münnich Ferenc utcai lakóteleppel, és tavaly már hatvanhat millió forint forgalmat bonyolított le. Itt Lő- rincz Istvánná üzletvezetőhelyettes tárja szét a karját, amikor a szalonna- és zsírellátással kapcsolatos panaszokat említjük. — Fogalmam sincs, honnan származhat olyasféle információ, mintha nem lenne elegendő árukészletünk zsírból,' szalonnából. Mi az állami kereskedelemmel szemben is kedvezőbb helyzetben vagyunk, mivel a pesti, gyöngyösi vágóhidak mellett az ÁFÉSZ helyi húsfeldolgozó üzemétől, Tóth Endrééktöl is rendszeresen kapunk árut, mégpedig igen nagy választékban. Egyetlen problémánk bizonyos vidéki szállítmányokkal kapcsolatban, hogy rendszerint az esti órákban érkeznek hozzánk, így csak másnap tudjuk áruba bocsátani. Nem értem, miért kivételez bizonyos üzletekkel a gyöngyösi húsüzem? Vagy mi okozta, hogy három hete szinte eltűnt a FÜSZÉFT szállítmányaiból a szemes és törött bors? Ügy hallom egyébként, hogy ez a fűszerfajta most országosan hiánycikk...! Űjhatvanban, a Rákóczi úti kis ABC-ben, szántén az üzletvezető volt az informátorunk a szalonna utáni nyomozásban, s már az előbb leírtakból sejthetik kedves olvasóink, hogy kérdésünkkel itt is meglepetést okoztunk. Mint Mars-lakókra, úgy nézett ránk Dudás Ferenc, majd egy lélegzetre elsorolta, hogy zsírból, szalonnából, változatos húskészítményből, friss tőkehúsból mennyit adtak- el az utóbbi hetekben, s mi várható ehhez hasonlatosan a közelgő ünnepek előtt. — Még hogy szalonnahiány? Megáll az eszem. Ha a borsot, vaníliát, szegfű- borsot, fűszerpaprikát keresnék rajtunk. az más. Mert az aztán valóban nincs, holott égető a szükség, ölnek érte a kuncsaftok. Ezek a fűszerek ugyanis nem csak ízesítik a különböző húskészítményeket a disznótorok idején, hanem sok esetben tartósságukat is elősegítik. Nem mondom, időnként csurran-cseppen valami. De hetente egy karton őrölt bors meddig elég több ezernyi embernek, különösen amikor mindenki tartalékolni is akar...? A városi tanács termelésellátás-felügyeleti osztályán Sütő Györgyné osztályvezetővel, illetve Pádár Sándorral váltottunk szót földerítő utunk során, gondolván, hogy ide mégiscsak eljut minden panasz. Mondanunk sem kell: a szalonnát, zsírt illetően mindazon üzletvezetők, alkalmi vásárlók véleményét megerősítették, akikkel csak beszélgettünk e novemberi délelőttön. Tudtak a fűszerhiányról is, de ismereteinket lényegesen kibővítették. Mint szavaiból kiderült, a bors, a fűszer- paprika hiánya nem a FŰSZERT lelkén szárúd. Szállított volna az, ha a hazánkba érkezett nagyobb borsmennyiség annak idején megfelelő minőségű. A bajt. egy tengerjáró hajó okozta, amelynek rakterében: olyan áru is felhalmozódott, ami teljesen élvezhetetlenné tette a fűszerfajtákat. így hát zárolták, és elegendő meny- nyiségű borsra, miegyébre csak a későbbiek során számíthatunk. Gondolom, amit így lejegyeztünk, nem nyugtatja meg a fogyasztókat. Legfeljebb borsos cssat- tanóval fejezhetjük be a nyomozást, amelyet a szalonnahiány körüli vaklárma során indítottunk. Moldvay Győző
