Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. november 17., szombat f „Nekem lízfelé fáj és szeret a szívem...” Apró házikó, szinte ho­rizontig nyúló kerttel, eső áztatta melléképülettel. Va­lamikor a most lakott rész­ben csak a legmelegebb év­szakban tüsténkedtek az asszonyok. Falu csodája ház magasodott az udvaron, a jobb oldali szomszéd keríté­se tövében. Épp száz esz­tendeje állt már, amikor 1979-ben egy viharos éjsza­kán belevágott a villám. Hamarosan bontani kellett, a még meghagyott fal pe­dig magától omlott össze. A legbensőségesebb, meghitt emlékek kötődtek ehhez az öreg épülethez Kömlőn, a Zrínyi utca 17-ben. A község legnagyobb családjáé: Bar- tus Zsigmond és neje fél évszázadra való nemzedéket nevelt fel. A tíz gyermek — köztük hét fiú — ma, fel­nőtt fejjel is rendre vissza­tér a fészekbe. Az édesanya, Margit néni örömére. — Ha most mind hazajön­nének — bólogat elgondol­kodva özvegy Bartus Zsig- mondné —, bizony nagyon szűknek tetszene a ház. — Augusztus 18-án tar­tottunk családi összejövetelt — toldja meg lánya, Rózsika. — Az udvarra kellett meg­terítenünk, 36 személyre. Üstben főztünk, s hét tyúk bánta az eseményt. Margit néni. közel a he­tedik X-hez, szemlátomást jó egészségben. Szívesen áll rá a rövid múltidézésre, s az emlékek úgy sorjáznak elő, mintha csak memoárból olvasnánk. — Tiszanánai születésű vagyok. Apámnak tíz hold földje volt felesben, azon dolgoztunk mi, gyerekek is. Tizenkilenc évesen 1934-ben jöttem ide Kömlőre, özvegy emberhez. Neki akkor már két gyermeke volt. A fele­ségét 27 évesen elvitte a tü­dőbaj. Nem maradhatott egyedül a kicsikkel. Apám is azt mondta: el kell menned, földje van, jó lesz mellette az életed! Nem is bántam meg soha... legfeljebb csak azért fájt olykor a szívem, hogy a szülőföldet ott kel­lett hagyni... Idén decemberben lenne 50 éves jubileuma a házas­ságnak. A ház ura, Zsig­mond bácsi azonban sajnos, nem érhette meg. Nyolc éve is már annak, hogy az in­farktus végzett vele. — Világéletében víg kedé­lyű embep volt — meséli ró­la Rózsika. — Mindig éne­kelt, alapító tagja volt a he­lyi dalárdának is. — Az ő révén Rózsiké­val ketten igazán ismerjük a mezei munkát! — csatla­kozik a beszélgetés közben érkezett Feri. — Vitt ben­nünket magával Így aztán jól tudjuk, soha nem tudott pihenni. Még az ebédet is gyorsan bekapta, s már ment is a táblába. Hetvenhárom éves korában is dolgozott a termelőszövetkezetben. Azon a napon is gázpalackot akart cserélni, de csak a házunkig jutott el a szomszéd utcá­ba. Ott lett rosszul. .. Az­után kérte, hozzam haza... A karomban lett vége... A gyerekek szeme könnyel telik meg, Margit néni gyor­san előveszi a fényképeket. — Látja — szólal meg váratlanul —, van anya, akinek csak kétfelé fáj a szíve, nekem tízfelé! Ezen a mondáson vala­mennyien derülünk, s fog­lalatosságunkat a lányokra- fiúkra irányítjuk. Zsigmond bátyja — Mar­gittal együtt csak jog sze­rint féltestvérek — tanár­ember. A gyularemetei né­pi kollégiumban tanult, ma már a füzesabonyi általános iskola igazgatóhelyettese. Egyszem lánya már csalá­dos. — Nagyon szeretjük mind­nyájan — jegyzi meg ha­marjában Rózsika —, mond­hatom példakép valameny- nyiünknek. Főleg az akara­ta miatt, s mert elöljárt a tanulásban. Margit a szabóságot ta­nulta ki, most az Egri Ru­haipari Szövetkezet bérel­számolója. Lajos ag­rárüzemmérnök lett, a helyi tsz-ben üzemvezető. Három fia közül a legidő­sebb már nős, s ott meg­született az első dédunoka is, Balázska. A másik kettő — ikrek — jócskán benne van a tinikorban. Erzsiké — aki kőműves férjével a fa­luban maradt — ugyancsak dicsekedhet egy nagy fiúvall, István fejét is bekötötték már, Kati meg nemsokára érettségire készülhet. Zoltán sem hagyta el a szülőhelyét, csak arra az időre, amíg a határon, pnajd a kormány­őrségben szolgált. — Szép szál legény — mo- solyodik el Margit néni —, csakúgy, mint a Bartus-fiúk valamennyien! Zoltán a szárítóüzemet ve­zeti itthon, s mondhatni vál­tásban dolgozik Ferivel. Kis­lánya, Ildikó pedig óvónő­nek készül. — Az én életem Egerhez kötődik — meséli magáról, mint a legilletékesebb, Ró­zsika. — Közgazdasági tech­nikumba odajártam, s ma annak a kollégiumnak va­gyok a gazdasági vezetője, ahol a diákéveimet is töltöt­tem. Szép családi házunk van a Pozsonyi úton, benne egy dolgos férjjel, s két eleven fiúval. Ferencet megint csak nem csábította el sem város, sem más falu. — Pedig Hevest és Pestet is megjártam — mondja, s bár két szakmát kitanultam, hazajöttem. Villanyszerelő vagyok a tsz-ben, 11 éve önkéntes segítő, majd két évtizedig focista. Szinte mindenütt ott voltam és va­gyok ma is, ahol valamit rendezni, szervezni kell... És, nekem is van két fiam! János a megyei KISZ-bi- zottság munkatársa volt, most a TESZÖV-é. Szerepel­hetett a televízióban, kint lehetett a berlini VIT-en. Most a jászberényi tanító­képzőt végzi, s egy kisfiú meg egy még kisebb lány nagyon komoly apukája. Gyulából, édesanyja szerint, pénzért kell kihúzni a szót. De azért annyit mindig el­árul, hol, mit csinál. Jelen­leg Égerben az ingatlankeze­lő hőközpontjában dolgozik. A legfiatalabb, Antal, 1956- ban született, gépkocsivezető az egri áfésznál. S „termé­szetesen” az ő családjában is fiú az első gyermek. — Bizony, ebből a ház­ból harminchat éven át járt iskolába gyerek — pergeti ujjai között még egyszer vé­gig a fotókat Margit néni. — Meg kellett dolgozni azért, hogy ruházni, etetni lehessen őket. Az apjuk, amikor megvolt az ideje, a földeken hajlongott, a tele­ken meg elment a hatvani cukorgyárba. Node a gyere­kekre sem lehetett panasz: az utolját már az eleje tá­mogatta az életbe indulás­ban. A szomszédasszony lép be az ajtón, ízletes valódi köm­lei rétessel. A kóstoló per­sze, nemcsak a vendégeknek jár. Róla jut eszembe, va­jon ennyi testvér jól meg­fér-e egymással? Rózsika megállít a továbbelmélke- désben: — Harag nincs a testvé­rek között! Néha előfordul­nak ellentétek, de melyik családban nem?! Különben is, rövid időn belül kibékü­lés mindig a vége! — Ha pedig olyan dolog­ról van szó — erősíti meg Feri —, amihez összetartás­ra van szükség, akkor iga­zán nem kell könyörögni! Amikor nagy munka van, például építkezés, akkor jön mindenki. Vagy egy másik eset: Anti nemrég kapott lakást Egerben. Nyolcvan ezer hiányzott neki a befi­zetéshez. összeadtuk, ő pe­dig már meg is fizette min­denkinek. Ebben az esztendőben Öz­vegy Bartus Zsigmondnét a honvédellmi miniszter — töb­bek között a hat katonafiú felneveléséért — a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Margit néni nem titkolt büszkeséggel mutatja a csil­logó elismerést, de néhány perc múlva már arról be­szél, akkor igazán nagy az öröme, amikor együtt a csa­lád : — A mindenszentek, a ka­rácsony, a húsvét és a kom­iéi búcsú, ezeken a napokon mindig összehoz valameny- nyiünket az élet — közben elmosolyodik. — Legutóbb azt javasolták, rendezzük meg másutt a találkozónkat. De én azt mondom, amíg élek, ez a ház — katonásan szólva — a törzs! Azt is mondták, elég, ha szend­viccsel kínálom őket. Még- hogy én ilyesmivel fogadjam a hazatérőket?! Azt feleltem nekik: egy ebédre való min­dig akad nálam. . . Szalay Zoltán »Ügy gondolom, a kertben még lenne tennivaló" (Fotó: Tóth Gizella) AZ ÉSSZERŰSÉG JEGYÉBEN Összevonás a mecseki bányaüzemeknél A gazdaságosabb szénter­melés feltételeinek megte­remtése végett összevonják a mecseki szénbányák há­rom komlói üzemét. A vál­lalat igazgatótanácsának leg­utóbbi döntése értelmében január elsejétől Komló bá­nyaüzem néven közös irá­nyítás mellett folytatja te­vékenységét az eddig külön­álló Kossuth-, Zobák- és Béta-bánya. A négyezer fi­zikai dolgozót és félezernél több alkalmazottat érintő átszervezés célja, hogy az ugyanazon széntelep kincsét kitermelő, s emiatt eddig is egymásrautalt három üzem erőforrásainak ésszerűbb hasznosításával a jelenlegi­nél kedvezőbb művelési rendszert alakítsanak ki és hozzanak működésbe. Az ösz­szeyonás a mecseki fekete- szénbányászat fejlesztését célzó liász-program megva­lósításával is összefügg, és első gyakorlati lépése a szénmedence távlati felada­tainak megoldását szolgáló komplex rendszer megte­remtésének. Mint azt Mérei Emil, a mecseki szénbányák vezér- igazgatója az MTI tudósító­jának elmondta, az összevo­nás révén egy új, a távlati céloknak jobban megfelelő mecseki bányászkodás lehe­tőségei tárulnak fel. Az év­tized végéig az új bánya­üzemtől a jelenleginél két- szerte több feketeszén kitermelését várja a nép­gazdaság, s ehhez a terme­lési rendszer olyan átfogó korszerűsítésére van szük­ség, amelyet a korábbi szer­vezeti keretek már nem ten­nének lehetővé. Az összevo­nással a közvetlen szénter­melésen kívül hatékonyabbá válik a karbantartás-javítás, az új bányatérségek előké­szítése, a bányászati beren­dezések kihasználtsága is. Hatvanegy utóvizsgálat — Volt-e foga­natja a bejelentéseknek? Népi ellenőrök számadása Két hónapon keresztül utóvizsgálatot végeztek me­gyénk népi ellenőrei. A vizs­gálatban részt vett a me­gyei NEB, az Eger, Gyön­gyös városi és a füzesabo­nyi, városi jogú, nagyközsé­gi NEB. Az utóvizsgálat kiterjedt 61 közérdekű be­jelentésre — 1980—84 első féléve között — az utóvizs­gálatokban 71 népi ellenőr vett részt, személyesen vagy levélben megkerestek 75 bejelentőt, és többszáz la­kossal beszéltek. Az utó- vizsgálatokra 312 munkana­pot — tehát egy esztendőt — fordítottak a népi ellen­őrök, akiknek az volt a cél­juk, hogy megállapítsák: a közérdekű bejelentésekre indított vizsgálatok során felderített szabálytalanságok megszüntek-e, milyen intéz­kedéseket tettek a bejelen­tést kiváltó okok megszün­tetésére. „Kíváncsiak” vol­tak arra is, hogy a vizsgá­latuk alapján tett javaslatok végrehajtása megtörtént-e és, hogy a felelősségrevoná- sok mértéke arányban áll-e az elkövetett múlasztással, és a bejelentők nem kerül­tek-e hátrányos helyzetbe, bejelentésük miatt. Szinte hihetetlen mennyi mindennel foglalkoztak népi ellenőreink, milyen sokszínű, változatos, munkásságuk „vizsgálódásuk” skálája. Akárcsak az élet! íme néhány a bőséges példatárból: kilométerek és benzin felhasználás vállala­toknál és termelő szövetke­zeteknél; jogtalan haszon- szerzés és hatalommal való visszaélés, áruellátás, árel­lenőrzés, üzletek, vendéglők tisztasága, kenyérellátás és minősége; vízgondok, lakó­házak, munkahelyek taka­rítása, tisztasága és karban­tartása : napközi otthonok helyzete, a gépjárművek és erőgépek biztonságos tárolá­sa, engedély nélkül, saját célra történő gépjárművek igénybe vétele, állategész­ségügyi szabályok be nem tartása, anyaggazdálkodás; az árukészlet nagysága, fel- vásárlási gondok, tevékeny­ségi kör túllépése, adózási kötelezettség elmúlasztása, gazdálkodási kötelesség megszegése, stb . .. stb ... stb. A megyei népi ellenőrzési bizottság közelmúltban tör­tént értékelése szerint az utóvizsgálat alá vont 61 be­jelentésből az alapvizsgálat óta 32 bejelentés megnyug­tatóan zárult, 21 vizsgálatnál a NEB javaslatok nagy­része megvalósult, egyrésze viszont nem realizálódott. Hét panasz esetében lénye­ges változás nem történt. A népi ellenőrzési bizottságok 159 javaslatot küldtek el a vizsgált szerveknek, ezek közül 133 esetben történtek elfogadható intézkedések Van tehát foganatja — egy­két kivételtől eltekintve — a népi ellenőrök vizsgálatai­nak. A vizsgáltak, vagy azok felügyeleti szervei a reali­záló levelekre a szükséges intézkedéseket megtették, a kért időre erről tájékoztat­ták is a népi ellenőröket, de akadtak olyanok is, akik csak többszöri sürgetésre adtak választ, voltak, akik intézkedések helyett tolo­gatták a felelősséget, leve­lezési vitát folytattak, egy­másra mutogatva. Az osto- rosi községi tanácsnál közel két év elteltével sem hajtot­ták végre a társadalmi tu­lajdon védelme érdekében tett javaslatokat, a nyilván­tartásuk jelenleg is pontat­lan, a bontási anyagokról jegyzőkönyv nem készült, egyes tanácsi intézményük­nél 1983 végén vagyonmeg­állapító leltár nem volt, sőt a múlt esztendő végén egy­általán nem leltároztak. És egy kontra példa: 1982 és 1983 első felében végzett szúrópróba ellenőrzésük al­kalmából a népi ellenőrzés javaslatára cél ellenőrzést és tételes revíziót folyta­tott le a Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat — irreális kilométerek, magas benzin fogyasztás, többlet­teljesítmény elszámolás é6 az ellenőrzés alapján jog­erősen majd 180 ezer forint kártérítést szabott ki, 12-en szigorú megrovást, nyolcán megrovást kaptak, négyen írásbeli, 17-en pedig szóbe­li figyelmeztetésben része­sültek. Egyébként az alap- vizsgálatok során a népi el­lenőrzés felhívásai alapján a vizsgált szervek 75 eset­ben hoztak fegyelmi, kárté­rítési és szabálysértési hatá­rozatokat. Jelentős a kisza­bott kártérítések összegé is, de még mindig előfordul a mundér becsületének elv- télén védelme, próbálkozás a felelősségre vonás alóli kibúvásra, személyi összefo-. nódás, a közérdeknek, a közerkölcsnek a megsértése. A közérdekű bejelentések­kel való elszámolásnak, az utóvizsgálatoknak tieni kis politikai jelentősége van. A bejelentők látják, hogy közbenjárásuknak ér­telme, következménye volt, és ez nem csak őket báto­rítja, hanem másokat is Közvetve tehát a közérdekű bejelentések utóvizsgálata jó hatással van a tömegkapcso­latokra js, éppen ezért szük­séges egy-egy bejelentés gyorsabb utóvizsgálata és a közvélemény minél előbbi tájékoztatása, a tett intézke­désekről, az esetleges fele­lősségre vonásról, normális helyzet visszaállításáról. Papp János Hidraulika exportra Hidraulikát gyártanak KGST-együttműködés keretében a Da- nuvia nagyatádi gyárában. A termékek szovjet, finn és NSZK exportra kerülnek (MTI fotó — Fehér József felv.j „Várjunk csak, hogy is volt sorban... ?"

Next

/
Thumbnails
Contents