Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-02 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 2., péntek 1. Rémhírek helyett A gyógyszerhiányról őszintén Még a legfejlettebb országokban sem tudják biztosítani, hogy a gyógyszertárakban minden termékből folyamatos legyen az ellátás. Hazánkban a hiánycikkek listáján a medicinák 5—6 százaléka szer&pelt rendsze_ resen. E nyáron ez a szám a duplájára növekedett és azóta tovább romlott a helyzet. A feszültség a patikákban csapódik le. A vásárló a- gyógyszerészeket szidja, s azt hiszi, pult alól mindenhez hozzá lehet jutni. Szó sincs arról, hogy bárki is vissza akarná tartani a készletet. A hiány valós. A patikusok nem tehetnek semmiről. Mindez kiderült a televízió Hírháttér című műsorából is. A gyártók akárcsak az egészségügy képviselői „dobálták egymásnak a labdát”, és fújták a saját magukét. Úgy tűnt, mindenkinek igaza van. Szó sincs rossz szándékról, hanyagságról. A gondok piaci eredetűek. Hiába rendelkezünk világszerte megbecsült gyógyszeriparral (Svájc után a második .helyen állunk), ha az alapanyagot egyre nagyobb pénzért külföldről kell behoznunk. — Nem lennénk igazságosak, ha a gondokért csupán a fogyasztókat okolnánk, de ők is vétkesek — mondja dr. Végh Miklós, a Heves megyei Gyógyszertári Központ igazgatója. — A készítmények térítési díja lényegesen] alacsonyabb, mint az előállítási költség. Fillérekért lehetett hozzájutni kemény valutával megfizetett orvosságokhoz. Ennek lett következménye, hogy a piruláknak a köztudatban semmi értékük nem volt. Nagy tételben vásárolták, aztán amikor már nem kellett, dobálták a kukába. Nem véletlenül nivellálták tavaly a térítési díjakat. A pazarlást is le akarták ezzel fékezni. — Ez viszont csak egy ok a sok közül, mint ahogyan az alapanyagárak emelése is. Milyen problémák vannak még? — Hosszú volna felsorolni. Csak egy példát mondok: hetekig hiába keresték a cukorbetegek a Gilemal nevű tablettát. Hiába sürgettük a szállítást. Mi képedtünk el leginkább, amikor kiderült a késés oka. A gyártónak nem volt csomagolóanyaga. — Ilyen esetekben mit lehet tenni? — Házilag pótolni a hiányt... ha van miből. Jól felszerelt laboratóriumaink vannak. Hosszú ideig a gyógyszerészek Egerben is minden energiájukat bevetve készítették az Algopirint, a C-vitamint, a Papaverint és sorolhatnánk a listát. A fogyasztók észre sem vették, hogy késtek a gyári küldemények. De sem Gila- malt sem Dopegytet nem tudunk házilag produkálni. — Milyen tabletták ellátása akadozik? — Nem mondom meg, mert bizonyos, hogy sokan a válaszomból értesülnének a hiányról. Következményként azonnal felvásárolnák a meglévő szűkös készletet, nem azok, akik igazán rászorulnak, hanem a szemfülesek. Legyen elég annyi, hogy a szív- és érrendszeri medicinákkal és hormonkészítményekkel van a legtöbb gond. — Várható az ellátás ugrásszerű javulása? — Nem. A közeljövőiben' semmiképp. Vészharangot mégsem kell megkondítani, mert más készítmények kiválóan helyettesítik a hiánycikkeket. Szabó Péter Árvíz és... Nevetve-bosszankodva meséli a fiatalasszony: kép. zeld, elöntötte a házunkat az árvíz, azt sem tudom, mihez kezdjek. őszintén szólva, először nem egészen értettem, hogy is van ez az árvíz-dolog, hiszen mindketten Egerben la_ kunk, még akkor is, ha amúgy a világ más-más oldal Ián, mármint hogy: ő Kanadában, én meg Csebokszá- riban.. . Tudomásom szerint azonban a patak sem ezt, sem azt a városrészt nem öntötte el. Több mint száz esztendő telt el a híres egri árvíz óta, s kissé feltűnő lenne, ha mondjuk a Széchenyi utcában csónakkal köz_ lekedne valaki manapság. Visszatérve azonban az asszonyka problémájához: egy-kettőre kiderült, hogy nem a kis koszos patak, hanem a vezetékes víz öntötte el a házukat. Az ott élők közül egyedül csak ő csodálkozott ezen, lévén, hogy új lakó. A régiek tudják, hogy a hajdani építkezés során — a „szakemberek bűne” miatt — gyakor_ latilag az egész vizes blokk rossz, könnyen eldugul a rendszer. Ha ez bekövetkezik — és ez elő-előfordul — hát akkor jön az árvíz. Kolléganőm még kevésbé tud kacarászni azon, hogy a súlyos százezrekért vásárolt lakásában menetrend szerint omlik le — hatalmas darabokban, életveszélyesen! — a vakolat a mennyezetről. És ez nemcsak nála van így, hanem az egész házban. Az a csoda, hogy ed. dig még nem történt baleset, de az már előfordult, hogy munkából hazaérkezve az egész ágyát vastag va- kalottal beborítva találta. Elképzelhetjük, mi történik, ha az omlás nem nappal, hanem éjszaka történik... Másik ismerősöm négy évvel ezelőtt vett új kocsit, már akkor is több mint százezerért. Ha valaki bosz- szantani akarta, nem kellett mást tennie, csak megkérdezni: hogy megy a „dacsi"? Ennyi elég volt ahhoz, hogy felmenjen benne a pumpa, mint mondani szokás, mert csak olyan „kis” malőrök történtek, hogy például ha az ajtót becsapta, kigyulladt a tolatólámpa, ha megnyomta a kürtöt, kialudt a reflektora. Amikor ezen „tréfás” ügyekben szakembereket kérdezünk, ők a legnagyobb nyugalommal mondják, hogy ne csodálkozzunk, ne bosszankodjunk. Konstrukciós hiba miatt rossz a ház vízvezetékjrendszere, a másik, ahol a plafon szakad, kísérleti lakás, az építkezés során különben is kiloptak belőle mindent, amit csak lehetett, a kocsi alapvetően kitűnő lenne, de. .. Igen, a munka. Mások munkája és a mienk, munkánk minősége. Ügy tűnik, tényleg elérkezett az ideje annak, hogy igenis komolyan vegyük végre, hogy há. lónkban ne szakadjon ránk az ég, vagy ha százzal szú- guldunk a sztrádán, ne essen szét a kocsi alattunk, és a negyedik emeleten ne kelljen szennyes árvíztől tartanunk. B. Kun Tibor Négyen — négy föld részről Nemzetközi konferencia Noszvajon Október 22. és 26. között Noszvajon tanácskoztak a Helyi Hatóságok Nemzetközi Szervezete, az IULA küldöttei. A fejlődő országok részére összehívott tanfolyamon tizennégy nemzet képviseletében tizenkilencen vettek részt. A téma: hazánk közigazgatási rendszerének és vízügyének tanulmányozása volt. J. S. P. van Vliet a szervezet koordinátora először tevékenységükről beszélt, majd egy indonéz, egy zambiai és egy argentin vendéget" kérdeztünk munkájáról, a kurzus tapasztalatairól, és az itt szerzett élményeiről. ★ J. S. P. van Vliet: — Az IULA elég régen 1913-ban alakult meg, székhelyünk Hágában van. Célunk elsősorban az, hogy a harmadik világnak nyújtsunk segítséget. Négy hétig Hollandiában voltunk, innen Budapestre utazunk, végül tizennégy napot töltünk az NSZK-ban. Magyarországon másodszor járok. Igen tanulJ. S. P. van Vliet Godman Ambarita ságos összehasonlítanunk egy szocialista és egy tőkés államot, ezért is állítottuk össze így programunkat. A főváros mellett vidékre is ellátogatunk, mert meggyőződésem, hogy ez utóbbit tekinthetjük inkább jellemzőnek és általánosnak. ★ Godman Ambarita Indonéziából érkezett, és most van először Európában. — A dzsakartai vízügyi hivatal titkárságát vezetem. Rengeteg nehézséggel küzdünk, mert a lakosság szaporulatának növekedése nincs arányban a nyersvíz mennyiségének alakulásával. Rendkívül magas a népsűrűség, képzeljék el, városunkban 4 millió ember él, mindössze 664 négyzetkilométernyi területen! Az előadásokon a pénzügyi dolgokra figyeltem fel leginkább. Az itteni tanácsok Willie Shawa ilyen jellegű szerepe, és a finanszírozás módja az, ami elsősorban érdekel engem. Dzsakartában ez az egész folyamat egy vállalat kezében van. A döntéseket mindig a terület kormányzója hagyja jóvá. Egyébként nagyon kellemes itt maguknál és sajnálom, hogy nem ismerem a nyelvüket. ★ Zambiából egy színes bőrű fiatalember Willie Shawa jött két társával együtt, Kitwe, ahol élnek, egy 400 ezer lakosú bányaváros. — Otthon a tanács műszaki osztályát irányítom, hozzám tartoznak az utak, a csatornák, a parkosítás és a világítás is. A legnagyobb gondot számunkra is a vízhiány jelenti. A létesítmények és a technológia terve ugyan már kész, de van egy „kis” baj: nincs rá elegendő pénz. Nagyon jó módszereMabel Saiz (Fotó: Kőhidi Imre) két láthattam önöknél a csőrendszer javítására és a hibák kiküszöbölésére. Figyelmemet nem utolsósorban az is felkeltette, hogyan vezetik be ezeket házaikba. Különben kitűnően érzem, magamat, á társaság hangulata kifogástalan. ★ Argentínát egy csinos, mindig mosolygós hölgy képviseli. Mabei Saiznak hívják. — Buenos Airesben élek, egy közgazdasági csoport titkára vagyok. A munkahelyem egy országos hatókörű intézmény, amely vízgazdálkodási kérdésekben nyújt segítséget a megyéknek. 1919 után decentralizálták ezt a területet, régebben egy mo- napolium kezében futattak össze a szálak, most az ösz- szehangolás a legfőbb feladatuk. Én elsősorban az árrendszerüket vizsgáltam, abból is azt, hogyan lehet meghatározni a vízüggyel kapcsolatos költségeket. Ezen a téren sok mindent „átültethetünk” a mi gyakorlatunkba. Hazájában csupa kedves és víg kedélyű emberrel találkoztam. Argentínában már sokat megismertem honfitársai közül, és nekem is van egy jó barátom, aki magyar. Hacsak módom lesz visszatérek ide... Havas András Kolacskovszky Lajos: Az új rend bölcsőjénél 1X 4. Megvirradt*«. November 29-én egész nap változatlan hevességgel tombolt az utcai harc. Este azonban minden jel arra vall, hogy a németek felhagynak a további ellenállással. Városszerte tépik,- szaggatják a villanydróto- kat. Világító rakéták emelkednek itt is, amott is, az ég felé. A fegyverzaj mottóin, nőtt. Kevéssel éjfél előtt a szovjet csapatok a színházig dolgozták előre magukat Géppisztolyokkal lövik az ellenséget. Egyik sortűz a másikat követi. A németek eszeveszetten menekülnek. Ekkor került sor a hidak felrobbantására, bár ezt a pusztítást igazán nem indokolta semmiféle hadászati érdek. Egert igazában ezek a hídrobbantások viselték meg. Különösen sókat szenvedtek a patak partján épült házak. Kémények, falak dű. tek, a vakolat a falakról mind lehámlott, a cserepek lelhullottak. Ablak alig maradt épen. Az Almagyar utcában a Galambos-féle régi, még a XVIII. százából ránk maradt ház. a mellette lévő Wagner-féle kocsmával, az átellenes Gyubek-féle emeletes házzal, és a Szilágyi kavácsmester által bérelt teleppel -tökéletesen megsemmisült. A németek ezt a helyet azért aknázták alá, mert az Almagyar utca itt a legkeskenyebb. Ugyancsak szörnyű véget ért a Betekints (a Ráckapu térem); a robbanás ereje a házat kettészakította: újra látni lehetett a Szala régi beboltozott patak vizét. A hidak felrobbantása semmiképpen sem hátráltatta a Vörös Hadsereg előrenyomulását. Az utászok útszéli fák felhasználásával és a deszkatelepekről összeszedett gerendák és deszkák segítségével egykettőre új hidakat hevenyésztek a strand mellett, a Betekints- nél és a felnémeti farako- dónál is. A Szvorényi út óvóhelyein éjfél után 3 órakor, a Ráctemplom környékén hajnali szürkületkor mutatkoztak a vörös katonák. Végignézték a pincéket nimcsenek-e ott németek elrejtőzve? Bernu- latkozásuk szívélyes, barátságos. Egy csapásra nagy kő hullott le a szívekről. Ezeket a katonákat mondották a nácik vérszopónak, ember- evőknek? A bújdosó kommunisták, a szocialisták, a katonaszökevények, akik pincékben elfalazva vészelték át a Hitler-terror rettentő napjait, most végre szabadon mozoghattak a napvilágon. Parolázás. ölelkezés mindenfelé. Megvirradt, valóban megvirradt! Jegyezzük meg jól magunknak ezt a napot: csütörtök, november 30-a, Szent András apostol emléknapja! Ünnepe Egernek, a felszabadulás ünnepe! A visszamaradó vörös -katonák sürgése-fargása egyszerre élettel, elevenséggel tölté meg a várost. December 2-án plakátok jelentek meg a falakon, melyek szerint mindenki tartozik hazatérni. mert az» üres lakásokat elrekvi-rálják. Az óvóhelyek egykettőre feloszlottak. Az utcák persze. siralmas képet nyújtanak. Se szeri, se száma a megsérült házaknak; a cserepeket a robbanások ereje mind lehányta a tetőről; tört ablak, kidőlt ajtó, felpukkadt bolti görredőny több, mint elég. Az ereszekről gubancokba lógnak alá a széttépett villany- és telefondrótok; a boltok «gyalázatosán kifosztva; az utcák, a parkok tele minden sárral, latyakkal. A piacon a Ger.l Mátyás utca sarkán épült régi er- kélyes ház oldalfala beomlott, a gerendák úgy állnak ki belőle, mint a sült halból a szálkák. A patak mellett, a volt Fodor-félé emeletes ház borzalmasan megnyúzva, de a volt református imaház sem különb az Irgalmasak utcája sarkán! A húsospiac egész patak felőli fülkesora elpusztult, Vencel kanonok háza homlokzatán éktelen seb tátong. A kocsma a Kis- völgy utca és a Sertekapu utca összes zögellésénél any- nyj lövést kapott, hogy már csak hálni jár belé a lélek. A törvényszéki palota délkeleti sarka csupa ragya a tömérdek találat' miatt. Jut hász Pál üzlethelyisége a Deák Ferenc úton füsttel, korommal elcsúfítva. A Vi- da-féle ház a Makiári út legelején, egy új sarokház a Kanadában, megint egy lakóház a Rózsa utca derekán fundamentumig leégtek. A Lyceum dísztermében egyik ablakon beszállt a denevér, a másikon kirepült. A halaspiaci híd helyén bolti ajtókkal, állványokkal, pultokkal hányták tele a patakmedrét, — sokáig ezen a torlaszon közlekedik a patakon inneni és patakon túli lakosság. A szétrombolt vízvezetéki csövekből arra folyik a víz, amerre akar; a .közkútak csak a váro6 mélyebb részein működnek. Nemcsak az utcák, furcsák az emberek is, sőt az állatoik is! A férfiak sápadt arcát több hetes szakáll köríti; a nők — védekezésül a hideg ellen — harisnya hiányában rongyos, vagy kevésbé rongyos férfinadrágot viselnék; a kocsikat lovak helyett ökrök, tehenek vontatják, kócmadzag a szerszám: fakókocsi — kender - hám! Gazdátlan, lesoványodott, csupa sár kuvaszok és komondorok alattomos tekintettel bújkálnak utcáról- utcára. És mégis az élet vérkeringése, ha lassan is, de' már mozgásba jött. Az iskolák kapui megnyíltak. A templomokban istentiszteletet tartanak. December 23-án pedig „Igazság” címmel (Lénárd Sándor szerkesztésében) elindult az első hetilap. A német sereg egy része Egerből Egerbaikta felé. a másik Felnémetig hátrált. Felnémetnél 12 napig állt a harc. A vörös ütegek egy része Egerben, a Malom utcában kapott helyet. A felnémeti harcokban elesett vörös katonákat azon a helyen temették el, ahol bevégezték életüket, a tiszteket azonban egyszerű fakoporsóba zárva. esténként behozták Egerbe. A katonazenekar a felnémeti keresztig ment eléjük, aztán felhangzott a gyászzenénék vontatott, bánatos siralma;; egy-kettő, egy-kettő: ütemesen dobogtak a nehéz katonacsizmák végig a Széchenyi utca kövezetén; a komor égen varjak sokadalma vonult, mint valami gyászkíséret. A lakosság bátrabb- jai kapualjakból, bedeszká- zott ablakok mögül megdle- tődve nézték a hősök temetését ... (Folytatjuk)
