Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-02 / 258. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. november 2., péntek OROM, ÜRÖMMEL «I J Új iskola-fűtés nélkül A pénztárgép kezelése a szakkabinetben Nem felpanaszodják, tény: évekig úgy tanítottak, hogy egyetlen saját tantermük sem volt. Három épületben helyezték el aiz osztályokat. A tanárok egy része versenyt futott az óraközi szünetekben a percmutatóvad, hogy átérjen a három utcával arrébb lévő csoporthoz. Ha lehetne, most csupa nagybetűvel írnák le: végre saját iskolánk van. Most szeptemberben vehették birtokba. A kereskedő- és a vendéglátóipari tanulók még nem tudnak betelni a ténynyel Gyöngyösön. Ügy vannak vele, mint az, aki végre megkapta, amire évek óta áhítozott. Végre. Minden egészen más A Katona József utcai épület mégsem egészen új. Örökölték az ipari tanulóktól, de szinte újjávarázsolták. Ragyognak a tisztaságtól, a friss festéstől, mázolástól a falak, az ajtók és az ablakok, a padozat, a lépcsőik. Űj bútorok, asztalok, székek a termekben. Rádióstúdió az egyik helyiségben. Ki hitte volna ezt akár két évvel ezelőtt is? KISZ-klüb. Könyvtár. Orvosi rendelő...? Ez még csak „majd-nem". Egy-két hét csupán. Kilenc tanterem. Szinte ízlelgetik a szót. ahogy kimondják. Hat kabinet. Sportotthon, amit véletlenül sem szabad „tornateremmé" leminősíteni. Szertárak. Még a kényelmes tanári, a szépen berendezett igazgatói. a gazdasági és adminisztratív rész külön helyiség-sora és a ... Nem lehet győzni a felsorolást. Csak az érti ezeknek a szavaknak a „meseszerűségét”, aki fel tudja fogni a kulcsfogalmat: saját. — Nemcsak a tanároknak van nagyobb kedvük a tanításhoz, hanem a gyerekeknek is a tanuláshoz. És sokkal fegyelmezettebbek a tanulóink. Ezt az összegzés szerű megállapítást Magyari Kál- mánnétól, az iskola igazgatójától hallottam. Ha csak „ennyi” lenne a következménye a szeptemberi honfoglalásnak, már ez is teljesen megnyugtatna mindenkit. — Egyetlen megjegyzést még: korábban is többször kapott elismerést az iskolánk. a fiatalok is kaptak, tehát tulajdonképpen folytatjuk mindazt, amit az elődeink kezdtek el. Jelentős körülmény. Majdnem ezren Ha mindent összeszámolok, a felnőttekkel együtt majdnem ezer tanulója van az iskolának. A kereskedők nyolc, a vendéglátósok négy szakmát ismernek itt meg'. A" felnőttek két éven át bolt-, illetve üzletvezetői képesítést szerezhetnek. Tanárban nincs hiány, szakoktatókban sem. Az adminisztrációs munkákat is a teljes létszám végzi. Szinte minden tökéletes. A ; felújításra tízmilliót kaptak. A kabinetek kialakításához pedig majdnem ötmilliót. A vállalatoknak, szövetkezeteknek ugyanis szakmunkásképzési alapot kell létrehozniuk. Efölött a minisztérium rendelkezik. Pályázat útján lehet ebből a pénzből kapni. De. . a könyvtár és az orvosi szoba „nem fért bele" ebbe a keretbe. A szükséges pénzt ezekhez úgy kell előteremteniük. Nem állíthatom, hogy az igazgatónő arca túlságosan gondterhelt lett volna, amikor mindez szóba került. Bízik a segítségnyújtásban, amire eddig sok példa akadt. Kabinet... nem hagyott békén ez a szó. Mit jelent? Mintaüzletet. Elkülönítve. kicsiben, vevőik nélkül, de pontosan úgy, mint a valódi boltban: pult, pénztár, raktár, vevő és szállító együtt. Az ötliteres uborkásüveg is valódi. Ha valaki leejti, amikor kihozza a raktárból, ugyanúgy szétspiccel belőle a savanyú lé és a sok uborka, mint a Fő téri boltban — mondjuk. Mindent itt kell megtanulni. ami a szakmához tartozik. Saját árukészlettel, saját kínnal-bajjal. saját verejtékkel. Nem könnyű. Még kérdőjel A sportotthon — nem kérdőjel. Hogy szívesen veszik igénybe a fiatalok az természetes. Egyre többen kapnak kedvet közülük arra is, hogy valamelyik, szakosztályba belépjenek és ne csupán az óra keretében edződjenek, erősödjenek, ügyesed jenek. Az igazi gond a központi fűtés. Dolgozatírás közben (Fotó: Szabó Sándor) Fura helyzet. A radiátorok már mindenütt a helyükön díszelegnek. A kazánhoz csatlakozó vezetéket akkor építették ki az iskola udvarán, amikor ott jártam. Látszólag tehát semmi akadálya nem lehetne annak, hogy október 15-én átmelegedjenek a fűtőtestek. Erre azonban semmi re- mény. — Ahogy tudom, talán november közepére kell a szerződés szerint a fűtést megkezdeni. Ez a legújabb értesülésem — közölte csüggedten az igazgatónő. — Nekünk semmi beleszólásunk nincs éhbe, mert minket a beruházási vállalat képvisel. A gyöngyösi építőipari szövetkezet pedig -azt mondja, ahogy én tudom, hogy egy bizonyos szivattyút kell megkapnia, de ez nyugati gyártmány és a leszállítása ... Nem folytatom, mert nekem hivatalos értesülésem nincs. A kérdőjel? Marad. Bár egy sor más is csatlakoztatható hozzá: Miért csak most kell ..kapkodni” a szivattyú után? Miért gondolhatja bárki, hogy fűtés nélkül is lehet tanítani az Iskolában? Miért nem „ügy” a fűtés ebben az épületben? Űj iskola — fűtés nélkül. Ez már vicc. ★ Az összkép: az új iskola. Nagy vonalakban. És hozzá mindaz, ami érzésekben, indulatokban. hangulatokban, elhatározásokban kapcsolható. Ilyen ez a valóság. G. Molnár Ferenc BÁN ZSUZSA: Levelek 11/2. — Hát kedden? — kérdezte tőle. — Mi van kedden? — Kedden is a nagymamádnál voltál? A gyerek gondolkodott. Lenyalogatta az édes csokoládéfagylaltot a kanálról. — Igen — szólalt meg —, kedden is ott voltam. Nem emlékszel? Akkor kaptam nagyitól a pöttyös ruhát. Te is láttad, mert este megmutattam. A férfi hallgatott, felhajtotta a pálinkát, és másik cigarettára gyújtott. Hazafelé megeredt a kislány nyelve, megint az iskoláról beszélt, az új osztályfőnökről, gyerekekről, de az apja alig hallotta. Este nagy erőfeszítésébe került, hogy beszélgessen a feleségével. Telje, sen elvetette a gondolatot, hogy megmutatja neki a leveleket. Ez szerdán történt. Másnap munka után egyenesen arra a címre ment, melyet a legutolsó levél megjelölt. Ácsorgott kicsit a régi. emeletes ház előtt, aztán arra gondolt, Judit még nem érhetett ide, legjobb lesz. ha nem mutogatja magát. Átment a túloldalra, és behúzódott egy kapu alá. Tíz percet, ha várt. amikor meglátta Juditot a ház felé sietni. Fodrásztól jöhetett, nagyon csinos volt. Barna haja lágy hullámokban borult a vállára. Bement a kapun, melyet Tamás figyelt. Nem tudta, utánamenjen-e vagy hazafelé induljon, amikor véletlenül felpillantott ez első emeleti ablaksorra, és meglátta feleségét kihajolni az egyiken. Végignézett az utcán, aztán hátralépett, becsukta az ablakot. Tehát ilyen otthonos itt. Mintha a saját lakásában lenne. Elgondolta, hogy bemegy a házmesterhez, megkérdezi, kié az az ablak, közvetlenül a kapu fölött. Aztán felmegy, és becsenget. Rágyújtott. Gondolta, vár addig, amíg ezt a cigarettát elszívja. Reszketett a keze és nyugtalanul dobolt a szíve. Miután a csikket ledobta és rálépett, határozottan elindult a ház felé. Egy udvari lakásban találta meg a házmesteréket, csak az asz- szony volt otthon. Igyekezett nyugalmat erőltetni magára, az öregasszony mégis gyanakodva sandított rá, amikor megérdeklődte, kié az az ablak: — Miért akarja tudni? — Ha nem válaszol, felmegyek és megtudom magam — indult Tamás. — Megmondhatom. Lakatos Győző lakása. Ismeri? A férfi nem válaszolt. Latolgatta a nevet magában, és megindult a lépcső felé, de egyszer csak megtorpant. Nem volt ereje tetten érni Juditot. Félt attól, amit felindulásában tenne talán. Kiment az utcára és bolyongott egy ideig anélkül, hogy tudta volna, merre jár. Nem emlékezett, hogy hallotta volna ezt a nevet. Lakatos Győző. Bement egy csemegeüzletbe és vett egy hétdecis rumot. Táska nem volt nála, nyakánál fogva vitte a selyempapírba göngyölt üveget. Most már biztos volt abban, hogy a levelek igazat mondanak. Hullámokban tört rá a fájdalom, nyomorultul érezte magát. A város szélén a vasúti töltéshez ért, de akkorra már besötétedett. Leült a sínek mellé, kibontotta az üveget és ivott. Végiggondolta az éveket, amelyeket együtt töltöttek Judittal, és minden emlék újabb fájdalmat okozott. — Hazugság volt az egész. Sose szeretett — gondolta. A rum átmelegítette, egymás után szívta a cigarettákat és az emlékektől elhomályosult a tekintete. Minden közül az fájt a legjobban, hogy Judit becsapta, hazudott neki. Ügy érezte, nélküle nem bírja tovább. Értelmetlenné válik minden, ha Judit nem szereti már. Messziről vonatfütty szállt az estében, és Tamás beljebb húzódott, a sínek közé. — Legalább nem kell hazudnia — suttogta —, meg- könnyítem neki. Az utolsó percben gurult félre, hirtelen kijózanodott. A vonat hatalmas dübörgéssel száguldott el mellette. Éjféltájt került haza. Ez- egyszer tényleg fájt a feje és a sötétben nem tudta, milyen poros, piszkos a ruhája. Judit olvasott a szobában, ijedten nézett végig rajta, amikor belépett. — Mi történt veled? Berúgtál és elestél valahol? Tamás lerogyott az ágy szélére és nem válaszolt. Az asszony lefejtette róla a zakót és ki akarta vezetni őt a fürdőszobába, de Tamás eltolta magától. — Várj! — mondta. — Előbb el szeretnék mondani valamit. Én ma este kis híján öngyilkos lettem. Nem tudom, mi tartott vissza az utolsó pillanatban. Most itt vagyok és válaszolnod kell valamire. Judit sápadtan állt fölötte, úgy látszott, semmit nem ért. — Ki az a Lakatos Győző? — kérdezte a férfi, és a szőnyeget bámulta. — Szóval megtudtad. Az asszony leereszkedett melléje, az ágyra. — Bocsáss yieg, hogy nem szóltam — mondta. Tamás még mindig a szőnyeget nézte. — Kitől tudtad meg? — kérdezte Judit. — A zakóm belső zsebében találsz néhány levelet. — A férfi elfordult, nem akarta látni Judit arcát, amikor olvas. Meglepetten összerándult, amikor váratlanul megérezte az asszony kezét a vállán Felnézett, és látta, hogy Judit sír. — Borzalmas — suttogta az asszony — hogy lehet ilyen gonosz és aljas valaki? Tudod, mit csinálok kedden és csütörtökön Lakatos Győző lakásában? Takarítok. Havi ezer forintért. Nem mertem megmondani neked, mert nem engedted volna. Pedig kell a pénz. Nem tudja senki, hogy ezt csinálom, de valaki kileste, hogy odajárok. Győző ugyanis fél évre külföldre ment és a felesége beteg. Ételt is a ház- mesterné hord neki. Akár holnap felmehetünk, megkérdezheted. Leereszkedett férje mellé az ágyra és átkarolta. A levelek ott hevertek előttük, az asztalon. Hallgattak kicsit, aztán Judit megtörölte a szemét. — Akárki írta, most ennél is jobban fáj, hogy te... Tamás megfogta a vállán nyugvó kezet, és nem mert az asszony szemébe nézni. (Vége) ÁTRIUMI ESTÉK A nemzetiségi kérdésről és a szabadságharcról E hónapban is folytatódik az egri Ifjúsági Ház Átriumi esték elnevezésű előadássorozata, amelyre elsősorban a történelem iránt fogékony érdeklődőket várják. Az első programra 5-én, 18 órától kerül sor, amikor is Szántó György Tibor történész tart előadást a nemzetiségek betelepítése, a nemzetiségi kérdés alakulása a reformkorban címmel. A következő összejövetelt 23-án rendezik, Az 1848— 49-es forradalomról Nemes- kürty István beszél. Lerni Esperante! Kevés olyan lelkes ifjúval találkoztam az élmúlt időben, mint amilyen Juhász István, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet gépjárművillamossági műszerésze. A fiatalember gondolt egyet, í>S elhatározta, újjászervezi a város eszperantó csoportját. — Hol kaptál kedvet a nyelvhez? — Az ötletet egyik katonatársam adta. Ö már régi eszperantista volt. A seregben sokat beszélgettünk, és addig-addig érvelt, míg engem is meggyőzött. Hazatérve aztán megtudtam, hogy nálunk is volt valamikor eszperantista kör, de különféle okok miatt abbamaradt a munkájuk. Ekkor merült fel bennem az az elképzelés, hogy megpróbálhatnánk újra. — Nem célszerűbb angolul, németül vagy franciául tanulni? — Bár én elfogult vagyok, de véleményem szerint hovatovább ezt is az előbbiek közé sorolják, és teljes joggal. Lehet-e szebb és okosabb cél, mint egy olyan világnyelvet kialakítani, amelyen mindenki megértetheti magát, származzon a föld bármely pontjáról. Ha pedig nehézségek nélkül tudunk egymással beszélgetni, akkor gondolkodásmódunk is közeledhet, és ez mindnyájunknak csak előnyére válhat. Az eszperantó elsajátítása igen könnyű. A nyelvtana egyszerű, és az íráskép is többnyire követi a kiejtést. — Jelenleg hogyan áll az újjáalakítás? — Örömmel mondhatom, ekkora érdeklődésre alig- alig számítottam. A tiniktől a nyugdíjasokig mindenki jelentkezik. Pillanatnyilag a pártoló és aktív tagokkal együtt harmincán vagyunk. Szeretném, ha az év végére létszámunk száz fő körül lenne. Mint szervező titkár, felkeresen a régi tagokat, hogy jöjjenek ismét közénk. Ezentúl az iskolákhoz és (Fotó: Szabó Sándor) vállalatokhoz is elmegyek, és az ottani KISZ-en keresztül toborzok fiúkat és lányokat. — Támogat-e benneteket valaki? — Az idén még — úgy néz ki — saját erőinkre támaszkodhatunk csupán, ha viszont már tényleges eredményeket tudunk felmutatni, akkor az országos és egri központ is megígérte a segítséget. Számíthatunk még a hatvani tanácsra és a termelőszövetkezetre is. Szükségünk is lesz rájuk, mert anyagi lehetőségeink meglehetősen szűkösek. Nagy öröm viszont, hogy a foglalkozások helyszíne már biztosított. A cukorgyár művelődési központjában leltünk otthonra. A november eleji kezdésnek tehát nincs akadálya. — Az első megbeszélésen választjuk meg vezetőségünket. A későbbiek során aztán a tanulásé a fő szerep, Nyelvtanárokat hívunk meg, illetve a modernebb, magnószalagos és feladatlapos módszereket alkalmazzuk Ez utóbbit Budapestről küldik majd nekünk. Ezek mellé a közös alapból vásárolunk könyveket, újságokat. — Idáig csak a sikerekről beszéltél... — Valóban, bár tényleg nincs sok gondunk. Egy dologhoz szeretnék segítséget kérni. A felhívásaink sokszorosítását még nem tudtuk elintézni. Egyelőre csak gépeljük, de hát ez nagyon nehézkes, lassú. — Hogyan tovább? — Tervezzük, hogy szilveszterkor egész tagságunkkal elmegyünk a fővárosba a nemzetközi eszperantista találkozóra. Biztosan sok értékes tapasztalatot gyűjtünk majd, sok barátot szerzünk. Egyébként külföldi társakat más módon is próbálunk megismerni. Már írtam Angliába, a Szovjetunióba, Törökországba, sőt Japánba és Madagaszkárra is. Izgalommal várom a válaszokat. Sárhegyi István Évfordulóra készülnek Harminc éve szervezték újjá az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumot. Az iskola tanulói és dolgozói azt határozták el, hogy az évfordulót összekötik a város felszabadulása 40. évfordulójának megünneplésével. A november 30-át megelőző héten a gimnázium történetéről kiállítást rendeznek a KlSZ-klubban, a foglalkozásokra meghívják a volt tanárokat, diákokat. Bemutató szakköröket, szaktárgyi versenyeket és szavalóversenyt tartanak. A rendezvénysorozatot könyvkiállítás és vásár gazdagítja. Egész héten szeretettel várják az általános iskolák tanulóit, akik megismerkedhetnek a gimnázium életével.
