Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-02 / 258. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. november 2., péntek OROM, ÜRÖMMEL «I J Új iskola-fűtés nélkül A pénztárgép kezelése a szakkabinetben Nem felpanaszodják, tény: évekig úgy tanítottak, hogy egyetlen saját tantermük sem volt. Három épületben helyezték el aiz osztályokat. A tanárok egy része ver­senyt futott az óraközi szü­netekben a percmutatóvad, hogy átérjen a három utcá­val arrébb lévő csoporthoz. Ha lehetne, most csupa nagybetűvel írnák le: vég­re saját iskolánk van. Most szeptemberben vehették birtokba. A kereskedő- és a vendéglátóipari tanulók még nem tudnak betelni a tény­nyel Gyöngyösön. Ügy van­nak vele, mint az, aki vég­re megkapta, amire évek óta áhítozott. Végre. Minden egészen más A Katona József utcai épület mégsem egészen új. Örökölték az ipari tanulók­tól, de szinte újjávarázsol­ták. Ragyognak a tisztaság­tól, a friss festéstől, mázo­lástól a falak, az ajtók és az ablakok, a padozat, a lépcsőik. Űj bútorok, asztalok, szé­kek a termekben. Rádióstú­dió az egyik helyiségben. Ki hitte volna ezt akár két év­vel ezelőtt is? KISZ-klüb. Könyvtár. Orvosi rendelő...? Ez még csak „majd-nem". Egy-két hét csupán. Kilenc tanterem. Szinte ízlelgetik a szót. ahogy kimondják. Hat kabinet. Sportotthon, amit véletlenül sem szabad „tornateremmé" leminősíte­ni. Szertárak. Még a kényelmes tanári, a szépen berendezett igaz­gatói. a gazdasági és admi­nisztratív rész külön helyi­ség-sora és a ... Nem lehet győzni a felsorolást. Csak az érti ezeknek a szavaknak a „meseszerűsé­gét”, aki fel tudja fogni a kulcsfogalmat: saját. — Nemcsak a tanároknak van nagyobb kedvük a ta­nításhoz, hanem a gyerekek­nek is a tanuláshoz. És sok­kal fegyelmezettebbek a ta­nulóink. Ezt az összegzés szerű megállapítást Magyari Kál- mánnétól, az iskola igazga­tójától hallottam. Ha csak „ennyi” lenne a következ­ménye a szeptemberi hon­foglalásnak, már ez is telje­sen megnyugtatna minden­kit. — Egyetlen megjegyzést még: korábban is többször kapott elismerést az isko­lánk. a fiatalok is kaptak, tehát tulajdonképpen foly­tatjuk mindazt, amit az elődeink kezdtek el. Jelentős körülmény. Majdnem ezren Ha mindent összeszámo­lok, a felnőttekkel együtt majdnem ezer tanulója van az iskolának. A kereskedők nyolc, a vendéglátósok négy szakmát ismernek itt meg'. A" felnőttek két éven át bolt-, illetve üzletvezetői képesítést szerezhetnek. Tanárban nincs hiány, szakoktatókban sem. Az adminisztrációs munkákat is a teljes létszám végzi. Szinte minden tökéletes. A ; felújításra tízmilliót kaptak. A kabinetek kiala­kításához pedig majdnem ötmilliót. A vállalatoknak, szövetkezeteknek ugyanis szakmunkásképzési alapot kell létrehozniuk. Efölött a minisztérium rendelkezik. Pályázat útján lehet ebből a pénzből kapni. De. . a könyvtár és az orvosi szoba „nem fért bele" ebbe a ke­retbe. A szükséges pénzt ezekhez úgy kell előterem­teniük. Nem állíthatom, hogy az igazgatónő arca túlságosan gondterhelt lett volna, ami­kor mindez szóba került. Bízik a segítségnyújtásban, amire eddig sok példa akadt. Kabinet... nem hagyott békén ez a szó. Mit jelent? Mintaüzletet. Elkülönít­ve. kicsiben, vevőik nélkül, de pontosan úgy, mint a valódi boltban: pult, pénz­tár, raktár, vevő és szállító együtt. Az ötliteres uborkás­üveg is valódi. Ha valaki leejti, amikor kihozza a raktárból, ugyanúgy szét­spiccel belőle a savanyú lé és a sok uborka, mint a Fő téri boltban — mondjuk. Mindent itt kell megta­nulni. ami a szakmához tar­tozik. Saját árukészlettel, saját kínnal-bajjal. saját verejtékkel. Nem könnyű. Még kérdőjel A sportotthon — nem kérdőjel. Hogy szívesen ve­szik igénybe a fiatalok az természetes. Egyre többen kapnak kedvet közülük arra is, hogy valamelyik, szakosz­tályba belépjenek és ne csu­pán az óra keretében ed­ződjenek, erősödjenek, ügye­sed jenek. Az igazi gond a központi fűtés. Dolgozatírás közben (Fotó: Szabó Sándor) Fura helyzet. A radiáto­rok már mindenütt a helyü­kön díszelegnek. A kazán­hoz csatlakozó vezetéket ak­kor építették ki az iskola udvarán, amikor ott jártam. Látszólag tehát semmi aka­dálya nem lehetne annak, hogy október 15-én átme­legedjenek a fűtőtestek. Erre azonban semmi re- mény. — Ahogy tudom, talán november közepére kell a szerződés szerint a fűtést megkezdeni. Ez a leg­újabb értesülésem — közöl­te csüggedten az igazgatónő. — Nekünk semmi beleszólá­sunk nincs éhbe, mert min­ket a beruházási vállalat képvisel. A gyöngyösi építő­ipari szövetkezet pedig -azt mondja, ahogy én tudom, hogy egy bizonyos szivattyút kell megkapnia, de ez nyu­gati gyártmány és a leszál­lítása ... Nem folytatom, mert nekem hivatalos érte­sülésem nincs. A kérdőjel? Marad. Bár egy sor más is csatlakoztat­ható hozzá: Miért csak most kell ..kapkodni” a szivattyú után? Miért gondolhatja bárki, hogy fűtés nélkül is lehet tanítani az Iskolában? Miért nem „ügy” a fűtés ebben az épületben? Űj iskola — fűtés nélkül. Ez már vicc. ★ Az összkép: az új iskola. Nagy vonalakban. És hozzá mindaz, ami érzésekben, in­dulatokban. hangulatokban, elhatározásokban kapcsol­ható. Ilyen ez a valóság. G. Molnár Ferenc BÁN ZSUZSA: Levelek 11/2. — Hát kedden? — kér­dezte tőle. — Mi van kedden? — Kedden is a nagyma­mádnál voltál? A gyerek gondolkodott. Lenyalogatta az édes csoko­ládéfagylaltot a kanálról. — Igen — szólalt meg —, kedden is ott voltam. Nem emlékszel? Akkor kaptam nagyitól a pöttyös ruhát. Te is láttad, mert este megmu­tattam. A férfi hallgatott, felhaj­totta a pálinkát, és másik cigarettára gyújtott. Hazafe­lé megeredt a kislány nyel­ve, megint az iskoláról be­szélt, az új osztályfőnökről, gyerekekről, de az apja alig hallotta. Este nagy erőfeszí­tésébe került, hogy beszél­gessen a feleségével. Telje, sen elvetette a gondolatot, hogy megmutatja neki a le­veleket. Ez szerdán történt. Másnap munka után egye­nesen arra a címre ment, melyet a legutolsó levél megjelölt. Ácsorgott kicsit a régi. emeletes ház előtt, az­tán arra gondolt, Judit még nem érhetett ide, legjobb lesz. ha nem mutogatja magát. Átment a túloldalra, és behúzódott egy kapu alá. Tíz percet, ha várt. amikor meglátta Juditot a ház felé sietni. Fodrásztól jöhetett, nagyon csinos volt. Barna haja lágy hullámokban bo­rult a vállára. Bement a kapun, melyet Tamás fi­gyelt. Nem tudta, utánamenjen-e vagy hazafelé induljon, ami­kor véletlenül felpillantott ez első emeleti ablaksorra, és meglátta feleségét kiha­jolni az egyiken. Végigné­zett az utcán, aztán hátra­lépett, becsukta az ablakot. Tehát ilyen otthonos itt. Mintha a saját lakásában lenne. Elgondolta, hogy bemegy a házmesterhez, megkérdezi, kié az az ablak, közvetlenül a kapu fölött. Aztán felmegy, és becsenget. Rágyújtott. Gondolta, vár addig, amíg ezt a cigarettát elszívja. Reszketett a keze és nyug­talanul dobolt a szíve. Miután a csikket ledobta és rálépett, határozottan el­indult a ház felé. Egy ud­vari lakásban találta meg a házmesteréket, csak az asz- szony volt otthon. Igyekezett nyugalmat erőltetni magára, az öregasszony mégis gya­nakodva sandított rá, ami­kor megérdeklődte, kié az az ablak: — Miért akarja tudni? — Ha nem válaszol, fel­megyek és megtudom ma­gam — indult Tamás. — Megmondhatom. Laka­tos Győző lakása. Ismeri? A férfi nem válaszolt. La­tolgatta a nevet magában, és megindult a lépcső felé, de egyszer csak megtorpant. Nem volt ereje tetten érni Juditot. Félt attól, amit fel­indulásában tenne talán. Kiment az utcára és bo­lyongott egy ideig anélkül, hogy tudta volna, merre jár. Nem emlékezett, hogy hal­lotta volna ezt a nevet. La­katos Győző. Bement egy csemegeüzletbe és vett egy hétdecis rumot. Táska nem volt nála, nyakánál fogva vitte a selyempapírba gön­gyölt üveget. Most már biz­tos volt abban, hogy a le­velek igazat mondanak. Hul­lámokban tört rá a fájdalom, nyomorultul érezte magát. A város szélén a vasúti töl­téshez ért, de akkorra már besötétedett. Leült a sínek mellé, kibontotta az üveget és ivott. Végiggondolta az éveket, amelyeket együtt töltöttek Judittal, és min­den emlék újabb fájdalmat okozott. — Hazugság volt az egész. Sose szeretett — gondolta. A rum átmelegítette, egy­más után szívta a cigaret­tákat és az emlékektől el­homályosult a tekintete. Minden közül az fájt a leg­jobban, hogy Judit becsap­ta, hazudott neki. Ügy érez­te, nélküle nem bírja to­vább. Értelmetlenné válik minden, ha Judit nem sze­reti már. Messziről vonat­fütty szállt az estében, és Tamás beljebb húzódott, a sínek közé. — Legalább nem kell ha­zudnia — suttogta —, meg- könnyítem neki. Az utolsó percben gurult félre, hirtelen kijózanodott. A vonat hatalmas dübörgéssel száguldott el mellette. Éjféltájt került haza. Ez- egyszer tényleg fájt a feje és a sötétben nem tudta, mi­lyen poros, piszkos a ruhá­ja. Judit olvasott a szobá­ban, ijedten nézett végig rajta, amikor belépett. — Mi történt veled? Be­rúgtál és elestél valahol? Tamás lerogyott az ágy szélére és nem válaszolt. Az asszony lefejtette róla a za­kót és ki akarta vezetni őt a fürdőszobába, de Tamás eltolta magától. — Várj! — mondta. — Előbb el szeretnék monda­ni valamit. Én ma este kis híján öngyilkos lettem. Nem tudom, mi tartott vissza az utolsó pillanatban. Most itt vagyok és válaszolnod kell valamire. Judit sápadtan állt fölötte, úgy látszott, semmit nem ért. — Ki az a Lakatos Győ­ző? — kérdezte a férfi, és a szőnyeget bámulta. — Szóval megtudtad. Az asszony leereszkedett melléje, az ágyra. — Bocsáss yieg, hogy nem szóltam — mondta. Tamás még mindig a sző­nyeget nézte. — Kitől tudtad meg? — kérdezte Judit. — A zakóm belső zsebé­ben találsz néhány levelet. — A férfi elfordult, nem akarta látni Judit arcát, amikor olvas. Meglepetten összerándult, amikor váratlanul megérez­te az asszony kezét a vállán Felnézett, és látta, hogy Ju­dit sír. — Borzalmas — suttogta az asszony — hogy lehet ilyen gonosz és aljas vala­ki? Tudod, mit csinálok ked­den és csütörtökön Lakatos Győző lakásában? Takarítok. Havi ezer forintért. Nem mertem megmondani neked, mert nem engedted volna. Pedig kell a pénz. Nem tud­ja senki, hogy ezt csinálom, de valaki kileste, hogy oda­járok. Győző ugyanis fél év­re külföldre ment és a fe­lesége beteg. Ételt is a ház- mesterné hord neki. Akár holnap felmehetünk, meg­kérdezheted. Leereszkedett férje mellé az ágyra és átkarolta. A le­velek ott hevertek előttük, az asztalon. Hallgattak ki­csit, aztán Judit megtöröl­te a szemét. — Akárki írta, most en­nél is jobban fáj, hogy te... Tamás megfogta a vállán nyugvó kezet, és nem mert az asszony szemébe nézni. (Vége) ÁTRIUMI ESTÉK A nemzetiségi kérdésről és a szabadságharcról E hónapban is folytatódik az egri Ifjúsági Ház Átriumi esték elnevezésű előadásso­rozata, amelyre elsősorban a történelem iránt fogékony érdeklődőket várják. Az első programra 5-én, 18 órától kerül sor, amikor is Szántó György Tibor törté­nész tart előadást a nemze­tiségek betelepítése, a nem­zetiségi kérdés alakulása a reformkorban címmel. A következő összejövetelt 23-án rendezik, Az 1848— 49-es forradalomról Nemes- kürty István beszél. Lerni Esperante! Kevés olyan lelkes ifjúval találkoztam az élmúlt idő­ben, mint amilyen Juhász István, a hatvani Lenin Ter­melőszövetkezet gépjármű­villamossági műszerésze. A fiatalember gondolt egyet, í>S elhatározta, újjászervezi a város eszperantó csoport­ját. — Hol kaptál kedvet a nyelvhez? — Az ötletet egyik kato­natársam adta. Ö már régi eszperantista volt. A sereg­ben sokat beszélgettünk, és addig-addig érvelt, míg en­gem is meggyőzött. Haza­térve aztán megtudtam, hogy nálunk is volt valami­kor eszperantista kör, de különféle okok miatt abba­maradt a munkájuk. Ekkor merült fel bennem az az el­képzelés, hogy megpróbál­hatnánk újra. — Nem célszerűbb ango­lul, németül vagy franciául tanulni? — Bár én elfogult vagyok, de véleményem szerint ho­vatovább ezt is az előbbiek közé sorolják, és teljes jog­gal. Lehet-e szebb és oko­sabb cél, mint egy olyan vi­lágnyelvet kialakítani, ame­lyen mindenki megértetheti magát, származzon a föld bármely pontjáról. Ha pedig nehézségek nélkül tudunk egymással beszélgetni, ak­kor gondolkodásmódunk is közeledhet, és ez mindnyá­junknak csak előnyére vál­hat. Az eszperantó elsajátí­tása igen könnyű. A nyelv­tana egyszerű, és az írás­kép is többnyire követi a kiejtést. — Jelenleg hogyan áll az újjáalakítás? — Örömmel mondhatom, ekkora érdeklődésre alig- alig számítottam. A tiniktől a nyugdíjasokig mindenki jelentkezik. Pillanatnyilag a pártoló és aktív tagokkal együtt harmincán vagyunk. Szeretném, ha az év végére létszámunk száz fő körül lenne. Mint szervező titkár, felkeresen a régi tagokat, hogy jöjjenek ismét közénk. Ezentúl az iskolákhoz és (Fotó: Szabó Sándor) vállalatokhoz is elmegyek, és az ottani KISZ-en ke­resztül toborzok fiúkat és lányokat. — Támogat-e benneteket valaki? — Az idén még — úgy néz ki — saját erőinkre tá­maszkodhatunk csupán, ha viszont már tényleges ered­ményeket tudunk felmutatni, akkor az országos és egri központ is megígérte a se­gítséget. Számíthatunk még a hatvani tanácsra és a ter­melőszövetkezetre is. Szük­ségünk is lesz rájuk, mert anyagi lehetőségeink megle­hetősen szűkösek. Nagy öröm viszont, hogy a foglalkozások helyszíne már biztosított. A cukorgyár művelődési köz­pontjában leltünk otthonra. A november eleji kezdésnek tehát nincs akadálya. — Az első megbeszélésen választjuk meg vezetőségün­ket. A későbbiek során az­tán a tanulásé a fő szerep, Nyelvtanárokat hívunk meg, illetve a modernebb, mag­nószalagos és feladatlapos módszereket alkalmazzuk Ez utóbbit Budapestről kül­dik majd nekünk. Ezek mel­lé a közös alapból vásáro­lunk könyveket, újságokat. — Idáig csak a sikerekről beszéltél... — Valóban, bár tényleg nincs sok gondunk. Egy do­loghoz szeretnék segítséget kérni. A felhívásaink sok­szorosítását még nem tud­tuk elintézni. Egyelőre csak gépeljük, de hát ez nagyon nehézkes, lassú. — Hogyan tovább? — Tervezzük, hogy szil­veszterkor egész tagságunk­kal elmegyünk a fővárosba a nemzetközi eszperantista találkozóra. Biztosan sok ér­tékes tapasztalatot gyűjtünk majd, sok barátot szerzünk. Egyébként külföldi társakat más módon is próbálunk megismerni. Már írtam Ang­liába, a Szovjetunióba, Török­országba, sőt Japánba és Madagaszkárra is. Izgalom­mal várom a válaszokat. Sárhegyi István Évfordulóra készülnek Harminc éve szervezték újjá az egri Szilágyi Erzsé­bet Gimnáziumot. Az isko­la tanulói és dolgozói azt határozták el, hogy az év­fordulót összekötik a város felszabadulása 40. évforduló­jának megünneplésével. A november 30-át megelő­ző héten a gimnázium tör­ténetéről kiállítást rendez­nek a KlSZ-klubban, a fog­lalkozásokra meghívják a volt tanárokat, diákokat. Bemutató szakköröket, szak­tárgyi versenyeket és sza­valóversenyt tartanak. A rendezvénysorozatot könyv­kiállítás és vásár gazdagít­ja. Egész héten szeretettel várják az általános iskolák tanulóit, akik megismerked­hetnek a gimnázium életé­vel.

Next

/
Thumbnails
Contents