Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 31., szerda Mesterségből jeles Dienes Gábor: Madárkaland különösen, ha más képző­művészeti ágak, más művé­szetek, sőt az élét által kí­nált rajzi, formákat is a rajzművészethez számítjuk. Ez a lenyűgöző gazdaság azonban nemcsak a rajz parttatanságát jelenti ko­runkban, hanem egyúttal a nemrégiben felvállalt ver­senyfutás elvesztését is az idővel szemben.” Az idei tárlaton sokféle a technika: toll- és tus-, ceru­za-, színesceruza-, grafit-, szén-, ecset-, golyóstoll-rajz tempera és vegyes techni­kák. Vannak klasszikus raj­zok, „képírások”, gesztus* rajzóik, szimbolikus képi áb­rák, gondolati megfogalma­zások — a megjelenési for­mák is igen különbözők. Archaizáló, szürrealizmusba hajló, geometrizáló. gro* teszk, lírai, ironikus raj­zok sorakoznak egymás mellett. Sok a technikai, rajzi bravúr, jóval kevesebb a társadalmi, szociális gon’ dalat. Megjelenítés, megidézés. primitív rajzolat, jellé egy­szerűsödő, vagy éppen túl­burjánzó formák, puha fal­tok, hideg mértani idomok — ez is, az is felkerült a Nógrádi Sándor Múzeum falaira. A mívesség, a klasszikus­nak nevezett rajz mintha megsokasodott volna. Ban­ga Ferenc, aki a Nógrád megyei Tanács nagydíját nyerte él boszorkányos figu­ráival, valószerű mesevilá­got idéz. Lacza Márta, E. L. Kazovszkij, Gazsó Rozália, Maracskó Gabriella. vagy éppen Orosz János finoman megmunkált lapjaira hivat­kozhatunk. Engel Tevan István költői, illusztrációi. Würtz Ádám briliáns raj­zai is e vonulatba tartoznak. Nádler István nagymére­tű tempera vonal-rajzai ke­leti kalligráfiákat villanta­nak fel. Vonal-labirintussal játszik Luzsicza Árpád. Kal­már István Rajz-teremtés sorozata filozófiai gondola­tokat vet fel. Betűik, szavak, sorok adják Hegedűs II. László és Lux Antal grafi­káinak tartalmi és formai jellegzetességeit. Dekoratí- van artisztikusak Haás z István, Drozsnyik István és Topor András lapjai. ef. Zámbó István Boldog siva­tagát halak, madarak, csil­lagok, emlberi testek, szét­szórt tárgyak népesítik be. Szabó Tamás, Szabados Mar­git, Muzsnay Ákos, vagy a Csohány Kálmón-díjat nyert Lóránt János művei foltha- tásokra építkeznek. Sorolhatnánk még a ne­veket, műveket. Hiszen a színvonal, a mesterségbeli tudás jellemzi a kiállítás csaknem minden darabját. A december 17-ig látható biennálé eseménye még két grafikus kamarakiállítása; a tavalyi nagydíjas Kovács Péter és a Csohány-díjas Sulyok Gabriella válogatott munkáinak bemutatása. A második országos rajz- biennálé megrendezésével csak megerősödött az a kon­cepció, amely az egyedi rajz otthonává Salgótarjánt választotta. Az elképzelés szerint a magyar grafika központja Eszak-Magyaror- szág lesz — ezen belül Mis­kolc a sokszorosított grafi­káé, Eger az akvarellé. Egy évtizedes készülődés után az 1982-es. majd az idei kiál­lítás 'bizonyította, hogy a Nógrádi Sándor Múzeum e seregszemlére alkalmas köz­pont. Joggal sorolható már Salgótarján a rajz gyűjtő­bemutató centrumává. Kádár Márta Nem hiánycikk az igény... Munkásművelődés az állami építőknél Kilencvennyolc művész 187 munkája szerepei a Salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeum termeiben a II. országos rajzbiennálén. Noha az idén jóval keve­sebben (csak kétszázan) kaptak meghívást a kiállí­tásra. mint két évvel ezelőtt az első biennáléra, mégis 516 mű közül válogathatott a zsűri. A számok persze itt nem mondanak sokat. Annál töb­bet az a tény, hogy a rajz- művészet sokféle irányzat­tal, technikával van képvi­selve, s hogy a fiatal és kö­zépgeneráció jeleskedik ez­úttal is. Kollekciójuk tükrö­zi a mai magyar rajzművé­szet színvonalát, sokfélesé­gét. (A rangidős mesterek Barcsay, Hincz Gyula, Martyn Ferenc, Reich Ká­roly — csakúgy, mint az el­ső biennálén, most is távol maradtak.) örvendetes, hogy a ko­rábban kissé háttérbe szo­rult rajz, amely pedig a legősibb szépmesterség, új­ra teret kap országos tárla­ton. „A gondolatoktól a ki­állítható gesztusrajzokig a rajz megjelenési for­mája végtelen ...” — írja Keserű Katalin A rajz, mint önálló művészet címmel a biennálé katalógusában —, majd így folytatja: „A rajz azonnal rögzíti a külső-bel­ső, gondolati-vizuális él­ményt, minden más műalko­tásnál közvetlenebbül, ter­mészetesebben,. Különösebb kivitelező apparátusra nincs hozzá szükség. Ezért renge­teg ötlettel, friss gondolat­tal találkozhatunk köztük, Az állami építőknél a kö­zel kétezer dolgozó egyne­gyede tanul. Főleg azok gyarapítják tudásukat, akik már rendelkeznek közép­vagy felsőfokú végzettséggel. Nemrég hallottam egy tréfás megjegyzést ezzel kapcsolat­ban: „Hamarosan kiírhatjuk a központi irodaházunk cég­táblájára — dr. HÁÉV”. En­nek ellenére nem problé- mátlan a vállalati munkás­művelődés helyzete. Hogy mennyire bonyolult, menínyi összetevője és buktatója van, azt az építők két mun­kahelyén kutattam. Egerben és Gyöngyösön próbáltam képet alkotni a brigádok műveltségi szintjéről, törek­véseiről, és a műveltség megszerzésének objektív, va­lamint szubjektív akadályai­ról. A brigádok belső életét nagyjából egyforma gondok nehezítik. Munkájuk jellege miatt kulturális téren to­vábbi ötletekre, színekre, el­képzelésekre lenne szüksé­gük, ha a tartalmi jegyeket gazdagítani akarják. Szinte alig volt olyan dolgozó, aki azt mondta volna a brigá­dokban, hogy ő nem szán­dékszik már tanulni, műve­lődni. Ez az akarat kinek- kinek önbizalmat és erőt ad. A brigádtagok több minit fele gyarapítja tudását az oktatásokon, tanulnának ma­gasabb szinten is, de mun­kaidő-beosztásuk miatt erre jóformán nincs is lehetősé­gük. Felvetették viszont, hogy a lakóhelyükön — munkaidő-kedvezménnyel — szívesen képeznék magukat. Szó sincs tehát arról, hogy például az általános iskolát el nem végzett dolgozókból hiányozna a tanulási vágy. A bejáró dolgozók életkö­rülményeivel, művelődési helyzetével a vállalat de­mokratikus fórumai is gyak­ran foglalkoznak. A meg­különböztetett figyelmet sa­játos, többnyire hátrányos helyzetük és nagy számuk is indokolja. Több mint 40 településről ingáznak az eg­ri, a gyöngyösi és a főváro­si munkahelyekre, Helyzetü­ket, életmódjukat az átmenetiség a munkássá válás folyama­ta jellemzi. Ez nemcsak elő­nyöket, gondokat, megpró­báltatásokat is jelent. A munkahelyen, a városban őket ért pozitív hatások formálják világnézetüket, íz­lésüket és művelődési szo­kásaikat, ám a lakóhely még gyakran visszahúzó tényező. Ez a kettős hatás számos problémát okoz a beilleszkedésben. A bejárók többsége a vál­lalatnál végzett munka után odahaza ház körüli, háztáji vagy éppen kisvállalkozói munkát végez. Ez egyfelől növeli a család jövedelmét, másfelől csökkenti a szabad időt, kevesebb alkalmat hagy művelődésre, kulturált szórakozásra. A szakszerve­zeti bizottság szellemi vetél­kedők szervezésével . enyhít a bejáró dolgozók művelő­dési gondjain. Nem lebe­csülendő az az eredmény, amelyet a fejtörők a szak­mai, politikai műveltség nö­velésében jelenítenek. A ren­dezvények szervezői szerint a vetélkedő tartalmában ne a lexikális tudás, a számok halmaza legyen meghatáro­zó, hanem elsősorban a gon­dolkodás, a lényeg értése, az ismeretek alkalmazása. A brigádok újabban arra vállalkoznak, hogy megis­merjék névadójukat. No­vember 30-án lesz Eger felszabadulásának negyvene­dik évfordulóját. Szép kezde­ményezés, hogy a központi brigádok emlékműsorral ün- neplik az évfordulót. A ve­télkedőkön egyébként szá­mot adnak többek között a nőpolitikái határozatokról, a törzsgárdaszabályzatról, az ifjúsági törvény ismereté­ről. A vezetők ily módon is véleményt kérnek a munka- szervezési feladatok megva­lósításáról, javaslatot annak érdekében!, hogy az építő­ipari szakmáknak nagyobb vonzereje legyen a cégnél. De a játékosok azokra a kérdésekre is választ adnak, amelyek a takarékossági le­hetőségek kihasználását ku­tatják. Hasznosak azok a válaszok is, amelyekből ki­derül: mit tennének a ver­senyzők a gazdasági munka színvonalának javításáért, a jó munkahelyi légkör meg­teremtéséért. Figyelmét ér­demelnek az önportrék, amelyeket a brigádok készí­tenek magukról. Mika István A híres vendégművész hangversenyére jegyet sze­rezni hnindig óriási problé­ma. Most is mennyit kellett szaladgálnom, iámig sikerült elcsípnem két jegyet vala­mi '.jobb helyre, ahonnan ki­tűnően lehet 'látni j— már­mint a közönségnek minket. Hilhowskának nincs gondja ilyesmivel, mert pz unoka- fivérének van valami nője a zeneakadémián. Rypczins- kinek szintén vannak vala­miféle zavaros kapcsolatai, azokról azonban jobb nem is beszélni. 'De Imit csinál­janak azok, akik tényleg szeretik a zenét? ELSŐ RÉSZ Kezdés előtt negyven perccel érkeztünk a hang­Antoni Marianowicz: KONCERT versenyre: szerettünk volna minél jobb helyet szerezni — ahonnan mindenki lát­hat minket. és fmi is látha­tunk mindenkit. Hilkowska abban a toalettben volt, amelyet Párizsból hoztak a rokonai. Ripczinski pedig vett a jegyszedőtől néhány ismertetőt Chopinról. és tu­dós képpel lapozgatva sé­tált az előcsarnokban. MÁSODIK RÉSZ Amikor a közönség tap­solni kezdett, gyorsan le­mentünk a földszintre, hogy még jobb helyet szerezzünk magunknak. Ügy örültünk, mint a gyerekek, mert Ryp- czinskiéket sehol sem lehe­tett llátni — valahol oldalt ültek, egy oszlop mögött. Hilkowska méltóságteljesen közvetlenül a pódium előtt trónolt — hiába, disznó szerencséje van ennek a némbernek! Viszont mire ,a szünetben kikecmergett on­nan, már megszólalt a má­sodik csengetés, és senki sem hederített <rá. HARMADIK RÉSZ A hangverseny befejezté­vel mindenki a ruhatárba rohant. Ez volt a koncert legérdéktelenebb része, mi­vel senki nem figyelt a má­sikra. De azért Hilkowska bundáját agyba-föbe dicsér­ték. Viszont Rypczinski az istennek sem tudta beindí­tani az rúj kocsiját — csú­nyán lebőgött az egész tár­saság előtt. Engem meglö­kött valami diplomataféle, akinek odakiáltottam hogy: „Sorry!" — olyan hango­san, hogy mindenkinek meg kellett hallania. A három rész 1 közötti szünetekben egyébként a híres vendégművész külön­böző zeneszerzők néhány müvét adta elő. Zahemszky László fordítása Magyar popsiker T okióban Ismét nagy magyar siker született a tokiói nemzetközi popzenei fesztiválon. A Ja- maha zenei alapítvány által a hét végén rendezett ran­gos seregszemlén — 15 or­szág 19 képviselője közül — Katona Klári a legkiemelke­dőbb előadás díját nyerte el. A tavalyi Jamaha-feszti- válon a Neoton família a nagydíj nyertese volt. A Neotonék egyébként is­mét jelen voltak, mégpedig a mostani, 15. fesztivál egye­düli gálavendégeként. Har­mincöt perces műsorukkal hatalmas közönségsikert arattak. Az együttes ezenkí­vül több rádió- és televízió- adásban lépett feL A Neoton família kiemelkedő szigetor­szági népszerűségére utal, hogy tokiói tartózkodása so­rán jelent meg Japánban im­már hetedik nagylemeze. Hatvani Galéria-naptár Festmények, üvegmunkák — VI. tájkép- biennálé — Páka Eszter dalestje — „Deli- Iá” Váradi Hédivel — öt kihelyezett tárlat Igen nagy sikere van a Galéria emeleti termében most kiállító Galambos Ta­más festőművésznek, aki­nek munkáiba sok gondolati elem vegyül, s legtöbbjükre a fanyar irónia jellemző. A földszinten ugyanekkor Sza­kács Miklós parádi üveg­műves ólomkristály remekei­ben gyönyörködhetnek a látogatók egészen november 18-ig. Közben megkezdődtek egy újabb nagy tárlat, a Magyar tájak című, immár hatod­szor rendezendő országos tájfestészeti biennálé elő­készületei. Erre száznál több festő küldte él munkáit, s közülük nyolcvannégy mű­vész alkotását fogadta el bemutatásra a lektorátus zsűrije. A népes mezőnyből is kiemelkedik Barcsay Je­nő, Kokas Ignác, Kurucz D. István, Vecsési Sándor, Bér Rudolf, Nagy Ernő, Patay László, Fejér Csaba, Szur- csik János egy-egy műve, fémjelezve az országos sereg­szemlét, amelynek ünnepi megnyitója november 24-én, szombaton délelőtt fél 12 órakor lesz. Folytatódnak a Galéria képzőművészeti szabadegye­temének az előadásai is. A „Magyar műhelyek” sorozat­ban ezúttal a poszt-nagybá­nyai festészetről tart diaké­pes előadást dr. Losonci Miklós műtörténész, mégpe­dig november 12-én, hétfőn délután 4 órakor a Damja­nich Szakmunkásképző kol­légiumában, 6 órakor pedig a Kossuth téri leánykollé­giumban, ahol kívülállókat szívesen fogadnak. A Galéria-pódium mű­vészvendége november 23- án, pénteken este fél 7 óra­kor Páka Eszter, a Magyar Állami Operaház magán­énekesnője lesz, aki olasz, német és magyar zeneszer­zők műveiből állítja össze hangversenyének műsorát. A népszerű operaslágeteket, dalokat Garam Zsuzsa zon­goraművész kíséri, a műsor vezetője pedig Farkas End­re lesz. A Galéria-busz november 30-án, pénteken délután 4 órakor ismét Budapestre in­dul, ahol az utasok előbb a Bartók Béla Emlékmúzeum­ba látogatnak el avatott ve­zetővel, majd útjuk a Jó­zsefvárosi Színházba visz. Ott Molnár Ferenc és Nádas Gábor zenés vígjátékának a Delitának a premierjét né­zik meg, amelynek főszere­pét Váradi Hédi Kossuth- díjas, kiváló művész ala­kítja. Több kihelyezett kamara­kiállítása is lesz november­ben a Hatvani Galériának. „Tizenöt festő, tizenöt fest­mény’’ címmel november 1- én az apci Qualitál Vállalat klubtermében, 3-án a boldo- gi pártszékházban, 4-én a Hatvani Cukorgyár művelő­dési házában, 5-én a Gaga­rin Hőerőmű klubjában, no­vember 7-én pedig az új-hat­vani szakközépiskola folyo­sóklubjában nyílik ilyen tárlat az intézményekkel kö­tött együttműködési szerző­dés alapján. Türkmén szőnyegek Türkmén szőnyegeket be­mutató kiállítás nyílt a nagytétényi Kastély-múze­umban. Az Iparművészeti Múze­umnak gazdag gyűjteménye van a távoli nép szőnyeg­szövő-művészetének legszebb darabjaiból. Az egykori jur­ták legfontosabb felszerelé­si tárgyai: a jurtát kívülről díszítő ajtófüggönyök, a különböző ajtókeret drapé­riák, a rögzítő kötelek, a fal­ra akasztható szőnyegtáskák gazdag forma- és színvilá- gúak. A mintegy 50 dara­bot bemutató kiállítás majd minden türkmén törzs mun­kájából válogatást kínál: láthatóak szalor törzs mintá­zatával díszített kisebb mé­retű szőnyegek csakúgy, mint a nagy, reprezentatív, jomut, erszári és besir kár­pitok. ÖZE LAJOS UTOLSÓ FILMJÉBEN. A Nemzeti Színház ki­váló művésze már nagybetegen vállalta Bacsó Péter Hány óra van, Vekker őr? c. filmjének főszerepét, ami immár be­fejezetlen marad. Képünkön: öze Lajos és Bacsó Péter film- forgatás közben, középen az ápolónő. (MTI Fotó: Friedmann Endre felv. — KS) Würtz Adám: Középkor

Next

/
Thumbnails
Contents