Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
A Pekingi Opera világhírű útja során Magyarországra is eljutott. E furcsa, akrobatikával, tánccal, pantomimmai kevert kitűnd énekes produkcióról Gyöngyösön készült Kőhidi Imre képriportja. R ekedt hangon mentegetőzik szegény öreg idegenvezetőnk. Több mini tíz éve kalauzolja a Szekszárdra látogató kát. de ilyen malőr még nem esett meg vele. hogy a gemenci híres-neves vadre- zervátumlból ilyen keveset tudott volna megmutatni. Pedig...! Ez a húszezer hektáros természetvédelmi terület az év legtöbb szakában szebbnél szebb színeket, romantikus izgalmas látnivalókat kínál. A szarvasbőgésre például messzi idegemből is tucatszám érkeznek ide a vendégek, vadászok. s az itt átélt nagy élmények fejében jóféle pénzzel — dohárai, márkával — keményvalutával fizetnek. — De hát kell is ezt nekem, hölgyeim és uraim, tisztelt vendégeim, hogy úgy mondjam, önöknek ragozni? Önöknek, akik a csodálatos Mátra mellől érkeztek. . .?! Igaz, ami igaz: Imre bácsi — így hívják az öreget r- fején találta a szöget, amikor a gyöngyösi jogászok úgy negyven- főnyi kiránduló csapatánál erre apellált. Egyetértőén bólogatnak a bírák, ügyvédek. ügyészek, s szíves szóval nyugtatgatják a házigazdát — tudjuk mi azt jól. hogy Gemenc, itt. az ország déli részén, a Duna árterében valóságos fogalom, vadregényes szépségeiben számtalanan gyönyörködtek már. Művészeket, költőket hozott ez az ősvadon ihletett hangulatba, versek, rajzok, festmények születtek itt. megőrizve. visszaadva színeit, rejtelmes hangulatait. .. Ami viszont a mieinket illeti — elsietett lépés lenne sajnálni kezdeni őket. akik a hétvégét ezúttal — nem először és bizonyára nem is utoljára — hazánk egyik nagyon szép. természeti kincsekben, történelmi emlékekben bővelkedő tájának meglátogatására szentelték. Elsietett, korai lenne bizony, hiszen a mi mátrai kis- vasutunknak pontosan megfelelő vonaton a Keselyűstől a borrévi, majd a gemenci megállóig „száguldva” megleshették az őszkezdeti színeket a dús. gazdag lombokon, miközben félfüllel az erdő hangjaira, neszeire figyeltek, a másikkal pedig Imre bácsi szavaira. Ezekből derült ki. hogy csupán szarvasból kétezres állományt gondoznak, óvnak itt. és ennek szaporulata az. ami elsősorban idevonzza a vadászokat. Szépen akad erre vaddisznó is — lehet vagy 1500 — és természetesen őzek s más kisebb vadak. Ami pedig a madárvilágot illeti, itt a réti sas a legritkább és a legbecsesebb, az erdő legeldugottahb helyein fészkel, de héjaféléket, baglyokat, keselyűket, kakukkot. sárgarigót, feketét gyakrabban látni. — Visszatérve a szarvasokra — meséli Imre bácsi —. ezek élnek aztán kemény életet. A bikák 5—6 éves korukra kifejlődnek. iivarérettek lesznek, és rendkívül harciasok. Hatalmas, vérre menő harcokat vívnak egymással — s a jhárem” a győztest követi.. . Olykor azonban feltűnik egy-egy fekete borjú Is közöttük, ami azért érdekes, mert a gemenci vadrezervátumban egyébként nincs ebből a fajtából. Akkor viszont: hogy kerül a csizma az asztalra. barnák közé fekete? Nos. a válasz kissé pikáns: a szomszédos jugoszláviai erdőkből időnként bizony át-átrándul — úl— Egy kancsó. Olyan Jancsi-kancsó. amiből ma is lehet kapni, és amelynek oldalába ezt a kis versikét rótta fel a hajdani mester: A szekszárdi bikavér orvosságnál többet ér. aki issza, hóttig él. Ezen aztán jót derülnek a Heves megyeiek. hogy utána ismét komolyra forduljon a szó. Megtudják, hogy az utóbbi 7—8 évben itt is csökkent a szőlőterület, és ennek pótlására néhány esztendővel ezelőtt 550 hektárt telepítettek. Ennek, vaJCes elij űitM az ävdäg láhnyúnuíig levél nélkül, az éj leple alatt — egy-egv bika. s ha tehetik — sikerrel udvarosainak. .. De hagyjuk most a szarvasok ingatag erkölcseit, s látogassunk el Szekszárdra. ebbe a szép kis városba, amely hangulatát s lélekszámát tekintve Gyöngyösre emlékezteti a kirándulókat. És még valami — nevezetesen a bora. Bizony, nem egy írás tanúskodik arról, hogy Szekszárd és környéke mindig híres volt a boráról, az ország szőlőterületének több mint négy szá- .zaléka található Tolna megyében. Szekszárdi bort ivott Garay János, a költő, s e dombok tevével koccintott az obsitos Háry János, aki e városka kocsmáiban mesélgette el híres történeteit. Ha pedig már a hírességeknél tartunk, nem feledkezhetünk meg Liszt Ferencről. A zeneóriás gyakran megfordult és koncertezett itt. és — mint feljegyezték — elutazásakor mindig magával vitt egy-két demizson jóféle vörös bort. Vörös bor...! — ez bizony olyan téma, amelyre a szekszárdiak is büszkék és kényesek. — Ha megengedik — így az öreg, amikor meséjében ide ér —, mondanék erről valamit. Mivel hogy hevesiek is. kedves vendégeim, és jogtudorok is. bizonyára értékelni fogják... Arról van szó. hogy állítólag komoly pereskedés származott abból Szekszárd és Eger között, melyik város nevezte el hamarább bikavérnek a borát. .. Nos hát, mit gondolnak...? — Természetesen az egriek — hangzik a bírói „ítélet”. — Természetesen a szekszárdiak — cáfol az idegenvezető. — Mi a bizonyíték? — kérdik a jogászok. lamint a jó termésnek köszönhetően nem csökkent az itt előállított bor mennyisége — a minőségről nem is beszélve. 'Miközben mindez számos más érdekességgel együtt elhangzik, kirándulóink a 205 méter magas Kálváriáról gyönyörködnek a város és környékének pompás panorámájában. Bizony, jó lenne itt még időzgetni. de az őszi este lassan már leszáll. indulni kell Abaligetre. ahol két éjszaka teszünk elszállásolva. Abaliget: íme, a bikavér után még egy „rokon” a távoli Tolna megyében. Ott a Nyugat-Mecsek erdőkkel, rétekkel borított lankái között meghúzódó szép üdülő- terület. nálunk pedig Abasár őrzi nevében királyunk. Aba Sámuel nevét... De rögzítsük most emlékezetünkben a szép Aba- ligetet. A tölgyekkel sűrűn benőtt dombokkal övezett két tó nagyszerű látványt nyújt. A már-már áhítatosnak tűnő csendben fűzfák hajlanak a víz .fölé, s moccanatlan gyönyörködnek saját tükörképükben. A másik, a halnevelő tó felett az égre gondosan felvázolt szürke s kék fellegek úsznak, ezekre rajzolódik rá a tömzsinek tűnő templom kupolája a kereszttel. A bokrok és a sűrű lombok közül minduntalan felhangzó madárfütty emeli ki a csendet. Bizony — ha lenne rá mód — itt is eltöltenénk egy-két szép hetet. Sürget azonban az idő, és a gyöngyösiek „világjáró” kis csapata még ellátogat Mohácsra. hogy tisztelegjen „nemzeti létünk nagy temetője” előtt. A meghatottság, amelyet itt mindenki érez — szinte kézzelfogható. Ez a meghatározó, ez az alap Mellette azonban kis büszkeséget is éreznek a Mátra aljáról érkezettek. A történelmi emlékhelyen ugyanis Heves megyei művész. Kő Pál munkái is megtalálhatók. II Lajos, a húszesztendősen meghalt király. aztán Tömöri Pál kalocsai érsek és Szulejmán szultán faszobra... Röpke nekifutás és már Siklós várában nézegetjük, mi minden maradt itt fenn az utókor számára, majd — mintegy búcsút véve a tolnai, baranyai tájtól — rövid időre a híres harkányi fürdőt foglaljuk el. Igazi gyógykúrára ugyan a kurta kis óra kevés — de nagyon kellemes. És közben számos érdekességet megtudunk a 62—63 °C hőmérsékletű kénesgyógyvíz-telepről. illetőleg felfedezéséről. Hogyan is szól a történet...? Másfél évszázada. amikor Harkány még a siklósi váruradalomhoz tartozott, a földesúr ár- koltatta. csatornáztatta a mezőséget. amelyen abban az időben valóságos iszapmocsár gőzölgött. E munkálatok közben figyelték meg a napszámosok, hogy a meleg víz és iszap, amelyben egész nap mezítláb dolgoztak, enyhíti reumás fájdalmaikat. ... Az egyik medence falán verses feliratok és dombormunkák misztikusabb mesét mondanak erről a vízről. S kezdődik pedig ez imigyen: „Dél felől, ha szemre veszed a harkányi csúcsos hegyet, láthatod, hogy több barázda van a sziklás hegybe szántva, és kakas-. bak-, macskalábnyom látszik a hegygerincháton. Lakott itt egy öreg néne, volt egy Her.ka nevű lánya hét határban nem volt párja. Szemet vetett rá az ördög.. Hátborzongató dolgok következnek ezek után. s dehogy is akarjuk mi ezzel rémisztgetni azokat, akik még nem jártak ott. Elég legyen annyi, hogy az öreg néne nagy ravaszul azt kérte a szépséges leányzóért cserébe, hogy az ördög szántsa fel a hegyet. gondolván, hajnal hasadtáig ez úgysem sikerül neki. De az ördög is ravasz volt. mindenféle praktikát kitalált, befogta a három állatot az ekébe, és már-már úgy látszott, viheti is Herkát. . De az öregasszony sem volt rest. praktikára praktikával felett... Hogy mégis mi lett a dolog vége: „Az ördög a haját tépte, a három állat heggyé vált, s az ördög, látva, hogy vesztett. mérgében dobbantott nagyot, lyuk támadt. és elnyelte legott. Hol pokolra ment, a földből kénszagú meleg víz tört föl... ” A laposan eszünkbe véssük a tanulsá- ** gos sorokat, lévén pedig, hogy közben az időnk is kitelt, kicsit kelletlenül ugyan, de hazainduiunk. Az ördög pedig, ha már egyszer a fülünkbe mászott — nem akar távozni tőlünk, arra sarkall, hogy a» buszban hazafelé jóféle gyöngyösi borból iszogassunk, vétkezgessünk.. B. Kun Tibor
