Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 13., szombat é Kelemen Endre K ét évtizede annak, hogy létrejött a Magyar Iskolatelevízió, amelynek alkotógárdája a rajttól kezdve arra törekedett, hogy minél sokrétűbben segítse a katedrán állók munkáját. Ezért mérlegelték a visz- azajelzéseket, emiatt voltak kíváncsiak az egyes műsorokat felhasználók véleményére. A hatékonyabb tájékozódás érdekében rendezték az ezt szolgáló konferenciákat, amelyeknek JUBILEUMI SZÁMVETÉS Az igaz nyertes: a diáksereg Beszélgetés a nemzetközi oktatótelevíziós szemináriumról rögvest Eger adott otthont. A városi, a megyei jelleg később országossá, majd nemzetközivé bővült. Húsz esztendeje tartották az első összejövetelt, tizenöt éve fogadták először a külföldi vendégeket, akiknek zöme azóta folyvást visszatér, hogy részt vegyen az ifjúság javát szolgáló diskurzusokban. vitákban. így aztán nem csoda, hogy kissé jubileumi hangoltsá- gúvá vált a legutóbbi, az október 4—9-ig lezajlott hatnapos találkozó, s az is nyilvánvaló, hogy az értékelés során az elmúlt időszak tapasztalatait is mérlegelték a szakemberek. Beszélgető partnereink voLtak: Kelemen Endre, az ITV és dr. Nagy Andor kandidátus, az. egri' Ho Si Minh Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszékének vezetője. Azonos gondok — Az egykori kezdeményezés — ezt senki sem kérdőjelezheti meg — kamatozó tradícióvá erősödött. Mit tartanak a dicséretes vállalkozás legfőbb erényének? — Televíziósként információkra. egyetértő vagy ellentmondó észrevételekre szomjúhoztunk. s nem is csalódtunk. Ezek a jó szándékú, ezek a mindig kritikus hangvételű javaslatok, megjegyzések feltétlenül megkönnyítették későbbi elhatározásunkat. utaltak érdemeinkre. de jelezték — méghozzá egyértelműen — hibáinkat is. Ennek is köszönhető, hogy mind eredményesebben dolgozhattunk, hiszen menet közben korrigáltuk az esetleges tévedéseket. Az sem mellékes, hogy túlláthattunk saját portánkon. s felmérhettük: hol. milyen gondokkal birkóznak külföldi kollégáink, s melyek azok) a bevált módszerek. amelyeket átvehetünk tőlük. Hadd érzékeltessem mindezt mostani példákkal ! Néhány nappal ezelőtt a nemzedékek közötti kapcsolatok romlásának okait elemeztük, természetesen a kiútkeresés igényével. Rájöttünk arra, hogy a kórtünetek más országokban is erőteljesen jelentkeznek, s mindenütt keresik az orvoslás módját, mikéntjét. Megegyeztünk abban, hogy különböző műsorainkkal, változatos műfajú produkcióinkkal ezt könnyíthetjük meg, hiszen a megrekedt párbeszédet elevenítik fel, s arra sarkallják az idősebbeket és a fiatalokat, hogy közelítsenek egymás felé. Épp ezért kell mind színvonalasabb kínálattal jelentkeznünk, olyannal, amelyek nem túlzottan agyon- magyarázó, didaktikus han- goltságúak. Nem szabad megfeledkeznünk a szülők gondolkodásmódjának alakításáról sem. Többen és joggal hangsúlyozták: minden alkotásnak — a nem kifejezetten oktató profilúnknak is! — azonos értékrendet illik sugallnia, mert csak így várható határozott előbbre lépés, egyértelmű siker. — Hadd közelítsek én a pedagógusok oldaláról! A támogatás arról győzött meg bennünket, hogy nem maradtunk magunkra, vannak szövetségeseink, akik meglátásaikat nagyra tartják. Jó érzéssel tölt el bennünket annak tudata, hogy ennek a csorbítatlan összhangnak a gyerekhad látja hasznát. Gyümölcsöző egyezségek — Ügy hírlik: az idei ajánlat a szokottnál is nagyobb érdeklődést váltott ki. Erre utal az is, hogy több ígéretes egyezség született. Hallhatnánk ezekről? — Az ITV munkájának megbecsülése az. hogy .csehszlovák és lengyel barátaink több film átadására kértek meg bennünket. A hamburgi tv megvásárolta a nálunk is népszerűvé lett Testünk című sorozatot. A lengyel Il-es program főszerkesztője meghívta egyik stábunkat, méghozzá magvas műsor készítését remélve annak tagjaitól. A cseh tv bratislavai szervezete a jövő esztendő tavaszára tapasztalatcserére invitált minket. Novemberben ott leszünk az Eurovízió belgiumi összejövetelén, ahol öt napon át vetítik az óvodai, illetve az iskolai programokat. Azt hiszem, felesleges bizonygatnom, hogy ez újabb lehetőség törekvéseink megismertetésére, méghozzá nemzetközi porondon. Ilyen mérvű „frontáttörésre” még nem volt példa. Ügy is mondhatnám, hogy szárba szökkent a hajdan elvetett mag. Bevált módszerek — Mindez örvendetes, sokan azonban arra is kíváncsiak, hogy milyen fogások hadba vetésével érték el ezt a tisztes szintet... — Megőriztük, továbbfejlesztettük mindazt, ami egykori konferenciáinkon igazolta életképességét. Ezek nem véletlenül nyerték meg tizenhat ország képviselőinek rokonszenvét. Valamennyien elismeréssel szóltak kínálatunkról. Számítollak a rangos mezőnyre, épp ezért legsikerültebb munkáikat hozták magukkal, jelezve ezzel — akarva-akarat- lan is —, hogy ki hol tart. — Néhány esztendeje vezettük be a családlátogatásokat. Most a bogácsi otthonokba kopogtatott egy-két külföldi vendég, az ott töltött délutánon képet alkothattak nemcsak a magyar gyereknevelés örömeiről és gondjairól, hanem szocializmusunk hétköznapjairól is. Ebben az esetben a 'tények érveltek, mindenféle propagan- disztikus körítés nélkül. Arra is gondoltunk, hogy mind szélesebb rétegekhez jussunk el. Ezért vettek részt az egyes foglalkozásokon főiskolai hallgatóim, emiatt helyeztünk el egy színes tévét az ifjúsági ház kirakatában. hogy az egriek az utcáról is nézhessék a különböző produkciókat. Tévedés ne essék: nem ez a felső határ, a jövőben ennél még többet szeretnénk nyújtani. Annál is inkább, mert közös munkálkodásunk igazi nyertese az a diáksereg, amelyért mindannyiunknak érdemes fáradozni... Pécsi István ISIi/akig a vízben un. Szebeni elhatározta, hogy nem csinál semmit. Két hétig csak sétái, alszik, dago- nyázik a jó meleg gyógyvízben és csendes pihenésnek adja magát. Kikapcsolódik. Az első éjjel nyugtalanul aludt, pedig fáradtan tette le a kocsit a háromszáz kilométeres út után, és úgy gondolta, hogy reggelig durmol, mint a mormota. Éjféltájban szúnyogcsípésre ébredt, vékonyka szúnyogmuzsikára, aztán a feje alját igazgatta hajnalig. Egy párna kevés volt, így aztán ai pléddel próbálta feljebb pöckölni a fejét, de sehogyan sem sikerült, ezért elhatározta, hogy felgyújtja a villanyokat és kiirtja az ösz- szes vérszívót. Légycsapó módjára, háromfelé csavart egy újságot, feltette a szemüvegét és megkezdte a vadászatot. Hajnal felé megunta és leoltotta a villanyokat, a fejére húzta a paplant és kimerültén aludt reggelig. Az üdülőben reggelinél megismerkedett az asztaltársakkal, egy házaspárral és egy mázsán felüli, ötvenes férfival. Kölcsönös bemutatkozás, néhány udvarias szó, aztán indult a presszó felé. — Kérek egy kávét, belegőzölt tejporral! A felszolgáló kislány jól megnézte magának, talán a „belegőzölt'’ szó miatt, aztán tette a dolgát. Szebeni kikészített egy papír tízest és a sarkára tett egy nehéz hamutartót. — Húzza ki innen a borravalóját! Még meg sem hozták a kávét, amikor a nagy darab férfi árnyékot vetett a virággal díszített, parányi asztalkára. — Kedves asztaltárs, megengedi? — és feleletet sem várva, leült a szomszéd székre. Amikor a kávét hozta a lány, nagyhangon rendelt. — Két konyak, egy kávé. — Két konyakot iszik? Maross úr — a bemutatkozásnál jól megjegyezte a nevét — rácsodálkozott. — Egyik a magáé! — Tíz éve nem ittam konyakot, Maross úr, és különben is, gondolja, hogy ha megkívántam volna, nem hajtanék le egyet a kávé előtt? A felszolgáló kislány tanácstalanul nézett Maross- ra, majd — parányi mosoly- lyal a szája szögletében — biztatásra kihúzta a hamutartó alól a tízest. — Maga csak azt csinálja, amit mondtam. Két konyak! Szebeni felhajtotta a kávét, aztán gyorsan kereket oldott. — Beképzelt hülye! — gondolta magában és sietett a vízbe. A víz kellemes meleg volt és Szebeni érezte, hogy már az első percekben átjárja az egész testét. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha ettől elmúlna a reumája, a vállfájása, amely odahaza még celestonra sem reagált és megnyugtatná egy kicsit. Két percen belül hárman is melléhúzódtak a lépcsőre. szájába fröccsent a víz, amikor egy kopasz ember lehuppant. — Mire ajánlják ezt a vizet? — kérdezte az egyik, de Szebeni úgy tett, mintha nem hallaná. — Olyasmi lehet ez is. mint a balfi víz? — kíváncsiskodott tovább a „vendég “ és Szebeni szeme közé bámult. — Nem , tudom, kérem, de talán árulnak itt valahol egy tájékoztatót... — Tájékoztató! — röhögött fel a kopasz. — Tudja maga, mit érnek ezek a tájékoztatók? Az orvosok is csak szövegelnek, az egyik ajánlja, a másik tiltja, attól függően, hogy kinek mi a heppje, mennyire szívügye a víz. Itt van, kérem, ugyebár. a víz radioaktív hatása! Néhány éve még ezzel dicsekedtünk a nyugati turisták előtt, hogy ennyi, meg annyi rádium, most meg azt is letagadnánk, ami van. mert radioaktivitásból aztán elegünk van .. . Szebeni odébb úszott, és megjegyzés nélkül hagyta a provokatív vitatémát, majd. amikor letelt a húsz perc. átment a strandra. Éppen belépett a medencébe, amikor egy bájos anyuka a tenyerébe nyomta a négyéves kislánya kezét. — Kérem, uram. vigyázzon Kingucira, amíg visszajövök! A másik oldalon felejtettem a felfújható zsiráfot. Szebeni állt dermedten és nézte a gyereket, aki bájos kedvességgel megkérdezte: — Neked is van ilyen kislányod? Szebeni a fejét rázta és tulajdonképpen nem tudta, hogy mit kezdjen a gyerekkel. A kislány mindenképpen a vízbe akart menni, húzta, cibálta a kezét, a mama viszont még sehol és nélküle ugyan hogyan is kezdhette volna el fürdetni a gyereket. — Vegyél az öledbe és tegyél úgy. mintha az apukám lennél! (Folytatjuk) Szalay István „Szívesen tartanék ismeretterjesztő előadásokat, vennék részt találkozókon megyénk művészeivel...” (Fotó: Perl Márton) Látogatóban Herczeg Istvánnál Az egri La.josváros utcáján messziről fehérük a ház. Meszelt falával, barna díszítő faelemeivel egyszerűségében megkapó. A felső szinten a terasz és a tágas, világos műterem: Herczeg István alkotóműhelye. Amikor hellyel kínál a sajátos hangulatú térségben, néhány szó után kiderül, mennyit dolgozott a művész az épület helyrehozatalában. — A hidegburkolástól az ácsmesterségig, minden munkát meg kellett, hogy tanuljak — mondja. — Ezt a régi házat csakis önerőből tudtam felújítani... Herczeg István — a „tanulóéveket" is beleszámítva — tizenhét esztendeje él Egerben. Ám, ismervén eddigi munkásságát, mindmáig nem tudott elszakadni a szülőföldtől, a falu életének hangulatától. — Sajószentpéteren láttam meg a napvilágot. Odakötnek emlékeim, gyerekkori élményeim. Innen hoztam magammal a víz, az erdő, a természet szeretetét. De a Sajónál még jobban vonz máig is a Hernád. Ez a folyó megőrizte tisztaságát, „nem rombolt rajta” az ipar. Mindig szomorú vagyok, ha látom szennyezett vizeinket. Miért nem tudja megvédeni az ember a természet alkotta csodákat?! Szenvedélyes horgász vagyok, de egy-egy éjszakai kintlét után ideges leszek, ha tapasztalom: orvhorgászok. hangoskodók, szemetelők zavarják a természet nyugalmát. — A legtöbb grafikája, tus- rajza a gyerekkor világát őrzi... — Ha megszületik a mese, a varázslat a valóságban, meghatározza a felnőtt életét is. Emlékszem, ötéves voltam, amikor „láttam az angyalt". A keresztapám egy karácsonyon ott állt a széken, körülvette a gyertya sejtelmes fénye. Csak azon csodálkoztam, miért van az angyalnak olyan nagy bajusza .. . Persze, a városi életnek is megvan a képzőművészeti lehetősége, de a falusi életforma gazdagságához, képzeletemben, nem hasonlítható. Beszélgetünk a népművészethez való kötődéséről is. A művészt mindig is izgatta, hogy újraálmodja a motívumokat. Fáradhatatlanul keresi a természet és az ember viszonyát, a természetes és a mesterséges környezet kapcsolatát. — Talán nem véletlen, hogy legutóbb Ostoroson, egy faluban láthattuk kiállítását. .. — Tíz évig nem rendeztem tárlatot kis településen. Szerepeltem országos, tájegységi tárlatokon, egri gimnáziumokban, üzemekben De egyszer csak megérez- tem: el kell jutnom akár Párádra, Sirokba is. Az emberek látásmódját csakis így lehet alakítani. Sokszor találkoztam már a meg nem értéssel, de kell, hogy töretlenül csináljam tovább, enél- kül nem érdemes. Hat év után búcsút mondott a főiskolai tanárságnak. Most szinte éjjel-nappal dolgozik műtermében. A közelmúltban, háborúellenes rajzsorozatáért elnyerte a Művelődési Minisztérium díját. — Mindenfajta erőszakot gyűlölök. Ezért is, hogy képeimmel a pusztító erő ellen szólok. Keresem az új formákat, most például a rézmegmunkálásra szeretnék áttérni... No, és azért a tanításról sem mondtam le. Az ifjúsági házban vezetem a Paletta rajzstúdiót. Dolgozóknak, középiskolásoknak. Mindenekelőtt az odafigyelésre szeretném ösztökélni az embereket. Mikes Márta Dr. Nagy Andor (Fotó: Szabó Sándor)