Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 13., szombat S « A falu központjában is épül nek új házak A második világháború előtt mintha Gyöngyösoroszi lett volna a világ vége, mivel a községből nem vezetett út tovább. Legalábbis ezt mondják az idősebbek. Nem is csoda, hogy csak alig negyven éve lehet Galyatető felé is közlekedni, hiszen addig az ide — Gyöngyös felől — betérők nem nagyon akartak tovább menni. Ugyanis — igen, bizonytalan híradások szerint. — a középkorban hazánk legfényesebb aranyát hozták felszínre az oroszi bányahegy gyomrából. Egyébként nagyon sokszor abbahagyták. majd több éves pihenés után újrakezdték az érc, a színesfém kitermelését. A helyi gazdáknak sem volt érdeke hajdanán az útépítés. Ebből a szántóföldből sokszor még az adóra valót is szűkösen lehetett kipréselni. Nem termett piacra. Kevés volt a művelésre fogható terület, s azon a kevesen elsősorban szőlőt termesztettek. Egy 1737-es feljegyzés szerint panaszkodik a nép. mert ..tele van adóssággal”. s csupán a tűzifa-eladás enyhíti a szegénységet. Ehhez hasonló gondokkal gyakran kellett megküzdenie a Mátra tövében megbúvó falunak. amelyről már a XIII. század közepén is említést tesznek az oklevelek, s amelyet szinte évszázadonként cseréltek birtokosai. Többek között Báthori István és a Bajza család is megszerezte hosszabb-rövidebb időre. ★ A község főutcájának számító Rákóczi utcában még több a régi ház, mint az új. De itt is található néhány kacsalábon forgó palota. A Móricz Zsigmond utcában pedig minden otthonnak csodájára lehetne járni. Az épületek, néhány kivételtől eltekintve, esztétikusak. Az egyik emeletes házba már beköltözött Horváth Béla műszerész kisiparos és családja. A 35 év körüli fiatalember a kőkerítést készíti ismerősével. Bizalmatlanul fogadnak bennünket. — Nem fényképezhetnek le — mondja a segédkező kőműves. — Nem is mutatkozom be Megdöbbenve állunk. Nem értjük, miért kell azt titkolni. ha valaki dolgozik. — Becsületes munkával gyűjtöttem össze a pénzt — töri meg a csendet Horváth Béla. — A szülők is segítettek. — Miért itt telepedtek le? — Itt születtem. Ehhez a ritmushoz szoktam hozzá. Viszont egy idegennek nem érné meg ideköltözni. Ross2 a (közlekedés. Kevés a járat naponta Gyöngyösre, pedig csak 5—6 kilométerre van.... Legalább 30 évvel lemaradtunk az olyan falvak mögött, mint Nagyréde. vagy Abasár. Másutt gázt vezetnek, járdát építenek, nálunk társadalmi munkában akarnak mindent megoldani. Anyagilag jóval többet segíthetne a tsz. vagy a bánya. ★ Az Ere- és Ásványbánya Vállalat egyik gyöngyösoroszi tárnájának kijáratánál találkozunk Baranyi Tivadarral és Rácz Istvánnal, két cigány származású csilléssel. — Nehéz munka ez — mondja Baranyi. — De hát. ha nem szeretném, nem csinálnám. Huszonhárom éve élek ebből. — Ügy hallottuk, hogy ritkának számít itt. hogy a cigányok közül valaki ilyen hosszú ideig megmarad egy helyen. — A lustaság csak az öregebbekre jellemző — világosít fel bennünket. — A fiatalabb korosztályból mindenki elhelyezkedett. — A gyerekeit is ide hozza majd? — ötezer forint a fizetésem, ennyit a felszínen is megkereshetnek. — A pénzzel nekem is bajom van — panaszolja Rácz István. — Három kicsi van odahaza, az asszony nem dolgozik. Négyezer forintos keresetből nem lehet előbbre lépni. Építkezni akartunk, de a tanács 40 ezer forintot kért egy telekért. Honnan szedjek any- nyit össze? Nehéz így elkerülni a földes lakásból. Botos Gyula —, aki eddig kíváncsiskodva hallgatta a beszélgetést — közbevág: — Cigányklubot akartam szervezni. Részletes tervet készítettünk, ifjúgárdistákat is hívtunk volna, hogy megelőzzük a verekedéseket. Húszezer forint támogatást kértünk a tanácstól, de nem kaptunk. Nem értem, hogy miért, hiszen a 16—17 évesekből kiváló közösséget formálhattunk volna. — Valószínű, hogy a verekedésektől félnek... — Már négy éve nem volt ricsaj — nyugtat meg bennünket. ★ A termelőszövetkezetről tudakozódva a falu lakói elsősorban a melléküzemági tevékenységgel büszkélkednek. Pedig amit Nádasi Kálmántól, a Február 24. Termelőszövetkezet elnökétől megtudjuk, a mezőgazdasági területet fontosabbnak tartják. Csakhogy a szántóföldek gyenge aranykoro- na-értékűek. — Ezerötszáznegyven hektáron gazdálkodunk — így az elnök. — Ennek csaknem a fele erdő, rét. legelő. Az id'én is csak közepes eredményt értünk el az őszi búza-termelésben. Az elmúlt években elvégeztük a szőlőültetvények felújítását, s bízunk abban, hogy most is elérjük a 10 tonnás hektáronkénti termésátlagot. Ezzel borászatunk is szép sikerrel zárhatja az esztendőt. A gazdaságot II éve szanálták. Azóta nagy szerep jut a műanyag, valamint a faipari részlegnek. Jelenleg a tagság átlagkeresete már meghaladja a havi négyezer forintot. Az idén ötmillió forintos nyereséget várnak, s ezt az összeget új beruházásokra, illetve a műszaki színvonal fejlesz- tésére szánják. ★ Nagy zúgás, zakatolás kíséretében ontják magukból a műanyagrészleg présgépei a szemcseppentőket és a bo- rosüveig-dugókat. A berregő masinák előtt ülő asszonyok egy része könyvet, újságot lapozgat. Ijedten kapják fel a fejüket érkezésünkkor. Kiderül, hogy az itt se- rénykedők nagy része a mezőgazdaságból került át. — Amikor a nyári munka befejeződött, mindig volt néhány hét holt idő a szüretig — meséli Tóth Félixné. — Olyankor nagyon kevés pénzt vittünk haza. Tizenkét éve jöttem át ide, s most már 3500 forintot keresek. Ezt megtoldom egy Nincs éttermünk kis háztájival. A férjem nyugdíjas tsz-tag. kettőnk, nek 1600 négyszögöl szőlő jut. Munka után megyünk metszeni, kapálni... Azt nem lehet elfelejteni, ha már egyszer megtanulta az ember. Többnyire negyven év fölöttiek dolgoznak itt. Amint elmondják, a fiatalok azért nem szeretik ezt a helyet, mert a három műszak miatt nem tudnak gondoskodni a gyerekekről, ök inkább a mezőgazdaságot választották. Persze itt is akadnak huszonévesek, közöttük az üzemvezető-helyettes Bagi Mária. Elkeseredetten beszél a helyi szórakozási lehetőségekről. — Nincs éttermünk, sem presszónk, ahol leülhetnénk egy kávéra — mondja. — A kocsma pedig elhanyagolt. Oda legfeljebb a férfiak járnak. Aki szórakozni akar. Gyöngyösre megy. mert a szép művelődési hátunkban sincs sok minden ... A KISZ-vezetőség igyekszik ugyan rendezvényeket szervezni. de a fiatalokat nagyon nehéz összeszedni. Építkeznek. maszekolnak, minden, ki megy a pénz után. ★ A község leghíresebb amatőr csoportja az asszonykórus. Zömében itt is az idősebb korosztály képviselteti magát. — Nem sajnálják nótá- zásra áldozni az idejüket? — kérdezzük Horváth Kál- mánnét. — Dehogy sajnáljuk — mondja. — Ennyi szórakozás nekünk is jár Most épNehéz munka, de szeretjük pen a néhány nap múlva sorra kerülő helyi népzenei találkozóra készülünk, aztán másnap irány Gyöngyös. ahol a szüreten lépünk fel. A férjek is elkísérik a csoportot. Az előadás után együtt nótázunk. táncolunk. Nekünk más lehetőségünk nincs a szórakozásra. A mozi fiataloknak való. ★ A Károly-tárói lakótelep a bányához tartozik. Két- három kilométerre a falutól 72 család él a hegyek tiszta levegőjén. Becsöngetve néhány lakásba, kitűnik, nem nagyon tartják azokat rendben. Az egyik legtisztább otthon egy elvált férfié. Dénes Sándornak persze most már nincs más dolga. Néhány hónapja rokkantnyugdíjas. — Huszonöt évet töltöttem a bányában. Azt. hogy veszélyes, mindig tudtam. Májusban előttünk robbantottak — eleveníti fel a tragikus pillanatot. ,— Nem figyeltem. .. Ha elővigyázatosabb vagyok, nem esik a kő a lábamra. A fiókból egy sor elismerő oklevelet keres elő. Közöttük három miniszteri kitüntetés is található. Az élelmiszerbolt külseje nagyon elhanyagolt. Az üzlet előtt többen panaszkodnak. hogy ritkán kapható itt zöldség, gyümölcs. Bort és sört sem hoznak rendszeresen. — A ZÖLDÉRT nem szívesen szállít kis tételeket, ha pedig mégis, akkor abban nincs sok köszönet — mutat rá a szabadságon lévő üzletvezetőt helyettesítő kereskedő az egyik ládára, amelyben gyűszűnyi nagyságú, fonnyadt krumplik láthatók. — Nekik a kis tétel nem üzlet. Az ittenieket is ismerni kell: mindennel elégedetlenek. ★ Bolyós Pál. a községi tanács titkára éppen akkor telefonál az iskola és a művelődési ház fűtésének korszerűsítése érdekében, amikor betoppanunk. — December végéig ki kell cserélni az olajkályhákat — magyarázza. — Villany fűtőtesteket állítunk be helyette. Az ÉMÁSZ dolgozói most kezdik el a külső vezeték lefektetését. — Nem túl későn? Nyakunkon a hideg. — Először széntüzelésre akartunk visszaállni, de az túl sokba került volna. Nem kaptunk hozzá támogatást a megyéből. A szerelők azt ígérik, hogy október közepére elkészülnek. Még felsorolni is sok lenne, hogy emellett hány feladatot oldott meg az idén a tanács az 1700 lelket számláló faluban. Felújították az iskolát, bevezették az intézményes szemét- szállítást, utat, járdát építettek. többnyire társadalmi munkában. ★ A falu legismertebb lakója Horváth Jenő nyugdíjas fafaragó. Büszkén mutogatja a csaknem ötven alkotásból álló kollekcióját Néhány országos pályázaton is szerepelt, s szép sikereket ért el. — Az itteni emberek nagy része a pénznek él. Hajtják magukat. Kevesen áldozzák fel a szabad idejüket hobbira. .. Ennek a településnek mindig is az volt a legnagyobb baja. hogy a vezetői idegen helyről kerültek ide. Mostanában valamelyest javult a helyzet. A tanácselnök és a tsz-elnök már helyi. Ök bizonyára segítenek abban, hogy a megye nem éppen előkelő helyen számon tartott községei közül az elsők közé kerüljünk. Ehhez persze közös összefogásra is szükség lesz És türelemre. Homa János A Károly tárói élelmiszerbolt Horváth Jenó: Kévés embernek van hobbija Készül a borosüveg dugó (Fotó: Szántó Györgyi Gyöngyösoroszi utakon A legfényesebb arany földje i
