Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-12 / 240. szám
NfPOJSAG, 1984. október 12., péntek !• Ma avatják fel ünnepélyesen Pakson az atomerőmű II. blokkját. Minden rendben — mutatják a műszerek a Il-es számú blokk vezénylőtermében A reaktorcsarnok, előtérben a Il-es számú A ll es számú blokk turbina- és generátorcsarnoka blokk atommáglyájával (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS1 A jövő század üzeme ... Ilyen benyomása támad annak, aki a Paksi Atomerőmű reaktorcsarnokába lép. Először az óriási, vagy in- káb monumentális méretek képesztik el, hiszen az építmény hosszúsága vagy száz. szélessége mintegy harminc méter, s a magassága sem lehet sokkal kevesebb. Már ami a látható, az érzékelhető térséget illeti. Hogy a valóságban hány emeletnyi magasságba. mélységbe terjedhet ki ez az üzem. legfeljebb sejthetjük, hiszen mindkét reaktornak csak a domború. piros színűre festett vaslemez fedőjét látni. Ebből nyilvánvaló, hogy a reaktor-testek nagyobb része a rozsdamentes acéllemez padlózat alatt rejtőzködik. Másodszor a néptelenség, az ember nélküliség látványa ragadja magával a látogatót. Az. hogy az erőmű legfontosabb épületében nem találunk senkit. S mégis, megállás nélkül ontja magéból a két reaktor a hőt, amelyekből majd gőz. a gőzből pedig áram lesz. Megmarad az olaj Hogy az ember szerepe itt már csak a megfigyelésre, a regisztrálásra szorítkozik, az a Il-es blokk félkör alakú, nem túl nagy vezénylőter- mében válik érzékelhetővé. Több férfi ül és áll a pultnál, a sok száz műszer, képernyő előtt, amelyeken megállás nélkül mozognak, villognak a színes fényjelek. Bár e jelzések az átlagember számára éppolyan titokzatosak. mint az óegyiptomi hieroglifák, az ott ülő férfiak nyugodt arca, halk beszélgetése. higgadt mosolya elárulja, hogy minden a legnagyobb rendben halad, engedelmesen dolgozik a Il-es számú blokk reaktora, turbinája és generátora, egyszerűbben kifejezve: áramot ad már a Paksi Atomerőmű II. blokkja is. Ezért vagyunk itt. Az előzmények, távirati stílusban: a 60-as évek második felében döntöttek a négy blokkból álló — egyenként 440. összesen 1760 megawatt teljesítményű — Paksi Atomerőmű felépítéséről. 1982. december 28-án avatták fel az I. blokkot, 1984. szeptember 30. volt a II. blokk üzembe helyezésének határideje, amit 1984. szeptember 6-ra rövidítettek le az építők és szerelők. Napjainkra, vagyis 1984. október 12-re már teljes erővel dolgozik, termeli az áramot a II. blokk turbinája és generátora is. Más szavakkal 1984. október 12-től már 880 megawatt teljesítmény szolgáltatására képes a PAV (Paksi Atomerőmű Vállalat). Az ilyen _ eseményt már világszerte feljegyzik. nyilvántartják. Még inkább mi, hiszen mintegy 40 milliárd forintba került a két blokk. Napjainkban. amikor oly szűkösek a lehetőségek, amikor nagyon meg kell gondolni, mire költhetjiik a fejlesztésre szánt pénzt, igazán jó hír, hogy Pakson, az ország legnagyobb beruházásán át- érezték roppant felelősségüket az építők és szerelők, megtették azt, amit vártunk tőlük. — Jó hír ez mór azért is, mert ismeretes, hogy az ország két nagy erőiműve a százhalombattai, illetve le- ninivárosi gáz-,illetve olaj- tüzelésű — mondja Tallósy János, a PAV osztályvezetője. — Mindkét létesítmény még akkor épült, amikor olcsó volt az olaj. s nem sejthettük, hogy két nagy olaj- árrobbanás előtt állunk. — A kőolaj megdrágulását követően adtuk ki a jelszót: minél kevesebb kőolajat eltüzelni. minél többet feldolgozni! — folytatja az osztályvezető. — Azzal, hogy a PAV II. blokkja 440 megawattal javítja az ország energiamérlegét, nagy lépést tettünk a cél megvalósítása felé. Már azért is. mert — amint ismeretes — az idén avatta feL az ország a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakküzemét, Százhalombattán. Ez az — átlagember számára talán titokzatos nevű — üzem lehetővé teszi, hogy ne kelljen eltüzelni a Duna menti, illetve Tiszai Hőerőműben az olajat, s az így megtakarított fűtőolajból gépkocsinak való benzint, dízelolajat stb-t állíthassunk elő. Hát így függ össze a II. blokká Duna menti, illetve Tiszai Hőerőművel, illetve a* említett kataitikus krakküzem- mel... Éjjel-nappal Nyolcezer ember épített és szerelt Pakson, s többé-ke- vésbé részt vett ebben a munkában még a PAV sok dolgozója is. Azt. hogy 24 napot nyertek az előirányzott határidőhöz képest kimondani, leírni nagyon egyszerű. elérni viszont nagyon nehéz volt. Mint minden ilyen nagy beruházáson, itt is készítettek hálóterveket, amelyekben logikai sorrend szerint hangolták össze, ütemezték a különböző munkák menetét. De minthogy egy ilyen óriási építkezés hihetetlenül szövevényes — öt fővállalkozó több tucat alvállalkozó, plusz a külföldi gyárak, szállítók — amint történni szokott, az előre nem látható. váratlan események gyakran megkérdőjelezték a hálóterv számításait, s előtérbe lépett az emberi lelemény és áldozatkészség. Csak egy külön krónikában. könyvben lehetne kifejteni, részletezni, mi mindent éltek át az építők és szerelők. hogy tartani tudják a határidőt. Hányszor mulasztották el emiatt a reggelijüket vagy az ebédjüket az építkezésért felelős műszaki vezetők; hányszor maradtak bent túlórázni; hány napjuk maradt bent az éves szabadságból; hányszor csengett náluk vasárnap délután, vagy éjszakánként is Paks- ügyiben a telefon stb. Elképzelhető, hogy a kívülálló számára mindez kissé fellengzősen hangzik, pedig így igaz. Nőtáros Mihály, a PAV osztályvezetője például az utóbbi két évben szinte mindennap megtetézte néhány órával a munkaidejét. Mindössze húsz szabad hétvégét engedélyezett magának tavaly, az idén pedig már alig volt olyan szombat és vasárnap, amikor nem nézett be az üzembe. Az idei szabadságának nagyobbik fele bent van még. Éjszaka is elég gyakran felhívják — felhívatja magát — telefonon. Saját magának diktálta ezt az önmagát nem kímélő tempót mert — harminckét beosztott mérnökévéi és technikusával egyetemben — a isaját vállalata előtt ő volt a felelős a gépészeti beruházásokért. A reaktorért, turbináért, generátorért is. mindenért, ami atomerőművé tesz egy ilyen létesítményt. A főnöke egyszerre büszke rá. buzdítja és figyeli ds őt, mert félti az egészségét. Valószínű, novemberben szabadságra küldi, hogy a in. blokk szerelése előtt végre kifújhassa kicsit magát. Épül a harmadik A PAV II. blokkja valóban csak egy kiemelkedő állomás az atomerőmű-építkezés történetében. Az, aki megszemlélte a II. blokk turbináit. generátorait, s megfordul. egy újabb monumentális méretű üzemcsarnokot lát maga előtt, amely —az I. és II. blokk már ismert munkatermétől eltérően — tele van nyüzsgő emberekkel. A betonpadlón heverő, beépítésre váró óriási gépek, alkatrészek sokaságával. 1987 végére be kell fejezni Pakson az építkezést és szerelést. A zaj. a lárma világa ez, ahol még késő este is villognak a hegesztőpi&ztolyok. Magyar László Áramot ad a Il-es blokk is Tudományos fokozatok birtokosai fiz ezredes Sorozatunkban olyan megyeszerte ismert és országosan is elismert vezetőket mutatunk be olvasóinknak. akik felelős posztokon állnak helyt, nap mint nap magas színvonalon; kitüntetésekkel is elismert kollektívák élén fejtenek ki szervezői, vezetői munkát. És emellett — vagy épp ezért is? — tudományos fokozatok birtokosai. Ma dr. Pusztai János ezredessel készült interjúnkat olvashatják. — Egyáltalán> hogyan, miért lesz valaki katonatiszt? — A civil, tapasztaltam, arra gondol: a katonatiszt szakmája a pusztítás. Pedig nálunk épp ellenkezőleg van: a pusztítás megakadályozása. — Én ezt a bőrömön éreztem. Csepelen voltam szerszám- és géplakatos ta- nonc. 17 évesen, amikor eljutott hozzám 1948-ban a párt felhívása. Olyan tehetséges fiatalokat kerestek, akikre a tiszti iskola elvégzése után rá lehetett bízni az ország védelmét. Korántsem egyszerű dolog volt ez akkoriban: a hadsereg vezetői még a régi rendszerben nevelődött katonák voltak: szakmailag — ez is egy szakma! — képzett, de politikailag nem mindig megbízható emberek. A ki kit győz le? még nem dőlt el véglegesen. Vállalkoztam rá. Máig n®n bántam meg. — Sikeres pályafutása volt. rendfokozatából erre kockázat nélkül következtethetek ... — Szakmailag mindenképpen, magánemberként pedig felhőtlen boldogságban élek. Utólag végigszaladva az életemet: ilyen egyensúlyt megtalálni a hivatás és a magánélet teljessége között pályatársaim közül keveseknek sikerült. A hadsereg erőszakszervezet is, feladata sokszor megszabja a benne tevékenykedők lehetőségeit, hiszen a közös cél itt behatárolja az egyéni ambíciókat. Én — szerencsés — mégis szinte egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem. Tanítottam és tanulhattam, nem egészen húszéves koromtól. — Húszévesen? — Még 1950-ben elvégeztem az akkor még egyéves tiszti iskolát. A következő évben hathónapos magasabb parancsnoki tanfolyamot zártam eredményesen. és még 1951-ben tanár lettem a Zrínyi Miklós Akadémián — ez a katonatisztek egyeteme. Ugyanitt lettem később a harcászati, majd a hadászati tanszék vezetője. És a hadtudományok kandidátusa. — Ne haragudjon meg a „civil" kérdésért: ez tudomány? — A vezérkari akadémián tanultam 1966—68-ban. Moszkvában. Olyan neves hadvezérek tanítottak, mint Alomov vezérezredes, Sztálin egykori közvetlen tanácsadója. vagy Glebov. aki a hadműveleteket oktatta. Valamennyien a II. világháborúban bizonyították, hogy nem szobatudósok, hanem gyakorlati szakemberek. Velük vált közvetlen élményemmé, hogy a katonai döntések tudományos megalapozottság nélkül csak véletlenül lehetnek jók. Hiszen egy, esetleg több százezer főt számláló. a tudományos-technikai forradalom minden vívmányával rendelkező hadsereg egységeinek tevékenységét összehangolni — ehhez bizony felkészültség kell. A szervezési tudomány ismeretei éppúgy, mint a katonai szakmák (híradó, vegyvédelmi. harckocsizó, és így tovább) részletkérdései. — Érthet egy ember mindehhez? — Nem olyan mértékig, mint a specialista, de a vi- taképességig mindenképp. Hiszen egy-egy döntés meghozatala akkor lehet eredményes, ha a résztvevők lehetőségeiből, képességeiből a maximumot tudja kihozni. De: teljesíthető feladatokat szab csak a résztvevőknek! — Mindez hogyan állt össze kandidátusi értekezéssé? — Ügy. hogy hiányérzetem volt. Tanárként láttam, hogy ez a részterület — kandidátusi értekezésem címe: „Seregtest támadó hadműveletei erdős-hegyi terepen” — még feltáratlan, pedig nagyapáink is gyűjtöttek ezzel kapcsolatos tapasztalatokat. ám a rész- eredmények nem álltak össze egységes elgondolássá. A Szovjetunióban, a csapat- gyakorlatok résztvevőjeként pedig támadt néhány elgondolásom, amelyeket a gyakorlatban parancsnokként kipróbálhattam. Miután hazajöttem. néhány évig este 10—11-ig dolgoztam rajta. letettem két nyelvvizsgát, és a Magyar Tudományos Akadémia ránk is azonos követelményei szerint megvédtem disszertációmat. Nem olyan idegen dolog ez a civil gondolkodástól: ott is, itt is a maximális eredmény. de minimális ráfordítás az alapgondolat. Belső logikája van. játékszabályai, mint a sakknak, de tétje összevethetetlenül nagyobb! Nem egy korosztály munkája: egy nép léte. — ötvenhárom éves; mire büszke az életéből? — Hogy ebben a generációban katonaként máig is állni tudtam a sarat és megőriztem egyensúlyomat. A mi korosztályunk — én 1946-os párttag vagyok — végigcsinálta a hadseregszervezést, az ötvenes évek elejének derékroppantó terheit éppúgy elviselte, mint 1956 keserves őszét, utána a téesz-szervezésben segített. ‘majd felvállalta a tudományos-technikai forradalom eredményeinek meghonosítását, és emberivé, szocialista szelleművé formálta a Magyar Néphadsereget. Nem kis eredmények ezek; a mi munkaidőnk 10—12 óránál kevesebb sosem volt. Nem csoda. hogy generációnkból olyan sokan kihullottak köziben. Én nem; ma is tudom vállalni annak a terhét, hogy például kandidátusként rendszeresen tudományos közleményeket kell publikálnom. És dolgozom. A sportegyesület elnökségi tagjaként, tanácstagként — ahol kellek. — Jólesik? — Nagyon; itt ,a magasabb egységnél mozgékony, változatos munkaterületem van. Jólesik olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyeknek csak az elveit tanítottam, és jólesik olyan emberek között lenni, akiknek jó részével már az iskolából ismerjük egymást. Jó kollektíva állt itt össze; megelégedetten. nyugodtan, nem- kívánatos feszültségek nélkül dolgozunk együtt. Szerencsés, kiegyensúlyozott emlber vagyok; és. nyugodtan leírhatja: boldog. — Köszönöm a beszélgetést! Kőhidi Imre
