Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-09 / 237. szám
i fmm s. Magyarország Ms tavai Ha rápillantunk hazánk téliképére, kevés kék foltot — állóvizeket jelző kicsi ábrát — találunk. Az egészen vázlatos „földabroszok” jószerivel csalk a Balatont, a Fertő tavat, a Kiskörei- víztározót és a Velencei-tó oválisát mutatják. Ám ha a Magyarország autóatlaszának lapjait kezdjük forgatni, mindjárt más a látvány: ennek a majd minden autós kocsijában ott lapuló kiadványnak az oldalain itt is. ott is szemünkbe tűnik egy- egy kék foltocska: jelzése annak, hogy azért nem olyan szegény tavakban országunk. Budapesten és környékén tizenkilenc itó és tórendszer várja a fürdőzőket meg a horgászokat, az Északi-Középhegységben harmincegy állóvíz van; a tisztántúli tavak száma tizenegy; a Duna—Tisza közén tíz: a Mecsek táján öt: NyugatMagyarországon tizenkettő; a Dunántúlon pedig huszonhárom jelzésre és megtekintésre érdemes mélyedésben ringat hullámokat a szél. Ez a tömérdek tó és tározó még a legóvatosabb .becslések alapján is százon felüli nagyságrendbe soroj- ható, ám ha figyelembe vesszük, hogy példáiil Délegyházán, ahol mostanság a naturisták — azok, akik jobbnak tartják a ruha nélküli fürdőzést és napozást — gyülekeznek, egész álló- vízrendszer emlékeztet a kavicsbányászatra, nos, így a kék jelzésre érdemes mélyedések száma megközelíti a kétszázat. Ami Budapestet és vonzáskörzetét illeti, itt is annyi a pecázóknak meg a csónakázáknak való hely, hogy igencsak meg kell fontolni: melyikről essék szó. A budai Feneketlen-tóról szóljon a legelső beszámoló. Már csak azért is, mert ez a kis „tengerszem” igencsak szem előtt van, hiszen a szomszédságában száguldanak el a Balatonra, illetőleg az északi meg a nyugati határ felé igyekvő gépkocsik. A Kosztolányi Dezső tér melletti vizecskéről valóban sdkan azt hiszik, hogy „feneketlen”, tehát igen mély. Sajnos ki kell ábrándítani azokat, akik így vélekednek: a Feneketlen-tó — lévén egy megtelt téglagyári gödör — átlagosan csak négyméteres; ahol a legtovább ereszkedik le egy horgászzsinór, ott is (alig) hat-hét méteres. Nyilván ez a parányisága az oka annak, hogy nem tud megújulni; vize. amelyben a hálák oly jól érezték hajdan magukat, a közelmúltban már^már alkalmatlanná vált élőlények táplálására. (Csak egy ötletes oxigéndúsí tó-berendezés élesztette fel ismét ezt a körülbelül egy hektárnyi nagyságú tavat). Fővárosunk legnagyohb állóvize azonhan a Ráckevei (Soroksári-)Dunaág. Ez nem kevesebb mint 58 kilométernyi hosszan emlékeztet a régi időkre, amikor még nem szabályozták a folyamot. Ez a Duna-ág a múlt század hetvenes éveiben alakult állóvízzé, amikor a vízi út kisebbik ágát árvízvédelmi okokból gáttal zárták el. Azóta mind többen és többen szerették meg e Csepel-szigethez csatlakozó tájat; ma már szinte megszámlálhatatlanul sok nyaralóház, horgásztanya jelzi, hogy milyen jó alkalom nyílik a kikapcsolódásra arrafelé. A 2-es számú főútvonal mentén — attól egy kis ugrásra — terpeszkedik a Báriki-tó. Ez az állóvíz a Cserhát magaslatai közé ékelődik, és egyre népszerűbb; már csak azért is, mert igen jól lehet ott a halakra vadászni. Szintén hazánk északi vidékét ékesíti a mátrai Szent Anna-tó. Ez az állóvíz viszonylag magasan — a tengerszint fölött 352 méternyire — tölt ki egy mélyedést. „Hibája” azonban, hogy olykor kiszárad: csak akkor mutatja meg magát, ha elegendő csapadék esik. Hevesből át kell ruccanni Borsodba, hogy a ke leméri Mohos-tavakat is lássuk. Ezek a volt ózdi járásban sorakoznak, és arról híresek, hogy úgynevezett magashegyi tőzegmohaláp fedi sokfelé őket. Az ottani tölgyerdőkben rejtekező növénykék a jégkorszakot idézik; a tófenék iszapjából kiderült, hogy évezredek óta nem változott a növényzet összetétele arrafelé. Az Alföld tavai kevésbé titokzatos eredetűek és természetűek. A Kiskörei-tá- rolóról nyilván igen sokan tudják, hogy mesterséges képződmény: 1973 óta gyűjti magába és osztja szét — egy kellőképpen ki nem használt csatornarendszer segítségével — az öntözővizet. Az Orosháza környéki tSyopárosfürdő pedig a szikesek talajvizéből gyarapodott tóvá. A 8,6 hektáros nagyságú tórendszert azok kedvelik leginkább, akiket a köszvény meg a csúz kínoz. A Kolon-tó Izsák környéki állóvíz. Az ottani nádasok egykor jó búvóhelyei voltak a környék lakosságának. A Dunapatajhoz közeli Szelidi-tó immár idegenforgalmi központ; a szegedi Fehér-tóról szinte mindenki tudja, hogy milyen jól érzik ott magukat a vándormadarak a Szolnokhoz közeli Tőserdő állóvize pedig mint a vízinövények legszebbjeinek gyűjtőhelye vált méltán ismeretessé. A dunántúli tavak legszebbjei Pécs környékén alkotnak láncot. Ez a mecseki tóvidék valóságos csodája az emberi igyekezetnek az Eger völgyében, Abaliget táján, amihez fogható nincs az egész országiban. Legföljebb, ha a szombathelyiek — 1963 óta épített — tórendszerét hasonlíthatjuk emehhez a vállalkozáshoz, mivel azt is mesterségesen teremtették meg a horgászok és a csónaká- zók kedvére ... Magyarország ilyenformán nemcsak a puszták, a népművészetek, a vendég- ihívó — és -váró kedveskedések, hanem a tavak és tórendszerek birodalma is! Akácz László Felfelé a lejtőn A Pest—Budából Budapestté egyesített fővárosban 1873-ban az illetékesek úgy döntöttek, hogy „gőzmoz- donyú vaspálya” épüljön s kapaszkodjon fel a Városmajorból a Szabadság- hegyre (az akkori Svábhegyre.) Ekként épült meg egy svájci mérnök, Gath- ry Szaléz tervei szerint Budán Európa harmadik fogaskerekűje, melynek átadására éppen 110 évvel ezelőtt, 1874 nyarán került sor. Eleinte valóban gőzmozdony vontatta a szerelvényeket a 2883 méter hosszú pályán, a két végpont között 259,55 méter magasságkülönbséget győzvén le. Már jócskán századunkban, 1929 nyarán váltotta fel a gőzmozdonyokat a villamos üzem. Az eredeti, majdnem három kilométeres pályát már valamivel korábban meghosszabbították a Széchenyi hegyigMa már a világon rengeteg fogaskerekű vasút üzemel, s állandóan újakat is építenek, főleg a magas hegyekkel borított országokban. Hazánknak azonban mindmáig ez az egyetlen fogaskerekűje. A fogaskerekű pályája a rendes vasúiénál sokkal me- redekebb lehet. terepjáró vasútnak is mondhatnánk. A legszerényebb emelkedése egyébként a vasútnak van: a vonat legfeljebb 2,5 százalékos emelkedőre tud felkapaszkodni, vagyis a vasúti pálya 100 méterenként 2,5 métert emelkedhet. Az autópályák emelkedése már 6 százalékig, az egyéb főútvonalaké 10 százalékig terjedhet. És itt egy nagy ugrás következik: a legmeredekebb fogaskerekű vasút emelkedése közel 50 százalék is lehet! Képünkön a múltba te. kinthetünk vissza: ilyen gőzvontatású szerelvények közlekedtek 1874-től 1929-ig az akkori Sváb-hegyen. Eletet mentő rádióadó Egy amerikai kutató olyan berendezést szer. kesztett. amely egyedül élő idős. beteg embereknek ad biztonságot azzal, hogyha hirtelen rosszul lesznek, esetleg szívrohamot kapnak, s telefonon sem tudnak segítséget kérni, értesíti az érdekelteket. A kis műszer mindössze akkora, mint egy cigaretta füstszűrője, s a lelke egy parányi rádióadó. Ezt a beteg a nyakára erősítve hordja. A rádióadót egy még parányibb akkumulátor látja el energiával. Segélykéréskor csak meg kell érinteni, s azonnal működésbe lép: jeleket bocsát ki. s ezek megindítják a lakásban lévő telefonra kapcsolt magnót. A magnószalagra előre felveszik a segélykérés szövegét. A magnetofon és a telefon között kapcsolatot teremtő berendezés úgy is programozható hogy egymás után több telefonszámot hívjon és több üzenetet közvetítsen. Egymás után hívhatja a mentők és a kezelőorvos telefonszámát, és értesítheti a beteg családját is. „Öngyilkos” fák A közép- és dél-amerikai mélyföldön élő Tachigalia nevű pillangós virágú trópusi fák életükben csak egyszer virágoznak, majd egy évvel később, amikor a termésük beérett, elpusztulnak. Ezt az „öngyilkosságot”, amely az egyetlen szaporodási időszakot követi, több növényen — például az agávékon — megfigyelték, de „öngyilkos fák”-ról csak azóta tudunk, hogy az amerikai Smithsonian Trópusi Kutató Intézet egyik munkatársa az elmúlt években figyelemmel kísérte a Tachigalia versi- colorok sorsát a panamai földszorosban lévő egyik szigeten. A megfigyelés szerint 1967-től 1969-ig egyetlen fa sem hozott virágot; 1970- ben egyszerre 18 fa virágzott, majd egy év múlva „leadták” termésüket (ezeket a szél terjeszti) s el. haltak. Az életben maradt fák négy évig, 1974-ig nem hoztak új hajtásokat. 1974. ben 85 fa virágzott, ám 1975 májusában valameny- nyi elhajt. A fák a legkülönbözőbb időpontokban virágoztak. 1976-ban megint nem akadt egyetlen virágzó fa sem. Felteszik, hogy az utódok túlélését a „szülőfa” pusztulását segíti el. A „szülőfák” pusztulása után ugyanis az őserdőben tisztások 'keletkeznek, s ezeken a fiatal csíranövények — leg. alábbis az első időben — elegendő levegőhöz és fényhez jutnak. A szél terjesztette magvak ugyanis csak ritkán jutnak 100 méternél nagyobb távolságra a „szülőfá”-tól. Mindazonáltal a fák gyors növekedé. sűek, s a kutatók szerint ez azért van így, mert nem kell energiát és tápanyagot felhasználniuk az évenkénti virágzáshoz. Láthatatlan védőüveg Egy nyugatnémet óra- üveggyár találmánya alapján most olyan üveget tud. nak gyártani, amely a zárt fénynek még egy százalékát sem veri vissza. Ebből az üvegből — az eljárást tovább fejlesztve — nagy felületű üvegtáblák is készíthetők. Az üvegtáblák fényáteresztése meghaladja a 99 százalékot. Műanyag futballbelső A manapság használt futball-labdák belsője három rétegből áll: az alaprétegből, a mechanikailag ellenálló nylonburkolatból és a vulkanizált gumirétegből. Erre kerül rá a bőrből varrott külső. Francia kutatók most az elasztomemer nevű műanyagból egyrétegű, tökéletes gömb alakú belsőt készítettek. Ez az eddigi 16 művelet helyett mindössze két művelettel elkészíthető, s ilyenformán a korábbi — jobbára kézműves jellegű — termelés átállhat a nagyüzemi gyártásra. Az esküvő után elégetik a menyasszonyt A Times of India című tekintélyes indiai lap a „ho- zománygyilkosságok fellendüléséről” ír. A konkurrens lap, az Indian Express az „égő menyasszonyok” napról napra növekvő számát szerencsétlenségnek nevezi, de azután megállapítja: „Ez, sajnos, elkerülhetetlen.” Alig múlik el nap, hogy az indiai újságokban ne állna legalább egy ilyen jelentés : „Fiatalasszony elégett.” Az esetek többségében még hozzáteszik: „Tisztázatlan körülmények között”. Alig olvashatunk ezzel szemben ilyen hírt: fiatal férfi vagy öreg nő elégett. És ennek megvan az oka. Az úgynevezett háztartási balesetek 99,9 százaléka ugyanis pénzéhségből elkövetett gyilkosság. A történet mindig ugyanaz. A fiatalasszonynak meg kell halnia, mert férje családjának nem hozott elég pénzt és értéktárgyat. A hozományban természetesen már akkor megegyeznek, amikor a szülők mindkét részéről megállapodnak a házasságban. A férj családja azonban többnyire már néhány héttel az esküvő után újabb követelésekkel lép fel: még egy hűtőszekrényt, még egy motorkerékpárt, vagy egy aranyórát követel. Ha a feleség szülei nem fizetnek, ha a fiatalasszony ütlegelése és kínzása nem használ, akkor váratlanul felrobban egy petróleumfőző, vagy az asszony műanyag szárija tüzet fog. Bizonyítani rendszerint nem lehet semmit. A koronatanú meghalt, és szabad az út egy hasznot hozó új házasság számára. így égett el öt éven belül „rejtélyes módon” Delhiben egy férj három felesége, mindig néhány hónappal az esküvő után. Amikor a második feleség, Rani egy konyhai baleset után meghalt, szülei gyorsan hozzáadták az „özvegyhez” másik lányukat, Rachnát is, abban a reményben, hogy így olcsóbban megússzák a hozományt. Halálos tévedés. Mert röviddel ezután Rachnát is holtan találták meg, kékre- zöldre verve, félig elégve. Rachna nem tudta előteremteni a 20 ezer rúpiát, amelyet férje még követelt tőle. Számtalan hasonló esetet sorolhatnánk fel, az újságok nap mint nap közölnek erről szóló jelentéseket. Ezek Indiában mindennapi hírek, amelyekkel senki sem törődik. Az általános vélemény: ezen nem lehet segíteni. Természetesnek tekintik azt is, ha a 18 éves Ritát, aki csodálatos módon túlélte, hogy teste felületének 50 százalékán égési sebeket szenvedett, több hónapi kórházi tartózkodása után szülei ismét visszaküldték férjének és rokonainak házába. A fiatalasszony a házassággal férjének tulajdonává vált, és szülei csak nagy összegek árán szabadultak meg tőle, amikor férjhez adták. Egy delhi nőszervezet adatokat gyűjtött arról, hogy mennyibe kerül Indiában egy férj: egy fiatalember, aki az érettségin megbukott: 10 ezer rúpiába kerül. Egy még tanulmányait folytató mérnök 200 ezer rúpiába. Egy magasabb ' rangú tisztviselő 400 ezer rúpiát követel. Orvosok 350 ezer rúpiát kérhetnek. Még egy minisztériumi kifutófiú is 50 ezer rúpiát követel menyasszonyának szüleitől, (összehasonlításul: a legújabb rendelkezésre álló adatok szerint Indiában az egy főre jutó évi jövedelem 1537 rúpia.) Az alsóbb középosztályban előnyben részesítik a kereső foglalkozást folytató lányokat, úgyszólván élő hozományként. De vidéken is keményen alkudoznak. Egy lány számára hozomány nélkül jóformán lehetetlen férjet találni. Tavaly egyedül Delhiben 394 hozománygyilkosságot állapítottak meg. A nőszervezetek, amelyek harcot indítanak a gátlástalan gyilkosságok ellen, úgy vélik, hogy ezek valódi száma legalább tízszer ekkora, és állandóan növekszik. A fiatal- asszonyokat már nemcsak a feltörekvő új középrétegekben ölik meg, hogy a hozomány révén elérjék a hőn áhított nyugati életszínvonalat. Gyilkosságokat követnek el kapzsiságból a parasztok, munkások, napszámosok és kulik is. És a hozománygyilkosságok már nemcsak azokon a területeken gyakoriak, ahol a feleségégetés hagyománnyá vált; Delhiben, Harianában, Pun- jabban és Uttar Pradeshben. Fiatalasszonyok válnak a lángok áldozataivá mindenütt Indiában, Nyugat-Ben- gáliában ugyanúgy, mint a déli Tamil Vaduban, sőt még a keresztény Soában is. A tettesek többnyire sértetlenül megússzák a gyilkosságot, az esetek többségében bizonyítékok hiányában megszüntetik az eljárást. Azonkívül a rendőrség és a bírák feltűnően nagy megértést tanúsítanak a hozománykövetelések iránt, amelyeket 1961-ben egy rendkívül enyhe törvény tulajdonképpen megtiltott. A feleséggyilkosság végül is hozzátartozik az indiai életmódhoz, mint ahogy hozzátartozik az is, hogy a nők szinte semmit sem érnek. Szülőgépek, - de csak akkor érnek valamit, ha fiút, és nem lányt szülnek. Nem igaz az, hogy a hinduizmusban, mint állítják, a nő nagy tiszteletben áll. Egy fiú születését tűzijátékkal és nagy lármával ünnepük. Egy lány születését szerencsétlenségnek tartják. Sok lánycsecsemőt mindjárt megszületésük után megölnek, és a modern orvosi vizsgálati módszerek lehető, vé teszik, hogy a lánymagzatot születése előtt elhajtsák. Lányok sokkal több esetben betegek és rosszul tápláltak, mint a fiúk. Indiában ezer férfire csak 935 nő jut. Ez nem véletlen. A nők olyan keveset érnek, hogy először férfiként kell újjászületniük, hogy a Nirvánába kerülhessenek. Egy férfi sohasem süllyedhet olyan mélyre, hogy nőként kelljen újjászületnie —, akkor már inkább állatként. Ez az oka annak, hogy ilyen ijesztő mértékben nem törődnek a nők sorsával. Amíg ez a felfogás uralkodik, továbbra is fogják égetni a fiatalasszonyokat, mégpedig egy motorkerékpárért, egy rádióért, egy karóráért, anélkül, hogy ez felzúdulást váltana ki világszerte. Ezen bizonyára nem változtat az az indiai igazságszolgáltatásban szenzációt keltő ítélet sem, amelyet nemrég hoztak: egy új-delhi bíróság első ízben hozott halálos ítéletet egy hozománygyilkosság ügyében. A férj. annak bátyja és anyja, akik a 9. hónapban lévő terhes feleséget, elégették, mert nem teljesítette pénzköveteléseiket, megfellebbezi az ítéletet. (Frankfurter Rundschau)
