Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 9., kedd Elnökjelöltek tv-vitája az USfl-ban Gazdasági és belpolitikai kérdésekről folytatott más­fél órás televíziós vitát va­sárnap este a Kentucky ál­lamban levő Louisville vá­rosában Ronald Reagan és Walter Mondale. A Newsweek című heti­lap telefonon végzett fel­mérése szerint a nézők 54 százaléka a demokrata párti jelöltet tekintette a vita győztesének, s csak 35 szá­zalékuk a republikánus pár­ti elnököt. Az ABC televí­ziós hálózat adatai ennél jóval kisebb eltérést mu­tatnak, de ott is Mondáié lett a nyertes. 39:38 arány­ban. Mindkét felmérés adataiból kiderül azonban, hogy a vita nyomán csak kevesen változtatják meg korábban kialakult véle­ményüket arról, kire sza­vazzanak novemberben. A The Washington Post hétfői vezércikke szerint a vita nyomán a választási hadjárat, „sokkal érdekeseb­bé vált.” Igen világosan megnyilvánult a két jelölt eltérő véleménye az ország gazdasági és szociális prob­lémáiról. s jól fel lehetett mérni stílusukat is. Monda­le „végre megtalálta igazi személyiségét és a neki megfelelő témát, azt, hogy milyen legyen a jövő Ame­rikája.” Reagan viszont — írja a vezércikk — „észre­vehetően kényelmetlenül érezte magát amikor a költ­ségvetés és az adók csök­kentésének nehezen védhe­tő emberi és gazdasági kö­vetkezményeiről volt szó és igyekezett félrevinni a vi­tát, amikor ezek a témák kerültek szóba.” A The Washington Post ennek ellenére úgy véli, hogy „Reagan ismét bebizonyítot­ta: néhéz ütést bevinni ne­ki.” Hétfőn Reagan is és Mon­dale is folytatta választási körútját. A két elnökjelölt legközelebb október 21-én találkozik a tévékamerák előtt. E hét csütörtökjén az alelnökjelöltek televíziós vi­tája kerül sorra. Lenin-renddel tüntették ki Willi Stophot Cromiko hazaérkezett Berlinből Andrej Gromiko és Erich Honecker Berlinben kicserélik azokat az okmányokat, amelyeket a Szovjetunió és az NDK hosszútávú együttműködéséről írtak alá Berlinben. (Népújság telefotó, — AP — MTI —KS) Hazaérkezett hétfőn Ber­linből az a szovjet párt- és kormányküldöttség amelyet Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese, külügy­miniszter vezetett. A kül­döttség az NDK megalakulá­sának harmincötödik évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepségeken vett részt Ber­linben. Berlni tartózkodása utolsó napján Gromiko baráti ta­lálkozón a kétoldalú és nem­zetközi kérdéseket tekintette át Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnö­kével. A felek megállapították, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése és a háborús ve­szély növekedése folytán kü­lönös fontossága van a szo­cialista testvérországok ösz- szefogásának és fellépésük hatékony egybehangolásának a nemzetközi porondon. Gromiko tájékoztatta Erich Honeckert megbeszéléseiről, amelyeket az Egyesült Ál­lamokban tett látogatásakor Reagan amerikai elnökkel és az ENSZ-közgyűlés üléssza­ka idején más külföldi ál­lamférfiakkal folytatott. A felek megállapították, hogy bonyodalmakat teremt az európai helyzetben és meg­nehezíti a szocialista orszá­gok és az NSZK közötti kap­csolatokat a jelenlegi bonni kormány irányvonala, amely­nek nyomán az NSZK az amerikai első csapásmérő nukleáris fegyverek indító­bázisává válik, és aktivizá­lódik a revansista erők te­vékenysége. A Szovjetunió és az NDK a jövőben is határozottan elutasítja az európai bizton­ság ellenfeleinek üzelmeit és minden olyan kísérletet, hogy kérdésessé tegyék a te­rületi-politikai realitásokat. E realitások tiszteletben tar­tása elengedhetetlen feltéte­le a békés, alkotó jellegű kapcsolatok fenntartásának az európai földrész államai között. Hétfőn, a berlini szovjet nagykövetségen Andrej Gro­miko átnyújtotta Willi Stoph miniszterelnöknek a Lenin- rendet, amelyet 70. születés­napja alkalmából adomá­nyoztak az NDK kormány­főjének a két ország test­véri barátságának fejleszté­sében szerzett érdemeinek elismeréséül. ★ Andrej Cromiko vasárnap találkozott Jasszer Arafat­tal. A találkozón — amely Arafat kérésére jött létre — a két politikus a közel-kele­ti rendezés néhány kérdését tekintette át. Az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, Berlinben folytatott eszmecserét a PFSZ VB elnökével. Csao-Ce-jang és Kohl tárgyalásai A kétoldalú kapcsolatok bővítésére összpontosította figyelmét hétfői pekingi tár­gyalásain Csao-Ce-jang kí­nai kormányfő és a Helmut Kohl nyugatnémet kancel-, lár. Véleményt cseréltek nemzetközi kérdésekről is, így a kelet-nyugati kapcso­latokról, európai és ázsiai problémákról és fegyverzet­csökkentési kérdésekről. Csao-Ce-jang felvetette, hogy Kína és az NSZK a jövőben gyakrabban cserél­hetne véleményt fontos nemzetközi témákról. Kohl nyugat-németországi láto­gatásra hívta meg Csao Ce- jangot. A kínai kormányfő szor­galmazta, hogy az NSZK ne csak nagy cégeivel ve­gyen részt a kínai moder­nizálási erőfeszítésekben, szívesen vennék az együtt­működést közepes nagyság- rendű. valamint kis cégek­kel is. Az NSZK részt sze­retni venni a kínai atom­erőmű-építési programban, a kínai folyami hajózás kiépítésében, távközlési mű­holdakat adna el Kínának, segítene acél- és gépjármű­iparának fejlesztésében. Kész 50 millió márka fejlesztési hitelt is nyújtani a távol­keleti országnak. Helmut Kohl vasárnap érkezett hatnapos látogatás­ra Kínába, útjának hivata­los része hétfőn kezdődött. Kína és az NSZK 1972-ben létesített diplomáciai kap­csolatot egymással, Kohl előtt nyugatnémet kancellár. Helmut Schmidt személyé­ben. 1975-ben járt Kínában. Mubarak Jordániába látogat Ammanban hétfőn beje­lentették, hogy Egyiptom ál­lamelnöke, Hoszni Mubarak, kedden Jordániába látogat. Jordániái részről nem közöl­tek részleteket a tárgyalá­sokról, amelyeket Mubarak Husszein királlyal fog foly­tatni, csak annyit mondtak, hogy rövid ideig marad Jor­dániában. Hétfőn este Am- manba érkezett Oszama el- Baz egyiptomi elnöki tanács­adó a látogatás előkészíté­sére. —( Külpolitikai kommentárunk Pakisztán - gyötrő gondokkal ISMÉT ELSZABADULTAK a szenvedélyek Pakisz­tán nagyvárosaiban. Halottak, sebesültek jelzik a szűnni nem akaró politikai és vallási ellentétek újra- éleződését. Ezúttal a mohamedán vallás többségi szár­nyát képviselő szunniták csaptak össze a kisebbség, a. síiták követőivel. Habár a vallási zavargások tör­ténelmi gyökerekből táplálkoznak, az elmúlt néhány esztendőben maga az iszlamabadi kormányzat is jócs­kán hozzájárult a két alapfelekezet közötti feszült­ség szításához. Ziaul Hakk államelnök — katonai hatalomátvéte­le óta — politikájának tengelyében tartja az úgyne­vezett iszlamizálást, amely a társadalmi élet bizo­nyos területein vissza akarja állítani a másfél évez­reddel ezelőtt született mohamedán rendezőelveket. A tolvajok megkorbácsolása, esetenként megcsonkí­tása, házasságon kívüli kapcsolat esetén a halálra kö­vezés, az egyházi bíráskodás visszaállítása — ezek lennének a legkirívóbb példái, egyben kísérletei a pakisztáni konzervatív hullámnak. SOK MEGFIGYELŐ mindig is kételkedett abban, hogy a tábornokelnök valóban őszintén hisze-e az isz- lamizálás, a vallási fundamentalizmus újjáélesztésé­nek szükségességében. Az eredmény szemszögéből azonban édesmindegy a dolog. Pakisztán elnöke mind­eddig sikerrel aknázta ki a lakosság széles tömegei­nek vallásos érzelem világát hatalmának megszilárdí­tására. Igaz, nem érte be az iszlamizálási kampány­nyal, hiszen csapást mért a politikai pártokra, ,s idén nyáron a sajtóra is. A hatalomra kerülése óta érvényben levő rendkívüli állapot, összhangban az iszlamizálással, kemény kordába fogja az ellenzék próbálkozásait. Pakisztán elnöke szívós, s módszerekben korántsem válogatós. Az elégedetlenség időről időre felszínre törő áradatán mindeddig sikerült átbukdácsolnia, méghozzá úgy, hogy nem vesztette el az országot kor­mányzó legütőképesebb erő, a mindenható hadsereg tiszti karának támogatását. Mégis, végzetesnek bi­zonyulhat számára, ha a szaporodó tiltakozások jel­zéseit figyelmen kívül hagyja. Túl a véres vallási vil­longásokon, a polgári ellenzéki mozgalom demokrá­ciáért harcba szálló tüntetésein, az elnöknek számol­nia kell azzal, hogy országát más veszélyek is fenye­getik. Hiszen azzal, hogy a hindusztáni állam északi határtérségét az afgán lázadók átjáróházává, felvo­nulási terepévé tette, egy fontos pakisztáni körzetben állandósult a bizonytalanság, a robbanás kockázata. Ugyanígy kétélű fegyver a lázadó indiai szikhek tit­kos támogatása, az India-ellenes érzelmek felkorbá­csolása. A VILÁG LEGSZEGÉNYEBB országai között szá­mon tartott Pakisztán gyötrő gondjai aligha oldódnak meg ennek a módfelett rövidlátó politikának az esz­köztárával. Győri Sándor CHALLANGER Elhalasztották az űrsétát A Csehszlovák Néphadsereg Emlékműve Duklán (Fotók: ORBIS—KS, Jozef Múlik felvételei) Részben sikerült megol­dani a menet közben fel­merült problémákat a Challenger amerikai űrre­pülőgép személyzetének. Mivel nem tudták a meg­adott pozícióban rögzíteni azt a kulcsfontosságú an­tennát, amelynek a földi központhoz kell továbbíta­nia a Challenger radar­antennájának adatait, ezért az űrrepülőgép helyzetét módosították a világűrben, így az antenna összekötte­tésben marad azzal a mes­terséges holddal, amely a je­leket és a képeket a Föld­re továbbítja. Ugyancsak sikerült megoldaniuk a ra­dar-antenna működésével Hétfőn lezuhant egy ame­rikai kémrepülőgép az Egyesült Államok légierejé­nek dél-koreai támaszpontja. Oszan közelében. Az idén ez már a második eset. Májusban egy másik U—2- es repülőgép járt így. amely szintén az oszani lé­gitámaszpontról szállt fel. hogy a szomszédos orszá­gok ellen kémkedjen. A TASZSZ ezzel kapcso­latban rámutat: a más or­szágok határait megsértő kapcsolatos műszaki nehéz­ségeket is. Az egyéb kísérleteket ugyan a felmerült hibák nem zavarták, — így példá­ul a kanadai űrhajós, Mart Garnau is elvégezhette a számára előírt feladatokat — a keddre tervezett ket­tős űrsétát azonban el kell halasztani. A program földi irányítói ugyanis attól tar­tanak, hogy az antennák megváltoztatott helyzete zavarná a két űrhajóst a program teljesítésében. Az űrséta célja az, hogy az üzemanyag-áttöltés mó­dozatait kísérletezzék ki az űrrepülőgépről egy — ezút­tal csak imitált — mester­séges holdra. amerikai kémrepülőgépek ténykedése szerves részét képezi azoknak a katonai készülődéseknek, amelyeket Washington a Távol-Keleten az utóbbi években folytat. A Reagan-kormányzat Nyu- gat-Európa után ebbe a tér­ségbe összpontosította fegy­veres erőinek második leg­nagyobb harcértékű csoport­ját: a koreai félsziget déli részén több mint ezer nukleáris fegyvert tárol, köztük neutronfegyvereket. 40 éve történt A duklai csata Negyven évvel ezelőtt. 1944. kora őszén ért tető­pontjára a Vörös Hadsereg duklai hadművelete, amely­nek során a Kárpátokban a szovjetek oldalán csehszlo­vák katonák is harcoltak. A hadművelet az 1944. au­gusztus 29-én kitört Szlo­vák Nemzeti Felkelés támo­gatása volt. Az eredeti támadási terv szerint Szlovákiát széles át­karoló hadműveletekkel kellett volna felszabadítani: az 1., 2., 3. ukrán front hadseregeinek északról, Lengyelország felőli és dél­ről, Magyarország felőli tá­madásával. A Szlovák Nem­zeti Felkelés fellángolása után azonban a szovjet kormány, annak érdekében, hogy a felkelőknek gyors segítséget nyújthasson, szep­tember 2-án, úgy határo­zott, hogy a Kárpátok felől indít frontális támadást. Az 1. ukrán hadtest Pa­rancsnoka. Konyev, a had­műveletek végrehajtásával a Moszikalenko tábornok vezényelete alatt álló 38. hadsereget bízta meg. E hadsereghez osztották be azután a Szovjetunióban megalakult’ 1. csehszlovák hadtestet is. A támadás fő irányvonalaként a Krosno— Dukla-szoros—Presov (Eper­jes) vonalat jelölték ki. Itt a német hadakon kívül az ún. Szlovák Állam két had­osztálya is védelmi állást foglalt el. A szlovák egy­ségek — ahogyan azt az antifasiszta felkelés előké­szítése során parancsnokaik ígérték — átálltak volna a felkelőkhöz. A szlovák had­osztályok parancsnokainak tétovázása azonban azt eredményezte, hogy a né­met hadsereg néhány na­pon belül lefegyverezte eze­ket az egységeket és meg­erősíthette védelmi pozíció­ját a Kárpátokban. Ezzel a hegysávon át tervezett gyors átvonulás hosszan tartó, ádáz harccá vált. A Kárpátokért folyó har­cot 1944. szeptember 8-án indította meg a szovjet és csehszlovák katonaság. Két­órás kemény tüzérségi harc után áttörte az ellenség el­ső védövezetét. A második védsáv előtt azonban a né­met egységeknek sikerült a támadó egységek előrevonu- lását lelassítani, megállíta­ni. A Kárpátok gerincének eléréséért folytatott harcok minden egyes csúcsért, minden darabka erdőért, minden méternyi területért folyó ádáz küzdelemmé vál­tak. S bár az ellenség egyre újabb erősítést szállított a harctérre — a harckocsik terén kétszeres túlerőt ért el a támadó hadsereg felett —. a szovjet és csehszlovák harcosok egyre mélyebbre kényszerítették az ellensé­get az erdőségekbe. Szeptember 20-án a szov­jet és csehszlovák egységek elfoglalták Dukla várost, s ez kiinduló pontot jelen­tett a Kárpátok fő gerince elleni döntő támadáshoz, További nagy sikereket ér­tek el az ezt követő napok - ban a Hyrowa-hegy bevé­telével, amelyen a fasiszták az erődítmények egész la­birintusát építették ki. 1944. október 6-án a csehszlovák katonák sokéves távoliét után, nehéz harcok és nélkülözések árán, elő­ször léptek újra hazai földre. A Dukla-szoros el­foglalásával megnyílt az út Csehszlovákia egész terű - létének felszabadításához Éhben az időben egyesült a hazai és külföldi antifasisz­ta ellenállás a Szovjetunió­ban megalakult csehszlovák egységekkel és a hazai partizán-csapatokkal, s meg­kezdődött a Csehszlovák Néphadsereg alapjainak ki­építése. A duklai győzelem napját, október 6-át azóta a csehszlovák néphadsereg napjaként ünnepük meg. Dr. Vojtech Biodig (ORBIS—KS) Amerikai kémrepiilögép szerencsétlensége Dél-Koreában Duklai hősök fasora az elesett csehszlovák katonák temetőjében

Next

/
Thumbnails
Contents