Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 30., kedd Bővült a hármas metróvonal Napok óta folynak a mű- szakaszán, az Élmunkás tér szaki oróbák a fővárosi 08 az Árpád-híd között, szaki próbák a tóvárosi (MTI fotó _ Fehér József metró hármas vonalának uj felvétele _ KS) S egített az előrelátás Lesz elég takarmány A minden eddiginél na­gyobb állatállomány bizton­ságos átteleltetéséhez, a ter­melési célok eléréséhez ál­talában elegendő széna- és abrakkészletek állnak az üzemek és a háztáji gazda­ságok rendelkezésére — ez tűnik ki a MÉM-nek a ta­karmányhelyzetről most ké­szített felméréséből. Eszerint — habár az idén is több területet aszály súj­tott — a tavalyinál összes­ségében kevesebb hiányzik az állati táplálékokból. Mindez — egyebek között — o másodvetéseknek az ered­ménye, de azzal is magya­rázható, hogy az üzemek — éppen a tavalyi gondokból okulva — a korábbiaknál körültekintőbben szervezik meg a tápanyagbeszerzést. Sok helyen — így Bács-Kis- kun, Csongrád és Békés megyében, ahol a vártnál kevesebb szénát gyűjthettek be az üzemek — ősszel, amíg a fagyok be nem kö­szöntének, legeltetéssel igyekeznek minél későbbre tartalékolni a betakarított készleteket. A szeptemberi esők felfrissítették a gye­pet, így az viszonylag dús legelőt ad a növendék mar­hának, tehénnek, juhnak. Néhány helyen a már letört kukorica után a táblákra engedik az állatokat, így n,eim megy veszendőbe a csupaszon maradt szár sem. Megnövekedett a konzerv­gyári melléktermékek kelet­je is: a korábbi években a borsó, a zöldbab, a paradi­csom és az alma feldolgozá­sa során keletkezett hulla­dékanyag zömét nem hasz­nosították, most viszont va­lósággal versengenek érte az állattartó üzemek; felfedez­ték ugyanis, hogy ezzel ol­csó tápanyaghoz jutnak. Az abraktakarmánynál a kalászos gabonatermés pó­tolhatja a néhol szerényebb kukoricahozamok okozta ki­esést. A termény megfelelő átcsoportosításával a gyen­gébben ellátott megyéknek is jut. (Budapest, 19S4. október 27—28.) Nézem a színes plakátot, s arra gondolok, hogy bár­csak a valóságban is így lenne már: a háború istené­nek kezét örökre lefogja a béke. Igen Mars — a római mitológia örök hadviselő­je — láncokkal küszködik. A lerázhatatlan kötelék láncszemei ilyen szavakból állnak: Pax, Mir, Peace, Bé­ke ... Bármilyen nyelven is ej­tik ki e szót, egyet jelent, s egyetlen célja van — mi több: égető szükségszerűsé­ge — napjainkban: össze­hozni azokat az erőket, ame­lyek a háború ellen tilta­koznak. Nézem a színes pla­kátot a budapesti békekon­ferencia helyszínének bejá­ratánál, s azok a mondatok jutnak az eszembe, amelye­ket néhány perccel koráb­ban Romes Chandra, a Bé­ke Világtanács elnöke mon­dott el rendkívül mély ér­zéssel. És nemcsak a terem­ben ülőkhöz szólt: — Nyújtsd ki a kezed, hogy elérhesd a másik em­ber kezét, s fogjunk össze. Mert, értéke van annak, ha egyre több kéz érint egy­re több kezet... O • O A magyar békemozgalom ezen a két napon — éppúgy, mint hosszú esztendőkön át — ismét kezet nyújtott mindazoknak, akik tesznek, vagy a jövőben tenni akar­nak ennek az égszínkék — lám, a béke színét viselő — bolygó Életéért. Sokan vannak e földkerekségen, akik fogadják is a fegyver­telen jobbunkat. Ilyen pél­dául Yolanda Pena Kubá­ból, aki azt írta a „társas­lapra”, amely körbejárta a fél világot, hogy: „Viva Fi­del, Venceremos ...!’’ Mel­lé egy magyar lány véste oda filctollal: „Nemet mon­dunk az űrfegyverkezésre! Békét a jövőnek! Rita...” • O • Az Építők Rózsa Ferenc Székházának előcsarnoká­ban békedalok harsognak, a konferencia küldöttei körül­veszik azokat a zászlóruda- kat, amelyeken az egyes munkahelyi kollektívák bé­keüzenete olvasható. Ott lengett egy szalag, amelyre a Mátraalji Szénbányák ifjúkommunistái írták a jel­szavukat : „Munkával a bé­kéért ...” Az országot megjárt listán pedig a füzes­abonyi áfész dolgozóinak és tagságának — kilencezer ember — üzenete áll: „Bé­kében akarunk élni és dol­gozni, köszöntjük hát a bé­kekonferenciát és eredmé­nyes munkát kívánunk.” Küldötteink — megyénk­ből hanmican — megfogad­ták a népes kollektíva ta­nácsát. O • O A delegációnkkal együtt érkező ifjúkommunisták, mintegy százan a budapesti Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem KlSZ-klubjá- ban, az Országos Béketanács ifjúsági bizottságának ren_ dezvényén mutatkoztak be. — A Parlament előtti de­monstráció után léptek fel a klubban a gyöngyösi Ber- ze Nagy János Gimnázium Essex tánccsoportjának tag­jai, akik a Dzsungel-diszkó című produkciójukkal vív­ták ki a közönség elismeré­sét. Ugyancsak kitűnően szerepeltek a polbeat-cso­port tagjai is — mondta Szántó Márton, a megyei KISZ-bizottság titkára, aki a békeküldöttek ifjú tagjai­val együtt — érthetően — az ifjúsági szekcióban tevé­kenykedett a plenáris ülések után. • O • Rendkívül heterogén ösz- szetételű volt a megyei de­legáció. Akadt tagjai között orvos, pártmunkás, kisipa­ros, ifjúsági vezető, terme­lőszövetkezeti tag, kereske­dő, kis. és nagydiák. Hor­dós Márta, az egri „gárdo- nyis” óvónőnek készül, most jár a II/F. osztályba. — Hogyan kerül egy di­áklány a békeküldöttségbe? — Az Ady-kollégium, il­letve az iskola tanulói ja­vasoltak küldöttnek, mert otthon szívesen szervezek if­júsági rendezvényeket, bé­keprogramokat. Diáktársa­immal mindenütt ott va­gyunk, ahol a békéről van szó. — Milyen érzés volt a Kossuth téri demonstráció­ban százezrek egyikének lenni? — Nagyszerű, csodálatos, felemelő ... Amikor együtt énekeltünk, amikor kivilá­gítva megjelent a felirat: béke:. S amikor a Hazám­ra találtam ... című dal kö­zepette „fényleni” kezdtek a békegalambok. Otthon nem győzöm majd mesélni az élményeket, lesz ugyan hol beszélgetni, mert most szervezzük a novemberi ibékenapot... Gyetvai József káli kis­iparost a KIOSZ négyezer tagja delegálta: — Az emberek békevágya, s a háborútól mentes életre való törekvése tükröződött az országház előtt. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy amikor már százezrek voltak a téren, még mindig jöttek az emberek. Mondták: húzódjunk összébb, mert vagy húszezren még a kör­nyező utcákban állnak ... Czene Györgyné, a péter - vásári áfész elnöke a keres­kedelmi dolgozókat képvi­selte: — Sokat gondolkodtam azon, hogy mit tehet a bé­kéért egy kereskedő — mondta. — Ügy gondolom, mindenekelőtt a munkájá­val, helytállásával vegye ki a részét a népfront béke- munkájában. Másrészt: ne­velje gyermekeit, leendő if­jú munkatársait a jövő vi­lágának védelmére, a hábo­rú ellen. O • O A KISTEX óvodásai leraj­zolták, hogy milyennek kép­zelik a békés életet. A mos­tani játszótereket, a labdá- zást, a szülői ölelést ábrá­zolták a saját fantáziájuk szerint, ők békében élnek. — A világon naponta negyvenezer gyermek hal meg az éhségtől... ! — mondta a Béke Világtanács elnöke. — Mennyi, de meny­nyi embert menthetnénk meg, ha nem lenne a Föl­dön még mindig sok híve a háború istenének, Mars­nak . .. • O • Vasárnap Párizsban béke- tüntetés volt, ezen a napon a X. országos békekonfe­rencia táviratot küldött a szervezőknek: mi nyújtjuk a kezünket, hogy elérhessük egy másik emberét... Harcolni fogunk a béké­ért mindannyian, akik ott voltunk a konferencián, s akik nem — egyaránt. Me­gyénkből egyébként — a kül­dötteken kívül — meghí­vott vendégként három egy­házi vezető is részt vett a tanácskozáson, közöttük Kádár László egri érsek is. A konferencia egyik fon­tos eseményeként megala­kult az új 319 tagú Orszá­gos Béketanács, amelynek Heves megyéből 8 tagja van. Az országos testület tagjai Gerendái István, a Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola hallgatója, Gyetvai József, káli lakatos kisipa­ros, Hordós Márta, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközép- iskola tanulója, aki egyéb­ként a legfiatalabb résztve­vője volt az országos kon­ferenciának, Hortobágyi Gusztáv, az ecsédi Egyet- tés Termelőszövetkezet el­nöke, akit ezúttal már har­madízben választottak az OBT tagjává, Kovács Fe­renc, a Csepel Autógyár eg­ri gyárának esztergályosa, Molnár György, a Finomsze- relvénygyár technológusa, a Hazafias Népfront Eger városi Bizottsága mellett működő nemzetközi barátsá­gi munkabizottság titkára, dr. Ritecz Éva, az egri Egye­sített Csecsemő- és Egész­ségügyi Gyermekotthon igazgató-főorvosa és Vrabecz Józsefné, a hevesi 4. számú ABC Áruház boltvezető-he­lyettese. Békés, jó munkát kívá­nunk nekik. Szilvás István Kolacskovszky Lajos: Az új rend bölcsőjénél IX/1. Magyar hajnal hasad Kolacskovszky Lajos (1891—1954). a megyei, il­letve a magyar munkásmoz­galom kiváló harcosa Eger és a megye felszabadulását személyesen átélte. 1947-be,n élményei és irattári forrá­sok alapján megírta ennek történetét, amely kézirat­ban a Heves megyei Levél­tárban található. Az anyag először jegyze­tekkel ellátva 1979-ben a „Kolacskovszky Lajos válo­gatott munkásmozgalom- történeti írásai” című kö­tetben jelent meg. A felsza­badulás 40. évfordulójának méltó megünneplése indo­kolttá teszi, hogy a megye lakossága a mintegy 40 ezer példányban megjelenő Nép­újságból is megismerje, ugyanis az említett kötet csak kis példányszámfoan je­lent meg. „Az az istentelen német annyi kárt főtt már, Hozzáképest, hogy mit sem tött török és tatár” (Régi kuruc dal) • A■ német mindenképp megrontott bennünket, akár ellenünk volt, akár bará­tunknak mutatta magát. „Fő végházainkat, városainkat, — panaszkodik Zrínyi Miklós a XVII. század elején — a német vagy miatta vesztet­tük el; Kanizsát. Babocsát német király alatt áruló né­met vesztette el. Az erős Esztergom várát német pa­rancsnok. vagy kapitány gyalázatos gondviseléssel és szunnyadt Landskniech tjei vei játszotta el. Erős. szép Egert német vesztette el.” És mégis mindig voltak magyarok — szerencsére az úgynevezett történelmi osz­tály köréből valók —. akik nem átallották a németek szekerét toilni. Egyformán he­lyeseltek ezek I. LApótnak, Mária Teréziának. I. Fe­rencnek. V. Ferdinándnak, Ferenc Józsefnek 1914-ben pedig örvendezve vontak kardot I. Viimo6 kalandor politikája mellett. Az I. vi­lágháborút gyalázatosán el­vesztettük de vezetőink nem okultak. Megint továbbkö­zösködtek a némettel, Külö­nösen 1933 óta vettek a dol­gok vészes fordulatot. Jött „Gyula vezér” német elhi­vatottsággal 95 ponttal, új ezredévvel, csodaszarvassal, keresztény nemzeti vo­nalvezetéssel. fajvédő fene- gyerekeskedéssél. dömping sajtóval. Hozzá méltó politi­kusak Béldi Béla „horizon­tális és vertikális” pártszer­vezéssel. aztán Kenyeres- Kauffman Miklós a torpai kortes hadjárat hőse. Persze ezzel a politikával szükség­képpen együtt járt a sok ló- tás-futás Berlinbe, a pa­rasztbecsapás. a magyar munkások németországi tervszerű megmételyezése, és Hitler receptje szerint egyre magasabbra lendültek a kezek. Aztán újra felszínre ke­rült a százados hazugság, hogy tudniillik Magyaror­szág „Nyugat bástyája”, eh­hez képest tehát új keresz­teshadjárat indítandó az is­tentelen oroszok ellen. És a magyar minisizterelnök. a vezérkari főnökkel egyetért­ve, anélkül, hogy kikérte volna a parlament hozzájá­rulását. egy mesterségesen megrendezett kassai bombá­zás felhasználásával hadat üzent a Szovjetuniónak. Százezrek élete ment rá er­re a kalandorpolitikára; a keresztények a Don-kanyar- ban pusztultak el. a zsidók a lengyel krematóriumok­ban. A kormány 1944 eleje óta. sejti már, hogy kár volt a magyar sajkát a német im­perializmus hadihajójához hozzákötni. Megpróbálkozik a „hintapolitikával”, egy­szerre udvarol németeknek és angolszászoknak. A nácik gyanút fognak, s 1944 már­cius 19-én megszállják egész Magyarországot. Az angolszászok ezentúl félretesznek minden kímé­letet. A repülőgéptámadások száma és ereje fokozódik. Az együk nagyszabású bombá­zásnak esett áldozatul Hat­van is. 1944 szeptember 20-án. 165-an meghaltak, 250-en megsebesültek. A szovjet gépek meg- megjélennek az ország fe­lett, de távolról sem okoz­nak annyi kárt mint az angolszász berepülök. Me­gyénkben egyszer Bükkszék felett fényeskedett a Sztá- lin-gyertya. Néhány, a Vörös Hadse­reghez átpártolt magyar ka­tona azt a feladatot kapta az orosz katonai vezetőség­től. hogy repülőgépről ejtő­ernyővel leugorva, próbál­janak szabadcsapatot szer­vezni messze bent a magyar front mögött. így került hozzánk a Bükkbe két ki­váló szabadságharcos, már­mint Szőnyi Márton és ősz Szabó János. Mindketten a csendőrökkel vívott harcban estek el. valahol Dédes kö­zelében. Ősz Szabó János mindösz- sze 24 éves volt. amikor el­esett. Amúgy Zala megyé­ből való. béres szülők gyer­meke. Bácskában 1942-ben, az ottani demokratikus moz­golódások kapcsán őt is elfogták, s miután kegyet­lenül megkínozták. nyolc társával együtt halálra ítél­ték. Rajta csak azért nem hajtották végre az ítéletet, mert még nem töltötte be a huszadik évét. Vácra vit­ték, ahonnan pedig egy bün­tetőszázaddal kidobták a keleti frontra, nyílván él- puszt ítási szándékkal. Ám rosszul számítottak; átment a vörösökhöz, és rögtön partizánnak jelentkezett. Ahogy az előrenyomuló Vörös Hadsereg hegye be­hatolt Moldvába, Románia sietett kiugomi a német szövetségből és a Szovjet­unió oldalára átállt. Egyben lehetővé tette, hogy a Vörös Hadsereg mielőbb megtá­madhassa Horthy Magyaror­szágot. Október 3-án (1944) már Temesvárnál, Pan csó­vánál, Makónál, Nagysza­lontánál, Nagyváradtól és Aradtól nyugatra dúl a harc. Egyidejűleg az Északkeleti-Kárpátokban Dukláérf, a Tatárhágóért és a Vereckei -szorosért folyik a küzdelem. Október 11-én a vörös csapatok bevonul­tak Szegedre. A németek minden ren­delkezésükre álló páncélos­sal és gyalogsággal Debre­cen határában a várostól délre és délkeletre próbál­ják feltartóztatni a diadal­masan felvonuló oroszokat. Az ütközet több nation át tartott, s október 19-én érte el csúcspontját. Ugyanakkor Szolnoktól keletre is súlyos ütközetek folytak. Így a harc förgete­ge lassacskán elérte várme­gyénk délkeleti csücskét is. A szovjet csapatok október 20-án reggel 8 órakor vo­nultak be Tiszafüredre. Kocsis János, Vaskó István bíró és Ács János közgyám adták át a' községet a vörös katonai parancsnokságnak. Budapesten akkor már teljes a zűrzavar. „Gyula vezér” budai márványszob­rát még október 6-án fel­robbantották, s a rendőrség képtelen kinyomozni a tet­teseket. A (kormány is, a parlament is, fűhöz-fához kapkod; nem tudja magát elhatározni, tovább tolja-e a németek szekerét, vagy — Románia példájára — fron­tot változtasson? Közben el­fut a drága idő, s a lovas tengerész-kormányzó októ­ber 15-én lemondani kény­telen. Félreálilítják a nem­zeti szocialistáknak ^elke­resztelt gyászvitézek. A né­metek persze szívesen lát­ják a nyilasok vállalkozá­sát, mert a háború könyör­telen továbbfolytatása mel­lett foglalnak állást. „A jó, igaz és szép abszlútuma felé törő emberi akarat — tökfilkóskodilk dr. báró Ke­mény Gábor nyilas külügy­miniszter rádiószózatában —, a nemzeti szocializmus­ban világmegváltó háborút vív az örök rosszal, hazug­sággal és rúttal. Az erkölcs küzd az erkölcstelenség el­len. Az anyagi rend, a káosz ellen. A hit ellen lá­zad a hitetlenség, a hűség ellen az árulás, a hősiesség ellen a gyávaság.” A magyar nép rettentő árat fizetett a nyilasok kí­sérletezéséért. Az ország romhalmazzá, a szó teljes értelmében „siralom völgyé­vé” változott. (Folytatjuk) PAX, MIR, PEACE Mars kezét lefogja —a béke...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents