Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
Világszínvonalon A KAEV 4. számú gyöngyösi gyáregysége országos kiállításnak adott otthont: a vállalat többi üzemének termékeit is bemutatta a hazai és külföldi szakembereknek. Nem véletlenül választották a mátraalji települést erre a bemutatóra: világszínvonalon készül itt a lengőfejes cipőipari szabászgép, s Európában második helyen állnak mennyiségileg is a gyöngyösiek. Hírnevük a jó szervezésnek, a precíz, megbízható munkának köszönhető, melynek egyes mozzanatait villantja fel képein Szántó György. A z iskola olyan sajátos élettér, ahol minden megfigyelésre alkalom kínálkozik. A gyermekek általános magatartásáról, fékezhetetlenségéről, nehezen kezelhetőségéről szaporodnak a hírek, cikkek, észrevételek. Ezek még szórványos esetek, de a jelzések növekvő száma arra enged következtetni, hogy erősödő jelenséggel van dolgunk. 1974 óta az iskolák kötelezően nyilvántartást vezetnek azokról a tanulókról, akik valamilyen ok miatt veszélyeztetett helyzetben vannak. Ezeknek a nyilvántartó lapoknak a tanúsága szerint növekszik a veszélybe került gyermekek, száma. Ez a lista természetesen csak a 6—14 éveseket tartalmazza, és bár van mód az óvodában is felfigyelni a családi nevelésben mutatkozó hibákra, mégis a korai gyermekkorban sokan maradnak figyelmen kívül. A 14—18 éves korosztályok pedig csaknem egészében kiesnek a rendszeres vizsgájat- ból, közülük csak azokra terelődik figyelem, akik már súlyosabb magatartási zavarokat mutatnak (orvosi kezelésre szorulnak vagy rendőri beavatkozásra kerül sor velük kapcsolatban). Az okok nyilvánvalóan nagyon összetettek, de egyértelműen szociális, környezeti hatásokról van szó vagy a korai figyelmes beavatkozás hiányáról. Veszélyeztetettnek minősül az a gyermek, akinek eltartását, gondozását, nevelését, oktatását, testi, értelmi és erkölcsi fejlődését valamilyen körülmény károsan befolyásolja vagy gátolja. Ez a meghatározás szükségképpen nem tesz különbséget a veszély nagysága, a súlyos morális ártalom, és a csak kedvezőtlen hatások között. Az enyhe ártalom könnyen fokozódhat, ezért minden kiskorú figyelmet érdemel, függetlenül attól, hogy milyen segítségre van szüksége. Milyen következményekkel jár a veszélyhelyzet? Talán a legsúlyosabb az, hogy bűnözésre késztet. Ide sorolható az alkoholizmus, a zavart mentális fejlődés, az ön- gyilkosság, a kábítószerek rabsága is. A bűnözés határán csellengők semmittevő viselkedése, a csavargás, a morális tartás hiánya, a cél nélküli élet csábítása, a cinizmus, a sodródás, a társadalmi és egyéni értékrend teljes zavara úgyszintén. Ezt a felsorolást nagyon hosszan lehetne folytatni. A szórványos, de növekvő számú, a közfigyelmet is felkeltő esetek elemzése azt jelzi, hogy a veszélyeztetés a társadalmilag kedvezőtlenebb helyzetben levő szociális rétegekben mutatkozik a leggyakrabban; a társadalmi beilleszkedés zavarait mutató szülők, a szakképzetlen dolgozók, a családi rend felbomlásától szenvedő emberek körében. Az ilyen családok jövedelme is az alacsony kategóriába sorolható. (Az egy főre jutó jövedelem majd minden esetben 2000 forint alatt van.) Az iskolai nyilvántartásból az is kiderül, hogy az okok összetettek, és egyszerre több is mutatkozik: az alkoholizmus gyakran a rossz lakáskörülményekkel társul; a betegség, a válás, néha már következmény (bűnözés, alkoholizmus következménye) és ezek együttesen fenyegetik a gyermeket. A szülők elhanyagolják ápolását, gondozását, nevelésében pedig negatív hatásoknak teszik ki őket, nem segítik, inkább gátolják tanulását, a rendszertelen életmód miatt rossz példával szolgálnak, igen gyakran az iskola ellen „dolgoznak”. A társadalmi beilleszkedés zavarai tehát a fiatalok veszélyeztetésének fő forrásai. Ebből egyértelműen adódna az a következtetés, hogy a beilleszkedés felnőttkori zavarait kell elsősorban vizsgálni, alaposan elemezni, e zavarok elhárítására dolgozni ki többfrontos stratégiát, hogy elapasszák a fiatalokat veszélyhelyzetbe hozó forrásokat. Ez azonban szociálpolitikai és nem utolsósorban gazdaságpolitikai feladat: ez a fiatalok veszélyeztetésének gondját csak a távolabbi jövőben oldaná meg, és azzal a hibás szemlélettel járna, hogy elterelné a figyelmet a nevelésnek már ma is sürgető feladatairól. Itt gyorsabb segítség kell. Csak az azonnali cselekvés tennivalóinak, a beavatkozás lehetőségeinek megtervezése mozgósíthatja a fiatalok formálódásának, egy-egy esetben megmentésének erőit. És erre van ma — nem csak az iskolai, hanem a családi nevelésben is — a legna- gyob szükség, még akkor is, ha ez tűzoltó- munkának tűnik, tüneti kezelésnek látszik. A fiatalok esetében a tünetek kezelése maga a gyógyítás, a korrekció néha egyetlen, gyors módja lehet. Mit tud mozgósítani a társadalom? Mint láttuk, a tennivalók kettős cselekvési stratégiát tesznek szükségessé. Egyrészt a társadalmi beilleszkedés felnőttkori zavarainak elhárítására kell tervet kidolgozni, másrészt azonnali javulást ígérő beavatkozásra van szükség. Ez az utóbbi egyértelműen gyermekvédelmi feladat. Az iskola a nyilvántartás mellett operatív feladatot is kell, hogy vállaljon. A már helyenként jól működő gyermekvédelmi hálózatot ki keli szélesíteni, meg kell erősíteni, és azon is érdemes gondolkodni, hogy függetlenített szakembereket, lehetőleg gyógypedagógiai képesítéssel is rendelkező nevelőket kell alkalmazni, akik a gyámügyi, a szociális ügyekkel foglalkozó tanácsi apparátussal, a szociálpszichológiai szakemberekkel és a gyermekvédelmi hatóságokkal szorosan együttműködve tudnának hatásosabb munkát végezni. Az iskolaorvosi hálózat teljesebb kiépítésére és az iskolai rendelés idejének növelésére is szükség lenne. A hagyományos tanár—diák kapcsolat ma már nem tudja megoldani a veszély- helyzetben levő fiatalok problémáját. Erre külön erőket kell mozgósítani, annál is inkább, mert hosszú távon is nagy a társadalmi haszna a fiatalokkal való ilyen gyógyító—nevelő—mentő foglalkozásnak, hiszen a veszélyhelyzetben levő fiatalkorúak adják a beilleszkedés zavaraival küszködő felnőttek tömegének utánpótlását is. Az állami gondozás jelenlegi hálózata sem anyagi eszközeiben, de főleg nevelési—gyógyítói módszeredben nem elégséges a sokkal szélesebb veszélyeztetett létszám gondjainak orvoslásába. Külön figyelmet érdemelne a megelőzés lehetőségeinek vizsgálata. Korán közbe kell lépni és a családi ártalmak, a rossz környezeti hatások — legalábbis — közömbösítésére felkészülni. Az osztályfőnökök családlátogatási gyakorlata legfeljebb felderítő szolgálatra alkalmas. Jelzéseket adhatnak, amelyeknek alapján a számbavétel, a beavatkozás megtervezhető. Az osztályfőnök-pedagógusok nem vállalkozhatnak ennél többre. A szociális gondozó hálózat a mai gyakorlatban az idős és magányos emberek gondozását igyekszik elvégezni. Ezt a hálózatot . tovább lehetne fejleszteni létszámban is, hatáskörben is. A gyermekek környezetében élő deviáns viselkedésű felnőttek többszörösen is veszélyhelyzetet teremthetnek: rossz példát mutatnak, anyagilag tönkreteszik a családot, érzelmileg befolyásolják a fogékony korban levő fiatalokat. Az öngyilkossági kísérletek, a sikeres öngyilkosságok, a kezelésre szoruló neurotikus betegek, az alkoholizálok, a törvénnyel szembekerülő szülők, rokonok, ismerősök, szomszédok -mély benyomást tesznek, megrendítik a fiatalokat, személyiségük kibontakozását gátolják, érzelmileg károsak, a magatartásban kóros formákat sugallnak. A gyermekek viselkedésének minden kisebb zavarát azonnal észre kell venni, mert mögötte súlyosabb és erősebb káros hatások húzódhatnak meg. A zavart viselkedés igen árulkodó. A kötekedő, agresszív vagy közönyös, dekoncentrált magatartás mögött mindig meghúzódhat olyan külső ok. amely felderítésre vár. A mai nevelési gyakorlat kevés figyel- met tud fordítani arra, hogy a hirtelen változást, a gyermek magatartásában bekövetkező, az addigi tapasztalatnak ellentmondó viselkedési formát kinyomozza, okát felderítse. Pedig itt kezdődik a „védelem”, addig kell beavatkozni, amíg nem rögződik ez a zavar, mert később sokkal nehezebb lesz a korrekció. Sarkadi László d(>ő í kezdő dik (L őídehiii?
