Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 27., szombat MEGYEI PANORAMA SZIHALOMBÓL... Kilátás a világra Szihalom. Kétezer-ötszáz ember lakóhelye, közel a megyehatárhoz. Amint azt a községi tanácson meg tudtuk, az elmúlt évek­ben fokozatosan csökkent a lakosság száma. A miértre a . kövétkező választ kap­tuk Kiss Ferdinand ta­nácselnöktől: — Szihalmon kevés a munkalehetőség. A mű anyagüzemen kívül nincs mód foglalkoztatni ipari munkásokat. Éppen ezért van, hogy a község aktív keresőinek nyolcvan szá­zaléka ingázó. — Hová járnak dolgozni? — A legtöbben a MÁV Miskolci Igazgatósága al kalmazásában állnak So kan a Diósgyőri Gépgyár munkásai, de az egri üze­mek is adnak munkalehe­tőséget a szihalmiaknak. Mások a füzesabonyi Fém- művekbe utaznak naponta ★ Egy ilyen község kapcsán, ahonnan zömmel eljárnak dolgozni az emberek, ön­kéntelenül fölvetődik a kérdés: hogyan vesz részt a megye, az ország „vér­keringésében" a település? Milyen kilátás nyílik a vi­lágra Szihalomból? Annál is inkább érdekesnek vél­tük utánajárni ennek, — mert bár legyen szó egy kétezer-ötszáz lelkes község­ről —. a Budapest—Miskolc közötti fő vasútvonalon fek­szik. — Az ország második legnagyobb városába vo­nattal negyven perc alatt el lehet érni, — mondta a tanácselnök. — Egerbe is közvetlen buszjárat van, a reggeli és az esti órák­ban húsz-harminc per­cenként. Napközben ugyan­csak sűrűn indulnak a bu­szok Füzesabonyba és a megyeszékhelyre is. — A faluból nemcsak a dolgozók utaznak... — Sokan járnak vásárol­ni, ügyes-bajos dolgaikat intézni. Szihalmon három vegyesbolt van, ám a ru­házati és az iparcikkeket csak a közelben lévő na­gyobb helyeken lehet meg­venni. ★ A világ dolgairól, a min­dennapi eseményekről az újságokból és a tömegkom­munikációs eszközök révén Vincze Viktória: Szeretnék személyesen is megismerked­ni Lénával értesülnek a szihalmiak Mint mindenütt. De néz­zük csak meg, hogyan áll nak ezen a téren ebben a községben? Nos, mint megtudtuk, rá­diója ma már mindenkinek van. Az ezer családban ki- lencszáz televíziót tartanak nyilván, és sok helyütt szí­nes is található. Hogy a politikából mi ér­dekli az embereket? Milyen jellegű újságot, hetilapot, folyóiratot szeretnek olvas­ni? Elég csak betekinteni a posta hírlapcsoportjára. Ta­lán nem unalmas szám sze­rint is megemlíteni, hány­féle sajtóterméket olvasnak Szihalmon.. . A napilapok­ra négyszáztizenhatan fi­zetnek elő: 193 Népszabad­ság, 158 Népújság, 44 Nép­szava, 39 Magyar Hírlap, 14 Népsport és 3 Magyar Nemzet jár a községbe. Ettől persze sokkal több újság érkezik hozzánk, — mondta Hegedűs Rafaelné, a posta hírlapfelelőse. — Havonta 16—18 ezer pél­dány. Hiszen az előfizető­A telefonközpont ma már múzeumba illene... kön kívül sokan vásárolnak a kézbesítőktől is. Például több mint ezren olvassák a képes hetilapokat, köztük a magyar nyelven megje­lenő külföldieket. ★ A telefon ma már nélkü­lözhetetlenné vált min- mindenapi életünkben. Leg­alábbis vélnénk ezt, annak ellenére, hogy még a váro­sokban is több ezren vár­nak — egyelőre hiába — arra, hogy bekapcsolják la­kásukba a készüléket. Fa­luhelyen pedig még rósz- szabb a helyzet. Megtud­tuk: Szihalmon összesen húsz telefon működik, a helybeli postai központon keresztül. Van két segély­kérő is, amelynek vonala éjjel-nappal él. A többiek — az orvosi rendelő és a tanács, illetve az elnöki La­kás kivételével — csak dél­után négy óráig hívhatók. Gond az is, hogy a műve lődési ház és az állatorvosi rendelő bekapcsolását mind a mai napig hiába kérték a Miskolci Postaigazgatóság­tól, egyszerűen nem kap­tak rá lehetőséget. A postán pedig arra pa naszkodtak a dolgozók: leg­inkább múzeumba való ma már a telefonközpont­juk. ★ Levelezés útján több egyé­ni kapcsolat alakult ki a helybeli családok és a kül­földiek között. A levelezés­ből aztán találkozás lett, majd barátság fejlődött, így például tavaly is jó néhányan utaztak a Szov­A legmesszebbröl Kanadából, Argentínából érkezik levél Szihalomra Bájtok Tibi: Szerjózsa le­veleiből sokat tanulok Fotó: Perl Márton jetunióba, Lengyelország­ba, az NDK-ba barátaikhoz, és többen fogadtak külföl di vendégeket is. Amikor arról érdeklőd­tünk, honnan érkezik a legtöbb külföldi levél, az általános iskolába „irányí­tottak” minket. Az orosz szakkörösök ugyanis rend­szeres kapcsolatot tartanak a szovjet gyerekekkel. Vincze Henriettának pél­dául egy moszkvai kislány a távoli barátnője: — Legutóbb arról irt Lé­na, hogy mit csináltak az első nap az iskolában. Ezen a napon fényképet is ké­szítettek, amit elküldött ne­kem. Bájtok Tibor a szihalmi iskola egyik legjobb tanu­lója: — Én a volgográdi Szer­józsa Jakovval váltok gyak­ran levelet. Az olvasáshoz, íráshoz, persze még sokat keli a szótárt is használni, de már sokat tanultam ez­által. Szerjózsa például ju- dózik és modellező szakkör­be jár, biztosan érdekes le­het az élete, jó lenne vele személyesen is találkozni. A szihalmi általános is­kolából több gyerek nya­ralt Zánkán, a nemzetközi úttörőtáborban. Amint me­sélték, több külföldi pajtás­sal ismerkedtek meg, s nem eggyel közülük barátság is szövődött. Mikes Márta Percze István hitvallása Dó három évtizede ® forgatja a teherko­csik volánját Percze. István, a hatvani Lenin Termelő- szövetkezet elismerten jó gépkocsivezetője. Hogy ezt nem csupán mi állítjuk ró­la, bizonyság a három év­tized során szerzett három „Kiváló Dolgozó” kitünte­tés, amely nagyobb ünne­peken előkerül a családi otthon vitrinjéből, hogy az adományozott kabáthajtó­káját díszítse. Most, vele szélgetve, csinnadratta nél­küli sikereinek korántsem látványos műhelytitkaira voltunk kíváncsiak. . Ve­res Péter írja egyik művé­ben, hogy minden valami­revaló ember fantáziát lát munkájában, akkor is. ha az nem tűnik alkotó jelle­gűnek, akkor is, ha nehéz, fáradságos. Ez jut eszünk­be, amikor a kevés szavú, a túlontúl szerény gépkocsi- vezetővel beszélgetünk, kö­zösen tallózva életútjának eseményeiben. Traktorról gépkocsira Percze István 1952-ben kezdett dolgozni a Selyp mellett lévő újmajori kí­sérleti gazdaságban, éspedig traktorosként. — Tetszett ez a feladat, a munkahelyre se panasz­kodhattam. de hát a körül­mények úgy hozták, hogy állást kellett változtatnom — kezdi a vallomást. — Voltaképpen nagyköké­nyesi lévén óhajtottam kö zelebb kerülni az otthon­hoz, így a helyi termelő- szövetkezetnél kötöttem ki, amely később Boldoggal. Heréddel együtt csatlako­zott a hatvaniakhoz. Arról sem feledkeztem meg per­sze, hogy lépést tartsak a korral, s bővítsem tájéko­zottságomat. Mindig vonzott az autóvezetés, ezért aztán úgy döntöttem, hogy elvég­zem a hivatásos jogosít­ványt nyújtó tanfolyamot, s a traktorok nyergét gép- kocsikasznira váltom. 1963- tól már ezt a képzettséget hasznosítom! Nem bántam meg hajdani döntésemet, utólag is azt vallom, hogy jó lapra tettem, mert nap mint nap azt csinálom, ami kedvemre való, amit színes­nek. érdekesen változatos­nak tartok. Teljesítmény szerint Kikötünk elfoglaltságá­nál, teendőinél, bérezésénél. Mindenről nyíltan, őszintén szól. — Egy terepjáró pótko csis IFÁ-t vezetek most. És kedvemre való, hogy a tel­jesítményt mérlegelik, mi­vel az ilyesmi egészséges versenyszellemet szül, s megváltoztatja még a gép és az ember egymáshoz va­ló viszonyát is. Továbbá bi­zonyíthatom a rátermettsé­gemet. ..! Az se mellékes persze, hogy mindennek megfelelően alakul a fizet­ség. És nyilvánvalóan arra törekszem: minél gyorsab­ban oldjam meg a külön­böző termékek szállítását, s ne adódjék felesleges állás­idő. Hogy mennyit keresek? A téli hónapok mindig gyengébben, hoznak a konyhá­ra. de éves átlagban mégis összejön a havi 4500—4800 forint. Nem egetverő sum­ma ez, de keres az asszony — ő kertészeti dolgozó a Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaságnál — s az­tán ott van még a háztá­jiból származó mellékjö­vedelmünk. Szóval, nincs különösebb okom a keser- gésre. Vagy mondhatom úgy, hogy anyagi szempont­ból is kiegyensúlyozottan élünk. Illő honoráció Beszélgető partnerünk az erkölcsi méltatást rendkí­vül nagyra tartja. Sőt, az indoklással sem marad adós. — Igen, háromszoros ki­váló dolgozó vagyok. De hadd tegyem hozzá, ezek­ben az esetekben számomra nem a kitüntetéssel já­ró pénz a lényeges, hanem az, hogy észreveszik, fölfi­gyelnek az átlagon felüti helytállásra. Példává válik az ember. És az ilyesmi arra sarkallja, hogy ne csak a meglévő szintet őriz­ze, hanem túl is szárnyal­ja azt. Jó érzés olyan lég­körben dolgozni, ahol kibon­takozhatnak a valódi adott­ságok, ahol nem mellőzik az egyéni érdemeket, ahol gondoskodnak azok illendő honorálásáról. Ikerlányok öröme Azután Percze István elé­gedetten emlegeti a harmo­nikus családi hátteret, az erőt adó otthoni környe­zetet. — A három gyerek közül a nagyfiú éppen katona, egyébként vízvezeték-sze­relőként dolgozik a terme­lőszövetkezetben, a tizenkét esztendős ikerlányok örö­mök regimentjével ajándé­koznak meg minket. Ráadá­sul háziasak, számíthatunk segítségükre a legkülönbö­zőbb teendők ellátásában. Mellesleg elfoglaltságban so­ha sincs hiány. Bíbelődünk a háztájival, hiszen emleget­tem, jól jön az onnan szár­mazó többletforint. így az­tán aligha kell bizonygat­nom, hogy szabad idő dol­gában nem vagyunk fénye­sen eleresztve. Általában, beesteledik, mire túlesünk minden tennivalón. És ilyen­kor szinte gyógyír a pihe­nés. A szórakozás másod­lagos. Alkalmanként megné­zünk egy mozifilmet, más­kor a televízió nyújt némi kikapcsolódást. No, ez nem valamiféle sirám! Ezt szok­tuk meg annyi éven át, ennyi az igényünk, ezzel vált harmonikussá ötünk sorsa... Epilógus Ugye milyen nyilvánva­lóak, természetesen egysze­rűek ezek a „műhelytitkok". És mennyire igaza volt a nagy parasztírónak: a mun­ka költészete majdnem mindenkiben ott rejlik. A maga örömére, s a tár­sadalom hasznára egyaránt. Moldvay Győző (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents