Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 4., csütörtök Az országos közművelődési tanácskozás elé A számítógép vonzásában IV l. Ahol a játék kezdődik Amikor a számítógépek megyei elterjedtségéről szólunk, nincs lehetőség általános elemzésre; ugyanis semmiféle kimutatás nem készült grról, hol, milyen komputert mire alkalmaznak. Talán jobb is ez így; hiszen öt év múlva megmosolyogni való lesz e statisztika, mint ahogy húszegynéhány esztendeje sem összegezték, ki használ munkájához golyóstollat? Azt viszont vállalja e cikksorozat, hogy példákat soroljon fel alkalmazására. Lehetőségeket és buktatókat, rajongókat és hideg fejjel dönteni tudókat. Az embereket, akiken ma a komputer sorsa múlik, és akiknek holnapi sorsa rajtuk is múlik. Mint első cikkünk helyszínén is, a gyöngyösi Ber- ze Nagy János Gimnáziumban. Tíz év telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott a közművelődésről. Az eltelt idő elegendő arra, hogy áttekintsük a közösségi művelődés helyzetét, megvonjuk az eredmények mérlegét, újrafogalmazzuk feladatainkat. önmagában ennyi is indokolná egy országos köz- művelődési tanácskozás ösz- szehívását; az október 4—5- re tervezett szakmai konferencia megszervezésének azonban ennél is több indoka van. Nem egyszerűen tiz év telt el a közművelődési párthatározat megszületése óta, hanem sok szempontból megváltoztak azok a gazdasági és társadalmi feltételek, viszonyrendszerek is, amelyek között dolgozni kell. Olyan társadalmi szükségletek erősödtek meg, olyan új feladatokra kell felkészülni a művelődési intézményeknek és a szakmai irányításnak, amelyek szükségessé teszik a művelődés helyének, társadalmi szerepének újbóli megfogalmazását. Az 1974-es határozat egyik legnagyobb érdeme, hogy kimondta: a művelődés a társadalom anyagi és szellemi haladásának előfeltétele. Ebbe az új megvilágításba helyezve a művelődés és a gazdaság viszonyát, az elmúlt évtized gazdasági megrázkódtatásai közepette a kölcsönösség gyakran szenvedett csorbát. Ennek alapvetően két oka volt. A gazdasági vezetők jó része mostohán kezelte a kultúrára kiadandó forintokat. Ezt a szemléletet erősítette a szabályzók és a gazdálkodás egyéb feltételeinek gyakori változásából következő bizonytalanság is. Voltak azonban — és nem is kevesen —, akik idejében felismerték, hogy a művelődés nem teher, nem drága luxus a gazdaság nyakán, hanem a fejlődés előfeltétele. Nehezítette viszont az együttműködést másik okként az, hogy a művelődés szervezésével megbízott szakemberek közül sem ismerte fel mindenki idejében az egymásrautaltságot, illetve egyoldalú és felelősségvállalás nélküli pénzügyi segélyezésként értelmezte. A művelődési otthonok, a könyvtárak vezetőinek tekintélyes hányada úgy vélte, a körzetében dolgozó vállalatnak az a feladata, hogy időről időre minél nagyobb összegekkel támogassa intézményét, de abba már ne szóljanak bele, hogy a pénzt miként használják fel. Viszonzásként szerveztek néhány szórakoztató rendezvényt a gyár dolgozóinak, s úgy érezték, ezzel minden el van intézve. Mindkét oldal tartózkodása egyetlen közös okra vezethető vissza: a mindennapi életben mostanáig is csak igen kevesen tudják pontosan megfogalmazni a gazdasági és művelődési intézmények együttműködésének konkrét céljait. Található még olyan nagyvállalati művelődési ház igazgató, aki nem érzi, hogy milyen feladatot ró rá az a tény, hogy a gyár teljes technológiai váltásra készül. Nem ismeri a termelést, nem képes levonni egy műszaki változás műveltségi konzekvenciáit. Így érthető, hogy a gyár vezetőinek és dolgozóinak közömbösségével magyarázza az általa színvonalasnak tartott rendezvények gyatra látogatottságát. Sajnos néha az ellenkezője is igaz. Az októberi tanácskozás egyik legfontosabb feladata, hogy a közművelődési párt- határozat szellemében megerősítse azt az elvet, hogy a gazdaság és a kultúra dialektikus kölcsönhatásban létezik egymás mellett. A kultúra kiteljesedésének a gazdasági eredményesség az előfeltétele, a gazdaság fejlődésének pedig a kultúra kiteljesedése az alapja. Számokkal is bizonyítható, hogy az elmúlt tíz évben milyen kulturális előrehaladás történt Magyarországon. Elmaradt viszont az addig nem művelődő rétegek tömeges bevonása a művelődésbe. Ennek nemcsak gazdasági okai voltak, súlyos hibákat vétett a köz- művelődési intézményrendszer is. Hiába ismerték fel a legjobb szakemberek idejében a stratégiai váltás szükségességét, ha nem követte az intézmények és az irányítás megújulása. A művelődési otthoni hálózat tevékenysége alapvetően változatlan maradt. Még ma is kevés az olyan kulturális szolgáltatás, amely a mindennapi érdekek, a reális társadalmi szükségletek mentén próbál kapcsolatot teremteni az állampolgárokkal. Kevés a közösségi összejövetelekre alkalmas hely, nehéz a közösségek önszerveződése. Nem könnyű helyzetben, nem kevés probléma egyidejű jelenlétében ül össze az országos közművelődési tanácskozás. A reális társadalmi szükségletek felismerése, a józan mérlegelés azonban most is eredményre vezethet. Félretenni sok megszokott formát, s az intézmények érdeke helyett minden kérdés mérlegelésénél a lakosságét kell előtérbe helyezni. p. p. A beszélgetés egy kupa társaságában kezdődik a gimnázium kis nagyképűséggel „számi fógépterem”- nek nevezhető szobácskájábán. Kiss Miklós matematika-fizika szakos tanár (most tanulja levelezőn a számítástechnika szakot is!) az alapokat sorolja: — Kezdetben volt Veres Tibor; ő a Mikroelektronikai Vállalat tervezőmérnöke, aki az országos bevezetést megelőzően szervezett ilyen szakkört a gimnáziumban. Az első évben nebulói nemcsak, hogy elsajá. titották a programozás nyelvét, a BASIC-et. de alkatrészekből összeépítettek egy ZX 80-as gépet is. Ez most a világpiac legolcsóbb (40 angol fontba, nem egészen 3 ezer forintba, plusz 7—8 ezer forint vámba kerülő), ugyanakkor talán legjobb személyi számítógépe. Aztán kaptunk a következő tanévre a minisztériumtól magyar masinákat is: három HT 2080 Z-set; darabja 30—50 ezer forintba kerül. A tárgyi feltételek elfogadhatók; a személyieket Veres Tibor, és a megyei továbbképzésen felkészített Kiss Lajos, Farkas Béla és jómagam próbáljuk biztosítani. — Miben tér el a számítástechnika oktatása a többi tárgytól? — Le \kell mondani a tanár feltétlen tudásbeli tekintélyéről! Ezek a gyerekek a pedagógustól csak az indíttatást kapják: az alapfogalmakat. a dolog logikáját. de a tanár egy „rámenős”, tehetséges gyerek mögött hetek alatt lemaradhat az alkotó alkalmazásban! Egy biológus kolléga élete végéig őrizheti tekintélyét azzal, hogy ismeri az ember összes csontocskáját. Én — lehet — már ma sem tudnék versenyre kelni Török Jánossal például az „akasztófa-program” elkészítésében. Török János arcán az elégedettség halvány árnya suhan át; de komolyan magyarázza. mit is tud az ő játéka: — Három üzemmódban dolgozik. — Lényege, hogy egy elrejtett szót tippeléssel kell kitalálni. Először a gép „dug” egy szót, ha az általam bebillentyűzött szóban ismétlődik valamely betű, azt kijelzi. Ha nincs benne, a képernyőre elkezd rajzolni egy akasztóiét. Ha sokszor nem találom el, bizonyos lépésszám után elkészül az akasztófa rajza, és megszólal egy kis harang... Hogy nemcsak akasztófahumora van, azt a két másik variáció jelzi. Két játékos is játszhat egy gépen; illetve az is találgathatja az általam „eldugott” szót. De ha tévesztek, kiírja: „Csalsz, nem játszom veled” ... Persze, Törölk János, a játékprogramok mestere készít űrhajós-lövöldözős elektronikus kombinációikat is, meg azon is dolgozik, hogy a gépet muzsikálni tanítsa. Nem csoda, hogy a gépterem ajtajára kell feliratkozni áhhoz, hogy — akár este hétig is — a szerkentyű elé ülhessen valaki. És itt senki sem szed ,,'bélást”. kétforintost, mint a játékautomatáknál... Novak István más típus; olyan eminensnek látszó. .jMunkája” is efféle: szemléltető programokat készít: — A kémia oktatásához olyan anyagokat állítottunk össze, amely a képernyőn ábrázolja az oldódás időbeli lefolyását. A matematika az első két évben nem annyira számításigényes feladatokat kíván a függvények ábrázolását viszont nagyon szépen „tudják” a mi programjaink. Elosztottuk egymás között a munkát: ki-ki más tárgyhoz készít ok ta tóprog ramot. Szekrényes László ugyané célból a DNS-, RNS-, és a fehérjeszintézis lépéseit modellezi a biológiaórára. Mozgás közben láthatók az emberi szervezet építőkövei, kevés szóval, sok látványossággal. ö mondja: — A szemléletesség, a „show” néha tízszerannyi munkát követel, mint maga az oktatóprogram, a logikai rész. De megéri: produktumaink könyvtárba kerülnek, öcséink már ezen tanulnak majd. Ez már haszon az iskolának; mint az is, hogy az iskolai szüret összes számítási feladatát egyetlen gépen oldja meg Szekrényes László. Igazságosan, té- vedhetetlenül osztja szét a pénzt. És nem érzi munkának, ha napi négy-öt órát a képernyő előtt, a szemrontó egy méternyi távolságra ül. 0, ők már egy másféle generáció; ezzel születtek. És nem vergődnek például az eszperantóval, ha közös nyelvet akarnak találni az óceánon túl született kortársaikkal. Egy BASIC program szövege, logikája minden magyarázat nélkül érthető ott is, itt is. Ha magyarok kÖ2t még van is gond: Novák István mesél róla. — Tavasszal hirdettek egy országos pályázatot; oktató- és játékprogramok vehettek rajta részt. Mivel részletesen le kellett írni ezeket, magyarázattal, jól túladiminisztrálva, szinte alig küldött be valaki papírt. (Ezen a gépen nincs sornyomtató, csak a képernyőre tudunk jeleket írni!) Senki se szeret több száz sort papírra jegyezni a képernyőről. Megbukott az egész. Ez nagy hiánycikk: sornyomtatóval lényegesen egyszerűbb lenne a programozás oktatása is, hiszen minden gyerek kézbe vehetné a leírt eljárást. — Velencére hívtak össze egy szaktábort, ott gépen mutathattuk be eddigi eredményeinket. Veres Tibor erre az időre fizetés nélküli szabadságot kért, vezetésével naponta egy új programmal is felhívtuk magunkra a tábor figyelmét. Hogy úgy mondjam, jól voltunk menedzselve... Az utolsó estére „tábortűzre” hívtuk össze a lakókat. Hat tévéből építettünk gúlát, hat számítógép együttműködése rajzolta rájuk a mintát úgy, hogy együtt adták ki egy láng képét. A négy első díj egyikét nyertük vele (7 ezer forinttal), és mi vittük el a Találmányi Hivatal elnökének serlegét is, háromezer forinttal. De nem is erre voltunk a legbüszkébbek talán: ha egy komolyabb és olcsóbb Commodore 64-gyel rendelkezünk, egyetlen géppel meg tudjuk oldani ezt a játékot, vagy sokkal jobb felbontású rajzokat készíthetnénk. Am mi a gyengébb géppel is ellensúlyoztuk a nagyobb géppel rendelkezők helyzeti előnyét. Sajnos, a jobbnak ígérkező PRIMO gépekről is az a hír járja, hogy az általános iskolákba kerülnek. Hát igen: egy év alatt „kinőtték”, mint a cipőt, a „schoolkomputert”, az isko. laszámítógép lehetőségeit is ezek a gyöngyösi kamaszok. Ezért nem tudnak például órarendet készíteni; leirt programkönyvtárat összeállítani; a géppel papírra is. Szerintük mindez egyetlen megyei géprendszer elemeinek kölcsönzésével feloldható ellentmondás. Szerintünk: egy évre ez is szemrevaló eredmény. Mert az igazi siker megszületett: a kisgép már „megfertőzte” őket. Kőhidi Imre Autóbuszok, gépkocsik hátországa Rövidesen ismét működőképes lesz ez a hatalmas motor. Szamosközi István szerelő az utolsó húzásokat végzi a csavarokon Nemrégiben defektet kapott Egerben egy 12-es busz, ami kisebb riadalmat okozott az utasok között, valamint any- nyi kényelmetlenséget, hogy új kocsira kellett várni, s a jeggyel utazóknak pedig még egy jegyet lyukasztani. Nem nagy eset, mindenesetre arra jó, hogy időnként felhívja a figyelmet: nemcsak abból áll a közlekedés, hogy megfelelő útvonalakon bizonyos időnként fel kell tűnnie egy- egy járműnek, amellyel azután a kívánt helyre utazhatunk. Ehhez ugyanis nagyon komoly háttér kell. Sőt, a Volán 4-es számú vállalatának valóságos „hátország” áll rendelkezésére a forgalom minél zökkenőmentesebb lebonyolítására. Fotóriporterünk ezt kereste fel, — s itt kapott lencsevégre néhány jellegzetes pillanatot. Kardánkereszteket köszörülnek többek között ezen a gépen. Lászka László éppen egy ilyen munka eredményét méri mikrométerrel Nyúzópróbán a Robur tehergépkocsi öninditója (Perl Márton képriportja) Zsuk gépkocsihoz készül az acélrugó. Varga Lajos szakavatott kezekkel illeszti össze a lapokat, de ért a hőkezeléshez is Novák István, Török János és Szekrényes László újabb programokon dolgoznak
