Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 4., csütörtök Nevelés, televízióval AIík fejezte be munkáját az OIRT Sin tér vízió Oktatási Munkacsoportja, már ma új tanácskozás kezdődik Egerben az MSZMP Oktatási Igazgatóságán. Ezúttal a Magyar Iskolatelevízió meghívására mintegy 16 országból (Japántól—Angliáig) érkeztek vendégek városunkba. hogy megvitassák a televízió és a nemzedékek közötti kapcsolat kérdéseit. Jelenünkben a generációs problémák jelentős helyei foglalnak el világ- viszonylatban. Vitathatatlan az összefüggés a televízió és a nemzedéki kapcsolat alakulása között. Nem véletlen, hogy a több mint kétszáz televíziós, pedagógus. pszichológus, szociológus szakember nagy érdeklődéssel tekint a szeminárium elé, amely szerves része annak a folyamatnak. amely több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. A Kelemen Endre vezette Magyar Iskoiatelevízió húsz évvel ezelőtt, 1964. őszén rendezte első tanácskozását Egerben. Az iskoiatelevízió alkotói és a műsorokat felhasználó helyi pedagógusok adtak akkor egymásnak randevút, hogy tájékoztassák egymást munkájukról, kicserélhessék tapasztalataikat. A városi, megyei jellegű szemináriumok országossá nőttek, majd néhány év múlva nemzetközivé váltak. Ma már számos ország konferenciáin (legutóbb Weimarban) úgy emlegetik Egert, mint a konferenciák városát, amely méltó színtere a tanácskozásoknak. Az értékes szakmai programot ez esetben is kiegészítik szép városunk még alaposabb megismerésének lehetősége, a szeminárium módot ad újabb baráti kapcsolatok kialakítására és megerősödésére. Hasznos tanácskozást, kellemes napokat kívánunk valamennyi résztvevőnek. I»r. Nagy Andor BEMUTATJUK Az Objektív Stúdiót — Az Objektív Stúdiónak tisztes múltja és ígéretes jelene van a filmgyár alkotó- tevékenységében. Milyen szándékkal, célkitűzéssel kezdték meg annak idején a munkát? — kérdeztük Marx Józseftől, a stúdió vezetőjétől. — Eltérően a többi stúdiótól, a miénk semmiféle szervezeti előzményre nem tekinthet vissza — mondta Marx József. — A munkát 1976-ban kezdtük el, s több tényező szólt amellett, hogy ezt a műhelyt létrehozzuk. Régóta érlelődött már a felismerés, mely szerint a jó hagyományok (amelyek korábban a Balázs Béla Stúdió körül kristályosodtak ki) valóban alkalmasak arra, hogy a jövőben profesz- szionista körülmények között, az alkotói feltételek gazdag biztosításával, kellő felelősségvállalással értékteremtő szerephez jussanak. Annak a filmes nemzedéknek a tapasztalatairól van szó, amely tágabb értelemben Sára Sándorral, Kása Ferenccel, Rózsa Jánossal, Szabó Istvánnal kezdődtek, s tartottak Gazdag Gyuláig és másokig, s amely nemzedék az értékalkotásnak ezt a fogalmát korosztálytól függetlenül kiterjeszti másokra is a magyar filmkultúra egészén belül. — Kik előtt nyíltak meg a stúdió kapui? — Azt mondhatnám, hogy stúdiónk nyitott is, és zárt is... Nyitottnak tekinthető, mert például az elmúlt három esztendőben tizenhat rendező tizenhét filmjét forgatta le nálunk, de egyúttal zárt is, mivel általában arra törekszünk, hogy filmeseink felismerjék a társadalmi értékeket. Az indulástól kezdve ötven filmet készítettünk el eddig. S ha elfogadjuk azt az állítást, hogy egy hegységet a csúcsai jellemeznek, akkor talán az Objektív Stúdió arculatáról is elmondhatjuk, hogy nem a sikerületlen filmalkotások határozzák meg, s alakítják ki profilját, melyek fájdalom vannak, de sokkalta inkább az olyan filmek, mint volt a Pókfoci, a 80 huszár, a Ménesgazda, az Angi Vera, a BUEK!, a Bizalom, a Vasárnapi szülők, a Mephisto, vagy az olyan elsőfilmes indulás, mint a Cha-cha- c ha. És nem utolsósorban az olyan dokumentumfilmjeink is, mint volt a Küldetés, a Néptanítók, A bankett, vagy az Együttélés. — Mindez egyúttal programot is jelent? — Az ilyesfajta felsorolás persze mindig töredékes marad. Nem tartalmazza például azokat a nehéz fajsúlyú, műfaji tapogatózásokat sem, mint amilyen volt az Ékezet, vagy a Szívzűr. Nem fér be a keretek közé Nádasy László utolsó munkája sem, amelyet nagy igényességgel készített el: a Történetek a magyar filmről című sorozatának rendezői portréit, amelyből csak három készült el, így Ranódy Lászlóé is, akit már csak a filmszalag őriz meg számunkra ..élőben”. S nem férnek bele a programba azok a filmek sem, amelyeket váltakozó sikerrel, a szélesebb közönségigények kielégítésére indítottunk útjára. Stúdiónknak sohasem volt, az egy évre szóló, kevés számú film forgatási lehetősége miatt — írásos programja. Ennek ellenére programot adnak, mindazok, akik az Objektív Stúdió Művészeti Tanácsának munkájában részt vettek. Így volt ez Huszárik Zoltánnal is, aki a stúdió alapítása óta egészen haláláig hozzánk tartozott. S programot adtak azok, akik nálunk készítették el filmjeiket. — Stúdiójukhoz írók és dramaturgok is tartoznak. — Valóban. Már 1976 óta arra törekszünk, hogy a rangját veszített dramaturgiai munkakört — amit roppant fájlalok, hiszen annak idején Nemeskürty István éppen engem is dramaturgnak csábított be a filmgyárba — lehetőleg helyreállítsuk. Jó kísérletnek tartottuk, hogy ezt a pozíciót olyan írók segítségével töltsük be, mint Kardos István, Vámos Miklós és Balázs József, akiknek a film iránti elkötelezettségét ismertük. Vállalkozásunk azonban csak felében-har- madában sikerült, topábbra is hiányzik az értő, szervező és kitaláló típusú dramaturg. — A filmgyártás gazdasági kérdései bizonyára az Objektív Stúdió tevékenységében is előtérbe kerültek az utóbbi időszakban. — Valóban. Abból a felismerésből kellett kiindulnunk, hogy a film az egyetlen olyan művészeti termék, amelynek alkotói és kivitelező szakasza a forMajor Tamáis és Bács Ferenc jelenete Radványi Géza: Circus Maximus című filmjében gatás során időben egybeesik. A művészeti álmok csak jelentős tőkebefektetéssel, rendkívül értékes és gyakorta import eredetű felszereléssel, anyagokkal valósíthatók meg. A stúdió tehát kénytelen foglalkozni a gazdasági kérdések elemzésével, mivel ettől függ nemcsak jelene, de jövője is. — Hogyan látja a magyar film jövőbeni helyzetét? — Ügy vélem, már közeli a felismerés, hogy a magyar filmélet egészséges fejlődésének jelenlegi akaKlaus Maria Brandauer a Kedl ezredes egyik jelenetében dálya a részérdekeltségek erősítése. A gyártás és a gyártáson belül is a szolgáltatás, valamint a magyar film forgalmazása. A terjesztés és az irányítás különböző centrumai szétforgácso- lódnak, főleg a gazdasági oldalát tekintve. Alapos reformra van szükségünk, nem szabad konzerválnunk a jelenlegi helyzetet. — Végezetül hallhatnánk valamit stúdiójuk utóbbi forgatásáról? — Nemrég fejezte be Szabó István a Reál ezredes című filmjét, amely széles körű nemzetközi, osztrák, NSZK közreműködéssel készült, de többségében magyar művészi és gazdasági irányítás mellett. Talán mondanom sem kell, most, amikor a koprodukciós fii. mek körül kiéleződött a vita, bizonyos többlet felelősséget veszünk magunkra, hadd tegyem hozzá, szívesen. . . Ennek minősítéséről ma még felelőtlenség lenne nyilatkozni, később viszont már illetlenség. Céljáról azonban beszélhetünk. Olyan filmet szeretnénk ismét a közönségnek bemutatni, amely bizonyíthatná, hogy az érték és a széles közönségigény megalkuvásmentesen találkozhat egy filmalkotásban. Szémann Béla Magyar építészek sikerei A magyar építészek nemzetközi tervpályázatot nyertek a Szovjetunióban, Nov- gorodban és Mongóliában. Bálint Imre, Korányi András és Kruppa László építész alkotói közösségének munkája érdemelte ki az első díjat a novgorodi pályázatra 12 országból benevezett tizennégy tervezői csoport közül. A Novgorod középkori vára mellé kerülő, 2000 lakásos új lakónegyedet és közintézményeit tervezték meg gondosan ügyelve arra, hogy az új épületcsoport harmonikusan beilleszkedjék a történelmi városképbe. Egy hatalmas termetű férfi ment súlyos léptekkel az úton. Arca merev volt, mintha hideg szél préselte volna rá a barázdákat. Télikabátot viselt, bőrkesztyűs kezében aktatáskát tartott. — Fel a kezekkel! — top. pant elé hirtelen egy géppisztolyt szorongató kisfiú. A férfi habozott egy pillanatig, aztán eleget tett a felszólításnak. Ott állt a gyerek fölé magasodva, felemelt karokkal. — Ne löjj — mondta — latod, hogy megadom magam. — Van fegyvered? — kérdezte a kisfiú és meg. próbált nagyon szigorúan nézni. A sárga-kék műanyag fegyverrel még mindig a férfi hasára célzott — Nincs — mondta a férfi. — Becsszóra? — Becsszóra. — Te partizán vagy, vagy bandita? — Természetesen partizán. — Azért! A kisfiú szemébe húzta meleg sapkáját és a hóm. lokát ráncolta. Láthatóan nem akarta befejezni a jól indult játékot, de mintha kifogyott volna a kérdésekből. — Leengedhetem a kezem? — kérdezte a férfi. — Aczél Gábor: Kihallgatás Tudod, nehéz a táska. — Jó — egyezett bele a kisfiú. — De ne menj el. — Sapkájának bumszli bojtja vidáman fityegett a szélben, s ő maga komor maradt. — Miért nincs fegyvered? — Mert béke van. — Te jó vagy? — Nem mindig — mondta elgondolkozva a férfi. — Pedig szeretnék jó lenni. — Látod, én is — mondta a gyerek és leengedte a géppisztolyt. — Én is szeretnék jó lenni, de néha nem sikerül. Téged megvernek, ha rossz vagy? — Nem. Engem már nagyon régen nem vert meg senki. — Engem sem — nevetett a fiú. — De tudod, ha rossz vagyok, akkor nem beszélnek velem, és ez sokkal rosszabb, mintha megvernének. — Tényleg — mondta a férfi komolyan. — Az sokkal rosszabb. — Te mikor voltát ross- utoljára? — Ma. — Azért vagy ilyen szomorú? — Szomorú? — nézett le a kisfiúra a másik. A gyerek nagy kerek szemmel bámulta. — Lehet, hogy azért vagyok szomorú. — Mit csináltál? — Rákiabáltam valakire. — Te parancsnok vagy? — Olyasféle. — És miért kiabáltál? — Ideges voltam. — Apu is olyankor szokott kiabálni. De ő nem szomorú utána. — Nem szomorú? — Nem. Tudod azért, mert amikor már nem ideges, azt mondja, hogy gyere beszélgetni. Es akkor azt mondja, hogy ne ha- gudjak, amiért kiabált, tudja, hogy nem érdemeltem meg, csak azért kiabált, mert ideges volt. Es elmeséli, hogy mi volt a gyárban, hogy miért volt ideges és bocsánatot kér. Tudod mit? Kérjél te is bocsánatot. Akkor te se leszel szomorú. — Gondolod? Lehet, hogy igazad van. — ügye? És persze, te is meséld el, hogy miért voltál ideges. — Jó — mondta a férfi és megsimogatta a kisfiú fejét. — Elmesélem. — Akkor szervusz. Elmehetsz. EGYESÜLETBEN — KÖNNYEBB?! Egyszemélyes könyvtárban — nem társtalanul Az utóbbi időben jelentősen megszaporodtak hazánkban az egyesületek. Ezekbe általában az azonos tevékenységet végzők lépnek be. hogy biztosítsák érdekeik védelmét, a tagság továbbképzését, anyagi és erkölcsi elismertetését. Nagyon sok ilyen szervezetben nem folyik tartalmas munka. A Magyar Könyvtárosok Egyesületéről ez aligha mondható el. Valószínűleg azért, mert támaszkodhat hagyományaira, ugyanis fél évszázados múltra tekinthet A felszabadulást követően a könyvtárosok újjáalakították szervezetüket, s mintegy tíz éve megyei csoportokat is kialakítottak. Közöttük a Heves megyeit - is, amely immáron 120 tagot tömörít. Minden vezetője, igy Repka Magdolna megyei titkár is társadalmi munkában látja el feladatát, főállásban a Megyei Könyvtár zenei részlegét vezeti. Évente négy-öt összejövetelt rendeznek. Tavaly többek között az önképzésről, valamint az új általános iskolai tanterv és a könyvtár kapcsolatáról esett szó. Az idén először egyik kollégájuk számolt be külföldi tapasztalatairól. .. — Az éves tervet egy előzetes felmérés alapján állítottuk össze, valamennyien nagy érdeklődéssel vártuk azt a májusi fórumot, amelyen a megye pártós állami vezetői is megjelentek. Sajnos sok kérdésünkre nem érkezett biztató válasz. — Melyek a legégetőbb gondjaik? — A szakemberek egy jelentős része elhagyja a pályát. Ez elsősorban az alacsony bérrel magyarázható. Átlagkeresetünk négyezer forint körüli. Az pedig mindenképp megmosolyogni való, hogy a községeinkben dolgozó tiszteletdíjasok havonta 250 forintot kapnak. Ezért heti négy órát kell nyitva tartaniuk, ráadásul az adminisztráció is rájuk vár. Hogyan lehet ezektől az emberektől ennyi pénzért komoly munkát várni? Évtizedekkel ezelőtt állapították meg ezt az ösz- szeget, s azóta sokat „drágult” a világ. Sokan azt sem tartják igazságosnak, hogy a szakkönyvtárakban magasabb a fizetés, mint a köz- művelődési bibliotékákban. Jelentős fejtörést okoz az is, hogy a Megyei Könyvtár kiadványainak egy része raktározási nehézségek miatt Szarvaskőre került. Sajnos új épületre nincs pénz. — Mindig a forintokhoz kanyarodunk vissza... — Akik ezt a pályát vállalják, azok általában megszállottak, de ingyen sehol nem kapnak semmit. Ezért is sürgetnénk, hogy legalább a tiszteletdíjasainknak emeljék a honoráriumát, mert megérdemlik. Persze, ahol a tanácsok vezetői szívügyüknek tekintik ezt a mesterséget, ott „suba alatt” kiutalnak néhány százast havonta. De miért nem lehet ezt hivatalosan megoldani? Amint megtudtuk, a megyei szervezetek közt sem jött még létre eddig szorosabb kapcsolat, keveset tudnak egymásról, s jó volna ha kicserélhetnék tapasztalataikat. Az országos egyesület nem sokat tud segíteni rajtuk, hiszen ott csak az úgynevezett szekciókban folyó munkát irányítják. Ez év novemberében találkozik majd újra a megyei szervezet tagsága. A Stúdió '84 című televíziós műsor szerkesztőit látják vendégül Szilvásváradon. — Ezt a programot kérte a csoport. Én azt hiszem, sokkal hasznosabb lett volna, ha a Könyvtáros című folyóirat szerkesztőit hívjuk meg. összességében azért úgy ítélem meg: értékesek rendezvényeink Biztosított a szakmai továbbképzés, és az sem utolsó, hogy az egyszemélyes intézményekben levő kollégáink megismerhetik társaikat, így nem érzik egyedül magukat. ★ A könyvtárosok komolyan veszik az egyesületi munkát. A nehézségeket — legalábbis többségében — minden bizonnyal meg lehet oldani, s ebben annak is része van, hogy közösen keresik a kiutat. A könyvtárosok sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy például egy új intézmény építésére a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nehéz a pénzt előteremteni. De aligha hiszem, hogy ne tudnák ezt... Abban viszont igazuk van, hogy tartalmasabb munkát csak jobb tárgyi és anyagi feltételek között végezhetnek. Homa János
