Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 23. kedd ——— ■ ' ■ —■— f-------------—' A K ÉPERNYŐ Eg y hét... E"TT 1 Egy sorozat tanulságai Amikor Onedin kapitány megjelent a magyar képer­nyőkön, akkor — Julius Caesar kifejezésével élve — jött, látott és győzött, azaz rögvest megnyerte a nézők millióinak — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — egyértelmű rokonszenvét, vi­tathatatlan tetszését. Ez akkor is igaz, ha né­hány ítész — valamiféle ál- irodalmiságtól vezérelve — füstölgött, hadakozott ellene, s folyvást kommersz jelle­gét, hatásvadászó voltát em­legette. Aggodalmuk felesle­ges volt, a siker ugyanis to­vábbgyűrűzött, s azok egy része is megenyhült, akik korábban megrögzötten há- borogtak. A sztorifüzér írójának, Cyril Amrahamnak — nincs szüksége védőügyvédre. Meggyőződésünk, hogy soha nem kívánta a Parnasszus legmagasabb ormairól szem­lélni a világot, épp ezért, aligha pályázott a literatú- ra valódi vagy vélt szakava­tottjainak — sajnos ők van­nak többen — elismerésére. Ö csupán szórakoztatni akart, azt viszont színvona­lasan. Mindenütt elérte célját, mert bárhol játszották az ál­tala éleire keltett ötlet­füzért, az emberek rá vok­soltak. Mindez nem véletlen, ugyanis eljutott a tiszteletre méltó, a csak kétségtelen te­hetséggel fémjelzett rutin legfelsőbb fokára. Nem ezt kell hangsúlyoz­ni, hiszen csak nyitott ka­pukat „döngetnénk”. Sokkal érdemesebb, hasznosabb, ka- matoztathatóbb a műhelytit­kokat boncolgatni, s azt ki­emelni, hogy azért nyert csatát, mert mestere az iz­galmakban, a fordulatokban bővelkedő, a pergő ritmusú cselekményszövésnek, az ép­kézláb szituációk leleményes megformálásának, a markáns karakterfestésnek, s képes arra, hogy megálmodott sze­replőit a valóság izeivel je­lenítse meg, így aztán va­lamennyien hús-vér alakok­ként mozognak, örülnek, in­dulatoskodnak, békülnek. Csoda-e, ha észrevétlen szí­vünkbe lopják magukat, méghozzá olyannyira, hogy egyre nehezebben válunk meg tőlük. Ugye, milyen egyszerűnek tűnik a recept, s mégis mennyire nehéz a valóra váltás. Legalábbis hazai terepen. Közönségünk ilyen hangolt- ságú vállalkozásokat remélt, kívánt, de ritkán akadnak vállalkozók, ráadásul próbál­kozásaik rendszerint kudarc­cal zárulnak, s a fojtogató unalomba torkollnak, holott szó sincs „magas" literatú- ráról, csak a rátermettség, a félkészültség diadaláról. Szerencsére többször talál­kozunk még a leleményes tengerésszel. Hátha tanulnak tőle azok, akiknek illene . . . ? Pécsi István A legnagyobb mozi os Könnyen ellenőrizheti bár­ki: a televízió az ország leg­nagyobb mozija. Még a leg­eldugottabb műsornak is több nézője van olykor a képer­nyőn, mint a sikerfilmnek, amelyet a filmszínházak há­lózatában mutatnak be. Igaz, a hatáson már el lehet gon­dolkodni, hiszen másképp esik papucsban és pongyo­lában megnézni egy mások által kiválasztott alkotást, s ismét másként, ha magunk böngésszük a mozik kínála­tát. fölöltözködünk, s társa­ságban tekintjük meg a szá­munkra vonzó művet. Az Óriás című filmnek sem lehetett nagyobb kö­zönsége néhány százezernél, míg eljutott a vasárnap es­ti főműsorba, sok millió em­ber szeme elé. így egész más dimenziót kapott. Míg azelőtt főleg a magyar fil­mek „szurkolói” dicsérték és bírálták, most kulturális éle­tünk „üzemi konyháján” ke­rült terítékre. Itt a legkü­lönbözőbb ízlésű és indulaté „fogyasztók” értékelték, hogy a rendezők és a szereplők által kínált „portéka” mi­lyen. Kevésbé tett jó benyomást ez a film a képernyőn. Ami a filmvásznon esetleg mű­vészi hatás, szép látvány, az kis méretekben unalom, mo­notónia lehet. A kicsinyítés­nek és a nagyításnak is meg­vannak a maga szabályai, másként és másként fogad a néző bizonyos látványt a televízióban, mint a mozi­ban. Bár, hozzá kell tenni, hogy igény van a filmekre a tévében, a tévéjátékok nem elégítik ki mindennapi ka­landvágyunkat, vagy mások gondjai iránti fogékonysá­gunkat. Csak hát tudatosab­ban kellene együttműködni a filmgyáraknak és a tele­víziós műhelyeknek. Nem ér­demes olyan alkotásokat a filmforgalmazásba vinni, amelyek nem kecsegtetnek bevétellel, esetleg csak a stúdióhálózatban állnák meg a helyüket. A Földi paradi­csom vagy a Reformgondola­tok sokkal inkább képernyő­re való, de az Óriást inkább a mozikban látják szíveseb­ben. Egyébként a Déry Tibor- írások alapján készült mű nem volt érdektelen, számos érdekes gondolatot felvetett, így számot vetett azzal a problémával is, hogy miként lehet megőrizni az embernek tisztességét nehéz körülmé­nyek között. A két főszereplő másként és másként élte meg a konf­liktust: a fiú a világtól tá­vol, megmaradt tisztának, de a lány már nem volt képes arra, hogy szembeszálljon a kísértéssel. Bubik István és Pap Vera nagy átéléssel játszotta el a fiatal pár sorsát. Kár, hogy a vontatottság, a lassú rit­mus megnehezítette a törté­net követését. Az operatőr szívesen andalodott el a fa­telep látványán, olykor fe­leslegesen is lírai hangulato­kat keresve. Ezekhez a hosz- szú képsorokhoz képest ke­veset árultak el az arcok, nem sok drámaiság tükrö­ződött az összeütközésekben, a párbeszédekben. így vált elszalasztott lehetőséggé ez az alkotás: a televízió több feszültséget, fordulatosabb cselekményt kívánt volna. Gábor László Valaki itt nagyon szépen kürtői... Portré Friedrich Adómról Szikár. egyenes alakja gyakran kimagasodik a ze­nekar tagjainak sorából. Talán nincs is a világon nála magasabb, soványabb kürtművész. Pedig e hang­szer sokak szeriint annyira igénkbe veszi a tüdőt, hogy annak kitágulása következ­tében elkerülhetetlen a megtestesedés, sőt olykor az elhízás. Azt is mondhatná valaki: Friedrich Ádám fiatal ember még. majd észreveszi ő is évek múlva a kürtöléssel együtt járó kö­vetkezményeket. Pedig a Magyar Állami Hangver­senyzenekar első kürtöse csaknem negyedszázaddal ezelőtt, 1960-ban szerezte meg kürtművészi diplomá­ját. Az idén töltötte be negyvenhetedik évét. Már másodéves főiskolás korá­ban volt zenekari állása, hivatalosan 1966-tól, gya­korlatilag 1963-tól vezető kürtöse az említett zene­karnak. És persze szólista művész is, ebben a -minő­ségében azonban sajnos jó­val ritkábban adódik szá­mára szereplési lehetőség. Nevét az idén kitüntettek sorában mégis a Liszt-díja­sok között találjuk. — Kürtművészj diplomá­val a zsebében miképp egyeztethetők össze egyéni ambíciói és a kapott lehe­tőségek? Milyen érzés szó- üsztikus ambíciókkal zene­karban ülni? — Kürtös számára egészen természetes, hogy „főfoglal­kozása” a zenekari -munka- igaz, hogy a zenei életben olyasféle nézet uralkodik, hogy a közönséget szóló- hangszerként csak a zongo­ra. a hegedű, esetleg a gor­donka érdekli, és persze az emberi hang, de szerintem a színvonalas produkció, a jó zene mindig magával ra­gadja az embereket, bármi­lyen hangszeren is szólal meg. Mindenesetre kürttel a kézben ritkáhban játszhat az ember például verseny­művet, s ezért annál na­gyobb a felelősség, amikor mégis megadatik. Nem ér­dektelen azonban kürtös számára a zenekari tevé­kenység sem. hiszen a nagy romantikus szimfóniákban egymást követik a kürtszó­lók, amelyekben a művész bizonyíthatja tudását, muzi­kalitását. És én éppen a Magyar Állami Hangver­senyzenekarban végzett munkámért kaptam a Liszt- díjat. Pedig örökké elége­detlen vagyok magammal, állandó harcban állok saját igényességemmel. Nemrég még egészen természetes volt -mindenki számára, hogy egy szimfónia kellős közepén a kürtös egy-két hamis hangot fúj. Ma már ez komoly hibának számít. Ismerek kürtösöket akik egész pályájuk alatt mindig tisztán játszottak, például volt -szakiskolai ta­nárom, Konti Izidorusz, aki páratlan szépségű kürt­hang birtokosa volt. És ha én nem is játszottam min­dig hibátlanul, nagyon jól­esett, amikor Ferencsik Já­nos engem bízott meg 1964- ben, hogy a nyugat-német­országi türnén Brahms egyik szimfóniájában én játszam az első kürtszólamot, ■ -mert — -mint mondta — „a maga hangja kitűnő Bram-hs- hang”. Ilyesfajta zenekari siker többet ér a legsikere­sebb szólistaprodukciónál is. Persze, ha a magam játékát kell megítélnem, elmondha­tom, hogy eddigi pályám alatt csak igen ritkán for­dult elő, hogy játék közben hirtelen azt gondoltam: — Ez nem lehet igaz! Valaki itt nagyon szépen kürtöl! Én lennék az ... ? — Ügy tudom, diákévei­ben sokat gordonkázott, zongorázott is . .. Friedrich Ádám — Nagyon szeretem ezt a két hangszert. És ha vi­szonylag elfogadhatóan ját­szom kürtön, abban bizo­nyos, hogy a csellózásnak nagy szerepe volt. A gor­donka funkciója a vonós karban nagyjából megegye­zik a kürt szerepével a fú­vós hangszerek körében, de a gordonka ezen kívül meg­tanított valamiképp egyfaj­ta emberléptékű muzsiká­lásra is. Rávezetett, hogyan kell a zenéből kiindulva kö­zelíteni a hangszerhez, s ha egyáltalán van valami ér­demem, akkor az éppen ez a fajta zenei szemlélet, ami persze a. kürt esetében is érvényes. Ügy érzem tehát, hogy nem vagyak elfogult rabja a hangszernek, s ez talán az életmódomban is tükröződik. Abban például, hogy szívesen és gyakran teniszezem, úszom, sőt ko­rábban még futballoztam is... Szomory György Ezen Hevet Üzbegisztán 1. Szórakozottság Agzam Pulatovics szerfö­lött elszontyolodott. Hogyne szontyolodott volna el. ami­kor egy délelőtt kilenc órá­ra kitűzött fontos értekez­let csak fél tízkor jutott az eszébe! — A hatodik iksz felé közeledsz, természetes, hogy a memóriád már nem a ré­gi — nyugtatgatta a fele­sége. Agzam Pulatovics laposa­kat pislogott: „Te és a vi­gasztal ásaid!" — gondolta. Felkapta a táskáját és el- viharzott. Egyenesen az orvosi ren­delőbe ment. Az orvos fi­gyelmesen végighallgatta és azt mondta: — ön teljesen egészsé­ges. Csak az idegei rakon­cátlankodnak egy kicsit. — Gyógyszert írt fel, majd i búcsúzóul azt tanácsolta: — Reggel, amikor felkel és I reggelizni készül, tegyen egy pohárba tojást és öl percig főzze. Utána egye meg a tojást. Csinálja ezt egy hónapig, meglátja, tel­jesen elmúlik a feledékeny- sége .... Agzam PulatoVicsnak megtetszett a tanács. Mégis­csak jobb, mint keserű or­vosságot nyelni, vagy szigo­rú diétát tartani. Másnap reggel elkezdte a kúrát: fogta a poharat, vizet for­ralt, beletette a tojást — mindent pontosan az orvos utasítása szerint. Teltek a napok. Agzam Pulatovics nagy változáso­kon ment keresztül. Fűnek- fának híresztelte, hogy a recept kitűnő és hogy javul az emlékezőtehetsége. Egyszer a feleségének, amikor a konyhába lépett, ahol Agzam Pulatovics a manipulációit folytatta, a földbe gyökerezett a lába. A pohárban a zsebóra főtt. Agzam Pulatovics az asztalnál ült és kigúvadt szemmel figyelte a tojást. MAKSZUD KARIJEV 2. Riport A képernyőn végtelen mezők. A felvevőgép egy panorámakép után megálla­podik a riporteren. RIPORTER. Kedves né­zőink, kameráink az egyik élenjáró megye élenjáró járása egyik élénjáró kol­hozának mezőire és állatte­nyésztő telepeire szegeződ- nek. A mezőgazdasági egye­sülés kollektívája már évek óta valamennyi mutató te­kintetében teljesíti és túl­teljesíti a terveket. (A kép­be belép egy tekintélyes férfiú, fején tübete jke.) Megkérjük Tesavaj Baltajev kolhozelnököt, hogy mesél­jen nekünk az elért ered­ményekről. Tessék, Tesa- vaj-aka. (A riporter átadja neki a mikrofont.). BALTAJEV. Beszélhetek? RIPORTER. Igen. BALTAJEV. Khm... khm . . Kiváló kolhozunk kiváló kollektívája. kiváló eredményeket ért el a tár­sulás vezetőségének kiváló munkája következtében. Minden kulcsfontosságú poszton fáradhatatlanul dol­goznak kiváló asszonyaink. (Az elnök képét felváltja a selyemgubószárító, a se- lyemgubó-átroevőhely. Nők gyűjtik, szárítják, rakják zsákokba, mérik és teszik teherautókra a hófehér se- lyemgubőt. Egy energikus fiatalasszony totálplánban. A képet az elnök kommen­tárja kíséri.) Halnisza a se­lyemgubótenyésztő brigád vezetője. Brigádja már a tervén felül termel. (A ka­mera a tejtermelő telepet rögzíti. Hófehér köpenyes nők takarítják az istállót, tisztítják, etetik és fejik a teheneket. Kiváltképp igyekszik egy fekete sze­möldökű lány. Ot is totál­plánban mutatják. A képet az elnök kommentárja kí­séri.) Ez itt Kumrihon. tej­termelő telepünk vezetője. A telepen dolgozó nők a múlt évben megkettőzték a tehenenkénti fejésátlagot, ebben az esztendőben pedig vállalták, hogy meghárom­szorozzák. (Gyapotmező. KulUvátorok művelik a földet. A gépeken nők. Az első gépet overállos lány ve­zeti. Az elnök hangja hal­latszik.) Ravsana brigádja az idén — ahogyan tavaly is — nagy mennyiségű fe­hér aranyat takarít be. (A képen ismét a riporter és az elnök látható.) RIPORTER. Mondja, ké­rem, milyen munkát végez­nek maguknál a férfiak? BALTAJEV. A férfiak? Például Szalimdzsan — fő­könyvelő. Turabaj — fő- raktáros, Isztmail — garázs­mester, Tasmat — klubve­zető. Esmat — a teázó ve­zetője stb.. stb. A férfiak minálunk a legnehezebb munkát vállalják magukra. A vezetőit. GIJASZ SERMUHAMEDOV A tankemi Mustum (Ököl) c. szaMrikus lapból fordí­totta Zahemszky László Dráma maszk nélkül Szókratész védőbeszéde Haumann Péter szomba­ton este, az Ifjúsági Ház dísztermében adta elő Szók­ratész védőbeszédét. Pótszé­kes telt ház előtt, valódi színházi sikerrel. Ki is gon­dolná, hogy ezzel a nem könnyű szöveggel akkora ha­tást lehetne elérni? Egyál­talán. ki is gondolna arra, hogy Platánnak ezzel a „ta- nítványi” szövegével manap­ság meg lehet idézni Szók- ratészt. „Nem a dolgok, hanem á dolgokról alkotott vélemé­nyek rendítik meg az em­bert” — mondja Herder a XVIII. század végén. És mi, akik Szókratész védőibeszé- dét végighallgattuk, csak annyit tehetünk hozzá: kü­lönösen akkor rendítik meg az embert a dolgokról alko­tott vélemények, ha tudjuk, hogy o vélemény mögött érvként ott van a meggyő­ződésért vállalt halál. Szókra tésznak ugyanis ilyen kulcsmondatai van­nak: a vagyonból sohasem lesz erény. Az erényből származik minden jó. A tör­vények jók, csak az embe­rek nem bánnak jól a tör­vényekkel, megszegik, azo­kat. mert visszaélnek a ka­pott hatalmukkal és a kínál­kozó lehetőségeikkel. Szókratész az ellene emelt vádakról bebizonyítja, hogy azok tarthatatlanok. Izekre szedi Melétosz állításait, szemére olvassa, mekkora arcátlanság rejtőzködik, vagy tolakszik napfényre azokban az állításokban, amiket róla. ellene felhoz. Az athéni férfiak, akiket a filozófus fölényesen soha­sem nevez bíróknak, mert a valódi bírák az igazságot keresnék; de az ő esetében erről szó sem lehet, mert a szenvedély fűti őket és el­fogultság; meg akarnak tő­le szabadulni, minden áron. Az agg bölcs nem az éle­téért küzd. hanem azért, hogy az athéni polgárok felismerjék az erény érté­két, fontosságát. Okfejtése világos, annyira hogy áthal- latszik az időn egészen máig szóló érvénnyel. Gyűlölködő ellenfeleivel a belső erő, a belső rend, a belső hang erejével száll szembe! De van még egy védőbeszéde bent a bör­tönben, az utolsó éjszaka jogán. a siralomházban. Kriton és társai ellenében. Ö|í meg akarják szöktetni öt. Azt akarják, hogy Szók­ratész a törvényekkel szem­ben vétsen, éppen a szökés­sel. És itt megint a világos ész győz, az erény az a „kalokagathia”, azaz a „szép-cselekvés”, mely el­évülhetetlen ideálja maradt a görög bölcsnek. Ezt a nagyszerű erkölcsi tartalmat emelte fel a mai közönség tekintete előtt Haumann Péter. Platón írott szövegének hangsúlyait érthetőbbé, hatásosabbá tet­te mimikájával, kézmozdu­lataival. amelyek a teret, a helyszínt a lelki küzdelem erőterévé változtatta. És ez a kitűnő jellemszínész és sikere ismét figyelmeztet: a közönség ébren van, odafi­gyel. akár a legnehezébb fajsúlyú mondanivalóra azonnal kész válaszolni, ha azt úgy és olyan művész közvetíti, akinek szellemi, erkölcsi hitele van. Hau­mann úgy viaskodott a bölcs végzetével, erkölcsi paran­csával, hogy kitessék: a hir­telen koppanó mondatok nemcsak hinnivaló tudást rejtenek magukban, a leg­főbb érdeket szólaltatják meg bennünk. Pedig az ér­dek szó ebben • a Védőbe­szédben el sem hangzik Ezért kísérte ezt az egysze­mélyes drámává átírt böl­cseletet a katarzis, amit jobb híján most megrendülésnek fordítanánk. Farkas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents