Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 21., vasárnap 3. Az ország minden ötödik forintjáról szó van A társadalombiztosítás új rendje Kimondani is sok: 120 mil­liárd forinttal gazdálkodik évente a társadalom biztosí­tás hazánkban. Hát még ak­kor milyen nagy ez az ősz- szeg, ha hozzátesszük: az ország évi költségvetésének 20 százaléka, azaz: minden Ötödik forint társadalombiz­tosítási célokat szolgál. Hogy ehhez megfelelő irányítás, szakavatott apparátus kell, ahhoz aligha férhet kétség. Annál kevésbé, mert — túl a hatalmas összegen — valamennyiünk szociális biz­tonságáról van szó. Tavaly csupán táppénzre 9 milliárd forintot fizettek ki, — s ez önmagában is nagy összeg, szinte eltörpül két másik mellett: a gyermekes csalá­dok 16 milliárd forintot kap­tak családi pótlék címén, a munkában megfáradt és megrokkant embereknek pe­dig összesen több mint 75 milliárd forintot hozott a postás nyugdíjként. Ezek után következik 1984, amikor nagy változás állott be a magyar társadalombiz­tosításban : a szakszerveze­tek irányítása alól átkerült állami irányítás alá. Jó előre kikötött alapfeltétel volt, hogy az érintettek — mond­hatni: az ország egész lakos­sága, hiszen kit ne érintene valamilyen formában a tár­sadalombiztosítás — semmi­lyen hátrányt ne szenvedje­nek az átállás miatt. Most dr. Bartos István, az Országos Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság vezetője arról számolt be, hogy július 1-én zökkenő és o legcseké­lyebb zavar nélkül megtör­tént a változás: a társada­lombiztosítás szakszervezeti irányítását felváltotta az ál­lami irányítás. S hogy az új irányítási rendszer koránt­sem jelent valami olyasmit, hogy az eddigi szakszerveze­ti demokráciát hivatali irá­nyítás váltaná fel. Ellenke­zőleg: egyre erősebben kell érvényesülniük a demokra­tikus vonásoknak, mind na­gyobb beleszólásuk kell, hogy legyen a dolgozóknak a társadalombiztosítási kér­désekbe. Mégpedig a dolgo­zók addiginél szélesebb kó rének. Valamennyi réteg képvise­letet kapott az Országos Társadalombiztosítási Ta­nácsban: a szakszervezetek mellett a termelőszövetkezeti parasztságot képviselő TOT, az ipari szövetkezetek, az ön­álló kisiparosok és kereske­dők érdekképviseleti szerve, a KISZ és a nőtanács is. A 45 tagú tanács a Miniszter- tanács tanácsadó és vélemé­nyező testületé, amely ki­dolgozza és elfogadja saját alapszabályait, megválasztja tisztségviselőit. Joga és kö­telessége tehát — a kor követelményeinek és a gaz­dasági lehetőségeknek meg­felelően — kezdeményezni a társadalombiztosítás fejlesz­tését. önkormányzati jellegű testület, amelynek joga van —egyebek között — ellen­őrizni a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek mun­káját, beszámoltatni a fő- igazgatóság vezetőjét, javas­latokat, észrevételeket tenni a társadalombiztosítási kér­désekben, de nem rendelke­zik az ilyen célú bevételek és kiadások fölött, mivel ehhez igazgatási apparátus­ra van szükség, s ez annak, illetve a főigazgatóságnak feladata. A demokratizmus tovább­fejlesztését mutatja az is hogy az Országos Társada­lombiztosítási Tanács gya­korolja az elvi irányítást, s — bár a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága hagyja jóvá elnökének és elnökhe­lyettesének megválasztását — egész sor kérdésben ön­állóan is joga van dönteni. így például egyes jogorvos­lati és méltányossági kérel­meket elbírálhat, beszámol­tatja a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság veze­tőjét, ellenőrzi az igazgató­ság munkáját. A helyi, me­gyei adottságoknak megfele­lően a megyei társadalom- biztosítási tanács önmaga állítja össze saját működési szabályzatát, amelyet az or­szágos tanács hagy jóvá. De — mint a főigazgató hang­súlyozta — sem a főigazga­tóság, sem az Országos Tár­sadalombiztosítási Tanács nem kívánja a megyei „tt”-k önállóságát korlátozni. S hogy mi és mennyiben változik a munkahelyeken? Befejezésül hadd idézzük az OTT ismertetőjéből: „Az ál­lami irányítás megvalósítá­sával megnőtt a jelentősége annak, hogy a dolgozók ér­dekeinek képviselete és vé­delme elsősorban a munka­helyen érvényesüljön. Ezért döntő fontosságú az alap­szervezetekben végzett tár­sadalombiztosítási munka hatékony, eredményes el­végzése, amelyet 140 000 ak­tivista segít”. Tegyük hozzá: túlnyomó többségükben odaadóan, lel­kiismeretesen, a közösség érdekében, hiszen az or­szág minden ötödik forint­járól is szó van. de még ennél is hasonlíthatatlanul nagyobb értékről: a dolgozó ember szociális biztonságá­ról. V. E. Itt a negyedik negyedév: Hajrázik a Hevesi BUDAGANT Milyen is az igazi Kosita Felvesszük a kesztyűt Különlegességek külföldre és hazai piacra Elöljáróban csak annyit: mint oly sokan, legújabb vá­rosunk lakói, a hevesiek is nagy patrióták. Eredmé­nyeikre. a területükön, il­letve vonzáskörzetükben működő szövetkezetek, üze­mek. intézmények nagy többségére büszkék. És joggal. Mert bár lélekszá­mút. immár meg-. ponto­sabban visszakapott városi rangját tekintve, „csak” a negyedik helyen áll me­gyénkben, a munka, a pro­duktumok tekintetében több szempontból példamutató. Fentiek alapján bizonyá­ra érthető: nincs könnyű dolga Kontra Gyula tanács­elnöknek, amikor arra kér­jük. adjon tanácsot most, az ősz elején kezdetén a ne­gyedik negyedévnek hova látogassunk el. kis ismerke­désre, röpke riportra .. .? Töpreng egy ideig, hango­san gondolkozik. — A téesz? — jó. A „Kis Berva”, az állami gazdaság? — ez is az is jó. A BUDA­GANT — szintén. S tekint­ve, hogy itt az ősz, közele­dik a tél, a kesztyű igen­csak időszerű. Elfogadjuk és megfogad­juk a tanácsot, bekopogunk Molnár Jenőhöz. a kesztyűs szövetkezet immár gyakor­lott de korát tekintve még fiatal telepvezetőjéhez. — Lesz elég kesztyű télre, karácsonyra? — térünk egy­ből a tárgyra, jól tudván, hogy az idő itt is drága, nincs sok alkalom fecsegés­re, erre-arra, nem ide tarto­zó témákra. — Arról már koráhban is volt szó az’ újságban — tör egyből ő is a lényegre —, hogy a régi zsinagóga meg­vásárlásával és a céljaink­nak megfelelő átalakításá­val munkakörülményeink, feltételeink alapvetően meg­javultak. Igen sok szem­pontból ennek köszönhető, hogy megoldódott. illetve most már biztató képet mu­tat legfontosabb problémánk, a munkaerő-utánpótlás. Je­lenleg tizennégy kislány ké­szül nálunk e — szerintem szép — szakma elsajátítá­sára. Gyakorlati idejüket itt töltik, az elméletet a gyön­gyösi szakmunkásképzőben sajátítják el. Míg erről tájékoztat, né­hány példányt is megmutat a telepvezető az általuk ké­szített szép kesztyűk közül. Nos. ezekről most csak any- nyit, hogy — igen étvágy- gerjesztőek. Meglátni és megszeretni csupán egyet­Erős iés puha, lágy és meleg, minden szín­ben és méretben — tessék választani...! (Fotó: Tóth Gizella) szót. Az. hogy szeretik-e a munkájukat nem is lehet kérdés. Tulajdonképpen a kereset sem, mert az ugyan nem sok, de jól jön, és az egy műszak rengeteget je­lent. Lényegében megoldha­tó a család, a háztartás. a kert. a jószágok gondozása, ellátása. Ha úgy tetszik, csak „mellékes” az itt ke­reshető 2—t3 ezer forint. — És jó munkaalkalom — teszi hozzá a telepvezető — 200 ember, elsősorban nőj dolgozók számára. Általában ilyen létszámmal dolgozunk egész évben, az október pe­dig hagyományosan hajtás hónap nálunk. Ennék végé­re kell ugyanis valamennyi exportrendelésünket teljesí­teni. Az itt látható, és rész­ben most készülő síkesztyűk az NSZK-ba és Ausztriába mennek. Ezekből 18 ezer párra van megrendelésünk, és még 5 ezer van hátra. Utcai kesztyűből Hollandia 60 ezer párat rendelt, az utolsó 7 ezret ebben a hó­napban kell elkészítenünk. Újdonságként hadd említ­sem meg: angol típusú „lézer”, tapadás felületű sí­kesztyűket is gyártunk, minden méretben 6,5-től 10.5-es méretig. Ezekből osztrák cégek rendeltek, összesen 3 ezer párat. Nézegetjük, próbálgatjuk, tapogatjuk a finom, nagyon- nagyon tetszetős holmikat. (Kicsit úgy érezzük magun­kat. mint talán az ínyenc, akit mondjuk piros-ropogós libasülttel, mindenféle étel­különlegességgel vesznek körül, de nem ehet belő­lük ...) Maradjunk tehát annyiban, hogy enyhe hiány­érzettel búcsúzunk a BUDAGANT hevesi üzemé­től. ahol évente 280 ezer pár kitűnő kesztyű készül, és ahol — hogy el ne feled­jük! — o megyei tanács ha­tékony segítségével végre megoldották a szakmunkás­utánpótlás kérdését is. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelentős konkurrencda el­lenére továbbra is állják a versenyt, a kihívást. Hogy úgy mondjuk: felveszik a kesztyűt. B. Kun Tibor Dresszírozás kesztyűs mód ra, vagyis vasalás, végső csi­nosítás. Aki végzi: Ollári Lászlóné, a szövetkezet alapító tagja Lóié Éva, kettesben a géppel len pillanat műve. Ha mód lenne rá. azonnal kiválasz­tanánk néhány párat a prí­ma, puha bőrökből készült, finom tapintású, ízlésesen modern, szépen kidolgozott kesztyű — remekműveik kö­zül. — Sajnos, nem megy — mosdlyodik el az egyébként szívélyes telepvezető. — Megrendelőink — és egyben alapanyag-szállítóink — igen alapos emberek: szinte négyzetcentiméterre kell el­számolnunk minden darab­bal. ami egyébként termé­szetes is, ha figyelembe vesz- szük. hogy a juhnak, vagy az őzbőrnek milyen ára van. Ezzel a néhány szóval pe­dig el is érkeztünk a lé­nyeghez, napjaink minden más termelő területének alapvető problémájához: mit, miből, hogyan, meny­nyiért ...? — Akkor kezdem az ele­jén — mondja Molnár Je­nő. — Mi tehát, itt, a he­vesi telepünkön kesztyűket készítünk, elsősorban kül­földi — NSZK-beli. osztrák, angol, holland — cégek megrendelésére. A „Kosita” márka például, gondolom, sokak számára ismert, nem túlzás, ha azt mondom, ez az álomkesztyű mind a profi, mind az amatőr sí- zők kedvence. Nekünk nagy öröm. de egyben igen fon­tos feladat is ezek gyártá­sa. Természetesen — téve­dés ne essék! — hazai piac­ra is dolgozunk, ugyanilyen igényességgel. Míg ezek elhangzanak, járjuk a munkatermeket Voltunk már a raktárban — és megkívántuk a kitűnően kikészített bőröket. Jártunk a szabászaton — és kedvet kaptunk a készülő kesz­tyűkhöz. Most pedig éppen a varrodánál tartunk. Ha nem is a legújabb, de még mindig korszerűnek mond­ható. sokat „tudó” gépeiken nagy figyelemmel, gyakor­lott mozdulatokkal dolgoz­nak a — többségében fiatal — lányok, asszonyok. Ollári Lászlónéval, Bak Istvánnéval, Varga Júliával és másokkal váltunk néhány A felmentés, a jog és az emberség nevében született Bírósági tárgyalás a vállalatnál A baleset pontos részleteit még most — négy hónap el­telte után is — homály fe­di1. A vádirat! tényállás is csak a legszükségesebb ada­tokra támaszkodik: a 28 éves Csegezi Gyula e.gri la­kos, hivatásos gépkocsiveze­tő Egerben, a MEZŐGÉP melletti megállóban 10-es jelzésű helyijáratú autó­busszal tolatás közben el­gázolta a szintén egri Bi- rincsik László, 46 éves autó­szerelőt. A sofőrhöz hason­lóan, ugyancsak a Vo­lán 4. számú Vállalat­nál dolgozó férfi sérülé­seibe a helyszínen belehalt. Mivel Csegezi — így a vádirat — megszegte a KRESZ 33. §. 1. és 3. be­kezdését. ezért halálos köz­úti baleset gondatlan okozá­sának vétségével vádolja őt á megyei főügyészség. A fiatalember és a kezét szorító felesége igencsak za­vartan lépnek be a Volán 4. számú Vállalat kultúrter­mébe. ahol az elkövetkező percekben nyilvános tárgya­lásnak lehet szem- és fül- tanúja a szép számú hallga­tóság. Nem kétséges, az ilyen eseményeknek többszörösen is nagy az előnyük. Csak egyet lehet érteni dr. Vörös Gyulával, a Volán helyi cé­gének igazgatási és jogügyi osztályvezetőjével, aki az eljárás megkezdése előtt hangsúlyozza: nem a látvá­nyosságteremtés vezette a vállalati vezetőséget abban, hogy kérték a „kihelyezett" tárgyalást. Főképp a meg­előzés módjait nyilvánosság előtt feltáró szándék, s az, hogy az emberek minél in­kább megismerkedjenek a bíróság munkájával, egy íté­let megszületésének folya­matával. Ez egyébként — tehetjük hozzá — az igaz­ságszolgáltatás eme részét is közelebb hozhatja a köz­véleményhez. Az Egri Városi Bíróság dr. Meggyesi Iván vezette büntető tanácsa valóban példamutatóan. precízen, körültekintően végzi a mun­kát. A vádlott — két kiskorú gyermek apja — igazán partner tud lenni: röviden, de határozottan, csak a lé­nyeget említve válaszol a bíró kérdéseire. Miként ar­ra is, bűnösnek érzi-e magát az ellene hozott vádban: — Nem! Nem érzem ma­gam annak! — hangzik a felelet. S vallomásából ha­marosan azt is megtudjuk, miért. — Állítom — magyarázza —. hogy maximálisan oda­figyeltem, amikor a tolatási manővert végrehajtottam. Az igaz, senkit lnem kértem meg, hogy segítsen, irányít­son közben, de nem is te­hettem volna, hiszen az ál­dozaton kívül egy lélek sem volt a környéken. Amikor 4—6 kilométer/óra sebes­séggel haladtam hátrafelé, a visszapillantó tükörből lát­tam a gyalogos férfit. A járdán ment, a buszom mellett! Hol az egyik, hol a másik tükörbe nézve folytatta út­ját. Körülbelül 15 másod­perc telhetett el, amikor érezte, valamin megbicsak­lott a monstrum. Kiszállt a fülkéből, s akkor látta meg a szerencsétlen embert, sú­lyosan roncsolt állapotban. Ezután úgy cselekedett, ahogy kell: CB-rádión érte­sítette a forgalmi vezetőt, majd sietett elsősegélyt nyújtani. A gyorsan meg­érkezett mentősök azonban már csak a halál beálltát állapíthatták ímeg ... A történtek mindenki előtt világosak. Csak azt a moz­zanatot nem érti senki sem, mikor, miért és hogyan ke­rülhetett a sértett az autó­busz mögé. Erre utal az ügyész, dr. Horváth Nándor legfontosabb kérdése is: mi­vel ismeretes, hogy a jár­dán gyalogló autószerelő volt, a busz motorjának hangjából észlelhette-e, hogy a jármű mozgásban van? Nyilvánvaló a válasz: igen. Ezután az igazságügyi orvos, majd műszaki szak­értő is a már tudott ténye­ket erősíti meg szakvéle­ményében. Szóba kerül még Csegezi Gyula munkáltatói jellem­zése is. mely szerint min­dig is kifogástalanul végez­te munkáját, járműve kar­bantartásában a iegjobbak- kal emlegették, dicséretkép­pen számos jutalmat ka­pott ... Az ügyész perbeszédére elcsendesül a terem. A hall­gatóság feszült figyelemmel várja szavait, amelyek utóbb elismerő helyeslést válta­nak ki a jelenlévőkből. — Nincs könnyű helyzet­ben a vádló — hangoztatja fejtegetése elején dr. Hor­váth Nándor. — A vádlott mindvégig következetes val­lomását, valamint az irány­adó jogszabályokat figye­lembe véve arról győződtem meg, Csegezi Gyula az adott esetben mindazt megtette, ami tőle elvárható volt! Egyébként a KRESZ is úgy írja ,elő, irányítót akkor kell igénybe venni, ha a tolatás az úttesten személy, vagy vagyonbiztonságot ve­szélyeztet. Erről ebben az esetben szó sem lehetett! Épp ezért indítványozom a tisztelt bíróságnak, hogy a vádlottat mentse fel! Természetes, hogy a védő csatlakozik az elhangzottak­hoz. azzal a megjegyzéssel, hogy különben irányító al­kalmazását a korábbi KRESZ — tehát a július lm érvénybe lépett jogsza­bály előtti — még nem tette kötelezővé az ilyen szituá­ciókban. Márpedig az eset június 8-án történt!!... A bíróság rövid zárt ta­nácskozás után hozza meg ítéletét: Csegezi Gyulát bűncselekmény hiányában az ellene emelt vád alól fel­menti. Jogerősen. Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents