Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

4. snrn NÉPÚJSÁG, 1984. október 20., szombat Kompolt és Civilszk együttműködése Közös erővel - Éj növényfajták Ezelőtt csaknem 15 eszendővel, miután Heves megye párt- és állami vezetői baráti kapcsolatot teremtettek a szovjet Csuvas Autonóm Szocalista Köztársaság vezetőivel, elhatá­rozták, hogy az üzemek, a vállalatok, és a szövetkezetek is keresik az együttműködés lehetőségeit. Ennek jegyében ta­lálkoztak egymással a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetének, valamint a Csuvas Civilszk] Állami Mezőgazdasági Kísérleti Állomás munkatársai. A kap­csolat azóta is megmaradt, sőt évről évre eredményesebbé válik. Az együttműködés eddigi tapasztalatairól dr. Szalai György kandidátusól, a kompolti intézet igazgatójától érdek­lődtünk. — Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a két in­tézet munkatársai között kqrrekt tudományos, együtt­működés alakult ki a csak­nem másfél évtized alatt. Évente találkozunk egymás­sal hol Kompolton, hol pe­dig Civilszkben. Csuvas kol­légáim feladata az, hogy a szovjet mezőgazdaság tudo­mányos eredményeit a köz­társaságban kamatoztassák. Elsősorban több intézet nö­vényfajtáit próbálják ki, de az állomás munkatársai ön­állóan is nemesítettek már tavaszi árpát, őszi bükkönyt, sőt egy sertésfajtát is. A kutató feladat mellett 6 ezer hektáras mintagazdaság is tartozik az intézményihez, ahol az élenjáró agrotech­nikai módszereket kipróbál­ják és bevezetik. — Mit jelent a két intézet kapcsolata a gyakorlatban? — Amikor kölcsönösen megismertük egymást, arra törekedtünk, hogy közös ku­tatási témákat keressünk. Ezért elhatároztuk, hogy a kalászos gabonafélék, a lu­cerna-, valamint a borsóne­mesítésre irányítjuk erőfeszí­téseinket. A civilszki állomás egyébként, amely a Volga északi folyásánál, Csebok- száritól 30 kilométerre he­lyezkedik el, sokkal kordi­nen tálisabb éghajlati körül­mények között tevékenyked­nek, mint mi itthon. Ez azt jelenti, hogy -későbben tava­szod ik, a -nyár is rövidebb, a tél viszont igen kemény, hideg. Ezért ott a tavaszi érésű növényeké a főszerep! Miután a hűvösebb éghajlat­hoz alkalmazkodtak, így ki­váló burgonyatermelők és ve­tőgumóval ellátják az egész köztársaság mezőgazdasági üzemeit. Magas színvonalon termelik a-borsót is, ezenkivül tavaszi árpával és tavaszi búzával is foglalkoznak. Együttműködésünk alapján ráirányítottuk a figyelmüket a lucerna termelés re. Nagy jelentősége van ennek ott Csuvasiában, mivel a szeszé­lyes időjárás miatt különösen nehéz a lucemamagnyerés. Ezért azt javasoltuk az állo­más vezetőinek, hogy széles sorközű telepítést valósítsa- inak meg. Ismertettük az ál­talunk alkalmazott gyomirtó szereket és azok hatását, továbbá a védekezés mód­szereit is. Ebből az ottani klimatikus helyzethez igazod­va igyekeznek hasznosítani a kompolti tapasztalatokat. — Mihez nyújtanak még segítséget nekik? — Csuvasiában is úgy mint Magyarországon komoly fel­adatot jelent a talajvédelem, Noha ott sík a terület, mégis a tavaszi olvadások idején nagy vízmosások keletkeznek, és ezáltal károsodik a ter­mőföld. Nálunk elsősorban a hegyvidéken jellemző a talaj­pusztulás. Ennek megelőzé­sére dolgoztunk ki módszere­ket, és hasznos tapasztalato­kat szereztünk. Kísérleti eredményeinket ezért fel­ajánlottuk a civilszki aknek is. Elsősorban sűrű gyökérzetű növények telepítését javasol­tuk nekik a vízmosásoknak kitett területekre. Korona- fürtmagvakat küldtünk, mert ez a növény amellett, hogy szárazságtűrő, jó takarmány is. Érdemes tehát foglalkoz­ni yele. Ezek mellett kiemel­ném közös kalászos gabona Dr. Szalai György: — A ház­táji gazdálkodás tapasztalatait alkotó módon igyekeznek hasznosítani... (Fotó: Perl Márton) fajtanamesítés-i törekvésein­ket. Ebben főleg a búzák és az árpák télállóságának nö­velésére törekszünk. Például van nálunk a Kompolti ko­rai őszi árpának egy olyan törzse, amelyet a velünk kapcsolatban lévő NDK-beli bernburgi mezőgazdasági ku­tatóintézetbe küldtünk, ök viszont további vizsgálatra eljuttatták a szovjet ukrajnai mironovi intézetbe. Ez ké­sőbb visszakerült ide Kom­pokra, -további vizsgálatra, amelyet aztán Civilszkbe „irányítottunk”. Elvetették és kiderült hogy ezekből a nö­vényekből néhány bírta a kemény telet, ezek magvait 1983 őszén kis parcellákon ismét a földbe juttatták, és igen jó terméseredményt ad­tak az áttelelt növények Az idén ősszel ismét folytatódik ez a vizsgálat, és meg van a remény arra, hogy közösen előállítsuk azt az őszi árpa fajtát, amely igen korai éré­sű és a legtélállóbb lehet Magyarországon. Civilszkben van egy takarmányként szol­gáló tavaszi árpa is, amely­nek viszont gyenge a szal­mája. Már hoztunk belőle Kompoltra alapanyagot, amelyből további nemesítés­sel egy szilárdabb szárút állí­tunk elő. — A civilszki állomástól milyen segítséget kapnak? — Már említettem, hogy élenjárnak a borsótermelés­ben. Itthon nálunk viszont az utóbbi időben a bizony­talan eredmények miatt visz- szaszorult az üzemekben ez a növény. A csuvas kutatók előállították az úgynevezett nem pergő borsófajtát, amely veszteségmentesen betakarít­ható. Elhatároztuk, hogy ezt itt Kompolton tovább ke­resztezzük azért, hogy szilár­dabb szalmájú, nem pergő fajtát állítsunk elő, amely kölcsönös érdek. Két évvel ezelőtt csuvas kollégáink érdeklődtek nálunk a ma­gyar háztáji gazdálkodás ta­pasztalatai iránt. Elbeszél­gettünk velük, és azóta kí­sérletként a civilszki gazda­ság állattenyésztésében be is vezették. A gazdákat úgy ösztönzik a sertéságazatban, hogy otthon a portáikon anyagiakban is lássák a tar­tás előnyeit. Közben megho­nosodott a liba tenyésztés is, amelyben szintén úttörő fel­adatot vállaltaik az állomás dolgozói. A háztáji gazdál­kodás tapasztalatait tehát igyekeznek alkotó módon hasznosítani. — Mennyire ismertek és méltatottak a Szovjetunióban a civilszki 'kutatóállomás kol­lektívájának eredményei? — Egyre eredményesebben dolgoznak, így egyre többet is hallani róluk. Munkássá­guk elismeréseként például többször megkapták a Szov­jetunió Minisztertanácsának vándorzászlaját. Az állomás kollektívájának tevékenysége kihat az ott lakók életére is, hiszen az elmúlt időszak­ban csaknem kétezres telep alakult ki a környéken eme­letes házakkal. Bennünket pedig mindig nagy szeretettel fogadnak. Valahányszor talál­kozunk a szakmán túl szóba kerül a család, a két nép történelme, örülünk ennek a kapcsolatnak és lehetősége­ink szerint a jövőben még eredményesebbé kívánjuk tenni. Mentusz Károly Emlékét ma is érdemes felidézni Az a híres hídvégi ménes A lipicai ménes — ma (Fotó: Tóth Gizella; Jó híre van a szilvásvára- di lipicai lovaknak. Olyany- nyira, hogy korábban, 5—800 évvel ezelőtt is voltak a me­gyében olyan híres ménesek, amelyekkel a legutóbbi sziL vásváradi fogathajtó VB al­kalmából is lehetett volna dicsekedni. Tény, a honfog­laló magyarság lovasnépként jött és telepedett meg a IX. században Heves megye te­rületén. Ezt bizonyítják a régészeti leletek is mint azok, amelyeket az Eger— Répástetői sírokban találtak. Ló nélkül őseink életét egyszerűen nem is lehe­tett elképzelni. Szük­ség volt rá a gaz­dálkodásban, a közigazgatás megszervezésében, a sze­mély- és teherszállításban, és nem utolsósorban a hadvi­selésben. Éppen ezért a hon­foglalással egyidőben nagy­számú ménesek voltak He­ves megye területén is. Ki­rályi lóakol létét bizonyítja Eger és Szihalom között az 1067-ben kelt Zászty-i apát­ság alapító levele. De nem­csak az uralkodónak, az egri püspökségnek is szüksége volt lóra a hatalmas egy­házmegye irányításához, az adó beszedéséhez. Ezért kel­lett gondoskodni már az egy­házszervezés időszakában a saját ménes létrehozásáról. A XIII. században a Tisza környéki területeken Mé­nesitón és Lovásztelekin van püspöki ménes. Valószínűleg a XV. században a püspöki rpénest Hídvégre telepítik pt. Itt az első nagyobb be­ruházás Bakócz egri püspök­sége alatt történt. Ez az al­lodium ekkor a kor színvo­nalán állott, tapasztalt szak­emberek irányítása alatt fej­lődött. Innen látták el az egri, szarvaskői püspöki vá­rakat vontató és katonahá- taslovakkal. A hídvégi ma­jorsági birtok tehát nagy lóállománnyal kellett, hogy rendelkezzen. Ezt bizonyít­ják Bakócz 1493—96. évi és Hippolit egri püspök kor­mányzójának 1501—1508. évi számadásai is. Bizonyos, hogy ezt a majorságot egye­nesen lótenyésztésre hozták létre. Ezt lehetővé tette, hogy ezen a környéken nagy mennyiségű zabot termeltek és szénát gyűjtöttek. A korszerű lótenyésztésnek minden egyéb feltételét is biztosították. Az állatok mel­lett ápolókat, csikósokat, idő. mítókat és patkolókovácso­kat is tartottak. 1494-ben Márton kovácsmester. Egyéb­ként a lovak nagy számára következtethetünk abból is, hogy évenként 500—600 pat- kolást végeznek. A lovak or­vosa a kovács, aki gyógyke­zelésükért egy ízben 50 dé­nárt kapott. A hídvégi mé­nes értékes állománnyal ren­delkezett. A magyar jellegű négylábúak mellett nagy ér­tékű török egyedeket is tar­tottak. Gondozásukra nagy figyelmet fordítottak; adtak nekik sót, akkurátusán pat- koltatták, pokróccal takarták le, és állandóan szem előtt tartották, nehogy valami ba­juk essék. Kellett is a hídvégi mé­nes. Bakócz önmagában is nagy „lófogyasztó” volt. Egri udvarában állandóan öt ko­csis, két lovász, négy nyer­ges, 10—12 hintós és hat szekeres ló állott rendelke­zésére. E fejlett és nagy számú állomány ellenére kü­lönböző vásárlások útján is elősegítették a vérfrissítést. A Bakócz kódex szerint egy ízben hetvenegy lovat vett Baranya megyében és innen azonnal Hídvégre szállítot­ták őket. Később Hippolit egri püspöksége alatt is szá­mos lóeladás és -vétel zaj­lott le. Az 1488—89-es és az 1503-as években négyszáz állatot visznek Itáliába 100 ezer frank értékben. Hídvégen akadtak nagy értéket képviselő arab lovak is. Ezeknek oly nagy volt a keletjük, hogy Ulászló király követei útján is felszólítot­ta a püspököket, hogy török, azaz arab lovakat küldjenek neki. Az egri püspöki ménes talán legfontosabb szereplé­se II. Lajoshoz fűződik, ö nagy bolondja volt a játé­koknak és persze a lóverse­nyéknek is. 1525-ben ő ren- deztette meg Kelenföldön azt a versenyt, amelyen az ország előkelőségei is részt vettek, s persze ott futottak a hídvégi ménes lovai is. A szünetben pedig az egri püs­pök zenekara szórakoztatta a vendégeket. Ez volt a He­ves megyei lótenyésztés és versenyzés fénypontja. S azután nem sokkal később jött Mohács, majd 1541, Bu­da elfoglalása. 1544-ben már Hatvan várában is a török az úr. Az állandó hadjára­tok, a termelési létbizonyta­lanság a híres jó ménesek lezülléséhez vezetett. Kato­naló kellett, immár nem ver­senyre termett. A hídvégi ménest az egri vár kezelé­sébe adják, és azután állan­dóan fogy az állomány. Ami­kor a török 1596-ban elfog­lalja az erősséget, ezen a tá­jon már ismét csak szilaj ménesek legelésznek. Azután évszázadoknak kellett eltelniük, amíg az egykori hódoltságban ismét híre-neve lett a magyar ló­nak. Varga László A család jövője: nagyobb társadalmi ■ megbecsülés Emberi közösségünk alap­vető, legkisebb sejtje hagyo­mányos szerkezetében is a család volt s ma, megvál­tozott viszonyaink között is az. A régi családi munka- megosztás és hierarchikus rend felbomlott, a szigorú, családi szereposztásokat fel­váltotta a kétkeresős, a több­nyire két, legfeljebb három nemzedékből álló, a tágabb társadalmi közösség felé nyi­tott család. Ellentmondások A tágabb közösség, a tár­sadalom mind nagyobb részt vállal a családok gondjai­ban, annak arányában, ami­lyen mértékben megvalósul a nők részvétele a gazdasági és társadalmi élet minden területén. Intézményhálóza­tunk és a családoknak jut­tatott szociális kedvezmények évről évre fejlődő rendszere tanúsítják ezt a részvételt, a kisgyerekes családokról való fokozott gondoskodást. A családtervezés, akárcsak a magánélet bármely szfé­rája kinek-kinek legbensőbb ügye, joga, saját, felelős dön­tése szerint. Mégis a gyakor­latban gyakran a több gye­rek utáni vágy s a valóság adta lehetőség nem azonos. A mai nemzedékekben a nagyszülői segítség is más formában él — ha él egy­általán —, másképpen köte­lezi a felnőtt családtagokat az idős szülőkről való gon­doskodás, a lakásgondok is leginkább a fiatal házasokat — házasulandókat — érin­tik, a nők egyenjogúságának természetes következményei közé tartozik, hogy kiszol­gáltatottságuk megszűntével, házastársi tűrőképességük csökkent, a válások szarna magasabb, mint történel­münkben valaha. A nők ál­talános munkavállalása, a saját élethivatás megvalósí­tása, a tanulás lehetősége, és sok egyéb körülmény összes­sége szerint mai életünk jel­legzetes formája az egykori többgenerációs, sokgyerekes család helyett az egy-két gyereket vállaló kiscsalád. A gyermekvállalás egyéni jog A népesedési statisztika szerint viszont — mert a három gyereket vállaló csa­ládok száma is kevés, a még több gyerekeseké pedig már- már ritkaság — lassan csök­kenő népességgel számolha­tunk, kevesebben leszünk, magyarok az ezredfordulón, mint ahányan ma vagyunk. De talán nem is a mennyi­ség csökkenése, az arányok felbillenése figyelemreméltó: az időskorú lakosság száma jóval meghaladja az újszü­löttekét. A gyermekvállalás, a csa­ládtervezés kinek-kinek egyéni joga, a magánélet e körébe sincs beavatkozási joga senkinek. Ám segítő figyelemmel változtatni lehet azon, hogy több gyereket vállalhassanak a több gye­rekre vágyók, megteremtőd­vén erre jobb lehetőségeik. Felelős töprengések, tájé­kozódás és előrelátó viták nyomán az MSZMP Politi­kai Bizottsága állást foglalt a családot segítő újabb lehe­tőségek kimunkálásáról Ez az állásfoglalás került a Mi­nisztertanács szeptember 27-i ülése elé. A társadalmi te­endőkről tanácskoztak hosz- szabb s rövidebb távú terv szerint. Az alap: a családnak a társadalomban betöltött he­ly ettesíthetetlen és pótolha­tatlan szerepe. Kötelesség még inkább segíteni azok­nak, akik számára a gyer­meknevelés és a családban élő idős családtagokról való gondoskodás nem kevésbé fontos és kötelező hivatásuk az élet egy-egy szakaszában, mint a munkában való helytállás, a tanulás, a köz- életiség. Rég ismert igazság fogalmazódott meg újra nyo- matékkal: a gyereknevelés és az idős szülőkről, roko­nokról való gondoskodás tár­sadalmilag hasznos munka is egyben, és eszerint kell elismerést is kapnia. Ennek pedig — felelős szakembe­rek dolga —, meg kell te­remteni jogi, pénzügyi és egyéb feltételeit. Az anyai hivatás társa­dalmi rangjának elismerése természetes és kötelező — ám azzal párhuzamban, hogy a női egyenjogúság el­ért eredményei se csökken­jenek. A társadaLmi és gaz­dasági életben a nők rész­vétele természetes érdek és közös érdek az is. hogy a gyerekvállalás és nevelés, az öregekről való gondoskodás, a kiegyensúlyozott családi élet éppoly példa legyen, mint a jól végzett munka a munkahelyeken. Kedvező változások Konkrét döntések is szü­lettek a leendő gyerekek és az édesanyák érdekében — az egészségesebb család ér­dekében. Űjabb négy hét­tel növekszik majd például a terhességi és gyerekágyi segély folyósításának ideje. Igen lényeges, hogy ezt a négy hetet a szülés előtt ve­hetik igénybe a kismamák. Az egyszeri anyasági segély emelése is szerepel a terv­ben és ami ennél lényege­sebb: korszerűbb lesz a gyermekgondozási segély rendszere is. Minden gyerek egy esztendős koráig gyer­mekgondozási díjban része­sül a család — hogy leg­alább egyéves koráig édes­anyja mellett nevelkedhes­sen minden gyerek. Ez az összeg magasabb lesz a mai gyes összegénél. Így azok is igénybe tudják venni, akik nem gondolhattak otthon- maradásra a család hirtelen megcsappant jövedelme miatt. Munkaviszony és munkabér arányában hatá­rozzák meg ezt az összeget kinél-kinél. Hosszabb tá­von kiterjeszthető lesz a to­vábbi évekre, a gyerek két, majd hároméves koráig is. A másik lényeges döntés: a beteg gyerek gondozására juttatott táppénz-jogosult­ság a jövőben nem csupán a gyerek hatéves, de tízéves koráig érvényes. A családi pótlék fokoza­tos emelésénél a közeljövő­ben elsősorban azokra gon­dolnak. akik három, vagy több gyereket nevelnek. A gyermekintézmények fejlesztése nem csak meny- ny iségi. de minőségi javulást is ígér. Magasabb színvonalú szolgáltatásokat — és az igazságos elosztás érdeké­ben — differenciáltabb gyermekellátási térítési dí­jakat. A fiatal családok többsé­gének legégetőbb gondját, a lákáshozjutás lehetőségét is gyorsítani igyekeznek majd, kedvezőbb jogi, előtakaré- kossági és hitelnyújtási for­mák szerint. Ami pedig a családról való gondoskodás még na­gyobb figyelmét illeti: a csa­ládgondozói hálózat kiala­kítása egységesebb törődést jelent. Az egészségügyi fel­tételek növelése, az egész­ségügyi hálózat és az egész­ségügyi kultúra színvonalá­nak emelése is a családok nélkülözhetetlen érdeke. Mindezek segíthetnek ab­ban, hogy a családtervezés­ben nagyobb szerepet kap­jon a gyerekvállalás, ki­egyensúlyozottabb tegyen a felelősséggel élő családok élete mind otthon, mind o munkahelyeken. R. JV.

Next

/
Thumbnails
Contents