Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 20., szombat 3. A vészjelzések orvoslást • sürgetnek Társadalmi zavarok — közelről Gondolr, tervek — a lépcsősor tételén Érthető, ha a NE® munka­Milyen az ember, amikor a társadalomnak és önma­gának egyaránt ellensége? Vajon mi vezeti el odáig a legmagasabb rendű — alap­jában véve társas — lényt, hogy szembe helyezikedjék a nagyobb vagy kisebb kö­zösségek normáival, szoká­saival, s a saját kútfőből ki­agyalt értékrend keretein be­lül megpróbálva élni, ki- rekessze onnan magát, vagy végképp megnehezítse beil­leszkedését a többiek közé? A fenti — és még más e témába vágó — kérdések megválaszolására társada­lomkutatók, szociológusok, pszichológusok, orvosok, ta­nárok, jogászok vállalkoztak nemegyszer az elmúlt év­tizedben. Annyit már szin­te tételesen sikerült megál­lapítaniuk, hogy melyek a társadalmi beilleszkedés za­varai, nyelvtörő idegen szó­val: a deviáns magatartási formák, illetve azok főbb okai. Ezek közé sorolható — s erről bizonyára már min­denki hallott — a gyermek­kori veszélyeztetettség, az alkoholizmus, olykor a pros­titúció. De megerősítik az egyre szaporodó számú lá­tások, a különféle neurotikus jelenségek. A leginkább ve­szélyes megnyilvánulások természetesen: a bűnözés — akár fiatal-, akár felnőtt­kori —, valamint az öngyil­kosság. Ha számba vesszük a té­nyeket, adatokat, azok ugyancsak elszomorítóak. A világstatisztika legelőkelőbb helyét foglaljuk el abban a felmérésben, hogy hányán vetnek véget önkezükkel éle­tüknek. Évente 25—28 ezer (!) az életből megfutamo- dóknak a száma. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyaror­szágon 100 ezer lakosra 45 öngyilkos jut! Még akkor is így van, ha a valós helyzet nemigen kapott vagy kap nagy nyilvánosságot. .. Korántsem szívderítő vo­nalról számolhatnak be a hozzáértők a bűnözés ala­kulásában. Miként ország­szerte mindenütt, megyénk­ben is növekedett az elmúlt esztendőkben a bűncselek­mények száma. S azontúl, hogy elsősorban a közös va­gyont, a személyi tulajdont éri sorozatosan támadás, sajnos egyre inkább tért hó­dit az erőszak! Különösen a, rablások váltak divatos el­követési formákká, s ez megint csak visszavezethető a beilleszkedési zavarokat előidéző okokra. A megelőző három évben nemkülönben emelkedett a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők ará­nya, az említett időszak alatt éppen a duplájára. Az előbbi értékeléssel áll szoros összefüggésben annak a vizsgálatnak jó néhány következtetése, amelyeket a szakemberek fogalmaztak meg a veszélyeztetett kisko­rúakról formált képükben, véleményükben. A leggyak­rabban a szülők csavargó, italozó életmódja, a brutális bánásmód miatt hatalmaso­dik el az érzés a gyerme­kekben : jogilag, fizikailag ugyan nem, de lelkileg tel­jesen árvák! Szerepet ját­szik a tizenévesek „elveszé­sében” az igen alacsony fo­kú kulturális, műveltségi és egészségügyi háttér. Furcsa módon nemcsak az anyagi javak hiánya, hanem a túl­zott jólétért tett erőfeszíté­sek is hozzájárulhatnak ah­hoz, hogy a gyermek érzel­mileg sivár marad- A kö­zönyösség, a nemtörődöm, felelőtlen magatartás is oko­zója lehet felnövekvő nem­zedékeink „eivadulásának”. Gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtti esetre, ami­kor a gyöngyösi szülő (rá­adásul pedagógus!) hagyta el kicsijét, akit a társadal­mi összefogás mentett meg az életnek, vagy arra az alig iskolaköteles kisfiúra, aki az egyik megyeszékhelybeli intézetből kisétálva Porosz­lóig utazott vonaton, s végül jóérzésű asszonyok vették gyámságuk alá. Ennél is el- gondolkodtatóbb, vajon mi­lyen nevelést kaphatott az a négy káli emberpalánta, akiket a közelmúltban gázolt el a gyorsvonat, távol a la­kóhelyüktől ! Csak igazat adhatunk azok­nak is, akik felháborodottan mondják: majdnem félszáz ifjúnak kellett meghalnia ahhoz, hogy végre valóban komolyan vegyük a szipó- zást, a kábítószerpótló anya­gokat fogyasztókat, és tár­sadalmi szinten súlyuknak megfelelően foglalkozzunk az esetekkel. Lehet, hogy utólag könnyű okosnak len­ni, de a józan ész is azt diktálja, akkor kellett vol­na a hatásos ellenintézkedé­seket megtenni, amikor an­nak idején napközis tanárok kétségbeesetten számoltak be feletteseiknek a ragasztó­zó diákokról. A válasz azon­ban mindig az volt, ez csak eseti jellegű, nem szabad ál­talánosítani. .. ' Nyilvánvalóan a sorozatos elhallgatások sem segítették azt a törekvést, azokat az elképzeléseket, amelyeket a társadalmi beilleszkedési za­varok elhárítására, meg­szüntetésére igyekeztek ki­dolgozni a szakavatottak. Annál is inkább, mivel a kórtünetek elharapózásának megakadályozása mind­annyiunk kötelessége. Eh­hez viszont ismernünk is kell azt, ami ellen tenni akarunk... Eljutottunk addig a pon­tig, amikor a különböző ha­tóságok, testületek is napi­rendjükre tűzték, tűzik — a hiányosságokat feltáró elő­terjesztések nyomán — a konkrét megelőző intézkedé­sek, tennivalók körvonala­zását, meghatározását, s e célból szervezett tanácskozá­sokon, ankétokon, értekezle­teken vitatják meg az arra illetékesek a további teen­dőket. Még akkor is jelentős lépés ez a feszültségek, az ellentmondások feloldására, ha — sajnos — legtöbbször csupán kampányjellegű, nem biztosított a folyamatosság. Egyet kell értenünk azok­nak a kutatóknak a véleke­désével, akik történetek so­kaságával bizonyították: a deviáns viselkedési módok csaknem mindig valamilyen minta alapján kapnak in­díttatást, hogy azután lánc­szerűen terjedjenek tovább. Emlékezzünk csak arra az egri esetre, amikor egy fia­tal nő a minaret erkélyéről vetette magát a mélybe! Utána éveken át több emele­tes épületekből kiugorva vá­lasztották lányok, ifjú asz- szonyok szerelmi bánatuk­ban az öngyilkosságot. De a különböző bűncselekmé­nyek elkövetési módja is rendszerint visszaköszön, ha végiglapozzuk a jegyzőköny­veket. Beszélhetnénk a csö­ves fiatalok sajátos „ideoló­giájáról” is, amely a fővá­rosi, illetve vidéki csopor­tok esetében legfeljebb meg­fogalmazásában, körítésében tér el egymástól, tartalmá­ban azonban teljesen meg­egyezik. Sorolni lehetne a hasonló jelenségeket, amelyek elke­rülésének leginkább hatásos módja idejében való felis­merésük. Ebben természete­sen nem elégségesek a ha­tóságok, hivatálok kötelező érvényű intézkedései, ren­delkezései, valamennyiünk segítségére, jó szándékára van szükség. Szalay Zoltán Számítás­technika a gyakorlatban A műszaki­közgazdasági hetek eseményei Gazdag programmal vár­ta a szakembereket a ren­dezvénysorozat a hét utolsó két munkanapján. Október 18-án Gyöngyösön, a Dimit­rov utcai műszaki klubban kerekasztal-beszélgetésre ke­rült sor a gazdaságosságról és a minőségről. Ugyanezen a napon a hatvani MÁV- állomáson a pályafenntartá­si szakcsoport szervezésében, hangzott el szakmai elő­adás, a Volán-telepén pedig többek között a közúti bal­esetmegelőzés időszerű kér­déseiről beszélt Anga László, a 4-es Volán munkatársa. A megyeszékhely 1-es szá­mú Postahivatalában az in­formációáramlás gyorsításá­nak lehetőségeiről tárgyal­tak. a vasúti palackozóban pedig Erdei Zoltán, a SZÜV termelési osztályvezetője tartott előadást a számítás- technika alkalmazásáról és fejlesztési lehetőségeiről az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinát igényeit figyelembe véve. Október 19-én az egri Teohnika Házában a lakó- környezet átalakításáról be­szélt Ott László, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója. Ugyan­itt a kiselőadóban délután Egerszalók és környékének vízellátási 'lehetőségeiről hallhattak az érdeklődők. A nap említésre méltó eseménye az SZMT közgaz­dasági és szociálpolitikai osztálya szervezésében zaj­lott. Dr. Bukta László, a SZOT titkára a szakszerve­zetek feladatairól a jelen gazdaságirányítási rendszer­ben címmel tartott előadást. A KAEV-nél a számító­gépek gyári alkalmazásának lehetőségeiről esett szó. míg Füzesabonyban az állami gazdaság központi tanács­termében az irányítási rend­szer korszerűsítése az álla­mi gazdaságokban című té­mával ismertette meg a hallgatóságát Mentényi Mik­lós, az Állami Gazdaságok Országos Központjának ve­zérigazgató-helyettese. Nyakunkon az ősz. itt a fűtési idény. De vajon tu­dunk-e fűteni ? Reprezenta­tív felmérések tanúsága szerint, bizony nem nagyon. A hazai lakások hőmérsék­lete — függetlenül a család jövedelmétől — 24° Celsius körül van. A helytelen fűté­si szokások megváltoztatá­sával' is jelentős megtakarí­tásokra tehetnénk szert. Ha csupán egyetlen fokkal csökkenne fűtött otthonaink hőmérséklete, akkor a méré­sek szerint mintegy öt szá­zalékkal kevesebb tüzelő­anyag is elegendő lenne, amelynek értéke évente 2 milliárd forint. kőolajegyen­értékben és világpiaci áron számolva. E megtakarítási lehetőség azért ad ki ily jelentős summát, mert a háztartá­sok (a magángépjárművek fogyasztása nélkül) több mint egynegyedét „fogyaszt­ják” az ország teljes ener­giaigényének. Hol lehet takarékoskodni? A lakossági energiafo­gyasztás az elmúlt húsz év­ben mintegy háromszorosá­ra növekedett az ország energiafelhasználásiban hosszú ideje a legdinamiku­sabban emelkedő, gyorsabb A lakásgondok enyhítésé­nek egyik módja — mint ismeretes — a házak tetőte­reinek hasznosítása, illetve az emeletráépítés. A lehetőség önmagát kínálja, a meg­oldás elvileg a legkézenfek­vőbbnek, a legegyszerűbbnek látszik, hiszen nincs telek­igény, nem okozhat gondot a közművesítés. Aligha vé­letlen, hogy az érintett 'tár­cáknak is tetszett az ötlet, s az ÉVM, illetve a PM kö­zös rendelettel adott no, nem éppen szárnyakat, de len­dületet a vállalkozásoknak. A törekvések megyénk székhelyén sem. maradtak hatástalanok. Ahogyan a Nép­újság korábbi számaiban már emlegettük : a városi tanács műszaki osztálya az Egri Ingatlankezelő-, Közvetítő- és Lakásberuházó Vállalattal együtt felmérést készített, a legszükségesebb feltételek fi­gyelembevételével címjegy­zéket állított össze a sajá­tos kialakítású új otthonok helyeiről, majd lépéseket tett, hogy a műemlék vagy mű­emlék jellegű épületeknél kü­lön is mérlegeljék az adott­ságokat, körülményeket az elképzelések megvalósításá­hoz. A városházán az igazgatási osztály soron kívül vizsgálja az építési jogosultságot, s akinél az igényt helyénvaló­nak találja, annak előbb az előzetes kiutalást, majd a lakás elkészülte után a vég­leges használatbavételi en­gedélyt is megadja. Mindezek ellenére — mint a városi NEB nemrég vég­zett vizsgálatából kitűnik: mindmáig nincs nagyobb előrehaladás a kétségkívül nemes törekvésekben. A szó­ba jöhető mintegy 30 ház kínálta lehetőségekre összesen 17 jelentkező kérését találták jogosnak, s a 17 tetőtér- beépítésből 12-nek engedtek zöld utat. Vajon mi ennek az oka, s hogyan lehetne gyorsítani a tempót? — érdeklődtek széles körben, sokoldalúan a népi ellenőrök. Nos, a helyzet ilyetén va­ló alakulásában kétségtele­rnint az iparé, vagy például a közlekedésé. A háztartások enregiafo- gyasztásának energiahordo­zók szerinti megoszlása is látványosan változott. Míg a szilárd tüzelőanyagok. így a szén, a tűzifa 1960-ban még 92,6 százalékkal uralták a ..mezőnyt”, addig mára ezek részesedése 50 száza­lék alá csökkent, 1990-re pedig várhatóan 37 száza­lékra zuhan. Helyettük a tü­zelőolaj. a propán-bután és a vezetékes gáz, valamint a távhő (távfűtés és központi melegvíz-ellátás) szerepe nőtt látványosan. Különö­sen a gáz, mint háztartási energiaforrás lépett előre, ma 20 százalékot megköze­lítő a részesedése. Ez nem véletlen, hiszen köztudott: a dráiga olajat mindenkép­pen mással kell helyettesíte­ni. Ha pedig azt kívánjuk ku­tatni, vajon a háztartási energiafelhasználás, mely területén érdemes takaré­koskodni. mindenekelőtt a fogyasztás szerkezetére kell egy pillantást vetnünk. A legtöbbet változatlanul a fűtésre fordítjuk, az összes energiának mintegy 70 szá­zalékát. Vízmelegítésre 14, főzésre pedig 11—12 száza­lék szolgál. Nyilvánvaló te­hát, hogy ez az a három te­rület. ahol leginkább érde­nül szerepet játszik az óva­tosság. A műemléki környe­zet határozottan befolyásolja az igyekezetét. A tanács csakis a legkörültekintőbb, a legszakszerűbb tervek birto­kában lépne merészebben. Ezeket azonban nyilvánvaló­an nem adják ingyen, s a ki­fizetésükre sajnos nem telik a jelenlegi anyagi erőforrá­sokból. Az V. ötéves terv összeállításánál ugyanis az IKLV még nem számolha­tott az emlegetett tetőtér- hasznosításokkal, illetve eme­letráépítésekkel, s így ezek kimaradtak a lakóházjavítá­si, -felújítási, -korszerűsítési programból. Az 1982-től szá­mára biztosított évi 1,2 mil­lió forintos pótkeret is .kevés. Ugyanekkor már tavaly igen magas volt az eredeti­leg olcsónak hitt lakások kivitelezésének költségvetése, s elviseléséhez a kölcsönök sem jelentettek eddig nagy segítséget. Az OTP hitelösz- szege a szokásosnál szeré­nyebb mértékben és keve­sebb kedvezménnyel került a tetőtér-beépítőkhöz, a mun­káltatók csak három igénylőt támogattak. S ráadásul az építtető nem is lett tulajdo­nos, hanem csupán bérlő. mes spórolni. S nem is jó szó ide a spórolni, hiszen nyilvánvaló, nem fogkocog- tató garasoskodásról van szó, sokkal inkább reálisan, ész­szerűen megtakarítható fo­rintokról. A pazarló gyújtóláng Szilárd tüzelőanyagoknál viszonylag ez nehezebb. a ma használatos kályhák ha­tásfoka kicsi, a viszonylag jobb. kétaknásakból nincs elegendő. Itt csak a „tüze­léstechnikai” ismeretek se­gíthetnek valamelyest. A na­gyobb lakások főként csa­ládi házak fűtésének kom­fortos módja, ha etázs-ka- zánokat alkalmazunk. Az újabban kifejlesztett ilyen kazánok korszerűek, a két- aknás típus hatásfoka 4—5 százalékkal jobb mint a korábbiak. A gázfűtés, -főzés, -víz- melegítés térién is van elő­relépés, amelynek egyúttal a hátránya i6 jelentkezik: a jobb hatásfokú. kevesebb gázt fogyasztó készülékek nem olcsók, cseréjük nélkül viszont nehéz takarékoskod­ni. Az újabb gázkonvekto­rok hatásfoka végre jobb a korábbinál, ám jelentősebb javulás csak akkor várható, ha majd elterjednek a venítillátoros. automatikus hőfokszábályzós változatok. Az olajtüzelést ugyan cél­szerű lenne mérsékelni, sú­lya azonban egyelőre elég nagy. hiszen mintegy 2,2 millió olajkályha van a háztartásokban, s hatásfo­kuk sem túl jó. Náluk 7—8 társai a helyzet javítását sürgették. S — máraden bi­zonnyal azért, mert nemcsak Egerben, hanem másutt is „hasonló cipőben járnak” — azóta mór van némi válto­zás, sőt további jó fordulat várható. Az Országos Taka­rékpénztár kedvezményes hi­tele az eddigi 150 helyett 200 ezer forintos hitelt érint, módot adnak a bérlőnek pél­dául a befejező szakipari munkák saját elvégzésére, a Heves megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat végre konkrét megbízásokat is kapott. En­nék eredményeként jövőre részletesebb program készül a műemlék és műemlék jelle­gű épületekre, a Csebokszári- lakótelep négyszintes házai­nak magas tetősekké történő átalakítására míg a Gólya utca hasonló magasságú léte­sítményeinek tetőtér-haszno­sítását típustervekkel gyor­sítják. Biztató tapasztalni a pozi­tív jelenségeket, reményt keltő a lakásszám növelését szolgáló élénkebb iparoso­dás, ám sokkal megnyugta­tóbb lenne már a kész ottho­nokról beszélni, írni. százalékkal jobbak az új, tipizált változatok, s még előnyösebb lesz az automa­tikus hőfokszabályzóval el­látott típus. Nem esett még szó a táv- hőellátásról, valamint a vil-' lamos fogyasztókról. azon belül is főként a villamos fűtésről. Mindkét energiafé­leségre áll: alapvetően nem a fogyasztótól függ. van-e megtakarítás. (A villamos fűtést ma már nem is szor­galmazza senki, az éjszakai árammal fűtött. hőtárolós kályhák kivételével minden megoldás gazdaságtalan. Az utóbbiakból is mindössze 30 ezer darab állítható üzem­be ott, ahol a hálózat ezt elbírja.) Van tüzelő Mindezek után érdeklő­désre tarthat még számot, vajon a tüzelőaynag-ellátás milyennek várható ebben a fűtési szezonban. Nos, mint az illetékesektől megtudtuk: aggodalomra alapjában véve nincs ok — legalábbis ami a forrásoldalt illeti. Az ugyan az ország bármely ré­szében előfordlulhat. hogy például Ugyanaz a szénfaj­ta nem mindig, s nem min­denütt kapható —, de min­dig lesz helyette más. Im­portszénből is a tavalyihoz hasonló a béhozatal, ennek zömét hazai szenekhez ke­verik. Tüzelőolajból is elegendő van és lesz folyamatosan, s nincs gond a propán-bután palackos gázellátással sem. T. P. Energia a háztartásban Gyóni Gyula Tetőtér-beépítés az Egészségház utcai lakótelepen (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents