Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

a. NÉPÚJSÁG, 1984. október 20., szombat KGST­tanácskozás Havannában Október 29—31. között Ha­vannában tartják a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának 39. ülésszakát. „Ez a tanácskozás lesz a legma­gasabb szintű szocialista ren­dezvény, amelynek Kuba va­laha is otthont adott” — je­lentette ki sajtóértekezleten Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Államtanács elnök­helyettese. Az ideiglenes napirend sze­rint az ülésszak résztvevői megvitatják, hogy a júniusi, moszkvai értekezlet határo­zatait miként lehet átültetni a gyakorlatba. A tagállamok megvizsgálják a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének módját a KGST-n kívüli or­szágokkal. A tanácskozáson a tagál­lamokon kívül megfigyelő­ként részt vesz Jugoszlávia, Laosz, Afganisztán, a Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaság, Angola, Etiópia, Mo- zambik, Mexikó és Nicaragua. Első alkalom, hogy ilyen szintű találkozót Európán kí­vül rendeznek. A KGST és Latin-Amerika gazdasági kapcsolatainak erősítése ér­dekében az ülésszakra meg­hívót kapott két regionális gazdasági szervezet is: az ENSZ latin-amerikai gazda' sági bizottsága (ECLA) és a Latin-Amerikai Gazdasági Rendszer (SEL.A). Fejlődnek a szovjet—jugoszláv kapcsolatok A Viktor Grisin vezetésé­vel Belgrádban tartózkodó szovjet pártküldöttség csü­törtökön este politikai aktí­ván vett részt a jugoszláv fővárosban. A delegáció a Belgrad fasiszta megszállás alóLi felszabadítása alkalmá­ból rendezett ünnepségeken vesz részt. Jugoszlávia népei a kom­munista párt felhívására a háború első napjaitól kezdve fegyveres harcot vívtak a fa­siszta megszállókkal és tá­mogatóikkal szemben, jelen­tős mértékben járultak hozzá a fasizmus feletti általános győzelemhez — mondta elöl­járóban a politikai aktíván felszólaló Viktor Grisin. Ju­goszlávia népeinek a nemzeti és társadalmi felszabadulá­sért vívott küzdelme egy­szersmind jelentékeny támo­gatás volt a Szovjetunió szá­mára, amely a II. világhábo­rú fő terhét viselte. A moszkvai városi pártbi­zottság első titkára, aki tag­ja az SZKP KB Politikai Bi­zottságának is, a továbbiak­ban hangoztatta: a szovjet— jugoszláv kapcsolatok szá­mos vonatkozásban fejlődnek és jó kilátásokkal rendelkez­nek a jövőre nézve. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít a két párt és a két ország sokoldalú együttműködése továbbfej­lesztésének. A szovjet páxtküldöttség vezetője rámutatott: a köl­csönös megértés, bizalom és jóindulat, az egymás érde­keinek tisztelete kölcsönösen hasznos eredményeket hoz számos téren. Az SZKP és a JKSZ közötti viszonynak meghatározó tényezőnek kell lennie a kapcsolatok egésze szempontjából. A jelenlegi ötéves tervben a két ország árucsere-forgalma a kétszere­sére fog nőni az előző terv­időszakéhoz képest. Erősödnek a tudományos és kulturális kapcsolatok is, bár e téren még vannak kiaknázatlan lehetőségek. ENSZ-közgyűlés Az űrfegyverkezés veszélyei Az űrfegyverkezési verseny megelőzésére, a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sára szolgáló azonnali és ha­tékony intézkedéseket sürge­tett Lengyelország, Svédor­szág Finnország, Jugoszlávia, Ausztrália és több más állam képviselője az ENSZ-közgyű- lés 1. (politikai, biztonsági és leszerelési ügyeikkel foglalko­zó) bizottságának csütörtöki általános vitájában. Henryk Jaroszek, lengyel külügyminiszter-helyettes felszólította az Egyesült Ál­lamokat, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztárság pél­dáját követve mondjon le az atomfegyverek elsőként való alkalmazásáról. Máj Britt Theorin svéd képviselő-asz­szony emlékeztetett arra, hogy tavaly csupán egyetlen ENSZ-tagország, méghozzá az Egyesült Államok emelt szót az űrfegyverkezési hajsza megelőzése ellen. Klaus Tör-' nudd finn küldött szintén az űrfegyverkezés megakadá­lyozását szolgáló hatékony intézkedések kidolgozását és elfogadását követelte. Ri­chard Butler ausztrál küldött a valóságtól elrugaszkodott- nak és veszélyesnek nevezte a korlátozott vagy a meg­nyerhető atomháborúról szóló elméleteket. Fő feladat: az érdekvédelem Lengyel szakszervezeti program Pénteken közzétették a lengyel szakszervezeti moz­galom programtervezetét, amelynek végső formába ön­tése és elfogadása fontos lé­pés lesz a szakszervezeti mozgalom országos egységé­nek megteremtése felé. A dokumentum a szak- szervezetek fő céljaként a torzulásmentes szocializmus építéséhez való hozzájárulást, érdekvédelmet, azután pe­dig a gazdasági életben va­ló aktív részvételt, s a dol­gozók nevelését rögzíti. A tervezet szerint a szak- szervezetek függetlenek az állami irányító szervektől, önállóak saját tevékenységük megszervezésében, s a LEMP szövetségeseiként részt vesz­nek a szocialista eszmék megvalósításában, a torzu­lások megakadályozására hi­vatott biztosítékok létreho­zásában. A szakszervezetek védik a dolgozók munkával, pihenés­sel, kultúrálódással, egész­ségvédelemmel stb. kapcso­latos jogait, érdekeit. Részt vesznek a dolgozók szakmai továbbképzésében. nevelésében, a munkaerkölcs, a munkakultúra fejlesztésé­ben. A programtervezet megál­lapítja, hogy szervezetileg erősíteni kell a ma még szét­aprózott lengyel szakszerve­zeti mozgalmat. A dokumentum kiemeli a szakszervezeti élet demokra­tizmusának alapvető jelen­tőségét. Hangsúlyozza, hogy a szakszervezeti tagoknak beleszólásuk van minden szakszervezeti vezető testü­let személyi • összetételének alakításába, minden vezető tisztséget választás útján töl­tenek be. A tagoknak min­den szinten joguk van kife­jezni — adott esetben bírá­ló — véleményüket a szak- szervezeti vezető testületek minden lépéséről, kezdemé­nyezéséről. A tervezet szerint ae egy­ség érdekében létre kell hoz­ni egy országos szakszerve­zeti képviseletet, amelynek összetételéről, hatásköréről várhatóan a november vé­gére tervezett első országos szakszervezeti találkozó dönt majd. HORDÓNKÉNT KÉT DOLLÁRRAL Nigéria is csökkenti olajárát A Norvégia és Nagy-Bri- tannia által a héten elindí­tott olajárcsökkentési hullám elérte a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezetét (OPEC) is Nigéria bejelentette, hogy hordónként 2 dollárral csök­kenti olajának árát. Ezzel egyoldalúan megszegte a szervezetnek az árakra vo­natkozó szabályozását. Tam Davis-West nigériai kőolaj- és energiaügyi mi­niszter az olajtermelés és az exportból eredő árbevétel .to­vábbi csökkenésének meg­akadályozásával indokolta kormányának döntését. Nigé­ria elismeri az OPEC-el szemben fennálló kötelezett­ségeit, de az ország érdekei mindennél fontosabbak — hangsúlyozta a nigériai mi­niszter sajtótájékoztatóján. Az ország ezentúl minőségtől függően hordónként 27—28 dollárért kínálja olaját. Nigéria az első OPEC-tag- ország amely a szervezet ál­tal két hónapja megújított és változatlanul hagyott kiter­melési- és áregyezmény óta csökkentette olajárát. Meg­figyelők rámutatnak, hogy a Nigéria által kitermelt olaj minősége megegyezik az északi-tengeri olaj minősé­gével s az afrikai ország Nagy-Britannia tavalyi 3 dol­láros árcsökkentésére is azon­nal, s annál jóval nagyobb mértékű, 5,5 dolláros árcsök­kentéssel válaszolt. Ezt követ­te aztán az OPEC irányadó olajárának hordónkénti 5 dol­láros csökkentése amelyre először került sor a szervezet fennállása alatt. Tarik flziz Moszkvában Csütörtökön, az esti órák­ban, baráti munkalátogatás­ra Moszkvába érkezett Ta­rik Aziz, az Iraki Köztár­saság miniszterelnök-helyet­tese, külügyminiszter. Tarik Aziz éppen egy esztendeje, tavaly novem­berben járt legutóbb a szov­jet fővárosban. Az azóta el­telt időszakban más szov­jet—iraki, magas szintű konzultációkra is sor került Moszkvában. Az 1958-as ira­ki forradalom óta a szovjet —iraki kapcsolatok folyama­tosan fejlődnek, s legfonto­sabb jellemzőjük a szolidari­tás aiz imperialista politika elleni küzdelemben, a kölcsö­nös tisztelet és az egy más bel - ügyeibe való be nem avat­kozás. A két ország között 1972 óta van érvényben ba­rátsági és együttműködési szerződés, s ennek alapján jól fejlődnek a gazdasági kapcsolatok is. Tarik Aziz moszkvai tár­gyalásainak minden bizony­nyal fontos témája a Per­zsa- (Arab-) öböl térségé­ben kialakult helyzet. —( Küf^ohtkai kommentárunk )— Brandt és társai küldetése HA FIGYELEMMEL KÍSÉRJÜK a Szocialista In- ternacionálé tevékenységét a legutóbbi hetekben-hó- napokban, szembeötlik, milyen fokozott erőfeszíté­seket tesz Latin-Amerika, azon belül a közép-ame­rikai térség békéjének és biztonságának előmozdí­tására. A szervezet irodája legutóbbi ülését Brazíliá­ban tartotta, Willy Brandt, a Szocialista Internacio- nálé elnöke pedig fölkereste a kontinens néhány or­szágát, hogy kifejtse álláspontját, mindenekelőtt Sal­vador és Nicaragua ügyében. Egyértelmű, hogy a szocialista és szociáldemokrata pártok aggodalommal tekintenek a közép-amerikai eseményekre, az egyre növekvő ottani feszültségre. Megnyilatkozásaikból azt lehet kiolvasni, hogy Sal­vadorban például szívesen vállalkoztak volna a köz­vetítő szerepre Duarte elnök és a hazafias erők kö­zött. Mielőtt a hét elején tárgyalóasztalhoz ült Duarte és a Farabundo Marti nemzeti felszabadítási front néhány vezetője, San Salvadorban olyan hírek ter­jedtek el, hogy a La Pálmában rendezett első hiva­talos kapcsolatfelvételen Willy Brandt is jelen lesz. Utóbb kiderült: Duarte nem járult ehhez hozzá. Brandt most Mexikóvárosban nyilatkozott, mégpe­dig a közelgő nicaraguai választásokról. Elmondta: meggyőződése, hogy egyetlen kormánynak sem kellett olyan nehéz körülmények között választásokat ren­deznie, mint a sandinistáknak. A Szocialista Interna- cionálé elnöke védelmébe vette a managuai rend­szert, amely- — mint kifejtette — mindenképpen igyekszik a november 4-i választások demokratikus jellegét megőrizni, s valamennyi párt számára bizto­sította a részvételt. Nem a sandinistákon múlt, hogy egyes jobboldali pártok visszautasították ezt a lehető­séget. Amint azonban Brandt rámutatott: Salvador­ban a Duarte pártjától balra elhelyezkedő politikai erőket kizárták a választásokból. ALIGHA VÉLETLEN, hogy a Szocialista Interna- cionálé ilyen aktív szerepre szánta el magát Közép- Amerikával kapcsolatban. Salvadorban a hazafias erők bizonyos csoportosulásai — akárcsak Nicara­guában és a térség más országaiban — szoros kap­csolatot tartanak fenn a szocialisták és a szociálde­mokraták nemzetközi szervezetével. Egész Latin-Ame- rikát behálózzák azok a munkáspártok, amelyek a kommunistáktól ugyan a centrum irányában helyez­kednek el, de céljaikban és módszereikben a haladó politikát képviselik. Chilétől Perun át Mexikóig igen sok párt nevében is viseli a szocialista jelzőt, s közös vonásuk, hogy szembe helyezkednek a juntákkal, a katonai kormányzatok ellenzékét tömörítik. Gyapay Dénes ÖSSZEESKÜVÉS, GYILKOSSÁGOKKAL P—2=Pápák ellen kétszer? A CIA ügynökei. akik beépültek a P—2 „szabadkő­műves páholynak” álcázott olasz árnyékhatalmi szerve­zetbe, részt vettek az 1. II. János Pál pápák életének kioltására irányuló összees­küvésben — erre a követ­keztetésre jutott I. Andro­nov szovjet újságíró, aki kutatásainak eredményét a Lityeratúrnaja Gazeta című moszkvai hetilapban tette közzé. I. János Pál pápát, írja Andronov, visszautalva az egyházfő (alig egy hónappal megválasztása után bekö­vetkezett) váratlan halálára, két gyógyszer — nevezete­sen egy digitális-készítmény és a magas vérnyomás el­len használatos effortil — keverékével megmérgezték. Külön-külön mindkét gyógyszer ártalmatlan. de végzetes, ha a kettőt együtt veszi be a páciens. A gyilkosságra azért ke­rült sor — fejti k'i a szovjet újságíró — mert a pápa meg akarta tisztítani a Va­tikán apparátusát a P—2 120 tagjától, mivel bűnösnek tartotta a titkos szervezet tevékenységét. A P—2 lé­nyegében a CIA leányvál­lalataként működött. Veze­tője az a Licio Gelli volt, aki hosszú éveken át az amerikai kémszolgálat ügy­nökeként tevékenykedett. A P—2 tagjai közé tartozott a chicagói származású Paul Marcinkus is, aki egykor VI. Pál pápa személyi vé­delmét vezette és szintén á CLA-nak dolgozott, miköz­ben a Vatikáni Bank igaz­gatójának tisztjét is betöl­tötte. Társai, nevezetesen Sindona és Calvi bankárok ugyancsak a CIA megbíza­tásait hajtották végre, ami­kor görög és olasz politiku­sokat vesztegettek meg. Mar­cinkus közeli barátja, Codi bfboixe maga is elismerte, hogy több esetben dolgozott a CIA-nak. Arról, hogy a CIA-nak a vatikáni apparátusban te­vékenykedő segítői meg­gyilkolták I. János Pál pá­pát. természetesen a CIA római rezidense, Frederick Breland is tudott — mutat rá Andronov. Marcinkus kü­lönleges szerepet töltött be a pápa meggyilkolásában, amire az 1978. szeptember 28-ról 29-re virradó éjjel került sor. A palotaőrség tagjai kétszer is látták a pá­pai lakosztály közelében Marcinkust. egyszer éjfél körül, majd hajnalban. Ez azért is „furcsa”, mert ak­koriban Marcinkus a Vati­kán falain kívül, egy távoli villában lakott. I. János Pál pápa angol életrajzírója rá­mutatott: „Marcinkusnak nemcsak oka. hanem gya­korlati lehetősége is volt arra, hogy meggyilkolja a pápát. Mint a személyi vé­delem egykori vezetője ala­posan ismerte a vatikáni biztonsági rendszert. A pá­pa halálának összes körül­ményei gyilkosságra utal­nak. Meggyőződésem szerint megölték őt.” Marcinkus finanszírozta bizonyos fogamzásgátló sze­rek gyártását is, iákkor, ami­kor a pápa megtiltotta azok alkalmazását. Marcinkus a Vatikáni Bankot belerán­totta az amerikai maffiá­val folytatott milliárdos ügyletbe is. I. János Pál megtudta, hogy Marcinkus törvényellénes spekulációkat folytatott a Cattolica del Veneto bank pénzeivel és az egyházfő véget akart vet­ni ezeknek a machinációk­nak. Milánói katolikusok egy csoportja, amelyet felhábo­rítottak Marcinkus törvény­ellenes akciói, megválasztá­sa után levelet intézett II. János Pál pápához. Ebben azzal vádolták a Vatikáni Bank igazgatóját, hogy kap­csolatban áll a maffiával és több szabadkőművessel. Az új pápa utasítást adott, hogy a legszigorúbban vizsgál­ják ki a Vatikáni Bank igazgatóságának összes mű- véleteit. A pápa 1981 (márciusában utasításban tiltotta meg a katolikus mllásúaknak, hogy részt vegyenek szabad- kőműves páholyokban, mert ellenkező esetben az egy­ház kiközösíti Siet. Nem sokkal ezután követte el a török bérgyilkos Mehmet Ali Agca 1981. május 13-án a pápa elleni merényletet. A nyugati sajtóban annak idején hisztérikus kampány folyt, miszerint bolgárok keveredtek bele a pápa el­leni merényletbe. Ez csak arra szolgált, hogy elleplez­zék a szabadkőművesek és a Vatikánban működő CIA- ügynökhálózat tevékenysé­gét — írja I. Andronov. Marcinkusnak sikerült meg­tartania a Vatikáni Bank igazgatói székét, sőt érsek­ké nevezték ki. Ahelyett, hogy kivizsgálták volna a szabadkőművesek Vatikán­ban folytatott űzelmeit, az említett pápai utasításból törölték azt a részt, amely szigorúan megtiltja a ka­tolikusok részvételét e titkos szervezetekben. Eddig. írja Andronov, már tizenhat ember vesztet­te életét azok közül, akik részesei voltak az Agca me­rénylete kapcsán indított vizsgálatnak. A szovjet új­ságíró szerint ez csak meg­erősíti, hogy a török terro­ristát is meg kellett volna ölni közvetlenül azután, hogy rálőtt a Szent Péter téréin a pápára. A feladatot Agca társára. Celikre bíz­ták. A szovjet újságíró vég­következtetése szerint tehát hármas összeesküvésről volt szó a törökországi terrorista csoport — a „Szürke Far­kasak” —, a CIA és a P—2 vezetői részvételével az olasz politikai élet amerikai ellenőrzésének biztosítására.

Next

/
Thumbnails
Contents