Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
8. m IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 8.f szombat A bolgár kultúra negyven esztendeje "s A bolgár nép ezerháromszáz éves fejlődése során igen gazdag anyagi és szellemi javakat hozott létre három etnikai elemének — az ősbolgárok, a szlávok és a helfenizálódott trákok — kultúrájának ötvözeteként. A bolgár ember szabadságvágya, nemzeti függetlenségre való törekvése, tudásszomja valamint a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelme fejeződik ki benne. A felszabadulás óta eltelt negyven év alatt fellendült a művészet, a tudomány minden ága, átalakult a közoktatás; kulturális forradalom ment végbe. Különösen nagy erővel bontakozott ki a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának nevezetes, történelmi jelentőségű 1956 áprilisi plénuma után, amely felszámolta a személyi kultusz káros maradványait, s helyreállította a párt- és az állami élet lenini normáit. Megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a szocialista bolgár kultúra fejlődésében minőségileg új szakasz kezdődjék, amelyre elsősorban a demokratizálódás, a mindennapi élet gondjaihoz való szoros kötődés a jellemző A fejlett szocialista társadalom építésének elkezdése újabb nagy lehetőségeket tárt fel a szellemi alkotómunka további sokrétű kibontakoztatására. Nem csupán a bolgár nép történelme során létrehozott értékeket, hagyományokat őrizzük. ápoljuk, hanem egyszersmind a kultúra, a műveszetek, a tudományok társadalmi szerepének, hatóerejének a megújítására, minőségileg magasabb szintre való emelésére is törekszünk. A mai Bulgáriában a szó. cialista társadalmat építő ember esztétikai igényeinek minél teljesebb és minél sokoldalúbb kielégítése a cél. mégpedig úgy. hogy egyfelől az állami irányítás elvei, másfelől a társadalmi óhajok, szándékok egyará' érvényesüljenek és szintet zálódjanak. Ez a szintez' nem mechanikus: a k szervesen kapcsolódik és hat egymásra. A gyakorlat igazolta ennek a kulturális politikának a helyességét. Napjainkban a művészeti alkotószövetségek, a kulturális és a közművelődési intézmények munkájának az alapját a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának a kultúra, a művészetek és az irodalom fejlesztéséről hozott határozatai képezik. A mai bolgár kultúra az ipar, a mezőgazdaság fejlesztésének, a szocialista életmód kialakításának, az új embertípus formálásának egyik fontos tényezője. Alapvető ügyríek tekintjük az esztétikai nevelést. Hosz- szútávú komplex programot dolgoztunk ki a kultúra és a művészet szerepének a fokozására, amely elengedhetetlen a sokoldalú és harmonikus személyiség kialakításában. Ezt a nemes célkitűzést szolgálja a Béke Zászlaja elnevezésű mozgalom is: e három évenként rendezett kulturális-művészeti gyermektalálkozó az egész világon visszhangra talált. A szocialista bolgár kultúra — a nép kultúrája, a tömegeké. Tavaly például a Bolgár Kultúra IV. kongresszusát — megelőző beszámoló és választó gyűléseken egymilliónál többen voltak. A terjesztés és a befogad- tatás rugalmasab és hatékonyabb rendszere révén a kulturális értékek az ország legeldugodtabb zugaiba is eljutnak. Ebben a munkában a színházak, a könyvtárak, a múzeumok, a képtárak, a zenekarok, a mozik. a sajátos bolgár csita- listék (olvasókörök) és ' a művelődési otthonok, házak ezrei vesznek részt. Bulgáriában jelenleg évente egymillió különböző előadást. hangversenyt és filmvetítést rendeznek, a néző. szám meghaladja a 160 milliót. Az ország 200 múzeumát és képtárát 16 millióan keresik fel. A 10 000- nél több közkönyvtár 98 milliós könyv- és folyóiratállománnyal várja olvasóit. Az elmúlt öt évben kétszer resére emelkedett a hivatásos művészek kiállításának a száma. Hazánkban ma 4 egyetem, 5 művészeti főiskola. 24 művészeti szakkö. zépiskola. 4280 kórus. 250 zenekar 24 opera és operaegyüttes. 1458 prózai, és versmondó kör. 237 könnyű, zenei * együttes. 2510 tánccsoport, 234 bábegyüttes működik. Közel 1 milliárd példányban 487 időszaki kiadvány jelenik meg. amely, bői 14 a napilap. A bolgár filmek eddig közel 200 díjat nyertek a különböző fesztiválokon. Az elmúlt negyven év alatt a szocialista bolgár kultúra nemzetközi tekintélyre tett szert, amely sokszor a Bolgár Népköztársaság békepolitikájának nagyköveti szerepét is betölti. Szorosan együttműködünk a Szovjetunióval és a szocia. lista közösség tagállamaival. A világ 132 országával tartunk fenn kulturális kapcsolatot; 11 országban 12 bolgár kulturális és tájékoztató központ van. Budapesten 1952 óta. Nem kis mértékben járul hozzá a bolgár—magyar szellemi együttműködés bővítéséhez, a két nép kölcsönös megismeréséhez. A bolgár kultúra egyik lényeges vonása éppen az internacionalizmus. A bol. gár—magyar kulturálisszellemi kapcsolatok gyökerei a történelmi múltba nyúlnak vissza, de sohasem voltak még olyan erősek, mint amilyenek manapság. Ez is a negyven év. ez is a szocialista társadalom eredménye. A bolgár nép büszke szó. cialista kultúrájára, de amikor visszanéz erre a negyven esztendőre, a feladatokat is látja, amelyek nem kisebbek, csak mások. De a cél változatlan: kultúránk váljék az egész nép kultúrájává, merítsen mindenki, belőle. Ivan Pejkovszki o Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója Atanasz Pacev: Családi kép Joan Leviev: I Bozsidar Nikolov*: Egy szeker bot ' A vonat megállt. Az ajtónál ülő puhakalapos férfi kinyitotta a szemét. Mellette terebélyes néne horkolt, lábánál két hasas kosár. Átellenben egy kiskatona cigarettával kínálta szomszédnőjét. Az először habozott, aztán kivett egy cigarettát, és bánatos szemmel rámosolygott a kiskatonára. Szikár öregember állt meg az ajtónál, öltözéke ócska piszkos ruha, kezében vastag bot. — Jó napot! — mondta. Letelepedett az üres helyre a szomorú szemű asszony mellé, kissé zavartan, hogy senki nem viszonozta a köszönését. A szomorú szemű elhúzódott tőle, mert az öreg bekecsének szélé hozzáért a tropikálruhájához. A kiskatona suttyomban belesett a nő dekoltázsába. Az öreg a vonat ritmusára himbálózott az ülésen. Durva ruházata alatt látható volt szálas, csontos teste, melyben még erő rejtőzött, kigombolt gallérjának háromszögében szélcserzett ráncos bőr vöröslött. — Hová, öreg? — kiáltott rá a puhakalapos, mintha süket lenne. — Én-e? Várnába egy kicsit . . . — Élkéstél, öreg. Vége a szezonnak — mondta a férfi, s szemében kíváncsiság csillant. — Én-e? Miért késtem vóna el. .. ? A szezon csak most kezdődik. A fülkét fesztelen kacagás töltötte be. — A fiirdőző lányok szezonját mulasztottad el, öreg. Arról beszél neked ez az ember — mondta a néne még mindig rázkódva a nevetéstől. — Dohányzol? — kérdezte jóindulattal a hangjában a kiskatona, és odatartotta a tárcáját. Az öreg kivett egy cigarettát, megpuhitot- ta az ujjai közt. és rágyújtott az öngyújtó lángjáról. Arcát rögtön körülvette a füst. mire legyezni kezdte a kezével, hogy elűzze. Aztán mély lélegzetet vett, hogy ki köhögje magát. A köhögés sípolva tört elő a melléből. . —Nem szabad dohányoznod, bátyó, öreg vagy már! — szólalt meg kioktató hangon •A szerző testvérlapunk, a targovistei megyei napilap munkatársa. a puhakalapos, és szemrehányó pillantást vetett a szomorú szemű nőre. Az öreg erőt vett köhögésén és mintegy önigazolásul azt mondta: — A dohánytól van. Nagyon gyenge ... — Gyenge vagy erős, egykutya! — vágott közbe a néne. — Az uram is pöfékel, már harminc éve nyeli ezt a mérget. Tegnap is úgy rákezdett köhögni az ágyban, hogy remegett az _ágy lába. Mégse lehet lebeszélni a füstölésről... Ha valaki elhatározta, hogy mérgezi magát, az isten se tud segíteni rajta. Az uramnak fekélye van, kétszer volt gyomorvérzése. Az operációtól fél, hogy ,belehalhat, mégse mond le a dohányról. Meg- dögleni, mondja, otthon kell, és úgy, ahogy akarok. így beszél, és egyre füstöl meg füstöl, csak azt nem tudom, mikor füstöl el a kéménye. — Az én feleségein most halt meg ... Ezekben a napokban . . . Váratlanul... A körülötte ülők. akik a beszélgetés hevében már meg is feledkeztek az öregről, elhallgattak. A puhakalapos szemében előbb megdöbbenés, aztán félelem tükröződött, az egészséges ember félelme a haláltól. A néne eltátotta száját, mintha vitatni akarná a hallottakat, ám belülről megakadályozná valami. — Elképesztő — az öreg mintha magának beszélt volna —, az egyik pillanatban még erős, egészséges, aztán fogja magát és itthagy. — Anélkül, hogy betegeskedett volna? — kérdezte egy idő múlva a szomorú szemű. — Igen, húgom. Anélkül, hogy beteg lett volna, hogy jajgatott volna, hogy bármit is mondott volna nekem ... Az öregember tekintete a puhakalapos férfin állapodott meg, mintha nála keresett volna választ a történtekre. A férfi nyomasztó helyzetben érezte magát. — No lám — mondta gondolkodás nélkül. — Hány éves volt a feleséged, bátyó? — A hatvanhoz közeledett, de nem érte el. Én jóval több vagyok nála, mégis . .. — Hej, bátyó, így van ez. Az életben semmit nem lehet előre tudni. Kinek mikor jön el az ideje — ocsúdott föl elsőnek a néne. — És milyen fiatalok mennek el, ki rákból, ki balesetből, ki agyvérzésből kifolyólag. Már mi is abban a korban vagyunk .. Dora Bonévá: Ifjúság Sztojan Venev: A győzelem után Anasztasz Sztojanov: Ojidaária Szél tőben-hosszában róván útjait, lóháton indulj bár vagy akár gyalog: kétnapi járóföld Devintöi Vidinig. s nem több. míg eléred Kininéből Komot. Bulgária — koldusok nyútt kendője. tarka kendő, mit átitat a rózsaillat s verejték szaga! Tengervízben mosódik, s a Rila szellője szárítja, c.ibálván hallgatag ég alatt. Hímzett kendő, rajta gyöngyök a városok. de volt vala nem egyszer zászló a vészben: a Duna kék riídján csattogva lobogott Vidinnél s Szilisztránal rábogozva keményen. Venni nem sokat vett. adott és adni kész. ám mohó karmokra rákoppint menten. Hát — ilyen, s akkora, hogy egyben az egész belefér, elfér egyetlen szívben. Kiss Benedek fordítása Gancso Papurov: a /á di a Hm h l Családi album!... Megsárgult kepek őrzik a rég letűnt múlt világot: szenvedések poklát megjárt vének hagyták rám örökül szilaj vérük s a hazámért bennem égő lángot! Daliás levente mosolyog a képen: Markó bá" jött a frontról pár napra haza! Kint a határban izzó nap hevében fürgén forgott a sarló a kezében ... Aztán újra elment ... S nem téri vissza soha. Lapozok tovább: Gancso bácsi néz rám. Börtönruhát visel: kommunista rab! Kektikás tüdeje lázrózsát gyújt areán. s mire a nemzet diadalt ült harcán, az öregből már csak emléke maradt . . Rokonaim a sárgult kepeken! Régen elporladt a földben testetek, mégis oly drágák vagytok énnekem ... Pusztul házatok a faluvégeken ... Általatok nyertem új életet! (Zahemszky László fordítása)
