Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

NÉPÚJSÁG, 1 »94. szeptember 8.. szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM n—Művészet nyagát Eger áriái Targo- ztottuk. ^produkciói) Zlat.ju Bojadzsiev: Kivégzés J943-as korai reggelen A vonat megállt egy pályaudvaron. A fo­lyosóról dobogás hallatszott be, aztán a lili­ké újból megcsikordult és himbálózni kez­dett. Az öreg hallgatott, csontos kezét a bot meghajló ívére kulcsolta. — Szép botod van, bátyó — szólalt meg egy idő múlva a kiskatona, nyilván csak azért, hogy megtörje a csendet. — Nekem-e? A botot mondod? Szép bi­zony. Már húsz éve szolgál. Kemény fából van, túl fog élni engem. — A fa olyan, mint az ember — mondta a puhakalapos. — Ha jól bánsz vele, hűen szolgál. Semmi jelentősége, hogy nincs élet benne. — Hogyhogy nincs élet benne? — élénkült föl az öreg. — A fának is van élete, csak másfajta, ahogy mondani szokás. De hogy ugyanúgy bánni kell vele tudni, akár az emberrel, az igaz. Ám azt csak kevesen tud­ják. — Ha az emberek egymásról is elfeledkez­nek, akkor hogyan gondoljunk a fákra? — mondta a néne. — Milyen fából van a botod? — kérdezte érdeklődéssel a szomorú szemű. — Juharból, húgom, juharból. A juhar a botnak való fa. Én legalábbis igy tudom. Megpróbáltam mindenből, de ha az ember fiatal juharból csinálja, az egy egész nem­zedéket megtámogat — nagyapától unokáig. És szép lesz az ive, és nem repedezik meg. — Megjárja. Ennyi év után... — tette hozzá a kiskatona. — A, dehogy! Csak most vettem elő, hogy a városba megyek. Különben botot csinál­ni... — Ahhoz kell ám a művészet,, igaz? — mondta hitetlenkedő mosollyal a férfi. — Mondd el, hogy megtanuljuk mi is. — Tavasszal kell botot vágni, fiam, ami­kor virágzik a hunyor. Elmegy az ember az erdőbe. A mi vidékünkön sok az erdőt Ke­res egy rügyező fiatal juhart, kivágja, ha a fa sir és nedvet ereszt, akkor jól fog haj­lani az abroncsra. Aztán remekel neki egy ivet. Az öreg egészen felvillanyozódott, zöld szemében kigyúlt a fény. — Nem hagynak mostanában fát vágni az erdőn se tavasszal, se ősszel. Akkora pénz­bírságot nyomnak rád, hogy... — somoly- gott a néne. — Hogy nem hagynak, az igaz. És azért csinálják, ment az emberek hanyagok és kapzsik. Ha szabadjára engedik őket, el­pusztítják a fákat. De ha az ember erdőn nőtt fel, mint én, akkor tudja a módját. Én nem vágtam ki a fát, hanem megnyestem, ahogy a parkokban szokták, hogy virágot hajtson és gyümölcsöt hozzon. Valamikor így Janaki Manasziev: THL portréja csináltam. Ehhez erő kell, de az enyém már elfogyott. — Sok embert támasztottál meg a bot­jaiddal, bátyó? — kérdezte tréfásan a puha­kalapos férfi. — Sokat bizony. És emlékeznek rám. Egy időben erdőmunkás voltam, és szekéren szál­lítottam a botot. Felraktuk a szekérre, és gyerünk a falvakba! Ide kettő, oda öt, hol mennyit kértek. Nemcsak jól kerestem vele, de a kedvemre is való munka volt. Mert ilyen az ember — amíg tud, dolgozik, fut, szalad, ám amint megrokkan, támasz kell neki... A néne csodálkozva pillantott az öregre, és felfogta szavai értelmét. A szomorú sze­mű nő kinyitotta a retiküljét. tűt. cérn&t vett elő, és megerősítette az öreg bekecsén a gombot, ami egy vásott szál cérnán lógott. Az öreg mozdulatlanul ült. Csak a keze re­megett a bot hajlatán. — így van ez, húgom. Az öregember olyan, mint az elnyűtt zsák — mondta, mikor a nő befejezte a varrást, és szokása szerint elha­rapta a cérnát. — Nincsenek hozzátartozóid? — kérdezte félénken a kiskatona, mintha attól tartana, hogy tagadó választ kap. — Von nekem . . . Egy fiam — válaszolta az öreg. — Hozzá indultam éppen... De nem szeret minket, az anyját se jött el ki­kísérni ... i — Nem ment el az anyja temetésére? — háborodott föl a puhakalapos. — Nem jöttünk ki egymással, és az életét nélkülünk kezdte meg. Se a tanácsunkat nem fogadta meg, se pénzt nem kért, amikor el­jött az ideje, hogy építkezzen a városban. Ki tudja, lehet, hogy igaza volt... Csökö­nyös, de a keze arany, tehetősen él. — Sza­vaiból sütött a büszkeség. — No lám, így alakult: ő megvolt nélkülünk, én viszont most nem tudok meglenni nélküle ... — Semmi baj, bátyó, hiszen él és egész­séges ... Végül is a te fiad, biztosan várni fog — mondta meggyőződéssel a néne, és segélykérőén nézett útitársaira, hogy ők is erősítsék meg a szavait. — Várni fog, azt mondod? — Természetesen, hogyan is lehetne más­ként! — vágta rá gyorsan a puhakalapos. — Igazat mondanak az emberek, bátyó. Én is úgy gondolom. Várni fog, meglátod — szólt kissé apatikusan a szomorú szemű nő, és lehorgasztotta a fejét, mintha a tekinte­tét akarná elrejteni. — Ki tudja, ki tudja... — mondta az öregember, és szavai mintegy feleselni kezd­tek az egyeletesen kattogó sínekkel. (Zahemszky László fordítása) Irodalmi folyóiratok a két világháború között NYUGAT „A Nyugat: korszak. Teremtő kor­szak ... Ezer forrás nyílt meg, ezer ma­dár szólalt meg; ezernyi ezer érzés; a magyar múlt s a magyar jelen, a magyar puszta s a magyar város, a magyar falu s a magyar, az egyetlen Budapest érzék­vibrálása ... s vágjátok ki a Nyugat ti­zenöt esztendejét a magyar irodalomból, s mehettek vissza megfulladni a Szaha­rába ...' Móricz Zsigmond méltatta ezekkel a szavakkal az 190S-ban indult folyóirat je­lentőségét 1923-ban, az Osvát Ernő tisz­teletére rendezett ünnepségen. Köszöntő szavaihoz ma sincs hozzátenni valónk: a Nyugat első nagy korszaka egyet jelent a magyar irodalom kibontakozásával, eu. répái szintre emelkedésével. SZERKESZTIK: MÓRICZ ZSIGMOND és BABITS MIHÁLY HOL évMjrm I«. ms. . mAfwa «•. Mri/ttCZ ZSKiMONti: A !•*£>' te;rdxi<r: I krgrny. A.; HABIT S MIHÁLY. Introiba [Tfr*J SCHOPFUS ALMUK. Htiitx Hahitt Mihály tiitn KOHOL AS VI JANOS. Kür rab (Élbtft.iUrj JURY rm>K: Három vert Meet O. Fülúj,: A <«.<*# i Kel tép fenti >LM.Sí t.KSO. L;-:tdet <SnvcUü; W/.f.É F.KSr-: urán Ui>*6k u pl»tün óléit fi erseki MÓRICZ ZMÍMOSD Kfuuuth (-»><>5 fiiUAjmrt O'zx.ix. Karóit ~ A k*«v*<**> ti 'rrtrkl tr,j,A — fjsui f ere tv. 'MiuueUrklrti Uféo-í Nytix* IRODALMI nOYi.LO Kárpáll Aurái: Ketor.Ssl'mlfikixtyv — Kamiálky Aie<J*>. fi* tg­sem fónviftélének stepgomMehn <Dr. Dkenex C éteri.» rléndét»} — Lene ritt» ti tálé - A pincér (SmeTfuv regényt) ••• der a láttiá Megyei :rvtluh>m I r«s,eiéottiigh*n Vernon H * t *e ■■ KeAhcrl Bridge* ti ég *4 ér Adern. lomílnsnv., er á; i'nree --- llémve» Bál» Jemen Joyce 1.7c**es* SZISHA/I riOYf.ífi Sérti,H A ledér n»m Jnen e»Uje (lene****! d.^r.etel Ktr/OMCl ÉSZ ÉTI FKiYÉh:: Síentimret Jen,,: Kél kiélülár Érd* írben -- f t rác > /alten. Az Cl Művészek t'gyestilelcneí kiütííUivf BIftIlaetéal érm wgy«e*érre io p Kit«» MáM Ar« * KH« tv** emnm* i r um Az első világháború es a forradalmak után 1919 no­vemberében újrainduló Nyugat változatlan szerkesz­tőkkel vállalta legszebb ha. gyományait: a húszas évek­ben — történetének hagyo­mányosan elkülönített má­sodik korszaka ez az évti­zed — Ignotus emigrációjá­ból is főszerkesztőként je­gyezte a lapot, és a szer­kesztő — Babits Mihály és Gellért Oszkár társszerkesz­tőkkel — továbbra is Osvát Ernő volt. Az ő halála 1929- ben új helyzetet teremtett: Babits és Móricz átmeneti szerkesztése csak látszólagos egység volt, mert 1933 feb­ruárjától az utóbbi — mi­után társadalmi radikaliz­musa szerkesztői elvként és gyakorlatként szembekerült Babiis ekkori nézeteivel — kivált a folyóirat szerkesz­téséből. Ily módon a Nyu­gat harmadik korszakát, a harmincas éveket — a köl­tő 1941-ben bekövetkezett haláláig — Babits Mihály eszményei és szerkesztői gyakorlata határozták meg. Történetének külön feje­zete a Magyar Csillag há­rom esztendeje 1941-től 1944-ig. Mai irodalmi tuda­tunk joggal tekinti ezt az Illyés Gyula által színvo­nalasan szerkesztett folyó­iratot a kései Nyugat örö­kösének. Humanista hagyo­mányai szempontjából akár jelképesnek is tekinthető, hogy az elembertelenedő történelmi kor minőségrom­boló eseményei fojtották meg a Magyar Csillagot: a folyóirat 1944 márciusában az ország német megszállá­sakor szűnt meg. A két világháború között i Nyugat továbbra is a leg­rangosabb irodalmi publi­kációs fórumnak számított. Hűséggel őrizte — legalább­is a húszas években — Ady szellemi örökségét, kitűnő rpagyar és világirodalmi alkotásoknak adoll teret, es vitákat is vállalva kísérte figyelemmel a művészetek különböző területeit. A har­mincas években azonban veszített közéletiségéből, és az „írástudók” feladatát nem elsőrendűen a társadal­mi gondok feltárásában, ha­nem a barbársággal szem­beállítható kultúra és időt­len szellemiség szolgálatá­ban látta. Az irodalmi köztudatban egészében a vázolt kép él a Nyugatról. Az 1978-ban — a folyóttal megjelenésének hetvenedik évfordulója al­kalmából — rendezett Nyu­gat-konferencia. (Mégis győztes, mégis új és ma­gyar, Bp. 1980.) megmutatta azonban, hogy a folyóirat körül még több kérdés vár újszerű válaszokat. A kon­ferencia előadásai alapján megállapítható, hogy vitat­ható a Nyugat-jelenség moz­galom-jellege, hiszen egyet- let korszakában sem vált azonos világnézeti és eszté­tikai elveket valló irodalmi táborrá; kérdéses lehet, hogy éppen a harmincas évek jelentették-e a hanyat­ló időszakot, amikor az úgynevezett „harmadik nemzedék” (Gelléri, Pap Károly, Hevesi András, Dé- ry Tibor, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Radnóti, Vas István, Rónay György és mások) beérkezett, és felvi­rágzott az esszéisták (Szerb Antal, Halász Gábor stb.) munkássága? Az évtized vé­gén — Babits és Illyés szer­kesztésével — egyébként is pezsgőbbé, bátrabbá vált a Nyugat, s így vált a Magyar Csillag közvetlen elődjévé. Az is egyre bizonyosabb­nak látszik, hogy felül kell vizsgálni a Nyugat három riejnzedékének elkülöníté­sét. az egyes nemzedékek összetartozásának tételét. Egyáltalán vajon érdemes-e ezzel a „nemzedéki” kate­góriával élni, hiszen —, hogy csak egy-két példát említsünk — mind világné­zetileg, mind esztétikailag elég sok különbség választja el a „második nemzedék­hez” sorolt Erdélyi Józsefet és Szabó Lőrincet, s vajon milyen meggondolással so­rolható a „harmadik nem­zedék” prózairói közé az avantgarde felől érkezett, a szocialista irodalomhoz több szállal kötődő Reme- nyik Zsigmond, ahogyan az irodalomtörténeti kézikönyv­ben ez olvasható? A Nyugat történetének ér­dekes jelensége az is, hogy minduntalan elszakadási- „kirajzási" törekvések kísé­rik (pl. Pandora, Napkelet, A Toll. Ezüstkor), hogy „népi" és „polgári” oldalról egyaránt rangos „ellenfelei'1 akadtak, ugyanakkor a Vá­lasz és a Szép szó írói min­dig örömmel publikáltak a Nyugatban. Ezek a tények is a két világháború közöt­ti időszak szellemi életének sokarcúságát mutatják, mint ahogy ezt bizonyítaná a Nyugat és az avantgarde törekvések viszonyának mé­lyebb vizsgálata is. Mindez azonban már a szaktudomány feladata. A két világháború közötti idő­szak néhány kiemelkedő fo­lyóiratát bemutatni szándé­kozó cikksorozatunk első írásában emlékeztetni sze­rettünk volna századunk haladó polgári irodalmának legkitűnőbb folyóiratára. Mert bár voltak a Nyugat történetének kritikus idő­szakai, lehetnek vitatható és még tisztázatlan összefüggé­sei, az bizonyos, hogy leg­hosszabb életű irodalmi fo­lyóiratunk szellemi kisugár­zása és vonzása az egyik legfontosabb jelenség mo­dern irodalmunk fejlődés- térképén . Nagy Sándor Számonkérték-e valaha nálunk a Mikszáth Kálmán szociológiáját? Herczeg Fe­renciül kérdezték-e, quo vadis? Érnek is ilyesmire az emberek Magyarországon. Elég, ha türelmi bárcája van az írónak. Még olvas­sák is a jámborabbját. Ha jeles anekdotái vannak. Magyarország kicsi litera- túrájának védőszentje: szent Anekdota. Nyugaton az író­művészet nagy harcok után legyűrte az anekdotát. Nem. csak a históriait, mely az ultramontán Magyarorszá­gon javában virít. De a szo­ciális anekdotát is. Igazi íróktól az egész Életet kö­vetelik itt. Nem csupán a mulatságos morzsákat. A monista hitvallás egy nagy igazságra vezette az embere­ket. Hogy a nagy tudós, a nagy művész, a nagy író: egy grádus. Hivatásuk a rej­telmes élet magyarázata. Rettenetesen fontos valami, hogy egy népszerű és ható író miként magyarázza az életet, a társadalmat, az em­bert. Nem véletlen dolog, hogy nálunk Mikszáth és Herczeg, mikszáthok és herczegek a mágusok. Sze­Ady Endre Egy kis irodalom 1906 gény élet és szegény iroda­lom. Hát amikor itt Francia- országban például Anatole France nihilistáskodott, megértették. Művészetben nagy szó ez a nihilizmus. Jelenti a nagyon nagy s még egyre kereső egyénisé­get. Mint világnézet is so­kat ér s határozottan opti­mista. Hiszen még politi­kailag is optimizmus. Ha az orosz nihilisták pesszimisták volnának, önmagukat ölnék s nem az emberi szabadság ellenségeit. Teljes pesszi­mizmus talán csak a ke­resztény filozófiában van. Ám a nihilista Anatole France is helytállóit magá­ért. S most, mikor huma­nista. szocialista művész lett belőle, megint nem ma­rad adósa a világnak. Meg­térését bőségesen megmagya­rázta, s írásaiban megint benne van egész egyénisége, egész kora s az Élet. aho­gyan ő látja. Ahol az irodalom nem szórakoztató betűvetés, ott nem maradhat élen olyan író, akinek a világnézete ötletvilágnézet... És ha mi rászorítnók val­lomásra a mi mikszáthjain. kát és herczegjeinket? Csak valamiképpen ne is tegyük. Szörnyű szegénysége leple- ződnék le a magyar értel­mi kultúrának. Tanult fej­jel, s modern érzékenység­gel tessék például egy pil. lanatra befogadni ezt a cso­dálatos, millió célú és han­gulatú kort, amelyben él a mai emberiség. Ezek után fjedig tessék fölvilágositásért fordulni a Gyurkovics-Ieé- nyokhoz. A feudális Magyarország­hoz egyébként illik ez az anekdota-irodalom. Csak éppen rossz szokásból jaj­gat föl itt idegenben néha az ember.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents