Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 8., szombat .5 A TÁBLA MÉG ÁLL Mentsük meg a Szabadidö-parkotH?) SZABADIDŐ KÖZPONT HASZNAID ÍS VIGYÁZZ RÄ *í/' UH fényt*-* ffxrtfttilyi mim fiatl üf 1MA6TARÁ2AT: fnU/uiltjn A'tf't/tXt* Itt Urnai*Ú\ i*T MH * crtf&si^^ /i' ssJrfitintkrhrltt INI /*-*/<*/ -Hat esztendővel ezelőtt adták át «z egriek szabadidő-központját, vagyis egy széppé varázsolt lölddarabot a kerecsendi műút mentén, melyet igy neveztek el. Sok pénzt és mégtöbb társadalmi munkát áldoztak erre — hiába. tes konténerek dugig meg- tómve. mellette papírkupa- eok. üvegek, kukoricacsutkák. Mintha a parknak gazdája sem lenne! Másokat is érdekel A 12-es busz végállomásától gyalog indulunk célunk felé. Tudjuk, hol keressük, de alig találjuk.-— ZZZIU — suhannak el rbellettünk az autók szinte másodpercenként. Nagy nehezen átkelünk az úton, amikor egy fehér Lada hangosan fékez. — Gyertek! — kiált a sofőr. — Nem utazunk! A Szabadidő-parkba megyünk — válaszolom, mire annak arcán cinkos mosoly villan. — Aha — vigyorog, és továbbmegy. Eszébe sem jut, hogy nemcsak titkos szerelmi légyottra indulhatnak oda az emberek. Mintha gazdája sem lenne Hatalmas zöld tábla hirdeti. hogy célba értünk. A mezőnek ez a része már a Szabadidő-központ. összetört sörösüvegek, használt vécépapírok, ázott ú jságíosz- lányok hirdetik, hogy mások is jártak erre. Jobb oldalon szépen rajzolt térkép. Rajta az egyszer már nagyrészt megvalósult álom: erdei tornapálya. szalonnasütö- hely, szabadtéri színpad, parkoló, menedékház, stb. Aki annak idején ilyennek képzelte, jó szándékú ember lehetett. Befelé haladva már látjuk az álom romjait. Csinosnak készült padok, asztalok, tornaszerek állnak az ösvény mentén. Egyiknek a fedele hiányzik, másiknak a lába. A fahíd deszkái között arasznyi űr tátong. A vécék tiszták. Nem igy a parkoló környéke. A szemeA csendet egy Dácia érkezése töri meg. Nagy Zoltánná után barátnője és öt kisgyerek száll ki az autóból. Megvárjuk míg ..terepszemlét" tartanak, majd hozzájuk csapódunk. — Először vagyunk itt — mondja az asszony. — A strandoláshoz hideg van. nagyobb kiránduláshoz pedig nincs időnk. Gondoltam szétnézünk. A gyerekek Jól érzik magukat — Csalódtak? — Nem számítottunk jobbra. Hallomásból tudtuk, hogy ez egy jópofa szemétdomb. Kár érte! — Ha rendben tartanak gyakran kihozná a gyerekeket? — Bizonyára. Nem volt rossz ötlet ennek a megépítése. Sokat jelent, hogy a városhoz közel szabadban lehet az ember. A gyerekek nagyon élvezik. Jópofa játékokat telepítettek ide. Már az Is nagy szó, hogy a má- szpkák nem betonból készültek, hanem fából. De nem merem rájuk felengedni a gyerekeket. Nem tudni, mikor dőlnek össze. Nézze meg a csúszdát! Félujjnyi szálkák állnak ki belőle. Felpattan, hogy kisfia kézéből kivegye ,,játékszerét", egy dinnyehéjat, melyet a csöppség egy darabokra törött borosüveg szomszédságából bányászott elő. majd visszaül. — Autó nélkül nem biztos. hogy kihoznám ide a kicsiket, hiába lenne rendben a környék. Nagyon veszélyes a kerecsendi út forgalma. más irányból pedig megközelíthetetlen ez a Dark. — Gyerekek nélkül kijönnének? — Kellemes lehet itt gulyást főzni, végigszaladni a tornapályán... A hiba csak az, hogy a főzéshez és a sportolás utáni mosakodáshoz víz is kell, ami itt nincs. Bár ez megoldható — mondja, s tíz perc múlva autóban a társaság. „Álomkép" Másokat nem láttunk. Ök visszajönnek? Nem hiszem. Ne ítélkezzünk! Hiába sajnálkozunk a park elhanyagoltságán, a kidobott pénzen, nem lehet egyértelműen hibáztatnunk sem azokat, akik az utólag rossznak tűnő ötletet — a Szabadidő-központ létesítését — kigondolták, sem azokat, akik most rossz gazdának bizonyulnak. Az előbbiek megfogalmazott igényekre építették a tervet. Kevés a sportolási lehetőség, minden városlakó a zöldbe vágyik, és Eger könyékén e célra nem található jobb terep. A „rossz gazdák" érvei szintén érthetőek. A park újbóli rendbehozatala, állandó karbantartása rengeteg pénzt igényelne. Ennek befektetése igen kockázatos. Szerintük be kell ismerni, hogy az egriek nem szerették meg ezt a helyet, hiszen amikor tisztaság és ápoltság jellemezte, akkor sem látogatták, csak nagyon kevesen. A villany és a víz bevezetése pedig, közel százmillióba kerülne. Mentsük meg!? Érdemes? Nem tudunk választ adni. Szomorú, hogy e rossz sorsú létesítmény — mellyel egyszer még a tűz is elbánt — a szemünk előtt haldoklik, de vajon a segítő kezek jót tennének-e azzal, ha máshonnan vennék el arra a pénzt, ami nem bizonyult vonzónak. Szabó Péter A házikó eső ellen véd (Fotó: Pesti Erzsébet) A sörösüvegek zárókupakjál milliárd számra gyártják a füzesabonyi üzemben, ahol még különböző tubusokat és fémdobozokat is készítenek (Fotó: Tóth Gizella) Évente 440 millió darab Minden kupak füzesabonyi A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyára készíti azokat a különböző kupakokat, amelyekkel a legkülönfélébb üvegeket zárják le hazánkban. Termelési adataik kissé meghökkentőek, mert olyan számokkal dolgoznak, amelyek máshol aligha fordulnak elő. Blahó István igazgatótól kértünk felvilágosítást termelésükről. Évente huszonöt fajta Az első zárókupakot 1969- ben készítették Füzesabonyban. Ez a likőrös üvegek lefedésére szolgált, összesen 15 millió darabot gyártottak abban az évben. Az azóta eltelt idő alatt a fajta mennyisége, a felhasználást véve figyelembe, a huszonötszörösére növekedett, a késztermék száma pedig eléri a 440 millió darabot. Termelésük növekedése az elmúlt évhez képest 8,5 százalékkal gyarapodott volna az eredeti terv szerint. azonban az exportlehetőségek felkutatásával ezt a fejlesztést 15,5 százalékban határozták meg. Jellemzője még az idei felfutásnak az a körülmény is. hogy tulajdonképpen dollárt ..termelnek" a többlet által. Általában kapacitásuk megfelel a piaci igényeknek. bár bizonyos mértékű tartalékot meghagynak azért, hogy a váratlan igényeket is ki tudják elégíteni. Amennyiben megrendelőik úgy kívánják, akkor a további fejlesztést is készséggel vállalják. Saját erejükből Állandóan kutatják annak lehetőségét, hogyan korszerűsíthetik termékeiket. Ügy mondják, hogy „nyitott szemmel” járják a világot, és ha valahol valami újdonságot fedeznek fel. igyekeznek azt itthon hasznosítani. Jó példa erre két olyan kupak, amelyek közül az egyik már az úgynevezett biztonsági gyűrű nélkül készül. Ennek nemcsak az a jó tulajdonsága, hogy pontosan lezárja a palackot, hanem az is. hogy könnyen lecsavarható. A vásárlók a megmondhatói. mennyire fontos tulajdonsága lehet ez egy-egy üdítős üvegnek. Miután raktározási lehetőségük szinte alig van. naponta szállítják el a készterméket és fogadják az alapanyagot így 50—50 tonna mennyiségű áru és alapanyag ipdul el és érkezik a gyárba 24 óránként. Három vonalon A gyárban egy likőrös. egy boros és egy vegyes gyártóvonal működik. Naponta általában öt fajta kupakot készítenek. A sörösüvegek lezárásához szolgálók is Füzesabonyból kerülnek ki. Ebben az évben három milliárd 100 millió darab söröskupakot adnak át a palackozóknak. Ebből a mennyiségből 200 milliót exportálnak, méghozzá dollárért. Ez a tétel az eredeti terv ilyen mértékű túlteljesítését is tartalmazza. Éves termelési értékük most 890 milliót ér el. Ebből a dollárelszámolású exportjuk 40 millió, a rubelelszámolású pedig 30 milliót tesz ki. A minőségre nagy gondot fordítanak. összesen hét helyen ellenőrzik a gyártást. Példaként említjük, hogv 500 ezer darabból kétszer vesznek mintát, 200—200 darabot. Ebből csak 19 kupak lehet hibás. Ez azonban nem zárja ki a használhatóságukat. Gyakorlatilag tehát „tökéletes" zárást és nyitást tesznek lehetővé. összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy egy- egy kupak ára nagyjából 40 fillérbe kerül, ha viszont parafadugóval zárnánk le az üveget, akkor a dugóért forintokat kellene, kifizetni. A próba sikerült Az elméleten túl a gyakorlat is igazolta a füzesabonyiak termékeinek kifogástalan minőségét. Ugyanazzal a géppel, arhelyet a töltőüzemek használnak, fölcsavaroztak egy kupakot az üvegre, majd egy műszer segítségével megmérték, milyen erőkifejtéssel lehet az üveg száját szabaddá tenni. A mutató jóval az engedélyezett mérték alatt jelezte az erőkifejtés értékét. A közhiedelemmel ellentétben tehát azt igazolják a tények, hogy az úgynevezett „nyithatatlan” kupakok nem Füzesabonyban készülnek, hanem a töltés alkalmával veszítik el eredeti jó tulajdonságukat. Tudva ezt, a partnervállalatokhoz időnként ellátogatnak azért, hogy az ottani berendezések szervizmunkáit is elvégezzék. ha ez szükséges. Századmilliméterek szabják meg a gyártás egy-egy fázisának mértékét. Az ilyen pontosság mellett nagy szerep jut az ellenőrző műszernek. Ezt kellene figyelembe venni a töltéskor is. Bár a nyári időszaknak lassan végére érünk, már annyira elterjedt nálunk az üvegeknek ilyen módon való lezárása, hogy az év minden szakában találkozunk azokkal a kupakokkal, amelyek Füzesabonyból indulnak el. G. Molnár Ferenc
