Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
6. fi — i Jl-t,' -J 1 KOZMUVELODES NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 8., szombat Mi fán terem a faszobrászat? A bútorok kézművesei Messziről idehallik a kopácsolás. Az alacsony házban a műhely: az Agria Bútorgyár faszobrász-részlege. Odabent sajátságos látvány fogadja a betérőt. A fal mentén sorban a félkész, vagy már elkészült fa díszítőelemek, középütt a gyalupad, rajtuk a padvas, a fabunkó. Itt, ebben a műhelyben készülnek a Közép-Európa- szerte híres Agria-bútorok díszei. Meglepetésként ért: amikor beléptem a szobába, öt fiatal- nőt találtam a gyalupadok mellett. Pedig ez a munka nagy fizikai erőt követel. Gondolhatnánk: inkább férfiaknak való. — Szakma vagy művészet? — kérdezem Eszenyi Imrénét, aki épp egy gyönyörű díszítőelemet alakít vésőjével. — Szakma. Mi, az első egri faszobrászok 1966-ban kezdtünk tanulni, a gyár finanszírozta a képzést. — Hogy jutott eszébe, épp e pályát választani? — Mindig is szerettem rajzolni, de tizennyolc éves koromig azít sem tudtam, mi fán terem a faszobrászat. A gimnáziumban ajánlották, és amikor tanulni kezdtem, mindjárt megtetszett. Hihetetlenül izgalmas, ahogyan a sima fából kirajzolódnak a vonalak, és megszületik a motívum. A mesterem egyébként Pásztor Pál volt, ma is szívesen emlékezem vissza rá. Sorra nézzük a díszítőelemeket. A stilizált rózsa az Agria-bútorok jellegzetes kiegészítője. Szekrényekre, ülőgarnitúrákra kerülnek — s ezek a kollekciók már nem egy rangos díjat kaptak. Üjabban a modern stilizált termékekeit is díszítik a faelemekkel: ilyen például a gyár közkedvelt Agáta ülőgarnitúrája. Nagyon szépek a reneszánsz motívumok is, az Aramis-garnitúra díszei. — Miként is születnek ezek a formák? — Az úgynevezett „durva munkát” a gyárban végzik el, az Agria rozetta géppel — magyarázza Nagy Györgyné. — A finom megmunkálás már a mi dolgunk. Tölgyből, bükkből, jávorból és diófából faragunk. Legelőbb az anyagot csiszolni, majd pácolni, fényezni kell. Így születik aztán a faragással a végleges forma. — Nehéz lehet, erős kéz kell hozzá... — Van, aki csak csukló- szoritóval bírja. De meg lehet szokni. Egy műszakban tíz—tizenkét kerek díszítőelemet is kifaragunk, persze, az egyéni teljesítmény változó. — Nem válik-e monotonná egy idő után? — Vannak időszakok, amikor igen. Aztán felüdülést, élvezetet is jelent, ha újabb feladatot kapunk. Például a kerek rózsamotívumok után a falipolcok díszléceinek elkészítését. Meg aztán aki szereti csinálni, otthon sem tudja abbahagyni. A magunk kedvére maszkokat, falidíszeket, polcokat mintázunk. Egyszerűen örömünk telik benne, sokszor megbeszéltük már itt, munkatársi körben, milyen nagyszerű látni, ha kirajzolódik egy-egy minta. Az ember az alkotás ízét érzi. Amint beszélgetésünk közben kiderült, az Agria Bútorgyár jelenlegi slágere az Aramis-garnitúra. Főként exportra gyártják, de a hazai boltokban is található belőlük. S hogy miért olyan szép? Mert letisztult stílusú, egyszerű, de kecses. — Gondolom, a faszobrászok lakása is nemes, ízléses. .. — Ügy is fogalmazhatnánk, ez a hobbink — mondja Eszenyi Imréné. — Nem feltétlenül szükséges, hogy valaki csakis koloniál-bútor- ral rendezze be otthonát, a másfajta stílűk is nyújthat kellemes környezetet. Egyébként is az az elvünk, nem kell mindig a legdrágábbra, a legcifrábbra törekedni. — Mégis, a szakértők szerint, milyen legyen korunkban egy valóban szépen berendezett otthon? — A legfontosabb, hogy igazán otthon érezzük magunkat benne. Hogy a lakás legyen az emberért és ne fordítva. Az a jó, ha a bútor stílusához illeszkednek a kiegészítő tárgyak. Például egy faragott garnitúrához csakis ilyen állólámpa illik. A festmények, a dísztárgyak legyenek rokonságban a bútorral. A műhely legfiatalabb dolgozója Veres Zsuzsa: — Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem a szakiskolát, egy évben tízen végeztünk. Az elméleti oktatás Pesten, a gyakorlati Egerben volt. Egyébként 1976-ban szakvizsgázott az utolsó osztály, azóta nem került az Agria Bútorgyárhoz faszobrász. — Ha újra kezdhetné, ezt a pályát választaná? — Igen. Igaz, hogy megerőltető a munka, zajos a műhely, és a kereset sem úgy alakul mindig, ahogy szeretné az ember. De ha elkészül egy-egy darabom, úgy érzem, teremtettem valamit. .. Mikes Márta Tóth-Máthé Miklós 4 nagy színész átutazóban iii/i. Ha a színész elé odaillesztik a „nagy” szócskát, ezáltal bekerül abba a csekély létszámú, ám annál illuszt- risabb társaságba, amely a színházi világ „arisztokráciáját” jelenti. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel az „igazi” arisztokráciával szemben, hogy itt nem örökölt, és kimagasló tehetségekkel, egyéniséggel szerzett rangról van szó. Nagy színész nem lehet akárki. Még az sem mindig, akit díjakkal koszorúznak. Nagy színész csak az lehet, akit a szakmai közvélemény amolyan lélekben történő titkos szavazással annak kiált ki. A lelki urnákba” csúsztatott szavazatlapocskák sohasem hazudnak, erre minden színész kényes, hiszen csalás esetén ■önmaga érzéseivel kerülne ellentétbe. A nagy színészt színházi zsargonnal szólva „bölénynek” is mondják. Ezzel is ritka, kiveszőben levő voltát érzékeltetve, egyben „védettségét” is a nagy egyéniség irigy orvvadászaival szemben. Sajnos néha így is sikerül egyet-kettőt idejekorán leteríteni közülük, szinte pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel a színésztársadalomnak. A nagy színészek — lehet azért is, mert nagyok — nem, különösebben szívlelik egymást. Ha két nagy színész összekerül egy színdarabban, rendező legyen a talpán, aki ügyes diplomáciai érzékkel egyensúlyozni tud közöttük. Megtörtént már olyan eset is, amikor két nagy színész nem lévén beszélő viszonyban, háttal próbáltak egymásnak, és az ideges, de szolgálatkész rendező hozta-vitte közöttük az arckifejezéseket. Igaz tehát, hogy nehéz bánni a nagy színészekkel, de megéri, mert ha formában vannak, akkor egy egész színházat képesek Atlaszként a vállukon tartani. Perc Adorján is ilyen nagy színész a fővárosi Nagy Színházban. Most éppen átutazóban tartózkodik Mezőcsa- náloson. Pontosabban: itt romlott el a kocsija, és amíg megjavítják — néhány óra csupán —. addig belátogat a színházba. Természetesen, hogy az autószerviztől odáig eljusson, végig kell haladnia a fél városon. És ez egyáltalán nem könnyű feladat egy olyan ismert, nagy színész esetében, mint Perc Adorján. Lépésenként leállítják autógrammért, gratulálnak a legutóbbi filmjéhez, ebédmeghívásokat kénytelen visszautasítani. — Csak néhány pillanatra tisztelje meg a házamat — esdekel egy matróna —, könnyebben halok meg, hogyha ez megtörténik... Perc Adorján megdöbben. Mit tegyen most? Többen hallották. Ha nem megy be, és az öregasszony csakugyan meghal... — De igazán csak egy percre — mondja, — átutazóban vagyok, nincs sok időm. A birsillatú, antik bútorokkal zsúfolt szobában oroszlánfej karfájú díszes, nagy fotelhez tereli vendégét az öregasszony. — Nem fogja kitalálni művész úr, miért ültetem oda! — Valóban nem fogom kitalálni... — mondja Perc Adorján. — Mert ötven évvel ezelőtt ott ült Kezes Duci is, a híres primadonna... ! (Folytatjuk) Siker, felsőfokon Mérlegen a hatvani zenés színházi nyár Az ígéretes vállalkozásokhoz nemcsak remek ötlétek kellenek, hanem olyan emberek is, akik irigylendő lelkesedéstől, hivatásérzettől vezérelve valóra is váltják azokat. Akkor is, ha nem könnyű, ha menet közben buktatók regimentjével kell megbirkózniuk. Ilyen cselekvésvágy és akarat sarkallta Moldvay Győzőt, amikor a Zagyvaparti városban — lassan másfél évtizede ennek — megszervezte a Hatvani Galériát. o A hajdani kiállítóhely az elmúlt esztendők során országosan ismert közművelődési centrummá — a kifejezés korántsem túlzás — formálódott. A tárlatokhoz ismeret- terjesztő programok, szabadegyetemi kurzusok társultak, megindultak szerte az országba és a határokon túlra a galériabuszok, népszerűvé váltak a különböző pódiumműsorok, azaz művészetkedvelő közönség to- borzódott, ezen a településen és környékén. Nemcsak az értelmiségi körökből, hanem az üzemi dolgozók és a termelőszövetkezeti tagok — ez az igazi érdem — táborából is. Méghozzá olyan tradíciók nélkül, amelyre lehetett volna építeni. o Aztán rajtolt a kőszínházi produkciókat valamiképp pótolni hivatott zenés színházi nyár eseménysorozata. Az ötletgazda leleményét felkarolták a helyi és a megyei párt- és állami vezetők, nem fukarkodva az erkölcsi, illetve az anyagi támogaltással sem. Augusztus 25-től szeptember 5-ig öt előadást láthattak a nézők a tanácsi Segítséggel, illetve társadalmi összefogással újjávarázsolt szabadtéri színpadon. Lapunk hasábjain rangjuknak megfelelően méltattuk ezeket, jelezve nemcsak az erényeket, hanem a hibákat is. Kétségtelen: nem minden együttes nyújtotta azt, amit tőle vártak, de az is tény, hogy valamennyien komolyan vették a meghívást, a megbízatást, a bemutatkozás nagyszerű lehetőségét, s játékukból száműzték a haknik bántó izeit. o E sorok írója — kollégáival együtt — zsűritagként is részese volt a feltétlenül maradandóvá nemesülő élményeknek, így hát bízvást állíthatjuk, hogy nemcsak a szervezés magasiskolájának lehetett tanúja, hanem annak is, hogy a közönség jelesre viszgázott hozzáértésből. A szubjektív hangoltságú mondatok helyett azonban — ez a rendjén való — beszéljenek a mindennél kifejezőbb erejű statisztikai mutatók: összesen 4200-an voltak kíváncsiak az egészében figyelemre méltó kínálatra, azaz egy estére több mint nyolcszázan váltottak jegyet. Az érdeklődést még az sem csorbította lényegesen, hogy egy alkalommal — épp a „nyitány” napján teljesen indokolatlanul cirkuszi produkció is „rivalizálhatott” a helybeliek megnyeréséért. Érdekes, hogy 860-an tapsoltak a debreceni Csokonai Színház operatársulatának, amelynek kollektívája Erkel Ferenc Bánk bánjával bizonyította rátermettségét. Nézőszám szempontjából ők kerültek a dobogó második fokára. Ügy véljük,: ez az adalék önmagáért beszél, s egyérelműen tanúsítja, hogy a „nehezebb” műfajok is vonzzák a nagyközönséget, persze, csak akkor, ha akadnak olyanok, akik vállalják a népszerűsítés nem » kis kockázatát. Az se mellékes, hogy azok is beültek a nézőtérre — méghozzá igen sokan — akik életükben először láttak színházi előadást. Vitathatatlan tetszésük azt sugallta: jövőre visszajönnek. .. o Várják őket és a többieket is, mert a tisztes ügy kovácsai nem óhajtanak babérjaikkal tetszelegni, hanem a tradícióteremtés szép szándékától ösztönözve akarnak továbblépni. Minőségi szinten is. A Játékszínné is avanzsált — az önállóvá válásra törekvésnek * nincs gyakorlati akadálya — Galéria a helyi, a megyei és a minisztériumi támogatás tudatában — erre az érintett szervek képviselői határozott ígéretet tettek — országos kisugárzású nyári műhely- lyé szeretne lenni. Emellett jövő esztendőtől évi 4—5 kamaradarabot is kínál nemcsak Hatvan, hanem a környező 15—50 község lakossága számára is, gondoskodva tartalmas kikapcsolódásukról, magvas szórakoztatásukról a tavaszi, az őszi és a téli időszakban is. A sorompók nyitottak, a többi kizárólag azon a hivatásérzeten, lelkesedésen, szervezőkészségen múlik, amelyet már most felsőfokú jelzőkkel méltattunk. Teljes joggal... Pécsi István Jelenet a Bástyasétány 77 című darabból (Fotó: Szabó Sándor) A jellegzetes Agria-bútordísz... Az előkészítő munkát géppel végzik (Fotó: Kőhidi Imre)
