Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

4. mm rm * JmB ^ dHI * ISF m ” NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 4., kedd Egy hét.. ■HiHiniiiiiiiiiiwiiRi i i'mpanaHBR« Kikapcsolódásnak — krimi Mindig azt vallottam — sokak megrökönyödésére — hogy a krimi épp olyan értékes irodalmi műfaj, mint a, többi. Persze csak ak­kor, ha tehetséges szerzők művelik, olyanok, akik nem elégszenek meg a hatáskel­tő rutinmunkával, az izgal­mas sztori leleményes, öt­letekben bővelkedő tálalá­sával, a fordulatos cselek­ményvezetéssel, az olvasó izgalmának, nyomozó szen­vedélyének felkeltésével és állandó ébrentartásával, ha­nem arra is törekszenek, hogy érzékletes társadalmi hátteret rajzoljanak, és hús-vér, remekül megraj­zolt figurákat is teremtse­nek. E nem túl népes gárdába, tartozik Agatha Christie, akinek nevét minden vala­mire való világirodalmi lexikon, is megemlíti. Ért­hető, hiszen ez az amerikai származású angol írónő mes­tere a lélektani elemzésnek, a markáns, az ironikus em­ber- és környezetábrázolás­nak. Ezek az erények tükrö­ződtek a múlt héten be­mutatott A vörös jel című angol tévéfilmben. William Cőrlett egy ízes novellájá­ból írt talpraesett forgató- könyvet, felvillantva az al­kotó valamennyi figyelem­re méltó adottságát. Ezeket domborította ki John Fran- kau precíz rendezése, hoz­záérti színészdirigálása. A mindenképpen dicsére­tes össztevékenységgel ma­gyarázható, hogy önfeledten borzongtunk. élveztük a feszültség keltette nyugta­lanságot, s kikapcsolódtunk, méghozzá hiánytalanul. Jó lene, ha a hazai kíná­lat is tartogatna számunkra ilyen csemegét. Legalább néhány alka­lommal, amolyan kárpótlás­ként az egyre több jelleg- és sikertelen, unalomban bővelkedő produkciókért. (pécsi) Kinek szól a vers? Annyit beszélnek manap­ság a vers válságáról, hogy az ember önkéntelenül is komolyan veszi a meg-meg- újuló kérdést: szükség van-e a költészetre? A televízió nem akármilyen merészség­gel vágott neki ilyen di­nm f--------------------' A K ÉPERNYŐ ELŐTT lemmák között a Vers — mindenkinek című soroza­tának. Amikor mindenki az esti csemegére készül, a krimiéhes közönség tele van izgalommal, hogy Derrick milyen módon jut a bűnözők nyomára, nehéz dolog né­hány percre a képernyőhöz szögezni a nézőket. Szombaton este sikerült elérni a feszült figyelmet. Kellett hozzá az, hogy egy kiváló, de aránylag kevés­sé ismert költő, Tóth Árpád versét egy jeles színművé­szünk, Mensáros László mély átéléssel adja elő. Olyan találkozás volt ez, amely legyőzött mindenféle kételyt, s megértette a szép szó és a gondolat értékét. Űjra erőt adott ez mind­azoknak, akik bíznak az írott és az elmondott szó eszméltető erejében. Mensáros az alkotáshoz a parodisták által oly sokszor utánzóit egyéni ízeivel kö­zeledett, de nemsokára föl- izzottak a vers sorai, a lát­szólagos modorosságból és a költői hangulatból ki­bomlott a mondandó. a minden időn és téren át visszhangot keltő küzdelem a léttel, az emberi küldetés­sel. (gábor) Hatvani zenés színházi nyár De sokszor támadták már az operett műfaját, méghoz­zá többnyire valamiféle — természetesen be nem val­lott — sznobizmustól, téve­sen értelmezett fennköltség­től vezérelve. Szidták, bántalmazták, megjósolták agóniáját, még­is örökifjún vészelte át a gondterhes időket, mert a közönség — ítészek ide vagy oda — soha nem lett hűt­len hozzá. A szórakozni, a kikapcsolódni vágyók egyre- másra megváltottak a jegye­ket, s a különböző produk­ciók telt ház előtt zajlottak. így vélekedtek a hatvani­ak is, amikor vasárnap este megtekintették Eisemann Mihály—Szilágyi László: Én és a kisöcsém című két ré­szes zenés vígjátékát. Ismét meggyőződtek arról, hogy ez a nagyszerű zene­szerző krőzusi bőkezűséggel ajándékozta a fülbemászó, a ma is slágernek minősí­tett dallamokat. A szöveg­könyv írójában megértő társ­ra talált. Akkor is, ha a sztori számunkra avíttnak, idejétmúltnak hat. De kit za­vart ez, hiszen valamennyi­en, élveztük a lendületes, az egészséges sodrású cselek­Részlet a darabból (Fotó: Szabó Sándor) ményvezetést, a nevetést fa­kasztó, a kétségkívül szelle­mes és igen hatásos poéno­kat. Ilyen ritka lehetőségek ki­aknázásával szinte biztos a siker. Ez formálódott a Zagyva parti városban is, amikor a Józsefvárosi Színház gárdá­ja lépett a pódiumra. Az elismerés akkor ' is jo­gos, indokolt — erre^, utalt a közönség méltatása, foly­vást felcsattanó tapskórusa —, ha a lelkes gárdában ke­vés volt a markánsan egyé­ni adottságokkal megáldott művész, az olyan személyi­ség, aki hangjának különle­ges értékeivel is elbűvölte volna a nézőket. Mégis mind­annyian a tőlük telhető leg- többet — a kifejezés egyál­talán nem túlzás — adták. Színpadra termetten mozog­tak, táncoltak, s az elfogad­ható szintnél jobban ját­szottak. Néhányan kiemelkedtek az igyekvő kollektívából. A Vadász Fricit megjelenítő Szilágyi Zsuzsa olykor per­cekig uralta a „terepet”. A Zalestyák figuráját megmin­tázó Hável László igényes­ségével hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy az ál­tala ábrázolt karaktert di­cséretes árnyaltsággal • ábrá­zolta. Petrik József bizonyította rendezői leleményességét, hiszen az általa „dirigált” gárda könnyen vette az akadályokat, elérve azt a célt, amelyet megszabtak számukra. Egy derűs estével lepték meg a hatvaniakat. fteli. ennél, több ilyenkor nyár végén...? Pécsi István Ér és a kisöcsém Rendhagyó órák és tehetségkutató versenyek Az új tanévre nemcsak az iskolák, de szinte, vala­mennyi Heves megyei köz- művelődési intézmény is ké­szült. A művelődési házak­ban szeptembertől újra in­dítják a gyermekszakköröket klubokat, a könyvtárak egy része pedig többek között író—olvasó-találkozókat is szervez a diákoknak.. Amint megtudtuk, a Me­gyei Művelődési Központ Eger iskoláiban helyezte el gyermek-kiscsoportjait az épület felújítása miatt. A logikai játékszakkör példá­ul a 8. számú általános is­kolában a néptáncutánpót- lás-csoport a 3-as számú ál­talános iskolában, az ifjú biológusok köre a tanárkép­ző főiskolán, a csillagász­szakkör pedig az úttörőház­ban tartja foglalkozásait. Az intézménynek az épít­kezés miatt jelenleg nincs pénze a korábbi években si­keres rendhagyó irodalmi órákra. Viszont jó néhány továbbképzést szerveznek ta­nároknak, illetve diákoknak. Novembertől például a báb- csoportvezetők felkészítését kezdik el, s a pedagógusok számára egyhetes képzést rendeznek Játékmesterségek címmel. Az eseményen azok­nak a játékos módszereknek az elsajátítására nyílik mód, amelyek elősegítik a napkö­zis foglalkozások színeseb­bé tételét. Versmondó stú­dió létrehozása is szerepel terveik között: a fiatal sza­vatokat országosan is ismert szakemberek oktatják, s Eger felszabadulásának 40. év­fordulója tiszteletére vers- mondó-versenyre is sor ke­rül. A Hámán Kató Megyei Űttörőházban — a megyei gyermekkönyvtárral közö­sen — újra lesznek író—ol­vasó-találkozók és meghir­detik majd az olvasónapló­pályázatot is. Névadójuk születésének 100. évforduló­ja tiszteletére, októberben kér ékpár-emléktúr át indí­tanak Kompoltra. Terveik között szerepel még a vár- játék is, mely az 1552-es diadalhoz kapcsolódik. Ugyancsak hasznos idő­töltést ígérnek az egri Ifjú­sági Ház programjai. Feje­zetek a XX. század képző- művészetének történetéből címmel új nyolc részből ál­ló sorozat kezdődik. Az élő­adó Hegyi Loránd művé­szettörténész. Monodráma- elöadásoknak is helyet ad­nak, így például október 20- án Haumann Péter lép fel Szókratész védőbeszéde cí­mű darabban. Folytatni sze­retnék azokat a színházi be­mutatókat is, amelyek so­rán a drámatörténet gyöngy­szemeinek keresztmetszetét játssza el egy-egy társulat. Szombatonként tánc- és ját­szóházba várják a gyereke­ket. A kisebbeknek és szü­leiknek pedig a Szöszmöte- klub biztosít hasznos el­foglaltságot. Kétéves ama­tőrszínjátszó tanfolyamnak is otthont adnak, az Átriumi estéken pedig továbbra is a társadalomtudomány kér­déseiről hallhatnak előadá­sokat az érdeklődők. A Dobó István Vármú­zeum munkatársai szeptem­bertől újra várják a tanuló­kat a rendhagyó irodalom és történelem órákon. A megyeszékhely általános is­koláinak felső tagozatosait elősorban a végvári harcok történetével ismertetik meg a foglalkozásokon, amelye­ket a történelmi falak kö­zött tartanak. Az egerbak- taiakkal is jó kapcsolatot épített ki az intézmény. A muzeológusok gyakori ven­dégei az ottani diákoknak. A gyöngyösi Mátra Műve­lődési Központ — a Berze Nagy János Gimnáziummal karöltve — e tanévben is megrendezi egyebek kö­zött a középiskolás fizikusok tehetségkutató versenyét. A gimnazistákat és a főiskolá­sokat pedig olyan irodalmi estekre invitálják, amelye­ken fiatal, de már ismert színművészeink lépnek fel. Hevesen és Hatvanban is tartalmas időtöltésről gon­doskodnak a népművelők. Űj városunkban például kül­politikai fórumokkal és is­meretterjesztő előadásokkal szeretnék többek között elő­segíteni a tanulók szellemi gyarapodását. DÉR ENDRE Táborban Minden megváltozott kö­rülöttem, s mégis, én ma­gam változatlan maradtam. Mert ha történetesen az ikerbátyám — aki szintén most megy a negyedik ába — nem könyörgi be magát ebbe a nyári táborba >is, amelyikbe én már a tanév végén jelentkeztem, semmi, de semmi elgondolkoztató nem történt volna az éle­temben. .. De kavics, már­mint Karcsi, az ikerbátyám mindenhová el akar men­ni. Az idén volt már edző­táborban és néprajzkutató táborban is, megtanult úsz­ni és kenuzni, teniszezni és verset írni. S amíg ő mind­ezeket kitartóan tanulta, el­felejtett mosakodni és tisz­ta ruhát venni magára, uj- jain a körmök mindig na­gyok és piszkosak voltak, nem beszélve arról, hogy meleg időben az esőkabát­ját hagyta el, esős időben a fürdőruháját, valamint mindkét táborozása alkal­mából egy-egy pizsamát is elfelejtett visszahozni... így került most az én gondo­zásom alá Kavics. Nem mondom, mindennap tiszta ruhát vett magára, és a le­vetett szennyesét a maga­méval mostam ki ebéd után. Megfürdetni vacsora után szoktam az udvaron levő zuhanyozó vizében. Bizonyára minden gyerek átélte itt a táborban ugyan­azokat az izgalmakat, ami­ket én átéltem, szinte min­den tetszett, minden közel­ről érintett, azt hittem, ki­zárólag nagy dolgok történ­nek körülöttem, amelyek csakis értem, meg Kavicsért, miattam és Kavics miatt történnek. Egy ideig mintha így is lett volna. De egyik este, amikor Kavicsot kiránci- gáltam a fiúk szobájából, és be akartam menni vele a lányok vécéjébe, nem küld­hettem be, mert éppen ak­kor lányok voltak ott, s végül az én szobámba ro­hantunk, ahol rajtam kí­vül még három lány la­kott, s onnan is elmenekül­tünk. Szaladtunk ide, sza­ladtunk oda, jobban mond­va, Kavics már alig tu­dott cammogni, mivel a feneke az előző táborozások alkalmából a sok nem-mo­sakodástól annyira kisebe­sedett, hogy anyukánk csak úgy engedte el Kavicsot a mostani táborba, ■ ha én gondját viselem. Ha fürde­tem és tiszta ruhát adok rá, és minden este a fene­két bekenem az orvos ál­tal fölirt, kiváltott kenőcs- csel. Eddig még nem tud­tam bekenni Kavics fene­két, mert ő nem akarja, hogy bekenjem, de ma es­tére már alig vánszorgott, és azt mondta, csináljak ve­le valamit, mert úgy érzi, nagyobb lett ' a seb a fe­nekén, mint eddig volt... Nagy bajunkban a bokrok közé menekültünk, a ke­nőcs már a kezemben volt, amit én a szobámban az éjjeliszekrényem " fiókjában tartottam. Pontosan úgy kentem be Kavics fenekét, ahogyan anyukám mutatta még otthon. Nagyon jókat mulattunk Kaviccsal a következő pár napon, mert amikor meg­fürdettem Kavicsot az ud­varon levő zuhanyozó vizé­ben, máris rohantunk a bo­korba. Este volt már, de nem sötét este, és lehet, hogy Kavics szobatársa utá­nunk jött egyszer, vagy va­lamelyik lány az én szo­bámból, mert amikor Ka­vics feneke már valamelyest javulóban volt, Ilus néni állt mögöttünk. Ilus néni úgy tett, mint­ha mindent megértett vol­na, csak azt jegyezte meg, legközelebb az orvosi szo­bában kezeljem meg Ka­vicsot, és az anyukámnak is megírta az egészet. Az egészben csak az volt a rossz, hogy két nap múlva utaztunk már haza, és nem tudom, miért kellett Ilus nénijiek azt is megírnia, hogy a bokorban kezeltem meg Kavicsot. Kavicsot mindez persze nem izgatta, és amikor anyukámat meg apukámat megláttam otthon, a pályaudvaron, már engem se izgatott semmi. Anyukám megdicsért, amiért Kavics­nak meg volt mosva a fe­je, s a körmei nem voltak feketék. Szennyes ruhát nem vittünk haza, és ami kor megnézte anyukám Ka­vics fenekét, meg is si­mogatott. A bokorról szó sem esett, én pedig elmond­hatom, hogy a táborozás nagyon-nagyon jól sike­rült. .. A következő két hét mű­sorából először a szeptember 5-i, szerdai bolgár estet ajánljuk, amely a baráti nemzet jeles évfordulóján kínál érdekes összeállítást. Ugyanazon a napon az 1-es csatornán 21.50 órától Ma­gyar antifasiszták Európá­ban címmel érdekes doku­mentumfilmet közvetítenek. Pénteken 22.05-től folytató­dik a Csingiz Ajtmatov élet­művét bemutató sorozat, a Piros alma című filmmel. Vasárnapra ajánljuk még a Keresztüry Dezső-portréfil- met, amely 21.35-kor kezdő­dik és a 2-esen 20 órakor induló ismeretterjesztő rö­vidíilm-sorozatot, amely A kozmosz címet viseli. A jövő hét műsorai közül kérjük, figyeljék a csütörtö­ki Hírháttér című adást, szombaton az Objektív mű­sorát, amely szocialista or­szágokat mutat be. A listán erre a két- hétre egy regényt is vegyenek föl, Sántha Ferenc Az ötödik pecsét című művét. Az író olyan kérdést vet föl, amely mindannyiunk számára ér­dekes: lehet-e a kisszerű élet kereteit megőrizni a fel­fordult világban, s milyen válaszokra kényszerül az ember szélsőséges helyzetek­ben. Megnyílt a budavári panoptikum A Várhegy alatti több év­százados barlangrendszer másfél kilométeres szaka­szán a Dominó Pantomim Egyesület panoptikumot lé­lesített. Itt a magyar őstör­ténettől a korai reneszán­szig láthatók jelenetek, me­lyeket három év alatt újabb történeti korszakokkal bő­vítenék. A most látható 64 figura — történelmi sze­mélyiség — portréit szobrász­művészek mintázták meg. Az élethű alakokon a végső si­mításokat a Filmgyár maszk­mesterei, sminkesei végezték. Ajánlat két hétre A Lehel kürtje híres jelenete A pénzváltó figurája (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents