Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 4., kedd ■ppqij 5. HAZAI TÁJAKON A „kék svábok" tájháza Aratóünnepek Magyarországon A Tolna megye turiszti­kai érdekességeit ajánló útikalauzokba 1983 ősze óta újabb bekezdés kerülhet: Gyönkön megnyílt a sváb tájház. Tolna és Fejér me­gye határán ötven-hatvan kilométeres körzetben egész napra való látnivalót talál az autós turista. Ha a 63. úton érkezik Székesfehér­vár felől, a cecei Csók Ist­ván emlékmúzeum, a si- montornyai vár, kis kité­rővel Ozorai Pipo vára, Pincehelyen Vörösmarty- emlék. Tamásiban kilátó, vadászkastély, két műemlék templom. Gyulajon a nem­zetközi hírű dámvadrezer­vátum. Kurdban Zichy Mi­hály oltárképe, majd a len- gyeli arborétum vonzza a látogatókat. (Tamásiban mozgásszervi betegségek és nőgyógyászati bajok orvos­lására alkalmas gyógyfürdő van és szálloda, a Hotel Dám.) Gyönk Tamási vagy Szek- szárd felől a 65. úton kö­zelíthető meg legkönnyeb­ben. A tájház a falu szélén áll, az úttól távolabb, de jól láthatóan: jellegzetes parasztház friss deszkakerí­tés mögött. A Gyönkön és a környező községekben élő protestáns svábok 1723-ban települtek ide Hessenből. Viseletűket, szokásaikat sokáig megőriz­ték, de az utóbbi évtizedek­ben sorra lebontották a ré­gi házakat, és a ládák, szekrények mélyére kerül­tek a népviselet megmaradt darabjai. A helybeliek a hatvanas évek elején kezd­ték összegyűjteni először a viselet régi hímzésmintá­it, aztán a textíliákat, és előbb Ortutay Gyula, majd Camman Alfréd brémai pro­fesszor biztatására a búto­rokat is. A gyűjtemény egyre nőtt Lackner Aladár keszőhidegkúti evangélikus pap lakásán, míg 1980-ban a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ ren­dezett nagy feltűnést keltő kiállítást az értékes anyag­ból. Röviddel ezután a gyönki tanács megvásárolta és helyreállíttatta a házat, amelyet dr. Imre Mária pé­csi muzeológus rendezett be. A gyűjtemény magántulaj­donban van. A protestáns svábokat „kék sváboknak” is neve­zik, mert viseletűk és bú­toruk alapszíne a kék. A kasmírból, bársonyból, se­lyemből vagy lenvászonból készült ruhákat főképpen zölddel és lilával díszítették, de például az öregek még a harmincas években is fe­hérben gyászoltak, és a menyasszonyok feketében esküdtek. A tájház gazdag szemlét ad a női és gyer­mek öltözetekből, a férfi ruhákból és a dúsan min­láthatunk néhány szép edényt is. amelyek a szak- csi habán műhelyből kerül­tek ki. A ház a múlt század vé­gén épült, a húszas évekig szabadkéményes volt. A lá­togató a konyhába^ lép be. Balra a tiszta szoba, ^mely­nek nemcsak a szép ' búto­rok és ruhák adják ottho­nosságát, hanem mindenna­pi használati eszközök és régi szép családi fotók te­szik szinte élővé. A hátsó szobában időszaki kiállítá­sokat rendeznek: legutóbb például olyan gyöngyös fő­kötőket mutattak be, ame­lyeket egy-egy lány tizen­három éves korától férjhez meneteléig készített. Az udvar is kínál látni­valót-: egy, a század első felében volt gazdasági ud­vart rekonstruált a szek­szárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régi szerszámokból, mezőgazdasági gépekből, használati eszközökből, és berendezték az úgynevezett parti konyhát is: a partfal­ba vájt nyári konyhát. Az egykori füstös konyhában ma régi edények sorakoznak (A szerző felvételei — KS) tázott bútorokból. Minden környékbeli faluból került ide valami érdekesség. A híres murgai és szárazd i asztalosok készítették a bú­torok többségét. Nagyszé­kelyből hoztak kendervá­szon inget, a női ruhák leg­nagyobb része Felsőnánáról. Kazlóznóról való, a láda beleeskei, a pad hidegkúti, a szekrény varsádi, a kály­ha Hidegkúton készült. És A tiszta szoba enteriőrje Gárdonyi Tamás KOMPUTERTOLVAJOK, KOMPUTERRENDŐRÖK Betörők — számítógépek A bűnügyi statisztikákat az elmúlt esztendőkben egy újabb kategóriával kellett kiegészíteni: megjelent, s ag­gasztó gyorsasággal kezdett terjedni az úgynevezett szá­mítógépes bűnözés. Hiába — mondják a szakértők, min­den kor kitermeli a maga krimi-műfajait. A középkor­ban a marhalopás, vagy a pénzcsonkítás járta, a XX. századi korszerű technika vi­szont létrehozta a jól kép­zett, hozzáértő elektronikus gonosztevők nemzedékét is. Intellektuális bűnözés Sőt, nemzedékeit. A kom­puteres bűnözésnek ma már ugyanis megkülönböztetik el­ső, klasszikus korszakát. En­nek legtipikusabb bűnesete az volt, hogy egy bank szá­mítógépekkel foglalkozó va­lamelyik alkalmazottja sa­ját hasznára szolgáló utasí­tásokat iktatott be az ere­deti gépprogramokba. Pél­dául, hogy egyes átutalások töredék összegeit különítse el, vagy hogy minden befi­zetés meghatározott százalé­kát tegye külön számlára — amit aztán persze ő vett fel. A pénzforgalom, a bank­technológiák, az üzleti élet általános fejlődése hamar túllépett ezen a kezdeti sza­kaszon. Megjelentek a hitel­kártyák, a bankbetét gépe­sített felvételének különbö­ző módszerei, az automati­zált nyilvántartási és köny­velési rendszerek — s mind­ezek vadhajtásaként kinőtt a hozzájuk tapadó intellek­tuális bűnözés. Természete­sen leginkább azokban az országokban, ahol az üzleti és technikai háttér ezt le­hetővé tette, mindenekelőtt az Egyesült Államokban, Ja­pánban és Nyugat-Európa több államában. Hogy mi­lyen méretekről van szó, jól mutatja egy néhány hete nyilvánosságra hozott ame­rikai felmérés, amelyet több száz nagyvállalat válasza alapján készítettek. Eszerint a cégek 48 százalékánál ész­lelték az elmúlt egy esz­tendőben a komputerbűnözés valamilyen megnyilvánulását. Az okozott kárt pedig 145 és 730 millió dollár közötti­re becsülik — s ez csak az ismertté vált és bizonyítha­tó esetekre vonatkozik . (A felső határ ismeretlen: a US News and World Report, cí­mű hírmagazin 3 milliárdos összeget is említ!) S még egy érdekes tényező: az el­követők döntő része a vál­lalatok saját embere, aki tisztában van a belső mun­kafolyamatokkal. meg tudja ítélni, mekkora a lebukás veszélye. Megcsapolt adattárak Nos, általában csekély, hi­szen az esetek egy része va­lószínűleg ki sem derül. A csábítás pedig óriási. Az USA számítógépes hálózatán naponta körülbelül 400 mil­liárd dollár cserél gazdát, ráadásul — legalábbis egye­lőre — mindenféle rejtjelzés vagy kódolás nélkül. A tet­tesek módszerei változato­sak: néha elegendő tudniuk egy-egy tőkeerős ügyfél tit­kos kódszámát, s ezzel vé­geznek hamis átutalásokat. Álcázásul betáplált, később azonban törölt hitelszámlá­ra egy-egy cinkostárssal rö­vid idő alatt nagy összegű áruházi vásárlást lehet le­bonyolítani. Nem ritka a be­tegbiztosító csekkjeinek „el­térítése” sém. Egy-egy csa­lássorozat olykor több száz­ezres kárt okoz. Ehhez ké­pest a revolvert szorongató bankrabló a maga átlagosan 8 ezer dolláros zsákmányá­val szinte kisstílűnek, túl­haladottnak tűnik. Hasonló adatokat tettek közzé nem­régen az NSZK-ban is. A nyugatnémet óriásvállala­tok körülbelül egyharmadát károsították már meg kom­puterbanditák — állapította meg egy hamburgi biztosító- intézet nyár eleji jelentése. A nagyobb ügyek előbb- utóbb kiderülnek, a kisebb átprogramozások felére vi­szont rá sem jönnek — te­szi hozzá a felmérés. Vadonatúj jelenség a „komputer-betörés”- is. Egy személyi számítógéppel és egy telefonnal felszerelve nemegyszer jófejű, kellő jjprgalommal és némi kép­zelőerővel rendelkező közép- iskolás diákok is rá tudtak kapcsolódni állami intézmé­nyek, pénzintézetek kompu­terére, „megcsapolva” adat­tárolójukat, vagy megzavar­va eredeti programjukat. Hát még az igazán hozzáér­tők! Az ő kezükben a kom­puter az ipari kémkedés ve­szélyes! fegyvere lehet Nagy port vert fel például, ami­kor egy konkurrens cég megszerezte a Coca Cola bizonyos latin-amerikai érté­kesítési információit, s üz­letpolitikáját ehhez igazítva, csaknem 150 milliós veszte­séget Okozott annak. Akadt példa arra is, hogy tudomá­nyos, egészségügyi, sőt ka­tonai jellegű intézmények számítógépeit sikerült szóra bírni. Biztonsági intézkedések Tagadhatatlan persze, hogy a technika a másik oldalt is segíti. A számítógépgyárak, bankok és más cégek külö­nös biztonsági szolgálatot tartanak fenn. Fokozzák a védekezést a speciális, betö­résmentes programok. Segít az is, ha kiegészítő beren­dezésekkel kódolják, kívül­állók számára éthetetlenné teszik a gépek közti üzenet- váltást. Megoldható, hogy a gép ne fogadjon el automa­tikusan utasítást, hanem bontsa a vonalat, s előbb visszahívja a bejelentkező­ket, ellenőrizve azok kilétét. S persze terjedőben van a számítógép alkalmazása a bűnüldözés terén is. Az ame­rikai hatóságok például az elektronika felhasználásá­val akarják leleplezni az adócsalók mesterkedéseit. A francia vámhivatal számító­gép segítségével fejtette meg több ezer olyan állampolgár névsorát, akik illegális sváj­ci bankszámlát tartottak fenn. Számítógépes betörők, komputerkatasztrófa, adat- csapolás, elektronikus be­szivárgás — új fogalmakkal kell tehát lassan megismer­kednünk. Lehet, hogy a XXI. század gyerekei rablópandúr helyett már programozó- operátor csatákat fognak ját­szani. ..?! Szegő Gábor Az aratóünnepnek év­századokra visszanyúló ha­gyománya van a Duna—Ti- sza-tájon. Régen, amikor be­fejezték az aratók a kenyér- nekvaló kaszálását, búzako­szorút. fontak és gyakran hajnalig tartó vigalmat csaptak. — Az aratás, a termésbe­takarítás nem zárja le a gazdálkodás esztendejét, hi­szen hátra van még a bur­gonyaszedéstől a dinnyeérés­ig, a zöldségszedéstől a ku­koricatörésig egész sor munka — mondja Földesné dr. Györ­gyi Erzsébet néprajzkutató, a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa. — Sajátos mó­don a parasztember mégis az aratás befejezését ünne­pelte meg, azt az évről évre visszatérő nagy eseményt, hogy magtárba került az új búza. A kemény erőfeszítést zárta le, oldotta fel vidám > mulatságával az aratóün­nep. A férfiembernek na­gyon sokat kellett forgatnia a kaszái a tűző napon, s a marokszedő asszonynépnek nagyon sokat kellett hajla­doznia ahhoz, hogy megle­gyen az a búza, amely a jövő '-•■-írig kiadja a kenyeret. Töob volt tehát az aratás, mint egy munka a többi kö­zül. A búza kicsit az élet jel­képévé is vált Ez ma sincs másképp, még akkor sem, ha napjainkban az aratás a gépek, a technika jóvoltából valóban csak egyertlen me­zőgazdasági feladat a többi között. Rajzos, írásos emlékek — Milyen aratási szokáso­kat tart számon a néprajz- tudomány? — Kétségtelen, hogy mind­inkább az írásos és rajzos dokumentumok, s mind ke­vésbé az élő emlékezet alap­ján rekonstruálhatjuk ezt a nagyon szép hagyományt, amelynek a fénykora a múlt századra tehető. Ez idő tájt különösképp nagy értékké vált a magyar gabona, s az az aratást az Alföldön a hegyvidékek lakóinak se­gítségével, idénymunkájával lehetett elvégezni. Réső Eri­sei Sándor 1867-ben kiadott Magyarországi népszokások című munkájában nagyon érzékletesen írja le a „fel­földi atyafiakat”, akik az Alföldet nyaranként „egy kasza s nyele kíséretében beutazzák.” S ha végeztek — ünnepeltek. Volt, ahol az utolsó aratási napon a leá­nyok és asszonyok a gazda elé mentek és „szalmafona­dékkal fölczifrázták”, másutt a hordó bort díszítették vi­rágokkal és szalagokkal, a legerősebb legény emelte a magasba, a gazda nevében ünnepségre hívta a népet. A „nép” pedig „tarkázva pá­rosán” vonult a mezőről — ének- és néha zeneszóval — az’uraság, vagy a gazdatiszt házához... Népművészeti remekek — S ha rossz volt a ter­més? — Amikor jól fizetett a gabona, hajnalig is eltartott a dínom-dánom, ha nem — olvashatjuk — akkor még koszorút sem kötöttek. Vi­dékenként kisebb-nagyobb eltérésekkel zajlottak le az aratóünnepek, egy azonban közös volt, s ez az aratóko­szorú. Hivalkodóbbat, szeré­nyebbet, malomkerék nagy­ságút, fészek kicsit, vala­milyent mindenütt fontak, kötöttek. Az uradalom, a gazda birtokán készült szal­mafonat rendszerint na­gyobb, szebb alkotás volt, igazi aratókoszorú, s egysze­rűbb, kisebb volt, ki magá­nak aratott, s magának fon­ta meg. Szinte mindegyikről elmondható azonban, hogy a népművészet remeke; ezek a fáradt, nehéz kezű embe­rek nagy-nagy türelemmel és sok finomsággal talán még az álmaikat, vágyai­kat is belekötötték a csokor­ba. Gyakran két fonat he­lyezkedett el körben, egy­más fölött, szalmaszálak kapcsolták össze, s 'alul többnyire csigafonatok lóg­tak. Másutt csillárhoz ha­sonlatosat készítettek, vagy laposan, úgynevezett boro­nát fontak. A paraszti gon­dolkodást napjainkig átha­jtották a babonák, a hiedel­mek, a tévedések, s a falusi emberek az aratókoszorúnak is kultikus erőt tulajdonítot­tak. A szalmafonatok a kam­ra falára kerültek, ha teli volt, s akkor is, ha hamar kiürült a kamra. Sokfelé még e században is élt az a hiedelem, hogyha a szalma­fonatból kimorzsolt szem be­lekerül a következő évi ve­tőmagba, gazdag lesz a ter­més. ... Halványuló ünnepi szokások — A század vége felé azonban elhalványult az aratóünnepek kultusza, mint sok más régi ünnepi szoká­sé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Darányi Ig­nác földművelési miniszter 1901-es felhívása. Kénytelen volt felszólítani a „földbir­tokos társadalmat” az ősi szokás életre keltésére. Ta­lán a földesúr és az arató idilljétől remélte az agrár- szocialista mozgalmak ko­rának minisztere, hogy eny­hülnek majd az eltérő érde­kekből, a súlyos gazdasági és társadalmi problémákból meglévő ellentétek? Tény: a hagyomány feléledt, sőt ké­sőbb némi politikai színe­zetet is kapott. Hadd idéz­zek például az egyik koszo­rúfeliratból, amely szerint a „Magyar Nemzeti Múzeum­nak emlékül ajándékozta Gyebnár János Pest megye, Bénye; fogagyák hazaszere­tettel át adom magyar szív­vel szebb jövővel...” — A mai fiatalok az ara­tóünnep szokásait általában néprajzi tanulmányokból, az aratókoszorút pedig mú­zeumból, helyi gyűjtemény- nyekből ismerhetik. A kö- zépkorúaknak viszont bizo­nyos személyes emlékeik is lehetnek. Lehetnek? — Igen. Az ötvenes évek­ben újra reneszánszát élte a nagyméretű szalmafonatok készítése, s új motívumként bennük az ötágú csillag is szerepelt. Számos míves al­kotást őrzünk ebből az idő­ből, amelyek nemcsak a nép művészetéről, hanem egy történelmi korról is val­lanak. A Néprajzi Múzeum egyik különlegessége egy rizsből font koszorú, ame­lyet a Tiszaigari Állami Gaz­daság rizsbrigádjának le­ánytagjai fontak. — Az aratóünnepek is új­jáéledtek? — Funkciójukat a szövet­kezés elterjedésével mind­inkább az év végi zárszám­adó közgyűlések vették át, az aratókoszorúkat az idő tájt már augusztus 20-ra, az új kenyér jelképes ünnepére fonták. Deregán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents