Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 30., vasárnap

Szolidaritás és béke

EGY KIS JUBILEUM

Dán vendégek Gyöngyösön

Immár két generáció nem ismeri a háború borzalmait, mit jelent állandó félelemben élni, rettegni a bombázásoktól, szenvedni a nélkülözésektől. Úgy kell élnünk, úgy kell cselekednünk, hogy a mai fiatal emberek soha ne is ismerjék meg ezeket a szörnyűségeket. ; mert nem tagadhatjuk, hogy ma is vannak erők, amelyek fenyegetik legdrágább kincsünket, a békét.

A háborús fenyegetés ellen az előtt kell harcolni, mielőtt megszólalnak a fegyverek. Még inkább így van ez, ha nukleáris fegyverekről van szó. Ez a gondolat vezérli a világszerte egyre erősödő békemozgalmat, s ez az irányító gondolata a béke magyar híveinek is. Különös aktualitást ad ennek a gondolatnak, hogy ezekben a napokban emlékeztünk meg a második világháború kitörésének 45. évfordulójáról, arról a napról, amikor a világhódító terveket forgató hitleri birodalom kirobbantotta azt a világégést, amely 50 millió emberéletet követelt.

A Magyar Szolidaritási Bizottság ebben a szellemben indította meg az immár hagyományos őszi szolidaritási akciósorozatát. Az akciósorozat célja a magyar közvélemény széles körű tájékoztatása a világban folyó eseményekről, azok okairól és a békét fenyegető veszedelmek leküzdésének módjairól.

Melyek ezek a veszedelmek? Mindenekelőtt a soha nem látott mértékű fegyverkezés. De ez csupán az egyik következménye az imperialista politika fokozódó agresszivitásának. Az USA vezető körei a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat is saját politikai céljaikra igyekeznek kihasználni. Megszakítják az államközi megállapodásokat, kereskedelmi, hitel- és technológiai blokádot szerveznek, a nyomás, az embargó és a szankciók különböző módszereihez folyamodnak azokkal az országokkal szemben, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a diktátumuknak. Ezzel akadályozzák a világ létfontosságú gazdasági problémáinak megoldását, hátráltatják a kilábolást a tőkés gazdasági válságból. Mindez a tőkés országok dolgozói helyzetének további romlásához vezet. Folytatódik az áremelkedés, példátlan méreteket ölt a munkanélküliség, fokozódik a létbizonytalanság. Különösen súlyos a fejlődő országok túlnyomó többségének helyzete. Az imperialista államok, a politikai és gazdasági nyomás valamennyi eszközét felhasználva, a válság terheit ezekre az országokra hárítják, és tovább növelik azok neokolonialista kizsákmányolását.

Mi ebben a helyzetben a teendőnk? összefogva a világ békeszerető, haladó erőivel, támogatunk minden kezdeményezést, amely a béke megerősítését szolgálja. A Varsói Szerződés tagállamai számtalan kezdeményezést tettek ebben az irányban. Sajnos, ezek legtöbbje eddig elakadt az imperialista körök makacs ellenállásán. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy a tömegek nyomása meghátrálásra késztetheti az agresz- szió híveit. A Varsói Szerződés tagállamai — köztük hazánk —, nagy súlyt helyeznek arra, hogy elősegítsék a világban meglévő feszültséggócok és fegyveres konfliktusok felszámolását, újabbak keletkezésének

megakadályozását, minden vitás nemzetközi kérdés békés, tárgyalásos rendezését. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is szolidárisak vagyunk a szabadságért,

a függetlenségért, a társadalmi haladásért, a gazdasági fejlődésért küzdő népekkel, támogatjuk harcukat az imperialista agresszió, a gyarmatosítás, a fajüldözés politikája ellen.

A Varsói Szerződés tagállamainak összehangolt nemzetközi tevékenységéből aktívan kiveszi részét hazánk is. Jól felfogott gazdasági érdekeink is kiterjedt nemzetközi munkára ösztönöznek bennünket. Adottságaink és szükségleteink miatt különösen fontos számunkra a részvétel a nemzetközi munkamegosztásban, mindenekelőtt a szocialista integrációban. Ez nem mond ellent annak, hogy növeljük jelenlétünket — eladóként, vevőként, kooperáló partnerként — a tőkés piacon is. Ez pedig élénk diplomáciát, aktív kapcsolatépítést követel. A magyar külpolitika nemzetközi kapcsolatrendszerében igyekszik érvényt szerezni a békés egymás mellett élés elveinek, előmozdítani a békés együttműködést, s kész egyenjogú érdemi tárgyalásokra minden állammal, amely hajlandó elősegíteni a nemzetközi feszültség csökkentését, a bizalom légkörének kialakítását.

Az idei őszi Szolidaritási Akciósorozat szerves része a hazánk felszabadulása 40. évfordulójára és az MSZMP XIII. kongresszusára való felkészülésnek. A sorozat rendezvényei — gyűlések, kiállítások, barátsági, szolidaritási és kulturális napok, felszabadulási ünnepségek, nemzetiségi békeestek, külpolitikai fórumok stb. — célul tűzték és tűzik ki, hogy kifejezzék a magyar nép elszánt békeakaratát, s hogy — különösen a fiatalok közül — mind többen találják meg a békéért való tenniakarás társadalmilag hasznos módjait.

Gáti István

Együtt jár mindenféle vendégeskedéssel egy bizonyos tartózkodó udvariasság, valamiféle akaratlan feszesség. Delegáció érkezik Dániából, például, mint most — Gyöngyösre. A vezetők kölcsönösen ödvözllk egymást, kijelentik, bogy nagy örömmel és őszinte szívvel... a régi kapcsolatok alapján ... a két nép közös békevágya szerint ... és Így tovább. Talán nincs a világnak olyan pontja, ahol ne Így zajlana le minden. Pedig a delegáció tagjai — emberek. Éppen olyan testből, vérből valók, mint mindenki más. Ki tudnak-e bújni a bőrükből, ha úgy tetszik, a protokollon túl?

Mindig szelíden mosolygoik. amikor hallom felsorolni az adatokat a termelésről. a lakosság ellátásának különböző területeiről. Röpködnek a milliók. Természetesen. Ilyenkor azt szeretném megkérdezni, mit mond mindez annak, aki messzi tájakról érkezett? Annak, akinek az otthoni körülményei nagyon markánsan különböznek a vendéglátókétól.

Talán a fehér asztal mellett oldódnak ezek a beidegződések, hiszen az ízek és a zamatok annyira „más világba” valók, hogy velük együtt nem lehet „komolykodni”. Telnek a percek és a negyedórák, de... semmi sem változik. A tálak és a poharak egyre jobban ürülnek. A házigazda igyekszik minél több részlettel ecsetelni a jónak mondható körülményeket. Különben is: az oktatási központ any- nyira szép és új, annyira korszerű, hogy itt minden „önmagáért beszél”.

A küldöttség elismerően bólogat. Aztán megint kérdez.

Teremről teremre

Csak ki ne maradjon semmi a fontosabb látnivalókból. Ez a törekvés hatja át az intézet vezetőjét. Örömmel mutatja meg a szaktárgyi termet, a mellé épített szertárral, illetve más alkalomból: a könyvtárral.

Földrajzóra az ötödik osztályban. A gyerekek előtt ott a földgömb az asztalokon. A dán polgármester odalép az egyik szőke fiúhoz. Később tudom meg. hogy Molnár Ákosnak hívják. A vendég maga felé fordítja a földgömböt keresgél rajta. Dániát nézné. Ákoshoz intézi a kérdését. A fiú zavartan figyel.. Nem érti.

— Még csak most ismerkednek a földgömbbel —

siet a segítségére a tanárnő.

Arra gondolok, mi is így szoktuk: ha külföldön járunk, azt szeretnénk, ha mindenki tudná, hol van Magyarország.

Elérkezünk a tornateremhez. Mutatják, hogy négy részre tudják osztani a mozgatható. térelválasztó műanyag redőnnyel.

Ole Hvidesten Rasmussen szorgalmasan kérdez, A padlóra festett vonalak érdeklik. Korábban is ő volt a legtöbb részletre kíváncsi. Tudom, hogy ő odakinn a tanácsi vb-titkár. Talán ö felügyeli az oktatásügyet? — kérdezem a tolmácsot. Ica Strangét.

— A, nem — válaszol szép kiejtésű magyarsággal. — Csak neki három fia van, és azok is iskolások.

A tolmácsot ők hozták magukkal. Magyar származású, kint banktisztviselő. Egyre többször hallom tőle magyarul:

— Nálunk ... mert nálunk nem úgy van, mint... nálunk az a szokás, de ők. .,

Lassan rájövök, hogy a „nálunk”, az a kis része a földnek, ahol mi. magyarok élünk.

~ A jövő itt dől el

Attól nem jöttek izgalomba, hogy az ipari szakiskola már két olimpikont adott, a távgyalogló Kiss Antalt és a súlyemelő Holczreiter Sándort. De amikor meglátták a kiállítást, ahol a tanulók munkáit mutatták be, egyszerre felélénkültek. Bodil Krag- Andersen és <3. Möller Rasmussen hitetlenkedve vette tudomásul, hogy a szépen csiszolt üvegserlegeket az elsősök készítették.

— No. ha közelről megnézzük, van egy-két apró hiba is a csiszolásban — enyhítette a túl szépnek látszó összképet az iskola igazgatója.

Mindenki jóízűen mosolygott. ,

A sarokba állított asztalnál a két ügyeletes is csak hallgatott. Molnár Magdolna és Bállá Andrea nem tudta mire vélni a megjegyzést.

Megnézték a számítógépet

is.

Előkerült a vendégkönyv is. A polgármester köszönő és jókívánságokat tartalmazó sorait a tolmácsnő magyarra fordítva is lejegyezte.

— Itt, ebben az épületben nemcsak a gyerekek jövőjét alapozzák meg, mert tanulás nélkül nincs jövője senkinek — tette hozzá.

Érződött, hogy nagyon a lelke mélyéből fakadtak ezek a szavak,

G. Molnár Ferenc

„Lakóhelyünk sorsa iránt mindegyikünknek érdeklődnie kell... ”

Egy füzesabonyi lokálpatrióta

(Fotó: Szántó György)

Túlzás nélkül állíthatjuk, feszített tempójú napjainkban egyre kevesebb azoknak a száma, akik a szűkre szabott szabad idejükben önként társadalmi tevékenységet vállalnak. Országos jelenség lett a több „műszakban” dolgozó család, s az emberek nagy része a zsebét érintő problémák minél szerencsésebb megoldása után lót-fut. Ezért is tisztelettel nézünk azokra, akik az egyre nehezebb körülmények között is a korábban vállalt posztjukon helytállnak.

A füzesabonyi Nagy József — a helyi áfész osztályvezetője — csaknem harminc éve jegyezte el magát a népfrontmozgalommal. Évek óta a nagyközség 1. számú körzeti bizottságának elnöke is.

— Jóska sporttársunkkal éppen tegnap szurkoltuk végig a Füzesabony—Bp.

‘Előre labdarúgó-mérkőzést, ö a helybeli sportkör egyik alapító tagja — halljuk egyik kollégájától, akivel a szövetkezet irodája előtt találkozunk.

Magas termetű, ősz. halk szavú férfi fogad minket. S a bemutatkozás után máris a „lényegre” tér.

— Tősgyökeres füzesabonyi vagyok — mondja —, s az ötvenes évek közepe óta dolgozom a szövetkezetnél. Kezdetben a szövetkezetek szervezése összefonódott a népfront- munkával. A mozgalommal akkor kötött „házasságom” mind a mai napig tart, egyébként nőtlen — agglegény vagyok.

— Füzesabony ötödik legnagyobb településünk, városi jogú nagyközség. Vitathatatlanul szépült, csinosodgtt az elmúlt években, ön ' mint körzeti népfrontbizottsági elnök, mivel elégedett, s melyek a jövőre vonatkozó tervek?

— Községünk fejlesztését meghatározza saját földrajzi helyzete. Országos vasúti csomópont, s a sínek nemcsak képletesen osztják két részre, hanem a valóságban is. Napjaink legsürgősebb tennivalója a vasúti aluljáró és a közúti viadukt építésének minél hamarabbi befejezése. Személy szerint is örültem annak, hogy elkészült a vízhálózat. Ám, fontos feladat a szennyvízelvezető csatornahálózat bővítése. Célunk: a lakóterületünkön minél kevesebb legyen az önszikkasztó emésztőgödör működtetése. Tisztában vagyok azzal is, hogy a várossá váláshoz nem csupán újabb lakóházak és lakótelepek kellenek, hanem színvonalas kereskedelem és gazdag közművelődési, kul- túrprogram is.

— Mi várható ezen a téren?

— Lelkiismeret-furdalás nélkül állíthatom, boltjaink pillanatnyilag még megfelelnek a lakosság igényeinek

és létszámának. De már a továbblépést szolgálja a szakosított bolthálózat terve.

Az első ilyen jellegű üzlet a közeljövőben megnyíló papír-írószer áruda lesz. A kulturált közlekedés lebonyolításában segít a már épülő buszmegálló is. A helybéli fiatalok és idősebbek is szívesen le-leülnek egy pohár kóla, vagy sör mellett egy kis tereferére abba az eszpresszóba, amelynek berendezéséhez nemsokára hozzákezdenek. Köz- művelődési intézményeink adottak, viszont a kult.úrház és a mozi programját tartalmasabb műsorokkal kellene kitölteni. Nem feledkezhetünk meg az utak és utcák gondozásáról, parkosításáról és felújításáról sem. Hasznos volna, ha az elmondottak nemcsak minket, népfrontképviselőket és a tanács dolgozóit foglalkoztatnák, hanem a lakosságot is.

— Az egyik kollégájától tudjuk, hogy többek között a helyi sportkör munkáját is támogatja.

— Valóban. Fiatalabb koromban magam is sportoltam, sőt részt vettem a színjátszók és népi táncosok munkájában. A füzesabonyi sportélet, s annak fejlesztése azóta is szívügyem. Elképzeléseim között szerepel a sikeresen szereplő asztalitenisz- és sakkszakosztály mellett, egy atlétikai szakcsoport felkarolása, és létesítése is. Az elmúlt hetekben a népfrontaktívák több órás társadalmi munkát végeztek a pálya és a

2-es számú iskola tornatermének átépítésénél. Az igazat megvallva, elkelne már egy kisebbfajta uszoda is, ahol fiataljaink legalább úszni megtanulhatnának Ügy gondolom, a várossá váláshoz és a szabad idő aktív eltöltéséhez nagy előrelépést jelentene.

— Apropó! Szabad idő. Ilyen sokrétű megbízatás mellett önnek jut-e egyáltalán ideje magánéletre?

— Egyedülálló vagyok, s a mozgalmi munka számomra egyfajta kikapcsolódás is. Azt is mondhatnám, itt élem ki „alkotói” szenvedélyem. Nem kis büszkeség számomra, hogy egy országosan elismert és kitüntetett MSZBT-tagcsoport elnöke is vagyok. Jómagam többször jártam a Szovjetunióban. megcsodáltam a főbb nevezetességek mellett Grúzia és Örményország vadregényes tájait. Kedvenc időtöltésem az olvasás. De ha már a sportról esett szó, elmondom, hogy szenvedélyes horgász vagyok, ha csak tehetem, hétvégeken leruccanok a Tiszához.

Nagy József, miközben beszámol gazdag. tartalmas hétköznapjairól, egyről elfeledkezik: szólni az ünnepekről és az elismerésekről. Ez a feladat a krónikásra marad, augusztus 20-án, a HNF Országos Tanácsa — munkását — a lakóterületén kifejtett eredményes munkájának elismeréséül nemrégiben kitüntető jelvénynyel jutalmazta. (S. T.)

Visontán eredményesen működnek

A Heller-Forgó rendszerű légkondenzációs berendezés újabb sikere

Az Energiagazdálkodási Intézet szakemberei a napokban sikeresen üzembe helyezték az iráni Isfahan- ban épülő 800 megawattos erőmű első 200 megawattos egységének Heller—Forgó rendszerű léghűtő berendezését. Az 1979-ben kötött 50 millió dollár értékű szerződés értelmében az erőműhöz még további három hűtőtornyot szállítanak magyar vállalatok, ezek közül egyet még az idén, a másik kettőt pedig jövőre helyezik üzembe.

Az iráni villamos társaság további, 2 ezer megawattos erőmű nyolc hűtőberendezésének tervezését is megrendelte magyar partnerétől. Megvásárolták a Heller—Forgó rendszerű léghűtő berendezés licencét is, de egy ideig még berendezést is vesznek Magyar- országról. Az újabb megbízatás generáltervezője és fővállalkozója ismét az Energiagazdálkodási Intézet. A külkereskedelmi teendőket a Transelektro látja el. a léghűtőket a Jászberényi Hűtőgépgyár szállítja, s a berendezések gyártásában más magyar vállalatok is részt vesznek.

Fagáz üzemű traktor

Fagáz-üzemelésű traktort fejlesztettek ki a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen, a REKARD győri MEZÖGEP megbízásából. A kísérlet befejeződött, és a mezőgazdaságban jól bevált MTZ—80-as traktor energiaköltsége egyhar- madára csökkent. A traktor üzemanyaga faapriték, és három üzemórányi hajtóanyagot tud magával vinni. A kísérletek alapján Győr-Sopron megyében több traktort alakítanak át ilyen üzemmódra a jövőben.

(MTI-fotó — Matusz Károly felv. — KS)