Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 29., szombat A lovászlányból várúrnő lösz Sztorik Oroszlánkő váráról A zenei fesztiválok történetéből THE RING CAST A seattle-i Wagner-fesztivál Domoszló határának egyik ékessége az Oroszlánhegy, ahol valaha büszke ormok oltalmában emelkedett egy híres vár, amelyről ezt a szemet babonázó csúcsot is nevezték a messzi szépapák .. . ök távoli őseiktől hallottak regényes történeteket erről az erősségről. Nemcsak megőrizték, hanem tovább is gazdagították ezeket, hitelessé téve élettapasztalataik regimentjével. o Az egyik kerek mese hőse egy bátor, törekvő, felemelkedni vágyó eszes, tűzrőlpattant szolgalány: Ilona, a fehérnép tekintetét megbabonázó Kompolthy Káz- mér uraság lovászának gyermeke. Szótlan rajonghatott félelmet nem ismerő, a legnehezebb helyzetekben is tettre kész parancsoló jáért. Vágyairól mélyen hallgatott, mert elérhetetlennek tűntek számára. Mégsem mondott le róluk, mert a fenn lévők, a-napjaikat gondtalanul töltők sorába óhajtott kerülni, bármi áron is. Nemcsak várta a nagy alkalmat, hanem készült is a rendkívüli erőpróbára. A nagy hatalmú férfiút félve csodálta mindenki. Az adomaszülő, csillagoktól szikrázó nyári estéken csak suttogva szőtték róla a valóságon alapuló legendákat. Többek között káprázatos kincseiről, arról, hogy ez az ember nem rettent meg az ázsiai vihartól, az öldöklő tatár hordáktól, hanem amint tehette megsarcolta a zsákmánnyal megrakodva menetelő csapatokat, le-le csapva rájuk a Mátra titokzatos erdeiből. Jókora vagyonra tett így szert, köny- nyen teljesíthette hát IV. Béla parancsát, s fél évtized alatt dalmát és itáliai mesterek irányításával felépítette a miig emlegetett várat, amelynek nevéhez Ilona szolgált itta a sztorit. Az avató ünnepségre — eleink is szerették a mértéktelen evés-ivást — a környező megyékből sereglettek a víg kedélyű nemesek. Elhangzottak az elismerő, a köszöntő szavak, dőlt az aranyszínű bor a díszes kupákba, kezdődhetett az élcelődés. Csipkelődtek a vendéglátóval, aki bár közelítve a negyven esztendőt még mindig agglegény volt. Biztatták a nősülésre, holott esze ágában sem volt feladni függetlenségét. Ki is rukkolt a mentő ötlettel: — Nekem csak olyan asz- szony kell, aki az oroszlánt is meglovagolja! Álmában sem hitte, hogy akad ilyesvalaki. Legnagyobb megdöbbenésére: nem így történt. A nagy csendet szinte felhasította a kihívó pillantású nő hangja: — Én vállalom, én megteszem nagyuram ... Egyéves határidőben állapodtak meg. Letelte előtt egy hónappal megérkezett a ritka szállítmány, s a hatalmas vasketrecben félelmetesen bömbölt a fejedelmi sörényű állat. A lány nem tétovázott belépett, hátára pattant, s vágtára sarkallta a hirtelen kezes báránnyá szelídült rémet. A házasság nem maradt el. Később lehet, hogy megunta a szótartást, mert kapitány típusú feleség lett Oroszlánkő újsütetű úrnőjéből, de hát erről már nem szól a fáma. e Emleget viszont egyéb feltételezett személyeket. Többek közt egy orosz leányt, akit az élénkebb fantáziá- júak árnyaktól sejtelmes estéken is látnak. Remek alakján fekete bársony ruha, kísérője egy hatalmas, fehér kutya. Úgy hírlik ez a titokzatos lény jelölte ki valaha a község határát. Talán a büszke, a szeszélyes Kompolthy Giza, az egyik comes örököse szolgáltatta a mintát ehhez a sajátos figurához. Ki tudja, de a mesékből szőtt alak ma is él sokak emlékezetében. Ehhez viszonyítva a történeti tények kissé lehangolóan, prózaian, szegényesen hatnak. Ez persze csak a látszat, mert a különböző relikviák, s az oklevelek adalékai mögött is emberi szenvedélyek izzanak, semmibe szökkent szerelmek, nyers viaskodások rejlenek. Csak kutatni, nyomozni kell utánuk. A régészek a falu környékén csiszolt kőbaltára bukkantak, késő bronzkori sarlót találtak a vár övezetében. Sírlelet árulkodik arról, hogy a VII. század elején a germánok is megtelepedtek itt, mert vonzhatta őket a menedéket, a biztonságos búvóhelyet is nyújtó csúcsok és lombrengetegek nyerszöld pompája. Aztán — jóval később — a már emlegetett Kom- polthyak jöttek, akiknek koronás ősük volt a keserű sorsú Aba Sámuel, a ménfői csata királyi áldozata. A híres család 1263-ban szerezte meg Domuzlovot. Utódaik az Árpád ház utolsó sarjától, III. Endrétől 1296- ban kaptak engedélyt a felfedezett vasércbánya kiaknázására, művelésére. Jól megtanulták a gazdálkodás ábécéjét, mert távoli földekről telepítettek ide bányászokat, kiváltságok sorával nyerve meg őket. Talán akkor jöttek ide a tótok, a szlávok. © A módos nemzetség két és fél évszázadig regnált errefelé, majd a rokon Országitok követték őket. később pedig hasonló jusson a Törökök. Ferenc urat például 1570-ben minősítették — ünnepélyes aktus keretében — Oroszlánkő. Sírok és Hollókő, valamint nyolcvan falu urává. A délceg férfi nem rossz lapra tett, amikor feleségül vette Országh Kristóf lányát, Borbálát. Szép napokat tölthettek ebben az erősségben, amelyet ebben az időben még a hatalmas uradalom központjaként tituláltak. Aztán elnémultak az írásos források, csak képzeletünk rakhatja építőköveit. Nagyon valószínű, hogy a folyvást terjeszkedő török hódítók rombolták le a megerősített falakat. Nekik nem volt érzékük a Szépség felfogására. Őket nyugtalanította a sejtelmes erdők menedéke, ahonnan bármikor zavarhatták komoly gonddal kialakított rendjüket, hétköznapjaik nyugalmát. A többit megtette a kö- nyörületet nem ismerő idő. Az elsuhanó évszázadok zsugorították a kőmaradványokat. A hivatalos közigazgatás meg is feledkezett róluk. Nem úgy a helybeliek, az érzékeny lelkületű, a fantáziadús, a lírára fogékony, a halk szavú, de konok akarású, kitartású szlávok ivadékai. Ök ma is látják a bársonyruhás szépséget, az ébenfekete hajú lovászlányt, a tüzes tekintetű Ilonát, aki nemcsak elhatározta, hogy a sokak által rettegett Kompolthy Káz- mér felesége lesz, hanem a cél érdekében magához édesgette, s meg is lovagolta a szilaj oroszlánt, hogy asszonyként féket nem tűrő férje urát szelídítse engedelmes párjává ... Pécsi István Európa zenei életének vérkeringésében évről évre színesebb arculattal, színvonalasabb programmal mind jelentősebb szerepet vállal a Budapesti Tavaszi Fesztivál. A- jövő évi jubileumi rendezvénysorozat — felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából még magasabb mércével kíván a nemzetközi zenei, eseményekhez csatlakozni. Alkalom nyílik a visszatekintésre, a zenei fesztiválok krónikájának a fellapozására is. A nulltarifa csak utópia Az első zenei fesztivált Richard Wagner álmodta meg. Alig ismerték, kezdő karmester volt, de nagyra- törő terveiben már megszületett a nagyszabású gondolat: egy szép réten, a barátaival épít egy hatalmas fabarakkot, ez lesz a színháza. Meghívja a világ legjobb énekeseit és zenészeit, akik éjjel-nappal próbálják az előadásokat, aztán mindenki jöhet, aki látni és ünnepelni akar. Belépődíjat nem szednék. Ünnep után azonnal lángba borítják a színházat, és tűzbe dobják a partitúrák egyetlen példányait ... A fantasztikus álomkép helyett uralkodók, királyok adományaiból, a zenekedve, lő közönség támogatásával, 1876-ban a világ első fesztivál-színházaként avatta fel Wagner a Bayreuthban felépített zenei Walhalláját. jMicsoda agyrém ez a vállalkozás” — mondotta őrültnek vélt ötletéről, amellyel saját műveinek mintaszerű színpadra állítását kívánta a jövő számára biztosítani. A Festspielhausban, fennállása óta, a Wagner család utódai irányítják a nyáron rendezett ünnepi játékokat, Wagner nemcsak az opera- műfajt reformálta meg, hanem a színpad és színháztechnikát is, ő maga tervezte az akusztikáját, amelynek tökéletessége mindmáig utolérhetetlen. Sehol olyan hangzása nincs a wagneri zenének, mint itt. A zenetörténelem kiemelkedő egyéniségeinek a közreműködésével adják elő Wagner műveit, és több mint egy évtizede nemzetközi ifjúsági zenei fesztivál tkísiéri az ünnepi játékokat. A nulltarifa azonban csak utópia. Wagner megvalósulatlan álma maradt. Fiatal művészek Mekkája Az idén ünnepli ötvenéves fennállását Angliában a Glyndebourne Fesztivál Opera. John Christie a művészetpártoló földbirtokos hívta életre, aki gyakran volt Bayreuth vendége. Minden vágya arra irányult, hogy a Szigetországban is megerősítse a Wagner-kul- tuszt és annak szentélyéül szánta a 300 személyt befogadó színházát. Mezei operaként vált ismertté, kurióA bayreuthi fesztivál képeslapja zumát különös környezete adja, mert távol a lakott területtől, jellegzetes angol mező ölében zajlik a fesztivál. Felesége tanácsára Bayreuth másolása helyett, eredeti programmal lépett fel, és a tehetséges fiatal művészeknek nyújtott „kiugrási” lehetőséget. Ezt a szándékát hagyta örökül fiának, aki Mozart, Rossini. Gluck, Prokofjev műveinek biztosít szabad teret. Rendszerint május végétől augusztus végéig tartanak az előadások. Találkozzunk a Walhallában A tengerentúli operaélet legnagyobb eseményeként tartják számon a Pacific Northwest Wagner Fesztivált, amelynek legfőbb vonzereje, hogy több mint egv évtizede az igazi, hamisítatlan Ringet hozzák színre, úgy. ahogy alkotója elképzelte. megteremtette. „Találkozzunk a Walhallában” — így szól a meghívás a prospektusokban és a fesztivál alapítója. Glynn Ross, aki a Seattle Opera intendánsa, a mítosz világához hű Tetralógiát ígér Vonzódása a Wagner-művek iránt Bayreuthból származik, ahol az ötvenes években Wieland Wagner tanítványa volt. Kezdeményezésére először került sor Amerikában A nibelung-gyűrű zenedrámáinak együttes színre hozatalára. A monumentális mű kirobbanó sikert aratott. Wagner csodájának nevezték. „Seattle a világnak a lenyűgöző Ringet adott” — írta a Los Angeles Times és grandiózus jelzővel illették Glyn Ross fesztiválját. Ö azzal fogadta az elismerést. hogy a Mester be nem teljesült vágyát váltja valóra. Wagnernek ugyanis a/, volt a szándéka, hogy egymillió dollálért áttelepedik az Újvilágba. Akkor ez nem sikerült, de a Wagner Fesztivál itt is megszületett Glynn Ross érdemeként. „ Erdősi Mária Asperján György: A nagykorúság első napja II/2. Idegennek érezte magát itt a nagyvárosban. Annyira idegennek, hogy néha már fizikai fájdalmat érzett. Mégse ment volna haza. özvegy anyja együtt élt öreglány nővérével. Nemrég a bátyja is hazaköltözött, miután elvált. Bánatában részegeskedett. Az anyja szidta, napirenden volt a veszekedés. A fiatalember szerette őket, de irtózott a marakodástól. Itt a városban sem találta a helyét. Bizalmatlan volt, nem tudott, nem mert barátkozni,' oldódni. A munkahelyén is inkább az idősebb férfiakkal tudott jól elbeszélgetni, mint a vele hasonszőrűekkel. Az éjszakai sétákat szerette. Senki nem szólt hozzá. ő se törődött senkivel. Néha ábrándozott. Arra gondolt, milyen jó volna, ha ideülne mellé a padra egy lány, és beszélgetnének. Elmondaná neki, mire gondol, mit érez. Biztos volt benne. hogy egyfolytában tudna beszélni, szavaival teljesen megszédítené a lányt. Máskor meg arra gondolt: meg se szólalna, csak nézné a lány két fénylő, nagy szemét, és boldog volna. Elszundított. Léptekre riadt. — Jó estét — köszönt rá valaki. A rendőr volt. — Jó estét — köszönt vissza a fiatalember. — Mit csinál itt? Nincs lakása? — De van. — Hát akkor, mért nem megy haza? — Nincs kedvem. Négyen vagyunk egy szobában — magyarázkodott a fiatalember —, és ha lefekszem, mindig olyan nehéznek érzem magam ..., mintha rám ülne a ház. A rendőr figyelmesen megnézte. — Mit dolgozik maga? — Kőbányán vagyok segédmunkás. — Na, mekem mindegy. Van egy szál gyufája? A fiatalember megrázta a fejét. — Hát minden jót —> mondta a rendőr, és kényelmes léptekkel elment. A fiatalember egy kicsit még üldögélt, aztán felállt, és elindult át a téren, haza. a gezarolszagú házba, a fülledt-büdös lakásba, ahol az irtószereket a poloskák már tápszer gyanánt fogyasztják. Az utcában, ahol lakott, az egyik ház pincéjében Patyolatüzem dolgozott. Éjjel is ment a munka. Mindig megállt a kivilágított ablakok előtt és nézelődött. Az asszonyok gyors mozdulattal vasaltak. Párás, meleg levegő tódult ki a befelé nyíló ablakokon. Az egyik nő észrevette az ácsorgó fiút. Nevetve kiáltott át munkatársnőjének: — Megjött az éjszakai látogatónk. Nevettek. — Nem jön be vasalni? — kérdezte az egyik. A fiatalember mosolygott. Az előbbi nő kiszólt: — Nézze már meg, hány óra. . . Olyan lassan telik az idő. A fiatalember feje fölött, vasgerendára szerelve, nagy óra világított. — Mindjárt fél egy szólt te. — Én a maga helyében akkor már inkább durmolnék ... Nem veri meg az anyja? A házmester dörmögve fogadta a köszönését. A fiatalember felcaplatott a harmadik emeletre. Közben a villany kétszer is elaludt a nagyon takarékosra állított automatának köszönhetően. A hirtelen sötétben a következő emeletig a falat tapogatta. Óvatosan nyitotta ki a konyhaajtót. — Károly? — riadt fel az öregasszony. — Én vagyok. — Levele jött. Odatettem az ágyra. Ritkán kapott levelet. Feltépte a borítékot. Villanyt nem akart gyújtani, kihajolt az ablakon és a szomszéd lakás ablakából kiszűrődő fényben olvasta az anyja egyenetlen sorait: „Kedves fiam, mi jól vagyunk, és ózonképpen kívánjuk neked is. Tizennyolcadik születésnapod alkalmából azt kívánom, hogy legyél nagyon boldog. Gyere majd haza.” A fiatalember leült az ágyára. El is felejtette, hogy cM ma van a születésnapja Hirtelen rádöbbent: mátpi fogva nagykorú. — Ha valamit cselekednék, már szigorúbban ítélnének meg — gondolta, és úgy érezte, nagyon fáradt — Ez hát a nagykorúság — suttogta. Kicsit hallgatódzott. többiek egyenletesen szu’-‘ szogtak. . Emberek, akikkel. együtt élek, de akikhez nincs kÖ-t zöm — gondolta. A házban is csendes volt minden . Gyorsan levetkőzött gs lefeküdt. Fekvőhelye az. ablaknál volt. Bámulta az eget. Bejöttek hozzá a csillagok. A szomszéd lakásban kialudt a fény. — Na, lefeküdt a pincér is — gondolta, és beletekergőzött a takaróba. Kényelmetlenül érezte magát Rettenetesen szeretett volna most beszélgetni valakivel. Elmondani, hogy csalódott a nagykorúság, a hivatalos felnőttség első napján. (Végei
