Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 29., szombat S A GYÓGYÍTÁS SIKERÉLMÉNYÉVEL — AZ ORVOS IS LEHET ÚJÍTÓ — SZÁMÍTÓ­GÉP AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN — TUDOMÁNYOS IGÉNYEKKEL Egy röntgen-brigád vállalásai leslegessé válik, hiszen ezt megkapja a számítógéptől, s helyette ténylegesen a be­teggel, annak pillanatnyi ál. lapotával foglalkozhat. Egyenrangú partnerként Nemcsak az érsebészettel, hanem minden osztály orvosaival kialakították az újszerű munkakapcso­latot. melyben a röntgen­orvos is egyenrangú part­ner. A brigád javaslatára minden nap minden osztály orvosaival konzultálnak az aznapi vizsgálatokról. Ennek alapján javaslatokat tesz­nek azok ésszerű folytatá­sára, sorrendjére, s olykor a gyógyítás mikéntjére is. A röntgenorvos és asz- szisztenciája a háttérben él. Munkája nem látványos, mégsem tartják a munká­jukat másodlagosnak, s ennek is köszönhető, hogy az érrendszeri betegségeknél alkalmazott eljárásuk nagy­szerű eredményeiről, s jó együttműködésről számol­hattak be a közelmúltban egy pécsi szimpozionon. ikkal ne szexepelnének or­vosok és asszisztensek egy­aránt. Jogosan büszkék ar­ra. hogy — ellentétben más kórházakkal — itt helyben képezik az asszisztenseket, s a továbbképzésre kidolgozott tematikájukat ma már or­szágos szinten hasznosít­ják. Nagyon jelentős ez, mert a négy részlegben dol­gozó brigád tagjai sokol­dalú képzettségükből fa­kadóan helyettesíteni tudják egymást. Részben ennek is köszönhető, hogy a brigád­ban nagy számmal talál­ható párt- és társadalmi ak­tivisták munkája zavartalan. A többiek vállalják felada­taikat, amikor az egész kö­zösség hasznára tevékeny­kednek. Együtt és egymásért Ismerkedem a brigád munkájával, életével. Akik beszámolnak róla, főorvo­sok, beosztott orvosok és asszisztensek, egyaránt azt mondják jól érzik itt ma­gukat. Mivel egymás mun­kájának megbecsülése jel­lemzi e kollektívát, jó a közérzetük. Az orvoscso­port lelkiismeretesen segí­ti az asszisztencia további képzését — ezzel önmaga terheit is könnyítve — se­gítővé nevelik őket. S mi­vel egyikük tevékenysége a másik nélkül elképzelhe­tetlen, igazán társak a mun­kában. Noha, ezt nem rep­rezentálják látványos ösz- szejövetelek, baráti beszél­getésre, kikapcsolódásra azonban sokszor találnak al­kalmat. Hogy jól végzik munkájukat, azt talán a legékesebben bizonyítja: az utóbbi hat évben kilencen kaptak Kiváló Munkáért ki­tüntetést, többen miniszteri, főigazgatói, főorvosi dicsé­retet. S ami talán a legtöbb, betegeik bizalommal kö­szönik meg munkájukat. Deák Rózsi A kongresszusi vállalá- sok kapcsán baráti körben arról vitáztunk a minap, lehet-e érdemben újakat vállalni az egészség- ügyiben. Van-e létjogosult­sága a „Gyógyíts ma jobban, mint tegnap" mozgalomnak. „Nincs!" Jelentette ki kate­gorikusan az egyik vitapart­ner. Az orvos, az egészség­ügy dolgozója, esküje alap­ján mindig köteles a leg­jobbat adni. Abban a pilla­natban meg is hajoltam az érvelés előtt. Ám, amikor megismerkedtem közelebb­ről a megyei kórház Wil­helm Conrad röntgenbrigád­jával, megváltozott a véle. ményen. Mert amit ez a bri­gád a megalakulása óta tesz, az egyértelműen bizo­nyítja: lehet (és kell) napon­ta újítani. Olvasom a brigád több mint harminc pontból álló felszabadulási-kongresszusi munkavállalásait. A latin szavakkal tarkított szöveg az első látásra a laikusnak nem mond sokat. Ám. a mindennapi munka nyelvé­re lefordítva bizonyítja, a vállalás pontjai arról szól­nak, hogy tudományos igé­nyességgel nap mint nap többet kívánnak tenni — az emberért. Számítógép a gyógyításban Az „Egy brigád — egy hasznos' újítás" mozgalom­nak nem csupán a naponta alakuló, változó technikával dolgozó üzemi gyakorlatban van létjogosultsága. Az érbetegségek gyógyítá­sában egy újnak nem egé­szen, de mindennaposnak egyáltalán nem mondható el­járás ismeretes. Ennek lé­nyege: műtét nélkül meg­szüntetni az érszűkületet. Nem minden esetben, de a betegek hozzávetőlegesen húsz százalékánál járható ez az út. A sebészek általá­ban nem ismerik el teljes mértékben ezt az eljárást. Ez azonban nem vonatko­zik az egriekre: itt szívesen fogadtak a röntgencsoport javaslatát. Alig egy év alatt — amióta megkapták az új, érfestéshez szükséges felszerelést — 132 betegnél alkalmazták sikerrel ezt a módszert. Ezt egészíti most ki az az újítás, miszerint számitógépes adattárolás és elemzés céljára feldolgoz­zák az eseteket. E gya­korlatnak nálunk még nincs múltja, az adattáro­láshoz szükséges szempon­tokat is nekik kellett ki­dolgozniuk. Jelentősége tel­jességgel mintegy öt év múltán mérhető, amikor az adatok elemzése alapján meghatározhatják előre, milyen valószínűséggel vá­lik be az eljárás egy-egy betegnél. önkéntelenül is felvetődik az emberben a kérdés: nem válik-e sze­mélytelenebbé a betegellá­tás? Nem! Joggal állítják ezt. kéznél a magyarázat is. Az az idő. amit eddig az anamnézis (korábbi beteg­ségek, adatok felmérése stb.) készítésével eltöltene az orvos, az adattárolással fe­Dr. Fazekas Péter osz­tályvezető tőorvos és dr. Német Miklós rönt­genszakorvos a Karotis ■ngiografia értékelése közben Naprakész felkészültséggel A brigád vállalásaiban, és természetesen mindennapos munkájában nagy szerepe van a tudományos eredmé­nyekkel való lépéstartásnak. Nem kevesebbel dicseked­hetnek, mint azzal, hogy nálunk minden orvosi stá­tusz betöltött, hogy a me­gyei kórházban gyakorla­ton lévő, leendő fiatal or­vosak szívesen ismerkednek meg az osztállyal, s hogy nincs olyan komolyabb ta­nácskozás, ahol tudományos igénnyel készített előadása­Munkaban a stab: légteleníteni kell a katétert (Fotó: Tóth Gizella) AMI A KIRAKATBA KERÜL Játék-kék falevelekkel FormaboniáS: agynemű-agyba* Tavaszi kirakat. Benne biciklik. Rózsaszínűek, akár­csak a tojástartók és a be­vásárló kosarak. Rügyező ágak mindenfelé.. Lenn nyu- lak lapulnak. Elő nyulak. Nem járműbolt, nem is ál­latkereskedés előtt állunk, ez a GYÖNGYSZÖV Aru­ház kirakata. Cipők, ruhák, dzsekik, alsóneműk, játékok, hifi-tornyok kelletik ma­gukat ebben a környezet­ben. A nyulak azóta gazdá­ra találtak egy tombola- sorsolás nyereményeiként. Megváltozott a díszlet, vagy­is az „instaláció". A nyár tarka színeket hozott, az ősz vöröses hangulatot. Most befőttes üvegek tömkelegé virít a polcokon, kitömött tyúkok kapirgálnalc, plüss egerek szaglásznak sajt után, a sarokban szalmaké­ve pihen, rajta fagereblye. — Tudom, hogy az embe­rek nem szeretik a forma­bontást, nehezen fogadják el az újat — kezdi Tari Jó­zsef dekoratőr. mindezek megálmodója. — Féltem a fogadtatástól, de azt akar­tam, hogy mindenki álljon meg a GYÖNGYSZÖV előtt, és ne csak azért, hogy meg- hökkenjen, hanem, hogy be is jöjjön vásárolni. — Munkái szépek, Ízlése­sek, mégis sokkal inkább térkompoziciók, mint kira­kat-díszletek. Kevés árut látni az üvegek mögött... — Másfajta látványt szok­tunk meg az üzletek abla­kában. Nem igaz, hogy csak egyfajta kirakat létezik, és nem igaz, hogy csak az a jó, ha mindent kipakolunk. A zsúfoltságban a lényeg vész el. Annyi árut teszek ki, amennyi sejteti a válasz­tékot. Az eladó úgyis elő­szed mindent. Nekünk az a feladatunk, hogy becsaljuk a vevőt. — Hogyan választják ki, mi kerül az üveg mögé? — Rendszeresen nyomon követjük a választékot. Igyekszünk a nekünk leg­inkább tetszőt kiválasztani. Kitesszük azokat az árukat is, melyek nem szépek, de slágernek számítanak, vagy kereskedelmi szempontból fontos, hogy kívülről is lát­szod janak. Olyan környeze­tet teremtünk, mely előnyei­ket külön hangsúlyozza. Per­sze nem sikerül mindig. — A felettesek megszab­ják, hogy milyen stílusú ki­rakatot csináljanak? — Magyarországon nincs múltja a reklámszakmának, így nem tisztázott a bele­szólás mértéke sem. He­lyenként változó. A GYÖNGYSZÖV-ben rugal­magas, fiatal főnökeink van­nak, megbíznak bennünk. Évszakonként változó ki­rakatokat csinálunk. Igyek­szünk azokat egységes stí­lusban berendezni. Márká­kat alkalmanként mutatunk be. Ez annyit jelent, hogy a cég szervez mondjuk egy Trapper-vásárt, s kérnek az egyik ablakba ehhez meg­állító táblákat, transzparen­seket. Hogy azok milyenek lesznek, az már a mi dol­gunk. Nem kell skicceket rajzolnunk, hogy azt bemu­tatva engedélyeztessük az ötleteket. Ha kitalálom, hogy a bal alsó sarkot bányász­lámpának kell megvilágíta­nia, hagyják. Rohangálha­tok az ismerősökhöz, mert nekünk senki sem hozza ide. Az anyagbeszerzés nem „kívánságműsor”, hanem olyan feladat, ami több időn­ket elveszi, mint a tervezés és megvalósítás együttvéve. — Mindez érthető. De miért éppen rózsaszínű bi­ciklik lettek <f tavaszi kí­nálói „instalációi”, miért púpos teve a nyárié, és mi­ért kitömött tyúk az őszi kirakaté? — Ezt nem lehet megma­gyarázni. Számomra a mun­ka afféle asszociációs játék. Napokig mondogattam ma­gamban : ősz, ősz, ősz ... Fel­írtam minden, ami erről eszembe jutott, lopótói a befőttes üvegig. Ezek lettek a díszletek. Igyekszem ol­csón dolgozni. Ehhez persze nyitott szemmel kell járni. Sokan észre sem veszik, mi­lyen szép egy darab hullám­papír, vagy egy narancsos láda. Tari József huszonhét éves. Csak néhány éve dol­gozik a pályán, de nemré­giben Székesfehérvárott olyan minősítést szerzett, mellyel rajta kívül kevés de­koratőr büszkélkedhet ha­zánkban. A szocialista or­szágok nemzetközi kirakat­versenyére, Bulgáriába két­fős magyar csapat készül — ö és egy kollégája. Életcélja az esztétikus környezet te­remtése. Nem tudta elvisel­ni, hogy felnőttízléssel be­rendezett teremben tanulnak a felesége tanítványai. Moz­gósította a szülőket és pi­rosra festették a padokat, zsalugátert szereltek a táblára, . szemet, orrot és szájat rajzoltak a virágcse­repekre. Most lakáskultúra­szakkör szervezésére kérte fel a Mátra Művelődési Központ. Fél a feladattól, mert nem lakberendező, de akik látták a lakását, nem kérdik tőle van-e diplomá­ja. .. hívják. — A gyerekektől kellene tanulnunk — mondja festé- kes kezével élénken geszti­kulálva. — őket még nem rontották el a sablonok. Hal­lottam egy kísérletről. Óvo­dásoknak azt mondták: — Ünnep. Rajzoljatok erről valamit! Húszán, húszféle rajzot készítettek. Ugyan­ezt a feladatot tízévesek is megkapták, de már csak öt­féle ötletük volt, a gimna­zisták csoportjából tizen­nyolcán zászlókkal, lég­gömbökkel menetelő csopor­tokat rajzoltak. — A szép kirakatok segí­tik megőrizni életünk szí­neit? — Igen. Az apró szépsé­gek gyógyíthatnak, így pél­dául a kirakatok —, de még egy jól* sikerült gyufáscim­ke is. Ssibó Péter A karmester nem eladd

Next

/
Thumbnails
Contents